Isten, Mayim Bialik, Hálaadás és effélék

A napokban egyebek közt ráfüggtem Mayim Bialik, neurológus, színész és főállású édesanya videóira. (Tudjátok, hogy van az, amikor az embert mindent szívesen csinálna NaNoWriMo idején, csak írni ne kelljen.)

Mayim a Big Bang Theory c. sorozatból lehet talán a leginkább ismerős, de most, hogy zsinórban végignéztem jópár videóját (khm, bármit, csak írni ne kelljen), nagyon megszerettem, a kissé szarkasztikus, egyenes stílusát és a világlátását.

Különösen tetszett az alábbi elmélkedése arról, hogyan áll össze számára tudósként és vallásos zsidó nőként Isten fogalma.

Mayim számomra nagyon szimpatikus megfogalmazása szerint Isten maga a világegyetem egésze, annak minden törvényszerűségével és részével együtt. Azonban míg a tudomány a világegyetemnek a mérhető és egzakt módon leírható részét vizsgálja, addig a vallás és spiritualitás a világegyetemmel, a minket körülvevő való kapcsolat mélyebb, személyesebb, megragadóbb, számokkal nem és néha még szavakkal is csak nehezen leírható része. A világegyetemmel való kapcsolatnak, a benne lévő helyünknek ezt a fajta mélyebb és személyesebb megélését hívjuk gyakran Istennel való kapcsolatnak.

Ahogy már talán írtam róla, számomra ez az év volt az első, amikor egy újfajta megközelítésben igyekeztem szorosabb, spirituálisabb kapcsolatot kialakítani a környező világgal, méghozzá a pogány évkör ünnepeinek a megfigyelésével és megünneplésével, hiszen számomra ez jelentett egy megfogható, érthető, elfogadható középutat a tényszerű megközelítés és a misztikum között.

Annyira bejött ez a megközelítés, hogy a következő évben szeretnék még magasabb fokozatra kapcsolni vele és még intenzívebben tanulmányozni a helyemet a természetben, a világban, az évszakok körforgásában.

Egy gyors gondolat — majdhogynem csak egy vázlatos példa — hálaadás alkalmából.

Miért alkalmas a hálaadás ünnepe arra, hogy éppen ekkorra, az ősz és a tél küszöbére essen?

  • Egyrészt mert lezárult az őszi aratás, betakarítás, a magtárak és kamrák tele vannak, lezártuk az évet és pontosan látjuk, mennyit nyertünk,
  • másrészt pedig előttünk a zord évszak, és magunkkal teszünk jót, ha jó előre megmelengetjük a szívünket egy adag hálával.

Eléggé kiestem a hálaadás rendszeres gyakorlatából, de ahogy hosszabbodnak az éjszakák és keményednek a nappalok, egyre jobban érzem a szükségét annak a melegnek, amit a hála tud adni.

És mi áll még előttünk?

A hétvégén kezdődik az Advent, a Karácsonyra (a téli napfordulóra) való felkészülés időszaka. A Karácsony szellemi ünnep, a fény visszaszerzésének ünnepe — és egyben a naptári év végével gyakran az évértékelés ünnepe is. (Hurrá!)

Nálam általában a két ünnep között érkezik az évértékelő hangulat, de most szuper hamar, már novemberben elkezdett készülni az elmém az évértékelésre. (Csak tedd a dolgod, tudatalatti — majd még beszélünk!)

Számotokra milyen gondolatokat hoz ez az időszak, ahogy a színes leveles, napcsípte ősz lassan zimankóba fordul?

Reklámok

Gondolatok őszre

Boldog őszi nap-éj egyenlőséget mindenkinek!

Ahogy már írtam, idén igyekszem megünnepelni a pogány évkör ünnepeit. (Na jó, ez a szándékom itt-ott azért elcsúszott már… de azért fél szememet az ünnepkörön tartom, és igyekszem legalábbis becsempészni kicsit az ünnepek szellemiségét a napjaimba. Több-kevesebb sikerrel. Baby steps, oké?)

Az ünnepeknek (amikből négy nagy – napfordulók és nap-éj egyenlőségek – és négy kicsi esik egy évben) kétfajta jelentősége is van:

  • Egyrészt lehetőséget adnak, hogy egy kicsit megtorpanjunk és kilépjünk a hétköznapokból,
  • másrészt pedig megadják az elkövetkező időszak alaptémáit, megfontolandó szándékait.

