Évértékelés: régi tüzek eloltatnak, új tüzek gyújtatnak

Első ünnep: Karácsony.

Régi tüzek eloltatnak, új tüzek gyújtatnak.

Hét fából rakatik új máglya,
ha régi tüzek elhamvadtak.
Hét fából, kilenc fából rakatik máglya.
Ennek szikráján, parazsán ki átszökken,
megtisztul — így vélik.

Forrás: Máté Imre — Yotengrit
https://moly.hu/idezetek/1022776

A Karácsony a Yotengrit szerint szellemi ünnep, az elmélkedés, a visszatekintés, a lezárás és újrakezdés ünnepe.

Tegnap este porcukor szerű hóesésben sétáltam haza, ma reggelre mindent eltemetett nálunk a fehér hó.

A héten megnyílt a feliratkozás Susannah Conway Find Your Word email sorozatára (én már el is kezdtem az elmélkedést, hogy mi legyen a 2019-es évem szava), és az Unravel Your Year évértékelő-évtervező munkafüzete is elérhető.

Ti hogyan készültök az új esztendőre?

Reklámok

Így értékelem 2015-öt, 1-től 10-ig

A két ünnep közöttre terveztem az évértékelést és a jövő év megálmodását, de a helyzet az, hogy már 24-én, a frissen feldíszített karácsonyfa alatt elfogott az ihlet.

Ugyanilyen spontán módon lett az idei évértékelő módszerek versenyének nyertese a Level 10 Life szisztéma, ami újdonsült kedvenc bullet journalosom, Kara blogján talált meg.

Még van vele munkám, de arra gondoltam, megosztom veletek, eddig hogyan dolgoztam az évértékelésen, hátha ti is ihletet kaptok, és hamarosan írok majd a folytatásról.

Level 10 Life

A Level 10 Life az életet 10 területre osztja (hasonlóan az élet 7 területéhez Jack Canfield szerint):

  1. Család és barátok
  2. Személyes fejlődés
  3. Spiritualitás
  4. Pénzügyek
  5. Karrier
  6. Házasság (párkapcsolat)
  7. Móka, pihenés, feltöltődés
  8. Adakozás, segítség, önkéntesség
  9. Fizikai környezet
  10. Egészség és mozgás

Ezeken a területeken készítünk pillanatképet arról, hogy 1-től 10-ig mennyire vagyunk elégedettek az életünkkel az adott területen, majd tűzünk ki célokat, hogy boldogabbakká váljunk. A végső cél az, hogy mind a 10 területen elérje az elégedettségünk a 10-es szintet.

Ezt az értékelést egyébként az év bármelyik szakában megtehetjük, nem kell vele újév napjáig, a következő kerek születésnapunkig vagy egy más jeles fordulónapig várni.

Level 10 Life

Én így fogtam neki az évértékelésnek:

  1. Felírtam és színkódoltam az élet 10 területét. A 10 terület adott volt, a színkódokat saját érzésem szerint kapcsoltam hozzá. Ez opcionális, én azért használtam színkódokat, hogy később is jobban eligazodjak a különböző területek között – és mert így csinibb. :)
  2. Készítettem egy plusz/delta listát 2015-ről. Itt felsoroltam mindent, ami csak eszembe jutott 2015-ről, ami jó volt, és ami lehetett volna jobb, amiből lehetett volna kevesebb (vagy épp több), amit másképp szeretnék csinálni a jövőben.
  3. A plusz/delta lista elemeit 10 kategóriába soroltam. Itt vettem ismét elő a színkódjaimat, és a plusz/delta listám tételei elé színes pöttyöket raktam aszerint, hogy melyik kategóriába tartoznak. Nagyon tanulságos volt ez az elosztás, mert hoznom kellett néhány nem is olyan egyszerű döntést: például hogy a Kincsesfüzet a karrier vagy a móka kategóriába tartozik-e? Vagy hová soroljam az államvizsgát? Na és Diót? (Végül a Kincsesfüzet karriercél lett – legyünk optimisták! –, ellentétben az államvizsgával, Dió pedig a móka és feltöltődés területen landolt. :))
  4. Táblázatot készítettem az élet 10 területének. Egy tízmezős táblázatban felsoroltam a 10 területet, majd elkezdtem címszavakban beírni a mezőkbe azokat a dolgokat a plusz/delta listám alapján, amik  befolyásolják az elégedettségérzetemet az adott területen, akár pozitív, akár negatív irányba, és amik segíthetnek célokat kitűzni. Ismét egy nagy szembesülés volt az, hogy melyik mezők maradtak első körben ordítóan üresek – melyek azok a területek, amikkel nem hogy kevéssé vagyok elégedett, de jóformán helyet sem kapnak az életemben… Ilyen volt például az adakozás vagy a spiritualitás, de a pénzhez való viszonyom is változatlanul egy nagy talány.
  5. Újra körbejártam a 10 területet. A címszavas jegyzetelés (és annak tanulságai) után megpróbáltam különböző kérdéseket feltenni magamnak. Tudom, mit jelent számomra az adott terület? Van helye az életemben? Vannak céljaim, eredményeim? Elégedett vagyok? Boldogságot vagy bosszúságot okoz? Már megtaláltam az utam, a helyem az adott területen, vagy még keresni kell, váltani kell?

