Életmentő inspirációk

Már sokszor és sok formában megosztottam itt a blogon azt, kik és hogyan inpiráltak az évek során, de a múlt héten úgy alakult, hogy a #PlanWithMeChallenge kihívás “life-saving” témájára elfogott az édes-bús nosztalgia, felidéztem, mennyit változtam az utóbbi évek során és kik voltak rám nagy hatással, és ha már ilyen szépen összegyűjtöttem, megosztom itt a blogon is.

Okay planner community, I know I should share under the #lifesaver prompt of the #planwithmechallenge some life-saving hacks or methods within my planning system, but the truth is, there were no such schedule thunderstorms in my life where any planning system should have come to me and literally save my life. Instead of cool tricks, I'd like to share what really did save my life, at least changed it dramatically. And this is attitude. I'm a maximalist kind of person, and the biggest wormhole of my adult life was when my mom who I idolized in my whole life, died in a hearth attack. This experience and the following months after her death (struggling between grief, work deadlines, college exams and more) really changed me and how I see life. I'm still tending to extreme thinking, drama and whining pessimism sometimes, but I'm constantly learning and changing and working on myself. A few ladies who helped me on my way: Gretchen Rubin @gretchenrubin, the author of The Happiness Project, the amazing Hungarian blogger Lívia Farkas @via_urbaneve, and Marla Cilley @the_flylady. And the gentlemen who are not on the picture but made a huge impact on me: my wonderful husband @kocsisp and Cesar Millan @cesarsway who is officially a dog whisperer, but really, he rather is a human whisperer. Thank you everyone for making my life better!

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

“Tudom, hogy a ‘life-saving’ témakörben életmentő trükköket kellene megosztanom a tervező-szervező rendszerem berkeiből, de az igazság az, hogy az elmúlt években soha nem volt akkora felfordulás az időbeosztásomban, ami miatt bármilyen tervező rendszernek szó szerint az életem megmentésére kellett volna sietnie. Úgyhogy klassz tippek és praktikák helyett most arról írnék, ami valóban megmentette, vagy legalábbis alapjaiban megváltoztatta az életemet: ez pedig az attitűd. Alapvető beállítottságomat tekintve maximalista vagyok, és a felnőtt életem legnehezebb időszaka az volt, amikor anyukámat, akit egész életemben bálványoztam, elvitte egy szívroham. Ez az élmény és az ezt követő hónapok, szinte vakon hánykódva a gyász, a munkahelyi határidők, a főiskolai vizsgák és annyi más között, megváltoztattak engem és azt, ahogy az életet látom. Még mindig hajlamos vagyok a végletes gondolkodásra, a drámára, a nyavalygásra és a pesszimizmusra, de azóta igyekszem folyamatosan tanulni, változni és dolgozni önmagamon. Íme néhány ember a sorból, akik nagy segítségemre voltak ezen az úton…”

Gretchen Rubin, a Boldogságterv c. könyv szerzője

“Gretchen Rubin családanya, háziasszony és író, aki egy átlagos hétköznapon rádöbben, hogy elszalad mellette az élet, ő pedig nem szentel elég figyelmet azoknak a dolgoknak, amik boldoggá teszik. Gretchen elhatározza, hogy egy évet rászán arra, hogy életét tudatosan boldogabbá tegye. Nem akar elutazni Tibetbe, nem akar meditálni, nem akar megválni világi életétől – ő csupán a “saját konyhájában” szeretne boldog lenni.

A Boldogságterv ennek az egy évnek a története, ami üdítő őszinteséggel, kedves és derűs stílusban meséli el Gretchen tapasztalatait. Nem tesz nagy kinyilatkoztatásokat és nem akarja feltalálni a spanyol viaszt, mégis felvillanyozza, elgondolkodtatja és megmosolyogtatja olvasóit.” (Gretchen Rubin: Boldogságterv)

Farkas Lívia, az Urban:Eve blog szerzője

“Magával ragadó stílusa, nyüzsgő életigenlése, kifogyhatatlan ötlettára, praktikus látásmódja az, ami magához láncolja az olvasó figyelmét. Viával egykorúak vagyunk, mégis a legőszintébben mondhatom, hogy bölcs nővérként tekintek rá sok szempontból, mert nőként akár lelki, akár praktikus kérdésekkel lapoztam fel a blogját vagy fordultam hozzá kérdéssel, nem volt még olyan, amire hihetetlen rálátással, érthetően és hasznosan ne tudott volna választ adni.” (Top 5 blog, amiket olvasok)

Marla Cilley, a FlyLady

“Amikor annak lélektani gyökereit, gyerekkori traumáit és felnőttkori hatásait taglalta, hogy hogyan és miért nem tudja sok ember kézben tartani a háztartását, amikor másoknak ez annyira egyszerűen megy, Marla stílusa annyira pihe-puha, támogató, megnyugtató és erőt adó volt, mint a legszeretőbb ölelés.

