Kérj és megadatik – Az imáról

Emlékszem, nem sokkal az agykontroll tanfolyamom után beszélgettem egy nagyon kedves munkatársammal a tanfolyamon tanultakról, és meséltem neki a kívánságok erejéről. Ő hívő keresztény, így mondta, hogy ő inkább Istenhez szokott imádkozni. Hosszas beszélgetésünk végén arra jutottunk, hogy ha kihagyjuk a vallásvitát a dologból, és nem kezdünk el marakodni, hogy ki milyen, egyik oldalról sem igazán bizonyított vagy cáfolt elméletekkel (a vonzás törvénye, a gondolatok teremtő ereje, Isten kegyelme, stb.) próbálja kitölteni a hézagokat és megfejteni a dolog pontos működési hátterét, a dolog attól még ugyanaz: kérj és megadatik, egészen pontosan kérj, és hidd is el, hogy a kérésed célba ért és választ fogsz kapni rá, és akkor megadatik. (Olvastam egyszer egy gúnyos véleményt arról, hogy baromság ez az egész, este lefekvés előtt kértem, hogy mire felkelek, a tárcám legyen tele tízezresekkel, és nem lett. – Tedd a szíved a kezedre, barátom, tényleg hittél benne, hogy így lesz? Ugye, hogy nem.)

A vallásos munkatársam akkoriban leginkább azért imádkozott, hogy a közelgő átszervezések után is legyen munkája. Nagyon hosszan beszélgettünk a kérésről és az imáról, a hitről, hogy a kéréseink meghallgattatnak, és elmondta, hogy ő hisz benne, hogy Isten meghallgatja az imáit, én pedig azt, hogy ha hittel kért, akkor szerintem teljesen mindegy, kihez címezte vagy hogy én személy szerint hiszek-e abban, akinek címezte, szerintem is teljesülni fog a kérése. Egy órán belül megcsörrent a telefonja és felajánlottak neki egy állást egy másik osztályon.

Mostanában eléggé leszoktam a meditálásról, így a kérésekkel is hadilábon állok, mert meditáció közben szoktam megfogalmazni azokat. Egy hívő barátom tanácsát kértem, majd kibújt belőlem a kisördög és rögtön le is csaptam a hitvita lehetőségére, hogy a válaszában rejlő segítség helyett azon rágódjak, hol támadható az álláspontja.

Ha őszinte akarok lenni, az imádsággal azért is állok hadilábon (ahogy a vallással általában), mert bár vallásos oktatást kaptam, de vallásos nevelést nem, és így soha nem volt részem semmilyen vallásos élményben. Az ima számomra sosem volt más, mint egy reggel, este és étkezés előtt kötelezően elmormolt versike, nem pedig Istennel való kommunikáció, aminek a vallásos ismerőseim szerint állítólag lennie kell.

Mivel a meditációból is kikoptam mostanság, ezért arra gondoltam, csak úgy mókából feladom a hitvitámat, és teszek egy próbát az imádsággal, nem úgy, ahogy ismerem, hanem ahogy a hívő barátaim elbeszélései utalnak rá, és ahogy már nem is áll olyan távol attól a kívánság-gyakorlattól, amiben én is hinni tudok.

Mivel tudom, hogy mormon barátaim kifejezetten baráti kapcsolatot ápolnak Istennel, kíváncsiságból rákerestem az interneten, mi náluk az ima fogalma, milyen az ima formája.

Hogyan imádkozzunk a mormonok szerint:

  1. Szólítsuk meg Istent!
  2. Mondjunk köszönetet azért, amit eddig kaptunk!
  3. Mondjuk el a kérésünket, vagy kérdésünket, amivel hozzá fordulunk!
  4. Zárjuk az imát Jézus Krisztus nevében, és az “ámen” (“úgy legyen”) kifejezéssel, amely kifejezi, hogy valóban egyetértünk az ima tartalmával, komolyan gondoljuk azt.

