Mostanság #1

A Kreatív időgazdálkodás tanfolyamon hallottam Gigitől, a scrapbook.hu gazdájától azt a gondolatot, hogy a scrapbook készítés nem más, mint fecnikből életemléket varázsolni. Valahogy ezt a célt szolgálta volna a Kincses Timi blogom is, amit bezártam, mert nem jutott elég figyelmem rá, de a szeptemberi boldogságtervem égisze alatt ígéretet tettem nektek és magamnak is, hogy ezt a kezdeményezést valahogy újraélesztem itt.

Mi volt tehát a célom a külön bloggal? Hogy a személyes élményeimből és gondolataimból morzsákat, firkákat szórjak a mindennapokban anélkül, hogy különösebb igényességet elvárnék magamtól, nem úgy, mint itt a Kincsesfüzeten, ahol igyekszem azért minden bejegyzéssel valamilyen értéket közölni.

Köztes megoldásként arra jutottam, hogy nem is a mindennapokban pötyögtetve, de időről időre nyitok egy “scrapbook lapot” a Kincsesfüzetemben, ahova ezeket a virtuális fecniket összegyűjtöm. Nos… valahogy így.

Mostanság #1

A dal, amit mostanság éjjel-nappal hallgatok:

(A lovacskás reklám zenéje.)

Nemrég nálam járt Ditta barátnőm – barangoltunk a Savarián, Amerika Kapitány maratont tartottunk, Scrable-öztünk, alkoholizáltunk és kutyáztunk.

IMG_0531.JPG

[Sweet little D and #diothehavanese ^^ #dog #havanese #scrabble #girlsdate #mik
http://instagram.com/p/sE8SDqJLN4/]

[Yay! Girls date with little D. ^^ #somersby #scrabble #girlsdate #mik #summer
http://instagram.com/p/sDC327pLHt/]

[He is a useful dog. ;) #diothehavanese #dog #havanese #scrabble #girlsdate #mik
http://instagram.com/p/sE8lYOpLOS/]

[#girlsdate weekend with little D is over. :( Farewell, little girl! #selfie #mik #summer
http://instagram.com/p/sFeVSDJLNG/]

Az anyósomnál kenyeret sütöttem (természetesen azért még irányítás mellett):

IMG_1726.JPG

[My bread. ^^ #bread #cooking #baking #homemade #mik #instahun #mutimiteszel
http://instagram.com/p/sUsDhKpLAX/]

Nem egy ördöngősség, de azért leírom a receptet.

A Lidl-ben (vagy Aldiban) kapható kenyérliszt keverékből készül.

Hozzávalók:
1/2 zacskó (1/2 kg) lisztkeverék
330 ml kézmeleg víz
Egy nagy korty olaj (oliva vagy más szabadon választott olaj vagy fűszerolaj)
Kevés liszt a formázáshoz
Magvak, fűszerek ízlés szerint

Elkészítés:
A hozzávalókból homogén tésztát gyúrunk (kézzel vagy géppel), majd liszttel kicsit megszórva, hogy ne ragadjon a tál falához, cipót formázunk belőle. Tiszta konyharuhával letakarva fél-egy óráig kelni hagyjuk, míg kétszeresére dagad.
Ekkor még egyszer átgyúrjuk, megszórjuk liszttel, sütőpapírra helyezve a kívánt formára igazítjuk, és éles késsel egy-két vágással mintázzuk. A sütőt 170 fokra állítjuk, és amíg melegszik, a kenyér a sütő fölött még egyszer kelhet.
30-40 percig sütjük, amíg ízlésesre nem sül. Voilá!

Egyébként nagyon szeretem a férjemet, mert néha az az érzésem, hogy olyan, mint egy sétáló lexikon. Ebben anyukámra emlékeztet. És mindig van egy funny fact a mellényzsebében.

Én: – Azon tanakodtunk édesanyáddal, hogyan lesz fél kiló lisztből hetvenöt dekás kenyér.
Peti: – Az élesztő miatt. Az élesztő megköti a nedvességet és a levegőt is, annak a súlyával lesz több a tányéron, mint a zacskóban.

Ti ezt tudtátok?

A hétvégén pedig nosztalgia délutánt tartottunk, mert belefutottunk a Mítoszrombolókba a NatGeón (amit eszméletlen mennyiségben néztünk, amikor egy évet Pesten voltunk albérletben az egyetem miatt – ahová viszont elég hektikusan jártunk be…), és amit szintén azért szeretek vele nézni, mert sokat kérdezhetek és tanulhatok tőle.