Amikor azonban elérkeztünk ahhoz a kérdéskörhöz, hogy mennyire igazságtalan és nehéz az, hogy rendben kell tartanom a háztartást, miközben bezzeg a férjem…, bezzeg a gyerekeim…, akkor Marlából mintha kitört volna az őrmester (…), és ellentmondást nem tűrően, keményen elkezdte szajkózni: nem érdekel. Nem érdekel a nyafogásod. (…) Ne méricskélj. Ne nyafogj. Csak tedd meg, amit meg kell tenni. (…)

Persze nem a FlyLady szeretete és támogatása fogyott el a könyv közepére. Hanem, ahogy Marla írta, túl kell tennünk magunkat azon a hozzáálláson, hogy méricskéljük, mennyit tettünk bele a közös projektbe mi és mennyit a körülöttünk élők, mert ezzel egyrészt pocsékoljuk az energiáinkat, másrészt pedig visszafogjuk magunkat. (…) Ehelyett el kell kezdenünk beletenni a magunk 100%-át, nyafogás, duzzogás és méricskélés nélkül.” (A FlyLady azt mondja: cssst!)

Cesar Millan, a csodálatos kutyadoki

“Azért mondom mindig azt, hogy Cesar műsorait nemcsak kutyásoknak ajánlom, mert Cesar szerint (ahogy mottója is mondja: segítek a kutyáknak és tanítom az embereket) a problémák zöme nem a kutyák lényében gyökerezik, hiszen ezek a fantasztikus lények nagyon hamar túl tudnak lépni korábbi sérelmeiken, elhagyni rossz szokásaikat. A problémát általában az emberi lélek gondjai okozzák, Cesar pedig ezekre keres megoldást: az embereket tanítja. Az embereknek mutatja meg, hogyan lehet túllépni a korábbi sérelmeinken, a félelmeinken, hogyan lehet magunkban megtalálni az erőt, a határozottságot, a biztonságot, az egyensúlyt (nemtől, kortól, fizikumtól függetlenül), ez pedig olyasmi, ami nemcsak a kutyák, de az emberek életében is hatalmas fordulatokat hozhat.” ({Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Kedvenc sorozat / Tv műsor)

A hónap kedvencei #2


A hónap kedvencei rovatban az elmúlt időszakban más blogokon talált érdekes olvasmányokból mazsolázok. A rovat korábbi cikkeit a hónap kedvencei címke alatt olvashatjátok.


Eszter’s Offtopic – A házasság szent köteléke

Eszter blogján még a hónap legelején olvastam egy nagyon átfogó és nagyon elgondolkodtató cikket a házasság mibenlétéről, arról, hogy miért volt annyira “szent és megbonthatatlan kötelék” annakidején, és miért nem az már. Nagyon tetszett, ahogy a cikk összeszedte a prókat és kontrákat, valós képet mutatva arról, miért volt szinte kikerülhetetlen a házasság régen, és miért nem bűn vagy feslettsét, hanem egyszerű kényszermentes szabadság az ma, hogy már nem kell házasodnunk ahhoz, hogy boldoguljunk az életben. 

A cikk végeérhetetlen parázs vitákat robbantott ki, és én is ajánlom olvasásra, mert nagyon széles látókörű, jól kidolgozott írás.

A házasság szent köteléke

Nem hiszek a fals nosztalgiában, hogy régen az emberek boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak voltak, a házasságok az égben köttettek, és a párok életük végéig szeretetben kitartottak egymás mellett. Száz, kétszáz évvel ezelőtt is emberek éltek a földön, semmivel sem voltak jobbak vagy rosszabbak, mint a 21. századi populáció. A körülmények változtak, és ez az, ami sok mindent átírt.

A cikk további részét itt olvashatjátok.

Réka, Via, D. Tóth Kriszta #sminknélkül

Smink. Nélkül. Is. Szép. Vagy.