Néhány dolog, ami megfontolandó ma, az őszi nap-éj egyenlőség idején, és magunkkal vihető a következő időszakra (ami nagyjából november elejéig, a következő kis ünnepig tart, a soron következő nagy ünnep pedig már a Karácsony):

  • Az aratás, a szüret, a betakarítás időszaka következik.
  • A bőséges termésért, a nyár gyümölcseiért (legyenek azok szó szerint gyümölcsök, vagy inkább lelki kincsek, élmények) adjunk hálát.
  • Most vagyunk a leggazdagabbak az évben, ezért most adakozzunk! (Ráadásul ha nem várnk az adakozással Adventig vagy Karácsonyig, akkor az ajándékaink, adományaink még az első hidegek és a nélkülözés hónapjai előtt eljutnak a rászorulókhoz.)
  • Az aratás nem csak az érett, szép termés learatását jelenti, hanem a felesleg, a romlott dolgok, az árván maradt szárak, a letört ágak szemétre dobását is (megsemmisítését vagy visszaforgatását a földbe.) Lomtalaníthatunk, kertünkben, otthonunkban, lelkünkben is, és amit nem raktározunk el, azt adjuk tovább vagy szabaduljunk meg tőle, ami nincs hasznunkra, engedjük el.
  • Közeleg a sötét. A soron következő kis ünnep a halottak napja. Az aratás és a halál kéz a kézben jár – amennyire gazdag, annyira keserédes időszak is, ugyanakkor lehetőség arra, hogy átértékeljük azt, amit a halálról, a veszteségről, az elengedésről tudunk.
  • Ugyanakkor a halál nem enyészet – ezért is jó mindig a körforgást szemlélni -, hanem az elmúlás, elengedés, aratás mindig táplál is, összegez, gazdagít, helyet csinál az újnak, és táplálja a talajt az utána következőknek.
  • Jönnek a viharok. Odakinn, és nem tudom, ki hogy van vele, de számomra egészen biztosan idebenn is. A kevesebb fény, a kevesebb meleg, a több didergés, az elmúlás folyamatának figyelése, az ingadozás a nyárból az őszbe megtépázhat minket, de tartsuk észben, hogy ez is, mint minden más, csak egy időszak. Majd átfordul.
  • Forduljunk befelé! Ahogy az idő lassan beterel minket odakintről idebentre (ahol befőzéssel, lomtalanítással, kézimunkával, naplózással, összegzéssel, tervezéssel, nyári kincsek rendezésével foglalkozhatunk), lélekben is kezdjünk befelé fordulni!

És még biztosan annyi más, ami most nem jutott eszembe.

A mai nap, vagy bármelyik este mostanában, alkalmas lehet rá, hogy egy kicsit megálljunk és eltöprengjünk azon, milyen változást, milyen lehetőségeket, milyen hangulatot hoz az évszakok mostani változása, az elkövetkező időszak – az aratás, a hálaadás, a továbbadás, az elengedés időszaka.

Az ünnepről még néhány gondolat a Yotengrit sorozatból, a rábaközi tudók szellemi hagyatékának gyűjteményéből:

GYÜMÖLCSOLTÓ BOLDOGASSZONY a fakadás, a feslés,
a születés ünnepe, az első kapué –
SARLÓS BOLDOGASSZONY a halálé,
beteljesülésé, az érett termésé. (…)

“Lám a gabonát learatják,
a gyümölcsöt szüretelik.
Pusztulás-é a haláluk?
Bizony nem pusztulás!
Születés meg halál –
kapuk ismétlődő váltakozása!” (…)

Erdő-mező vadjainak
ekkor eledelt raknak ki –
mert részük van a termésből –
ISTENEK rendelése szerint.

Magaslatok, Völgyek,
Források, Folyók ŐRSZELLEMEI-nek
ilyenkor ajándékot visznek. (…)

A táltosok ekkor áldják meg
a forrásokat, kutakat, csorgókat.
Kenyeret is áldanak táltosok
és osztanak belőle bárkinek, aki érte nyúl.
A hadakban csonkultaknak,
a hadakban elesettek árváinak, özvegyeinek
ilyenkor tisztelegnek,
és adják oda részüket minden termésből. (…)

A szegényekre, szerencsétlenekre is
ekkor viselnek esztendőre szóló gondot,
ekkor-tájt, de nem az ünnep három napján,
mert akkor vigadnak és áldomással tisztelegnek. (…)

Virágos kapukat is állítanak föl ilyenkor,
születés meg halál értelmére figyelmeztetendő.