A Facebookon én is beszálltam ebbe a most keringő verses mémbe (pedig ha hasonló megjelölést kapok a Facebookon, általában elegánsan úgy teszek, mintha nem láttam volna a felkérést…), a kedvenc magyar versemet elhozom nektek is:

Radnóti Miklós: Hasonlatok

Olyan vagy, mint egy suttogó faág,
ha rámhajolsz,
s rejtelmes ízű vagy,
olyan vagy, mint a mák,

s akár a folyton gyűrűző idő,
oly izgató vagy,
s olyan megnyugtató,
mint sír felett a kő,

olyan vagy, mint egy vélem nőtt barát,
s nem ismerem ma sem
egészen még
nehéz hajadnak illatát,

és kék vagy olykor s félek, el ne hagyj,
csavargó, nyurga füst –
és néha félek tőled én,
ha villámszínű vagy,

s mint napsütötte égiháború:
sötétarany,-
ha megharagszol,
ép oly vagy, mint az ú,

mélyhangu, hosszan zengő és sötét,
s ilyenkor én
mosolyból fényes hurkokat
rajzolgatok köréd.

És ha már mém, Szirmai Gergő ALS ice bucket challenge kihívásteljesítését nagyon szerettem. :)

Veletek mi a helyzet mostanság?

Pityergős reklám

Megígértem, hogy nem lesznek hozzáfűzés nélküli bejegyzések a blogon, és a crosspostolásra sem szeretnék rászokni, de tegnap rátaláltam Papp Gini blogján ezt a reklámot, és nem hogy meghatódtam, de taknyosra bőgtem magam minden alkalommal, amikor megnéztem, úgyhogy úgy döntöttem, ti is megérdemlitek ugyanezt.

Kutyák a macskák ellen – Nevess és tanulj!

Ígérem, hogy nem leszek mókás állatos videókat árasztó blog, de amellett, hogy nagyon jókat nevettem az alábbi videón, rengeteg megosztandó gondolatom is támadt tőle. Úgy gondolom, hogy nagyon sokat tanulhatunk abból, hogy az állatokat figyeljük.

Mit tanulhatunk a macskáktól?

Komolyan mondom, nézzétek meg azokat a macskákat! A kutyák nagyobbak és erősebbek náluk, és ami azt illeti, minden jel arra mutat, hogy jogosan akarják odébb hessegetni a macskákat. De a macskák, miután eldöntötték, hogy mi a tervük, hogy ez az ő helyük, ez nekik jár, borzasztó nehezen ingathatók meg. Nemcsak hogy nem futamodnak meg az első nehézségnél, de szinte nincs az a megfélemlítés vagy erőszak, amivel eltéríthetőek a terveiktől, és mindeközben még a sodrukból kihozni is roppant nehéz őket, hiszem szilárd meggyőződésük, hogy pontosan ott vannak, ahol lenniük kell.

Mi vajon így állunk ki a céljaink mellett, vagy a legelső alkalommal, amikor ránk vakkantanak, odébb somfordálunk?

Mit tanulhatunk a kutyáktól?

A legtöbb kutya, habár nem tud olyan határozottan és pofátlanul fellépni, mint a macskák, szelíden és állhatatosan visszatérnek újra és újra és újra. Ha az édesgetés nem működik, próbálkoznak hangoskodással, csellel, a szükséges mértékű erőszakkal, egészen addig, míg el nem érik a céljukat. Viszont addig is hajnaldóak átmenetileg beérni valami kevesebbel, megpihenni, és megtalálni a számításukat a második legjobb helyen is, amíg el nem jön az idő, hogy elérjék a végső célt.

Mi hajlandóak vagyunk nekifutni újra és újra és újra, keresve a különböző lehetőségeket? Figyelünk rá, hogy éljünk a második legjobb lehetőség adta előnyökkel is?

Mit tanulhatunk a végkifejletből?

Van olyan, hogy valaki győz és valaki veszít. De van olyan is, hogy ha úgy tetszik, mindenki veszít, hiszen senki nem kapta pontosan azt, amit eredetileg akart, de ha úgy tetszik, mindenki nyert. A kompromisszum, az osztozás, az alkalmazkodás arra vezethet, hogy nemcsak egy kényelmes helyünk van, de még törődő társaságunk is akad.