Közhely? Igen. Lerágott csont? Igen. Kell beszélni róla? Igen. Van mit mondani róla? Igen. 

Úgyhogy ennek jegyében én sem megyek el amellett, hogy D. Tóth Kriszta kitartóan minden nap megmutatja a 40 éves, sminkmentes arcát a világnak, és hogy ez hatással van a nőkre. Legyen is. 

Biztos, hogy sokan kapták fel és vitték tovább a gondolatot, akikkel én találkoztam, Via volt a maga karakán módján, és Réka az elsősminkes élményeinek felidézésével és egy saját kis selfie-kihívással.

“Mi a baj? Beteg vagy?” – Nem, ez az arcom.

Senki sem születik pórusok nélkül. Mind szőrösek, ráncosak, hegesek vagyunk, és, ha megadatik az a privilégium, hogy megöregedjünk, csak még ráncosabbak leszünk. Legyen úgy.

Via cikkének többi részét itt olvashatjátok.

Smink nélkül – én így nézek ki

Az, hogy milyennek lát a környezetünk, sokszor azon múlik, hogy mi milyennek látjuk magunkat, és nem fordítva, mint ahogy azt sokszor hisszük.

Réka cikkét pedig itt találjátok.

NieNie Dialogues – Button hell

Stephanie Nielsonról már írtam nektek – tudjátok, ő az, aki a férjével együtt egy súlyos repülőgép balesetet szenvedett, és a teste több mint 80%-a égett meg, beleértve az arcát is. Stephanie-tól több megérintő életképet vagy kirohanást is olvashatunk, amik a “smink nélkül” és az “ilyen az arcom, ezt fogadd el” témához erősen kötődnek, hiszen számára kikerülhetetlen az a megpróbáltatás, amit a társadalom arra mér, akinek nem katalógusba illő babaarca van. 

Ez a cikk azonban, amit most hoztam, egy sokkal egyszerűbb, sokkal hétköznapibb módon érintett meg. A cikkhez tartozó kép kiborult gombokat ábrázol, és az első gondolatom az volt, amikor megláttam, hogy de csodás, milyen színes! – Majd elolvastam Stephanie szűkszavú vallomását arról, hogy “sokan sokféleképpen képzelik el a poklot, de számomra ez az: lapos tárgyak a földön”. 

Ahogy bevallja, hogyan okoznak a baleset óta nehézkesen működő ujjainak (amikből kész csoda, hogy megmaradt mind!)  gyötrelmet az olyan dolgok, mint a padlón szétgurult gombok vagy boltban a pultra ejtett aprópénz, eszembe juttatta azt, amit én a gyásszal tanultam meg: hogy néha a legnagyobb dolgokat is derűsen bírja az ember, míg máskor a legváratlanabb pillanatban a legártatlanabb dolgok gyűrik le…

Button hell

Today Lottie dropped the button box.
That’s when I decided I was in hell.


Stephanie cikkét itt találjátok.

Mormon péntek – Írj naplót! 2. rész

Ahogy ígértem, további ötletekkel szeretnék szolgálni a naplóíráshoz. Ezúttal az About.com egyik cikkét hívtam segítségül.