Nem feltétlen akarja mindenki Istenhez címezni a kéréseit, kérdéseit, de úgy gondolom, a fenti forma bárkinek hasznos mankó lehet. Az ima ilyen formában valóban egy praktikus, személyes monológ: szólítsuk meg azt, akihez vagy amihez szavainkat címezzük és akitől vagy amitől válaszokat vagy segítséget várunk (legyen az a Jóisten, az Univerzum, az égi szellemek, őseink lelke, belső istenségünk, a tudatalattink, stb.), adjunk hálát (ami pozitív gondolatokat ébreszt és erős alapot ad szavainknak), fogalmazzuk meg, mit várunk, mint akarunk, és zárjuk gondolatainkat azzal a hittel, hogy szavaink célba értek és a hatásuk nem marad el.

Ami pedig a választ illeti… Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek c. könyve szerint, amit nemrég olvastam, az ima és a meditáció közötti alapvető különbség, hogy az imában megkérdezzük Istent, a meditációban pedig meghallgatjuk a válaszát. Kérésünkre, kérdésünkre a válasz érkezhet eseményként, lehetőségként, vagy ötletként, sugallatként, ami elcsendesedés közben, vagy teljesen váratlan időpontban (például mosogatás vagy kertészkedés közben) ér minket.

Te milyen formában fogalmazod meg kéréseid a felsőbb erő vagy erők felé?

Reklámok

A sikeres kívánság

Az agykontroll elvei szerint a sikeres kívánságnak három alapszabálya van: vágyj rá, higyj benne és várd el! – Tudd, hogy mit akarsz és fűtsön iránta valódi belső szenvedély, igazi vágyakozás. Hidd el, hogy a vágyad teljesülni fog, nem számít, milyen úton-módon, de a kívánságod tárgya eljut hozzád. És ezt várd is el, légy felkészült az érkezésére, készítsd elő az életedet és a dolgaidat úgy, hogy gond nélkül fogadni tudd, amikor megérkezik.

Rhonda Byrne megfogalmazása szerint úgy rendelj az Univerzumtól, ahogy egy webáruházból is rendelsz. Miután elküldted a rendelést, nincs már felőle semmi kétséged, hogy a várt dolog záros határidőn belül meg fog érkezni hozzád. Nem érdekel, pontosan milyen úton, nem akarod tudni, hogy ki és milyen módon dolgozik azon, hogy eljusson hozzád, de attól még, hogy nem látod, ahogy a futárszolgálat dolgozói éppen pakolják egyik autóból a másikba a csomagot, még biztosan tudod, hogy úton van. Nem mondod azt, hogy majd csinálok neki helyet, ha megérkezett, mert akkor a biztos, ha már a kezemben van, hanem mindent előkészítesz, hogy amikor megérkezik a várt küldemény, rögtön elhelyezhesd az életedben. Bekapcsolva hagyod a telefonod, füleled a csengőt, hogy ha megkapod a jelet, lépni tudj. Nem képzeled azt, hogy nem kell kimásznod a karosszékedből és egyszer csak ott terem majd melletted a szobádban, hanem akár a postáig is hajlandó vagy elmenni érte.

Megfogalmazod a kívánságod és leadod a megrendelést. Vágysz rá és izgalommal várod, hogy megérkezzen. Hiszel benne és biztosan tudod, hogy úton van feléd. Elvárod az érkezését, felkészülsz rá, és figyeled a jeleket. Végül pedig megkapod, amit kívántál.

Te tudsz így gondolni a kívánságaidra?

A Tron filmek üzenete

Az egyik kedves barátom azt a feladatot állította elém, hogy ha már olyan ügyesen becsempésztem a blogba a Kelly Family iránti rajongásomat, próbáljam ki, vajon a Tron filmekről tudok-e a blog témájába illő cikket írni. Én pedig nem mondhatok erre mást, mint Barney Stinson, a legcéltudatosabb sorozathős, akit ismerek: eeeeeelfogadom a kihívást!

Szögezzük le rögtön az elején, hogy ez nem egy teljességre törekvő filmajánló vagy filmkritika, és mivel nem számítok sem kifejezett szakértőnek, sem ínyencnek a filmek területén, nem is vállalom, hogy egy hihetetlen mély értelmű művészfilmet tárok a publikum elé. Az 1982-es Tron és a 2010-es Tron Legacy filmek olyan szórakoztató mozik, amik nekem tetszettek, már csak sci-fi voltuk miatt is, és megpróbálok kiragadni belőlük néhány elgondolkodtató momentumot.