Mi ki tudunk lépni a fekete-fehér szituációkból, és beérni valamivel, ami nem felel meg száz százalékosan a terveknek – de lehet, hogy sokkal jobb?

Nelson Mandela napja

Tudtátok, hogy nemcsak a Kincsesfüzet születésnapja van ma, de például Nelson Mandela béke Nobel-díjas politikus és emberjogi harcos születésnapja is? Én például nem tudtam, de ma szerencsére értesültem róla, és nagyon jó érzéssel tölt el, hogy ilyen jeles napon sikerült útjára indítanom a blogomat, ezt jó csillagzatnak tekintem.

A ma 95 éves Nelson Mandelának a Nickelback együttes alábbi inspiráló dalával és klipjével szeretnék boldog születésnapot kívánni:

A videóban látható szövegek gyorsfordítása:

Mi lenne, ha mindenki törődőbb lenne?
1984. Bob Geldof zenei újságíróból lett punk rock frontembert, megérintett egy riport az afrikai éhínségről, és megkezdte harcát az éhezés ellen. Geldof szervezte meg a világ első világméretű jótékonysági koncertjét. Ez volt a LIVE AID. Világszerte 100 előadó lépett fel, összesen 1,5 milliárdos közönség előtt. 150 millió fontot gyűjtöttek össze, mindössze egy nap alatt.
1976. Betty Williams recepciós és két gyermek édesanyja tanúja volt, ahogy három gyermeket megöltek Észak-Írországban a politikai lázongások alatt. A tragikus eseményt követő két napban Williams 6000 aláírást gyűjtött össze a békéért, ezután pedig 10000 embert vezetett egy békemenetben a gyermekek sírjához. A békés felvonulást tüntetők verték szét. Egy hét múlva az asszony újabb menetet szervezett, ami ezúttal 35000 fősre nőtt. 1976-ban Betty Williams elnyerte a béke Nobel-díjat.
1961. Portugáliában két diák tósztot mondott a szabadságért. 7 év börtönre ítélték őket. Peter Benenson brit ügyvédet sokkolták az események, és hogy támogatókat gyűjtsön a diákoknak, levelet írt egy helyi újságba. A reakció olyan elsöprő erejű volt, hogy külön bizottságot kellett alapítani a kampány megszervezésére, ami hamar világméretű mozgalommá nőtte ki magát, és ma úgy ismerjük, hogy Amnesty International.
Az 1920-as évek. Egy kis Dél-afrikai faluban egy fiú arról álmodott, hogy egy nap az országában az emberek egyenlőségben élnek. Több évnyi aktivizmus után hazaárulásért életfogytig tartó börtönre ítélték. [belépés csak európai gyermekeknek] Álmát az egyenlőségről azonban soha nem hagyta elveszni. 27 évnyi raboskodás után, 1990-ben Nelson Rolihlahla Mandelát végre szabadon bocsátották. Nelson Mandela ezután Dél-Afrikát az első demokratikus választásokig vitte. Közel 19 millió ember szavazott. Nelson Mandela megnyerte a választást, eltörölve a rasszista apartheid rezsimet, ami 46 évig osztotta meg Dél-Afrikát.
„Soha ne kételkedj abban, hogy elkötelezett polgárok kis csoportja megváltoztathatja a világot! Valójában ez az egyetlen működő módszer.” – Margaret Mead

♥ ♥ ♥

Senki se születik úgy, hogy gyűlöl egy másik személyt a bőrszíne vagy a származása vagy vallása miatt. Az embernek meg kell tanulnia gyűlölni, ha képes a gyűlöletet elsajátítani, akkor meg lehet tanítani a szeretetre, mert a szeretetet az emberi szív sokkal természetesebbnek érzi, mint az ellentétét. (Nelson Mandela)

Az én boldogságtervem – májusi tapasztalatok, júniusi fogadalmak

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy havi témák és fogadalmak segítségével megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem. Boldogságtervem naplóját általában szombatonként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt.

Májusi témám a kapcsolataim ápolása volt. Rossz hír, hogy kevesebbet írtam a témáról a hónapban – jó hír, hogy ez azért történt, mert a szombatjaimat zömében társaságban töltöttem. :)

Viszont ironikus módon a kapcsolatápoló hónapom utolsó napjaiban, amikor igyekeztem kirángatni magam a szobám falai közül, rátaláltam az alábbi TED beszédre.