Tippek a sikeres naplóíráshoz

  1. Légy következetes! A naplóírást könnyebben a szokásoddá teheted, ha kijelölsz egy állandó időpontot a naplód frissítésére. Ez lehet minden este lefekvés előtt, minden reggel reggeli előtt, minden nap ebéd közben, és így tovább. Ha nincs időd a napi frissítésre, heti időpontot is kijelölhetsz. Ha például a vasárnap egyébként is az elmélyülés időszaka a számodra, vezetheted a naplódat vasárnaponként, visszagondolva a hét történéseire.
  2. Légy átfogó! Naplózz mindent! Az Ensing magazin egy cikke szerint “a naplód amellett, hogy gondolataid és érzéseid gyűjteménye, életed eseményeinek feljegyzése is. A jövőbeli értelmezhetőség kedvéért úgy vezesd a naplód, hogy teljes információkat tartalmazzon a nevekről (vezeték- és keresztnév) és helyekről (ország, város, egyéb információk a tájékozódáshoz). Ne feltételezd, hogy azok az emberek és helyek, amik számodra ismerősek, a jövőbeli olvasóid számára is azonnal felismerhetőek lesznek egy becenévből vagy egy utalásból. Először nehézkesnek tűnhet rögzíteni ezeket a részleteket, de a jövőbeli olvasóid hálásak lesznek ezért az erőfeszítésért.” (Ensing, 2004 szeptember, 72. o)
  3. Légy változatos! Érzésekről, gondolatokról, tapasztalatokról és eseményekről is egyaránt írj.
  4. Légy szervezett! Ha egyszerre többféle naplót is vezetsz, pédául írsz személyes naplót, inspirációs naplót, fejlődési naplót, babanaplót, és emellett megőrzöd a leveleket, naptárakat és az írásaidat is, elengedhetetlen, hogy szervezett maradj!
    • Tarts mindent egy helyen!
    • Készíts katalógust a feljegyzéseidhez!
    • Jegyezd fel az egyes naplók adatait (kezdete, vége, leírása)!
    • Tárold a naplóidat egy közös dobozban, mappában vagy más rendszerezőben!
    • Rendezd időrendbe a naplóidat, és az elején helyezd el a katalógust!
  5. Tedd fel magadnak a kérdést:
    • Mire szeretnél emlékezni magadról?
    • Milyen áldások értek az életben?
    • Mit szeretnél elmondani a gyermekeidnek, az unokáidnak magadról?
  6. Használj előre gyártott oldalakat! Az eredeti cikk is ad tippeket (ezek persze angol források), de én Via nyomtatható extráit tudnám javasolni, aki rengeteg előre gyártott, nyomtatható oldalt tervezett egy személyre szabott inspirációs napló összeállításához.
  7. Ne add fel! Nem számít, hogy milyen régen írtál utoljára naplót, a lényeg, hogy vedd elő a naplód, vagy kezdj egyet (akár egy kallódó régi füzetbe vagy egy Word dokumentumba), és írj bele valamit ma!

(Forrás: Keeping a Journal – Tips For Success)

Egymondatos napló, mert szeretlek

Még szeptemberben olvastam Stephanie Nielson blogján egy kedves bejegyzést arról, hogy NieNie megtalálta és újraolvasta azt az egymondatos naplót, amit 2006-ban írt a férjének, és amiben egy éven át minden nap papírra vetett egy mondatot arról, hogy miért szereti a férfit.

Hasonló ötletet olvastam már kedvenc életmód bloggeremnél, Viánál a karácsonyi készülődés ötletei között, amiben rendhagyó adventi naptárként egy olyan gyűjteményt javasolt, amiben 24 szerelmes üzenetet vagy idézetet írunk, és csokoládé vagy ajándék helyett minden napra juthat karácsonyig egy kedves sor a kedvesnek.

November 7-e van, 48 nap Szentestéig, 24 nap az Advent kezdetéig – ami azt jelenti, hogy ha ma elkezdetek minden nap papírra vetni egy mondatot arról, miért szeretitek a szeretett társat, időben el is készül a rendhagyó naptár. Hajrá!

A listaírás boldogabbá tesz

Kedvenc boldogságkutatóm, Gretchen Rubin a listaírás nagy rajongója. Szerinte a listaírás olyasmi, ami önmagában is boldogabbá tudja tenni az embert. Ezért lett nagy rajongója Sei Shonagon Párnakönyvének, ami olyan listákat tartalmaz, mint például Dolgok, amiktől gyorsabban ver a szívem; Ritka dolgok; Dolgok, amiktől tisztábbnak érzem magam; Emberek, akik elégedettnek tűnnek önmagukkal; Emberek, akik olyan változáson mentek át, mintha újjászülettek volna.

Sokan írunk hálalistát a blogunkon (Hálás hétfő, Things I Love Thursday, Little Reasons To Smile), kedvenc bloggerem, Via pedig azt hiszem, nagyon sok örömet okozna Gretchen Rubinnak is, hiszen ő is a listaírás nagymestere: a Miért ne? gyűjtemények és a tematikus ötlettárak (például karácsonyi ötletek, szokatlan randiötletek, jó ABC, stb.) nagy rajongója vagyok a blogján.

A listaírásban az a jó, hogy fókuszált figyelmet hoz létre, a figyelem pedig pihentet, ugyanakkor ha ügyesen választunk témát, azzal kiléphetünk a megszokott kerékvágásból, új utakra terelhetjük a gondolatainkat, miközben levesszük magunkról azt a terhet, hogy összefüggő, kerek, eleje-közepe-vége szerkezetben kell megfogalmaznunk mondandónkat. Ez a képlet pedig nagyon jó frissítőül szolgálhat az elmének.