Bővebben…

Wishing stars – kívánság csillagok

Mindig jópofának tartottam ezeket az egyszerű kis origami csillagokat, de nem igazán tudtam, mihez kezdhetnék velük.

Google barátomat böngészgetve aztán egyik nap megakadt rajta a szemem, hogy wishing star, azaz kívánság csillag néven is szerepelnek, ami jó ötletet adott. Mostantól nem egyszerűen lopom az időmet azzal, hogy csillagocskák tömegét hajtogatom, hanem valahányszor hajtogatok és egy üvegbe dobok egy ilyen kis csillagot a többi barátja mellé, kívánok valamit. Majd akárhányszor ránézek a csillagokkal telt mutatós üvegcsékre, poharakra, eszembe jut, hogy mennyi mindent várok és remélek még az élettől.

Bővebben…

5000 ♥

Mindössze tizenegy hetes fennállása alatt a Kincsesfüzetet több mint 5000 alkalommal tekintettétek meg – köszönöm!

Ráadásul erre az alkalomra több ajándékot is kaptam az Univerzumtól. Először is a Könyvműhely.hu felajánlásában, a Névjegykártyaműhely.hu kivitelezésében úton vannak a névjegykártyáim.

További ajándékok, amiket a mai napon kaptam a világtól: 25% kedvezmény a Tupperware teljes őszi katalógusára, és kiárusítás a Mannaszappan termékeiből. Köszönöm, világ!

Nektek pedig köszönöm az érdeklődéseteket a blog iránt. Remélem, a Kincsesfüzet fennállása egy hosszú és boldog utazás lesz mind olvasóimnak, mind nekem! ♥

Amikor az Univerzum üzenetet hagy

Ma meghallottam egy bizonyos dalt a rádióban. Sosem hallottam még az éterben, nem szokták játszani az adók. De ma valamiért adásba került, bennem pedig a lélegzet is megállt, annyira egyértelmű volt számomra az üzenet, hiszen a dal szorosan kapcsolódok egy félbehagyott nagy projektemhez.

Nos, ilyesmi érzés, amikor az Univerzum az ember orrára koppint, és hangosan azt mondja: csináld!

Figyeljétek ti is az Univerzum üzeneteit. Olyan apró dolgok ezek, amik más számára jelentéktelenek lehetnek, de számodra, ha éber vagy, olyanok, mint a jelzőtüzek.

Kívánj egyet!

Via csillagnézős heti kihívása eszembe juttatta ezt a kedves szokást: ha látsz egy hullócsillagot, kívánj egyet. Nem tudom, lehet-e elég idős hozzá az ember, hogy már ne dobbanjon meg a szíve egy hullócsillag láttán és ne gondoljon azonnal nagyon erősen valamire, amire úgy vágyik.

De miért pont a csillaghullás? Miért kellene ilyen sokáig várni arra, hogy felcsillanjon egy egyezményes jel, amivel úgy érezzük, az Univerzum megadja az engedélyt számunkra, hogy kívánjunk?

Válasszunk egy saját jelet és gondolatban kössünk alkut az Univerzummal: ha felvillantja nekünk ezt a jelet, megkaptuk a lehetőséget, hogy a lelkünket átitató hittel és izgalommal kívánjunk valamit.

Ez a jel lehet:
– a fény csillanása egy felületen
– ha meglátunk egy bizonyos színt
– egy kisgyermek mosolya
– a madárcsicsergés
– a nevetés hangja
– egy érintés
– az eső hangja
– ha meglátunk egy falevelet
– ha látunk egy madarat repülni
… vagy bármi más.

Adjuk meg magunknak a lehetőséget, hogy gyakrabban éljük át a kívánságnak azt a csodáját, amit a hullócsillagokhoz kötünk, és adjunk lehetőséget az Univerzumnak, hogy ránk kacsintson! :)