Susan Cain: A befelé fordulás ereje

Kicsit hosszú, de elgondolkodtató, szórakoztató, és magyar felirat is választható hozzá, érdemes meghallgatni.

Nagy vonalakban arról beszél, hogy a társadalmunk, ahol a mindenkit ismerő kisközösségekből ki kell lépnünk az idegenektől hemzsegő világba és ott bizonyítani az értékünket, arra kényszerít mindenkit, hogy kifelé forduló, extrovertált módon fejezzük ki magunkat, ilyen a kor ideálja. Pedig a társadalom mintegy fele-harmada természeténél fogva befelé forduló, introvertált alkat, azaz akkor van elemében, akkor él igazán, akkor lehet önmaga, és akkor a leghasznosabb a társadalom számára, ha maga lehet, ha csendes, zárt környezetet biztosítunk a számukra. Susan Cain beszéde arra bíztat, hogy vizsgáljuk meg magunkat: vajon mi három ember közül abba az egybe tartozunk-e, aki csak igazodni akar a normákhoz és mímeli, hogy a pezsgő társasági élet középpontjában érzi magát a legjobban, esetleg tudja magáról, hogy befelé forduló és a saját belső világában érzi magát leginkább itthon, csak szégyelli, mert azt tanulta, hogy ez a kevésbé értékes viselkedés?

Mit mondjak, megszólítva érzem magam.

Ettől függetlenül sem bánom, hogy a kapcsolataimnak szenteltem ezt a hónapot, és tudom, hogy továbbra is dolgoznom kell azon, hogy ne hagyjam eltávolodni magamtól azokat, akik fontosak a számomra, de jól jött ez a megerősítés, hogy semmivel sem vagyok kevésbé értékes attól, hogy a természetes közegem nem a nyüzsgő társaságban van.

Június – Fő az egészség!

A május, részben a vizsgaidőszak, a munka, a családi dolgok okozta stressz miatt, lelkileg és fizikailag is megterhelő volt a számomra. Legsötétebb mélypontjaimon az elmém egy nagyon csúnya játékot kezdett játszani velem: elkezdett változatos víziókat vetíteni arról, hogy hányféleképpen omolhat össze az egészségem, és még az anyukám halála utáni időből ismerős ádáz halálfélelmem is vissza-visszatért.

A következő mondás jutott eszembe, ami barátom, a Google szerint tibeti eredetű: “ha nincs időd az egészségre, lesz időd a betegségre”. Úgyhogy végre rászántam magam a régóta halogatott havi fogadalomra: fókuszba helyezem az egészségemet.

Fő az egészség! – A júniusi fogadalmaim:

  • Eszem-iszom – Nos, szerencsére egy-két éve már kilábaltam abból az időszakból, amikor szó szerint is fogadalmam kellett hogy legyen figyelni arra, hogy egyáltalán egyek és igyak. Most már csak az étrendem minőségén kell dolgoznom.
  • Szeresd a doktorbácsit! – A rendszeres kontroll, a szűrés, a megelőzés nem a barátom, de még a szükséges orvosi kezeléseket is halogatom. Az olyan praktikumokon túl, mint hogy jól jönne egy fogtömés, szeretnék kicsit barátibb viszonyba kerülni az egészségüggyel.
  • Mozdulj meg! – Itt sajog, ott roszog, amott feszül, és még nem vagyok harminc… A sportot tekintve nem ragadtatom magam semmilyen nagy célkitűzésre, mert akkor alig várom majd, hogy véget érjen a június, kipipálhassam és végre valahára elfelejthessem a heti x edzést. Igyekszem kicsiben kezdeni és keresni a mozgás lehetőségét a mindennapjaimban.

Csacsogd ki!

Ami a mozgást illeti, már konkrét célkitűzésem is van, és mivel az átláthatóság fontosságáról már írtam, arra gondoltam, megbízlak titeket, hogy tartsatok szemmel.

Mivel a telefonom az egyik kedvenc játékszerem, le is töltöttem rá a Nike futóalkalmazását, aminek segítségével rögzíteni és tweetelni tudom majd az edzéseimet.

A futóalkalmazás persze kicsit nagyképű választás a részemről, mivel futni, na azt nem fogok. Voltak már próbálkozásaim a kocogással, és – egyelőre legalábbis – nem az én világom. De ha már gyógytestnevelés vizsgával zártam a főiskolai féléveimet, legalább megtanultam, hogy a futás élettanilag kiváltható valamivel hosszabb idejű sétával is. Ez lesz az én sportom!