Ti szoktatok listát írni? Mik a kedvenc listatémáitok?

Aranyköpések – Dönts és állj ki mellette!

Viánál olvastam egy jó cikket az elfogadásról. Ebben Via leírja, hogy az elfogadás nem más, mint reálisan beismerni a jelenlegi helyzetünket, és elengedni az olyan hasztalan kérdéseket, mint “mi lett volna, ha…”, “bárcsak inkább…”, “nem kellett volna…”, “miért nem lehetett…”, stb.

Azt hiszem, Elizabeth Gilbert egyik könyvében olvastam, hogy az életünket mennyire nehezíti az, hogy az életünk meg nem valósult párhuzamos dimenziói, amiket az egyes döntéseinkkel kizártunk, a “mi lett volna, ha…”, “mi van, ha akkor másképp döntök…” típusú fantomok folyamatosan ott vannak körülöttünk, együttélünk velük – mert nem tudjuk elengedni őket.

Az esküvőszervezés során sok olyan kérdés volt, amikben döntenem kellett, és aztán elengedni azt a lehetőséget, amiről lemondtam – ami nem volt könnyű, mert folyamatosan ott mozgott bennem a kérdés: “nem lett volna jobb mégis…?”.

Peti egy ilyen alkalommal határozottan hozzám fordult, és azt mondta:

“Dönts valahogy és állj ki mellette – és akkor én is kiállok melletted!”

Nem könnyű kérés, kertelés nélküli és szigorú. De ha átgondolom azt, amit az elengedésről olvastam, megértem: a magunk el nem engedett fantomdimenzióit, “mi lett volna, ha…” forgatókönyveit sem könnyű cipelnünk, másokét pedig végképp nem jó magunkra venni.

Még nagyon sokat kell gyakorolnom az elengedést, de talán segít ez a gondolat, hogy nem valós lehetőségekbe, hanem fantomokba kapaszkodom, és azokat próbálom továbbhárítani, átterhelni másra, ahelyett, hogy valódi élményeket és lehetőségeket osztanék meg.

Ti hogyan gyakoroljátok az elengedést?

Tumblr és Pinterest gyorstalpaló Viánál

Még réges régen, a blogolással foglalkozó cikkemnél ígértem, hogy ha belejövök kicsit a Pinterest használatába, írok majd egy Pinterest vs. Tumblr összevetést és segédletet.

Nos, belejöttem, megszerettem a Pinterestet is, amit tematikus gyűjtésekre használok. Az esküvő előtti hónapokban nagyon hasznos volt az ahhoz kapcsolódó gyűjteményem (amikor például hirtelen kellett választ adni, hogy milyen torták vagy milyen csokrok is tetszenek, kincset ért fellapozni) – ahogy Bogca írta: esküvőre készülőknek kötelezővé kellene tenni. A tumblr pedig továbbra is az ömlesztett illusztrációtáram, amibe válogatás és rendszerezés nélkül dobálok be mindent, ami megtetszik.

Egy épkézláb leírás vagy segédlet összeállítására viszont nem tudtam rávenni magam. De felmentve érzem magam azzal, hogy Via mindkettőről írt egy-egy részletes cikket, ezeket szeretném inkább ajánlani annak, akit bővebben érdekel a két oldal hogyanja és mikéntje:
Tumblr gyorstalpaló – kreatív mikroblog és egy fantasztikus közösség
Pinterest gyorstalpaló – Kreatív ötletek tárháza, ahol rohan az idő

Farkas Lívia: Ennél zöldebb nem lesz

Kedvenc életmód bloggerem, Via könyvének a végére értem, már értékeltem is a Molyon, véleményemet elhozom ide is.

Farkas Lívia – Ennél zöldebb nem lesz

Nagyon vártam, hogy az elsők között kézbe vehessem Via könyvét, miután a blogjának nagy rajongója vagyok. Tőle megszokott módon jól rendszerezetten, átláthatóan, gördülékenyen, céltudatosan és kertelés nélkül írja le a sikeres életvezetéssel kapcsolatos tapasztalatai, gondolatai esszenciáját.

