Húsmentesen, sajtmentesen, másfél Földön

Több mint fél éve, hogy vegetáriánus lettem.

Mármint, veeearhmmmm…getáriánus, mondjuk. Főleg. Olyasmi.

Az embereknek nem mindig van türelmük végighallgatni, hogy mit jelent ez és miért – de ti legfeljebb nem görgettek tovább, nem igaz? ;) 

Az alaphelyzet az volt, hogy szerettem volna jó irányba változtatni az étrendemen. Igazából ennyi. De mivel nem igazán büntet a szervezetem (nem vagyok elhízásra hajlamos, nincsenek ételallergiáim, és a kiszáradáson és eseti gyomorrontáson kívül tényleg nem sok azonnali eltántorító hatása van a testemre az ételeknek), nehéz volt meggyökeresíteni bármilyen változást. 

2018 októberében azonban az ENSZ kiadta a klímaváltozással kapcsolatos jelentését, amit követően kitöltöttem egy ökológiai lábnyom tesztet. A teszt nemcsak a lábnyomom méretét határozta meg, de javaslatokat is tett, hogy mit tudnék tenni a csökkentése érdekében, és az első számú ez volt: hagyjak fel a húsfogyasztással. 

És ez a kettő már nagyon szépen összeklikkelt: tudatosabban szeretnék étkezni, és az ökoszisztéma azt szeretné, hogy ne egyek húst. Legyen így!

Meglepően könnyű és könnyen tartható elhatározás volt. 

Na jó, azért voltak eseti bökkenők, amikor azért hoztam szürkezónás döntéseket. És többször szembesültem a tejtermékek fogyasztásának képmutató voltával: hiába a környezetvédelem volt az egyik sarokköve a döntésemnek, ha továbbra is fogyasztok olyan állati eredetű (ha nem is hús-) terméket, aminek nagyobb az ökológiai lábnyoma, mint például a csirkehúsnak. 

Év elején aztán Petit gyomorfekéllyel diagnosztizálták, és felmerült, hogy megpróbálhatnánk gyakrabban főzni otthon, hogy jobban tudjuk kontrollálni, milyen összetevőket fogyaszt. (Spoiler: a konyhatündér felbuzdulásom nem volt hosszúéletű.) Mivel őt nem akartam vegetáriánus étrenddel “gyötörni”, és a sajt versus csirke kérdés amúgy is bántott, úgy döntöttem, az étrendemben a nagy vízlábnyomú sajtot becserélem a valamivel fenntarthatóbb csirkehúsra. Továbbra is nagyon kevés húst eszem, húskészítményt pedig egyáltalán nem, de ezután szinte teljesen elhagytam a sajtot, és bár nem preferálom, de ha úgy alakul, főzök vagy elfogadok olyan ételt is, amiben csirkehús van. 

Röviden talán Láma Ole megfogalmazásával élve tudnám leírni a diétámat:

Ma úgy vagyunk ezzel, mint a legtöbb elfoglalt buddhista a világban: elfogadjuk, amit kapunk, de magunk csak kevés húst veszünk.

Idén erre a hétre esett az Earth Overshoot Day, az az aggasztó fordulónap, amikor az éves fogyasztásunk túllépi azt az erőforrás mennyiséget, amit a bolygó egy év alatt újra tud termelni. 1,75 Földre lenne szükség, hogy a jelenlegi fogyasztásunk mértékét fenntartható módon ki tudjuk elégíteni. (Nem annyira vicces fun fact: csak 1,00 van belőle.)

C597A207-08D8-4FF3-8CC8-F3842861176D

Az Earth Overshoot Day-re a munkahelyemen hívták fel a figyelmemet, arra pedig Via emlékeztetett, hogy töltsem ki ismét a tesztet — akihez egyébként megéri elkukkantani, a blogjára és az instagramjára is életmód tanácsokért, hiszen ő már a bűvös 1,00 szám alatt él: egy év alatt kevesebb erőforrást él fel, mint amennyit a bolygónk egy ember számára megújuló módon biztosítani tud.

Rossz hír, hogy magamról ezt nem mondhatom el: ha mindenki az én példámat követné a bolygón, 1,4 Földre lenne szükség a Timi-klónhadsereg eltartására.

Jó hír viszont, hogy csak az utóbbi alig több mint fél évben észlelhetően csökkentettem ezt a számot. Csak azzal, hogy megfogadtam a tanácsokat a húsfogyasztásról, a személyes Overshoot Day-emet egy júniusi dátumról szeptemberre mozdítottam!

És jó hír az is, hogy a legterhelőbb kategóriáim még mindig olyasmiket tartalmaznak, amikre aránylag könnyű a ráhatásom. Nem kell lakóhelyet vagy munkahelyet változtatnom, de még azon sem kell változtatnom, ahogy a kettő közt közlekedek. A környezetre legnagyobb terhelést jelentő döntéseimet a vásárlásaim alkalmával hozom meg. Nem kis kihívás egy étrend- vagy stílusváltás sem — de mégsem egy emigrálás vagy házátalakítás! 