A következőket tűztem ki célul a hónapra:

  • hétvégénként legalább egyszer hosszabb sétára indulok
  • hétköznaponként legalább kétszer nem a lehető leggyorsabb útvonalon, hanem jelentős kerülővel közlekedek

Nem világrengető, olimpikoni célkitűzések, de számomra kihívást jelentenek.

Kövessetek twitteren és kérjetek számon!

Mormon péntek – NieNie: A mennyország itt van

A mormon péntek rovat (az angol gyakorlással együtt) megsínylette a vizsgaidőszakot. De azért hoztam mára egy inspiráló videót, blog- és könyvajánlót egy fantasztikus mormon anyukától, akinek a blogját most már Tazáéval együtt rendszeresen olvasom. Ő Stephanie Nielson, NieNie, aki 2008-ban túlélt egy repülőgép balesetet, amelyben a teste több mint 80%-a megégett. Az, hogy memoárját négy évvel később “Heaven is Here” (“A mennyország itt van”) címmel adta ki, már önmagában sokat elmond róla, és arról, miért érdemes megismerni őt és olvasni az írásait.

A könyv ajánló videóját elhoztam, és nagy vonalakban lefordítom azok kedvéért, akik nem értenek angolul – elnézést az átugrott vagy elnagyolt részekért, de úgy érzem, a pontos fordításnál fontosabb, hogy megosszam ezt az üzenetet.

“Nagyon-nagyon boldog életem volt, nem is álmodhattam volna jobbat. Négy kicsi gyerekem volt, egy csodálatos férjem, és egy boldog kutyám, Jimmy. Mind boldogok voltunk, egészségesek, áldottak, és nem is vágyhattunk többre. Minden este azzal a gondolattal feküdtem le, hogy olyan áldott vagyok és annyira hálás lehetek az életemért. Én vagyok a legszerencsésebb lány a világon.

Aztán 2008 augusztusában a nagyszülőknél hagytam a gyerekeket, hogy repülőre üljek és a férjemmel egy napra átugorjunk a férjem családjának birtokára. A repülőnk azonban lezuhant és lángokba borult, én pedig kis híján meghaltam a tűzben. Négy hónapig voltam kómában. Azután pedig azt gondoltam, hogy soha nem lesz már olyan boldog az életem, mint volt. Nem hittem, hogy valaha is újra boldog lehetek. Az életem borzalmas volt. A testem több mint 80%-a megégett, beleértve az arcomat is. A gyerekeim féltek tőlem. A fájdalom állandó volt és elviselhetetlen, nem tudtam még csak felülni sem az ágyban, vagy bármihez kezdeni magammal.

De aztán, egy éjjel, amikor a kórházban feküdtem, nyugalom árasztott el. Tudtam, hogy nehéz és fájdalmas lesz, és talán soha többé nem leszek gyönyörű. De élni fogok. Anya lehetek a gyermekeim számára, érezhetem a virágok illatát, a kedvenc ételeimet ehetem, megcsókolhatom a férjemet. Egy nap újra jógázhatok, ebédet készíthetek, a hála és a béke érzésével ébredhetek reggel, akárcsak régen, fájdalom nélkül. Az élet megváltozik, de ugyanolyan csodás lesz.

Úgyhogy megírtam ezt a könyvet. Megírtam, hogy reményt és inspirációt adjak az embereknek. Megírtam, hogy emlékeztessem Jane-t, hogy az élet változik, de ez nem mindig jelent rosszat. Megírtam, hogy emlékeztessem Ollie-t, hogy az édesanyja sosem adta fel, akkor sem, amikor annyira szerette volna, mert ő mindennél fontosabb volt a számomra. Nicholasnak írtam, hogy tudja, Isten egyenként szeret mindannyiunkat és terve van valamennyiünk számára. Claire-nek írtam, hogy tudja, még ha máshogy nézünk is ki, ugyanúgy szerethetünk és szerethetnek minket, mert a család kötelékei fontosabbak, mint az élet dolgai. És azért írtam, hogy elmondjam, léteznek csodák, mert a testünket Isten a képére teremtette.

A nevem Stephanie Nielson, és még mindig én vagyok a legszerencsésebb lány a világon.” (Stephanie Nielson)