Női kézikönyvként határozza meg – sok gondolat benne “uniszex”, nem hiszem, hogy egy férfi riadtan lökné félre és szaladna el, hogy aztán nyugodtan beszélhessünk a hüvelygombáról, de ismerve az “uniszex” sikerkézikönyveket, meg tudom erősíteni, hogy inkább a női lelkület felé húz, női példákkal illusztrál. Jól van ez így, kellenek a világnak azok a könyvek, amik nemcsak azt írják le, hogy hogyan lehet sikeres karriered, hanem hogy eközben hogyan tarthatod pormentesen a szekrényed felső polcát, avagy hogyan teremthetsz tiszta, rendezett, derűs otthont, és legyünk őszinték, ezek inkább női problémák.

Tudom, hogy a blog az a blog, a könyv pedig a könyv, de óhatatlanul is a bloggal kelt versenyre a könyv, ami nem vált előnyére. Ami a blogban elvarázsol, a végtelenül színes, nyüzsgő, életszerű tartalom, ami miatt Via mindenki “virtuális barátnője” lesz, akinek gondolatban szinte ott kucorgunk a nappalijában, kortyolgatjuk a teát és morzsolgatjuk Gomez puha fülét, miközben beszélgetünk bármiről, ami foglalkoztat – ezt a hangulatot hiányoltam a könyvből. Céltudatos, frappáns, egyedi, olvasmányos, de nem olyan élő, nem olyan személyes, mint vártam.

A borítóra furcsán néztem elsőre, de aztán megszoktam, és tetszik, ahogy az “almás lány” életre kelt az interneten és megkezdte világjáró útját. Augusztusban elviszem magammal és megmutatom neki az Alpokat.

Összefoglalva: ne várjuk el a blog hangulatát, és akkor nem csalódunk, hanem egy összeszedett, praktikus, olvasmányos, elméletet és gyakorlatot jól összefogó, folyamatelvű sikerkézikönyvet kapunk. Jó szívvel ajánlom!

Ragyogj! – Az áprilisi boldogságtervem tapasztalatai #1

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy havi témák és fogadalmak segítségével megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem. Boldogságtervem naplóját általában szombatonként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt.

Az áprilist a külső-belső fényem visszaszerzésének szentelem, miután a március kicsit megtépázott.

A mosoly-kísérlet

A kommunikáció tanárom javasolt nekünk egyszer egy kísérletet: bármilyen ügyintézés, problémamegoldás, kérés, és úgy általában, bármilyen kommunikáció során néhány napig mosolyogjunk, és figyeljük meg, mennyivel sikeresebbek vagyunk.

A mosoly nálam egyébként is bevett szokás, ha emberekkel beszélek – elgondolkodtató, mennyire meg lehet döbbenteni a szolgáltatókat azzal, hogy egy “köszönöm, szép napot!” + mosolygás kombóval köszönök el -, de a héten igyekeztem még többet mosolyogni, csak a magam kedvéért is, azaz akkor is, ha csak magam voltam.

Egyébként önmagamban mosolyogni elég bizarr érzés. Rájöttem viszont, ha kellemetlenül érzem magam a magányos mosolygás miatt, az is elég, ha belülről hagyom magam felderülni, az arcomat pedig ellazítom, hagyva, hogy a szemem környéke érezhetően kisimuljon, az arcom, az állkapcsom ellazuljon. Remélem, szépít. 🙂

Smink és átláthatóság

Az átláthatóságról már írtam, azaz arról, hogy azzal motiváljuk magunkat egy cél megvalósítására, hogy beszámolunk róla olyanoknak, akik előtt nem akarunk megfutamodni.

Nos, mit mondjak, megvan az előnye annak, hogy a velem egy irodában ülő munkatársam is olvassa a blogot. Innen is ölelést és köszönetet küldök Katának, aki reggelente jelentőségteljes pillantással némán ellenőrzi, hogy elblicceltem-e a reggeli sminkelést. 🙂

Feküdj le időben!

Nem is olyan nehezen kivitelezhető apróság, de a korábban tévézéssel, internetezéssel, semmittevéssel töltött utolsó egy-két órámat lefekvés előtt mostanában alvással töltöm. Egyszerűen kiszámolom, mikor kell lefeküdnöm, hogy nyolc órát aludjak, míg megszólal az ébresztő, és akkor magamra húzom a takarót és alszom.