 

2604B611-6056-4491-BA41-C05E609FB37A

Boldogságterv #18 – Házasság és Valentin-nap

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem és havi témák segítségével igyekszem elmélkedni a boldogságról és az élet dolgairól. Boldogságtervem naplóját hétvégenként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt találjátok.

A férjemmel már az esküvőnk előtt is többé-kevésbé bojkottáltuk a Valentin-napot, most pedig ifjú házasokként megint felmerült köztünk a téma, hogy mire is való a Valentin-nap, érdemes, nem érdemes, hogyan érdemes ünnepelni.

Kell ünnepelnie a házasoknak a Valentin-napot?

“Kell ünnepelnie a házasoknak a Valentin-napot?” – Ezt a kérdést tegnap tette fel nekem a férjem, az én válaszom pedig az volt rá, hogy egyrészt senkinek sem kell ünnepelnie a Valentin-napot – másrészt viszont semmiképp sem szabadna felhagyni az ünnepléssel csak azért, mert valaki házas… sőt.

Ahogy a tegnapi cikkemben is írtam, a szerelem nem olyasmi, ami egyszer megtörténik, piros plüss-szívek és bonbonok között, és aztán nincs vele már több teendő életünk végéig. Épp ellenkezőleg, a szerelem olyasmi, amit életünk végéig, minden nap ápolni, táplálni, építeni kell.

Éppen ezért, ha a Valentin-nap a szerelmesek ünnepe, a házasoknak méginkább ünnepelniük kellene, mint a randizóknak – hiszen ők már elköteleződtek a feladat mellett, hogy életük végéig fenn fogják tartani egymás közt a szerelmet, míg a randevúzók még csak mérlegelik, hogy megtalálták-e a megfelelő partnert az elköteleződésre.

Úgyhogy a válaszom a férjem kérdésére egészen pontosan ez volt: “senkinek nem kell ünnepelnie a Valentin-napot, és nekünk sem kell a Valentin-napot máshogy ünnepelnünk, mint eddig, de most, hogy házasok vagyunk, jobban kell ünnepelnünk”.

Aznap mindenki tud ünnepelni

Ahogy mondtam, jobbára bojkottáltuk a Valentin-napot, amióta csak együtt vagyunk, de azért egészen soha nem hagytuk elmenni magunk mellett. Nem csaptunk körülötte nagy felhajtást, de egy-egy apró figyelmességgel megemlékeztünk róla.

Úgyhogy tegnap hoztam is haza néhány szelet cukrászdai süteményt, de mire hazaértem velük este, már nem igazán kívántuk, hát áttoltuk az ünneplést ma reggelre, amikor az ebédlőasztalunk mellett, lustán és pizsamásan, a reggeli után osztoztunk meg egy szelet tortán.

Amikor egy ölelés kíséretében boldog Valentin-másnapot kívántam a férjemnek, a válasza az volt: “Az úgyis sokkal jobb. Aznap mindenki tud ünnepelni, de másnap már nem mindenki tud.”

És azt hiszem, ezzel dióhéjban össze is foglalta a Valentin-nap (és úgy általában minden ünnepnap) lényegét. Aznap, hivatalosan, nagy csinnadrattával mindenki meg tudja ünnepelni az ünnepet. Az igazán fontos viszont az, hogy egy másnapon vagy egy akármilyen hétköznapon is meg tudjuk-e tartani a szerelem ünnepét, a szeretet ünnepét, az anyák napját, az apák napját, a gyereknapot, a halottainkra emlékezés napját és a többi ünnepet.

Ünnepi hangulat – merre vagy?

“Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. (…) Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.” (Márai Sándor)

Bevallom, amennyire várom és amennyire élvezni fogom a rendhagyóan hosszú “karácsonyi szünetet”, annyira nem volt időm és erőm az év végi rohanásban előre ráhangolódni az ünnepekre. Ami azt illeti, fel sem fogtam még, hogy két nap múlva Karácsony. Ettől még lehet ugyanolyan varázslatos és ünnepi az ünnep – Szenteste délelőttje, amikor Petivel karácsonyfát díszítünk, ünnepi vacsora a családokkal, ajándékozás, illatok, olvasás a karácsonyfa fényei mellett. De az adventi időszakot nem sikerült megtölteni ezekkel a hétköznapokból kivezető apróságokkal.