És igen, épp most adok élő, egyenes adásban pep-talkot magamnak — és talán nektek is. :) Nem olyan hatalmas dolog, Timi! Meg tudod csinálni! ;)

Aki szeretné kitölteni az ökológiai lábnyom tesztet, az (angolul) itt teheti meg: https://www.footprintcalculator.org/

 

Mi a helyes diéta?

Sokan mondják, hogy szerencsés alkat vagyok, és általában én is annak vallom magam, amiért nem szorulok semmiféle diétára vagy különösebb odafigyelésre az étkezésben. Persze nézőpont kérdése: mást figyelmeztet a teste (elhízással, gyomorégéssel, szédüléssel, stb.), ha valamit nem tart helyénvalónak – az enyém valószínűleg csak akkor szólna, ha igazán nagy lenne a baj, addig pedig rám bízza a felelős megelőzést, minden támpont nélkül, hogy jó irányba haladok-e. A férjem már más alkat: neki a gyomra a gyengéje – na, nem úgy, ahogy a mondás tartja, hogy azon keresztül vezet a szívéhez az út, hanem az a jelzőrendszere, mindenféle betegség (legyen az akár torokgyulladás vagy felfázás) azon keresztül ad jelzést, és a különböző ételekre is rendkívül érzékenyen reagál.

Néhány hónappal ezelőtt nagyjából egyszerre jutottunk el arra a felismerésre, hogy változtatnunk kell, figyelnünk kell az egészségünkre, és együtt kezdtük el apránként belopni a sportot az életünkbe. Most pedig együtt próbálkozunk egy megfelelő diéta felkutatásával. (A diéta szót eredeti értelmében véve: bár sokszor fogyókúrát értenek alatta, a diéta azonban egyszerűen étrendet jelent, a szervezetnek megfelelő táplálkozást.)

A diéták világában kalandozva azonban rengeteg lehetőség tárul elénk, és szakértelem híján elég nehéz válogatni közöttük, hiszen mindenki, akit megkérdezünk, másra esküszik.

Amikkel személyesen is találkoztam:

Szétválasztó diéta: néhány munkatársam a 90 napos diéta formájában űzi, és a lényege, hogy egyszerre csak egyféle tápláléktípust juttatunk a szervezetünkbe.

Mormon diéta: azért említem rögtön a szétválasztó diéta után, mert aki ismeri a szétválasztás alapelvét, könnyen alkalmazza a mormon diétát, aminek a lényege, hogy légy tisztában az alapvető tápláléktípusokkal, és lehetőleg minden étkezéskor mindegyikből legyen a tányérodon egészséges arányban. Emellett persze tilos a tea, kávé, alkohol és a dohányzás.

Vegetáriánus illetve vegán diéta: szigorúságtól függően a hús és állati eredetű termékek megvonása.

Paleolit diéta: Ditta barátnőm anyukája esküszik rá, és a lényege, hogy a feldolgozott élelmiszerek (pl. liszt, cukor) és a “civilizációs” ételek (pl. tejtermékek) megvonásával egy ősibb és természetesebb étrendhez vezet vissza, amit lényegében hús, zöldségek, magvak és bogyók alkotnak.

Egyéni diéta: egy munkatársam személyre szabott, biorezonanciás vizsgálat és kezelés utáni, egyénileg kialakított étrend mellett tart ki.

Érdekes, hogy bár ezek között bőven akadnak egymásnak homlokegyenest ellentmondó gyakorlatok, mindegyik mellett fel tudok mutatni olyat, akinek működik. Szalay Ádám jut róla eszembe, aki a Sikerkód tanfolyamon egy olyan természeti életmódban megmaradt törzsről beszélt, akik a környezetük sajátosságai miatt jóformán semmi mást nem ettek, csak disznóhúst, és mégsem produkáltak egyetlen olyan betegséget sem, amit a nyugati orvosok a disznóhús fogyasztásának tulajdonítottak, hiszen szerinte például a keringési betegségeket, a szívproblémákat nem egyszerűen a zsír vagy a vörös hús okozza, hanem két tényező együttes hatása: a zsíré és a stresszé. Talán ez is benne lehet a képletben, ami miatt úgy tűnik, mindenkinek igaza van – aki a zöldségre esküszik, aki a húsra szavaz, aki az egyéni utat választja, aki szerint az alapszükségletekben mindenki egyforma, aki szétválaszt, aki komplexitásra törekszik, és így tovább -, hiszen az egészséges táplálkozás lényege az a hit, hogy egészségesen táplálkozunk.

Ti esküsztök valamilyen diétára?