A csábítás a dologban ott van, hogy attól az ébren – bár koránt sem hasznosan – töltött órától még picit hosszabbnak tűnik a nap, és megadja azt az érzést, hogy több időm van. Az is kísértést jelent, hogy a kedvesem ilyenkor még egy ideig ébren van és tévézik mellettem az ágyban (megteheti, hiszen ő egy órával később kel, és később is ér haza a munkahelyéről).

De miután eldöntöttem, hogy a lefekvésem idejét ahhoz fogom kötni, hogy elegendő alvás jusson egy éjszakára, meglepően könnyen le tudtam mondani erről a látszólagos időhúzásról.

Via tippjei a feltöltődésre

Via az évek alatt rengeteg szuper ötletet gyűjtött össze blogján a feltöltődésre, csodálom őt, amiért ennyire mestere a hétköznapokból való kilépésnek.

A “titkos napsütés” vagy “titkos mosoly” gondolata hatására (például hogy vegyünk vidám színű bugyit vagy fessük ragyogóra a lábkörmeinket a téli zokni alatt) például napsárgára festtettem a körmeimet, így a hónapban nem is annyira titkos módon tüntetek a tavaszért és a tavaszi vidámságért.

Egyébként akkora olvasótáborral, mint az övé, nem csoda, hogy minden bejegyzésével “telibe talál” valakit, akinek éppen akkor pontosan arra volt szüksége, amiről írt – ezen a héten én is a szerencsés telitalálatok közt voltam. Tankolj! – Hogyan töltődj fel, ha kimerültél? című cikkében ismét remekül rendszerezve gyűjtött ötleteket, hogyan nyerhetjük vissza energiáinkat, ha csak egy percünk, csak öt percünk, csak fél óránk, csak egy óránk van. Olvassátok el!

Ti hogyan szerzitek vissza a ragyogásotokat, ha kicsit megkoptatok?

Lendülj munkába! – A márciusi boldogságtervem tapasztalatai #1

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy havi témák és fogadalmak segítségével megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem. Boldogságtervem naplóját általában szombatonként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt.

Csalós kicsit a cím, ahogy a márciusi boldogságtervem is megcsalt kicsit – hiszen nem a munkáról szeretnék most írni, ahogy az elmúlt heteim sem arról szóltak, hogyan lendültem bele a munkába, hanem hogy hogyan roppantam meg kicsit a terheim alatt…

Az jutott eszembe, amit Gretchen Rubin a Boldogságterv című könyvében írt, de én annyira pozitív szemmel akartam nézni, hogy csak második olvasásra vettem észre azt a gondolatot: hogy részben azért vágott bele boldogságtervébe, mert tudja, hogy egyszer baj, fájdalom, veszteség fogja érni (egyszer mindenkit az fog érni, aki kötődik és szeret), és ha így lesz, felkészült akar lenni, hiszen a boldog, kiegyensúlyozott emberek felkészültebbek, többet elbírnak.

Nos, nem mondom, hogy ez a mostani időszak most felkészülten ért engem… De igyekszem tanulni mindabból, ami velem történt-történik, és mindig egyre felkészültebb és felkészültebb lenni.

Figyelj magadra

Amit első körben vastagon szedve kihangsúlyoznék mindenki felé, az ez: figyelj a tested és az elméd üzeneteire! Komolyan. Feladatok ide vagy oda, nagy projektek ide vagy oda, nem lehet a végtelenségig halogatni azt, hogy megadd a szervezetednek, amit kér. (Ha erre járnék később, magamnak is azt üzenem: előbb-utóbb úgyis betegszabadság lesz a vége… Jobb előbb.)

Via hétfői inspirációjában olvastam ezt a nagyon bölcs kis példázatot:

Három tanítvány vitatkozik. “Az én mesterem annyira szuper, napokig kibírja evés nélkül!” Mire a másik: “Az én mesteremnek iszonyú önuralma van, napokig kibírja alvás nélkül!” Erre a harmadik: “Az én mesterem olyan bölcs, hogy ha megéhezik, eszik, ha pedig elfárad, alszik.”

Stresszűző taktikák Viától

Mivel valóban úgy alakult, hogy a produktív hónapom első felében nem voltam túl produktív, ellenben sokat forgattam Via blogját lelki (és fizikai) segélyért, ezért saját tapasztalatok helyett most szeretném az ő néhány bejegyzését ajánlani, amik segítettek:

Remek cikkek, jó olvasást hozzájuk!

Ti hogyan birkóztok meg a nyomással?