Nektek sikerült? Mik a ti szertartásaitok, amikkel ráhangolódtok az ünnepre?

Ápold a kapcsolatokat! – A májusi boldogságtervem tapasztalatai #2

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy havi témák és fogadalmak segítségével megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem. Boldogságtervem naplóját általában szombatonként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt.

Májusi témám a kapcsolataim ápolása.

Közös élmények

Tegnap részt vettem életem első lánybúcsúján. Gondolom, mint minden hasonló esemény, ez is a top secret kategóriába tartozik, így az este későbbi részeire boruljon csak jótékony homály, de talán megoszthatom az este első mozzanatát, amikor egy beszélgetőkörben a menyasszony összes jelen lévő barátnője – akik gyakran nem ismerték egymást, hiszen a menyasszony más-más baráti társaságaiból kerültek ki – elmondott egy személyes emléket a menyasszonyról, aki egy hasonló személyes emlékkel válaszolt a barátnőről. Ez elgondolkodtatott arról, milyen különleges dolog is olyan emberek között lenni, akikkel közös élményeken osztozunk – különleges, de nem könnyű, a hozzám hasonló szobanövény jelleműeknek legalábbis biztosan nem. A menyasszonyunk azonban egy igazi közösségteremtő, élménykerítő központi személyiség, aki köré mindig nyüzsgő társaság gyűlik. Igazi áldás ez a hozzám hasonlóak számára, hogy vannak ilyen közösségi embereink, “élmény-idegenvezetőink”, akikbe fogódzkodhatunk, hiszen ők megteremtik számunkra azt a közeget, amibe nekünk néha még becsöppenni is nehéz, nem hogy magunknak létrehozni. Jó, ha felismerjük az ilyen kincseket az életünkben, és legalább néhanapján hagyjuk nekik, hogy előcsaljanak minket a barlangunkból!

Isten áldja a Facebookot!

Ha okosan használjuk őket, a közösségi oldalak nagy segítségünkre lehetnek abban, hogy összetartsunk vagy összehozzunk egy csapatot – hogy mást ne mondjak, a tegnapi lánybúcsúnk is a Facebookon szerveződött -, hogy az érdeklődési körünknek megfelelő társakra találjunk, de abban is, hogy előbányásszuk a barátaink és rokonaink elfelejtett születésnapjainak dátumát. Az időnyelő tevékenységek helyett használjuk jóra ezeket az eszközöket!

Az élmény négy fázisa

A héten olvastam Gretchen Rubin cikkét arról, hogyan határozza meg az élményszerzés négy fázisát, ezek pedig a következők:

  • Felkészülés – A körülmények megteremtése mellett lelki felkészülést is jelent a közelgő eseményre. Beszélni kell róla, a mindennapok köztudatában tartani, hogy mindenki érezze a levegőben a közeledtét.
  • Átélés – Teljesen átadni magunkat a pillanatnak, anélkül, hogy az eszünk másfele járna, hogy közben mással is foglalkoznánk, hogy csak fél szívvel lennénk ott.
  • Megosztás – Az élmény közössé tétele azáltal, hogy megosztjuk másokkal, bevonunk másokat is az átélésébe.
  • Visszatekintés – Az élmény feldolgozása, továbbélése azáltal, hogy megemlékezünk róla, felemlegetjük, e-mailt írunk vagy fotót küldünk róla, stb.

Ünnepeld meg az életet

Egyebek közt tanultam egy nagyon fontos trükköt a kedvesem édesanyjától: ha úgy érzed, hogy az élet nehéz, hogy valami fáj, hogy nehezen bírod – akkor varázsolj ünnepnappá egy hétköznapot.

Gyújts gyertyát vagy lobbantsd be a kandallót, bonts fel egy üveg bort, tölts magadnak egy pohár likőrt vagy pezsgőt, vedd elő a szebbik étkészletedet, vegyél magadnak valami ajándékot, készíts egy illatos fürdőt.

Minden napban van valami, amit meg lehet ünnepelni. Rajtad múlik, hogy megtalálod-e.

Te mit ünnepelsz ma?