Itt tartok most. Úgy érzem, lassan készen állok rá, hogy meghatározzam, 1-től 10-ig mennyire vagyok elégedett az életem ezen 10 területével, azután pedig célokat tűzzek ki a jövő évre, amik közelebb vihetnek a boldogsághoz, az elégedettséghez.

Ti hogyan értékelitek 2015-öt?

Cselezd ki a rossz szokásokat!

Én nem tettem idén újévi fogadalmat, de ti talán igen. A fogadalmak gyakran egy célra irányulnak, gyakran viszont egy-egy rossz szokás ellen.

Gretchen Rubin blogján találtam ezt a néhány tippet, ami segíthet küzdeni a rossz szokások ellen – talán hasznosnak találjátok majd.

  • Tedd megerőltetőbbé! – Intézd úgy az életed, vedd rá magad, hogy több fizikai energiát kelljen befektetned abba, ha élni akarsz a rossz szokásoddal. Tedd egy távoli sarokba a számítógépet, és ha minden nap bedobsz egy fánkot az irodád melletti pékségben, akkor szokj át a két utcával távolabb lévő üzletbe.
  • Rejtsd el! – Tedd a videojáték kontrollert a felső polcra, tedd a telefont a hátsó ülésre az autóban.
  • Lehetetlenítsd el! – Végezz olyan tevékenységet, ami közben nem tudsz élni a káros szenvedélyeddel. Kirakózz, hogy elkerüld a nassolást, tarts egy italt az egyik kezedben és egy szalvétát a másikban, hogy ne legyen mivel a parti falatkák után nyúlnod.
  • Növeld a tétet! – Ahogy a dohányadó is csökkenti a dohányzás mértékét, te is vess ki magadra valamilyen adót, amit be kell fizetned, akárhányszor bűnbe esel.
  • Száműzd! – Előzd meg a bűnbeesést azzal, hogy száműzöd a kísértés forrásait a környezetedből. Tiltsd ki a sütiket a házból, add el a tévéd és töröld a játék alkalmazásokat a telefonodról.

Ragyogj! – Az áprilisi boldogságtervem tapasztalatai #2

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy havi témák és fogadalmak segítségével megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem. Boldogságtervem naplóját általában szombatonként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt.

Áprilisi fogadalmam a lelki feltöltődés, a mosoly, a belső ragyogásom visszaszerzése. Ebben a projektben nagyon kegyes hozzám az időjárás, ami – esőkkel és felhős estékkel tarkítva – csak úgy szórja a tavaszi napsütést.

Balinéz meditáció

Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love – Ízek, imák, szerelmek c. könyvében (amiről most már tényleg hamarosan lesz összefoglaló a blogon) olvasható egy nagyon egyszerű(nek tűnő), szimpatikus kis meditációs módszer: ülj és mosolyogj.

“Feladja az első balinéz meditációs leckét. Elmondja, hogy sokféle út vezet Istenhez, de ezek többsége túlságosan komplikált a nyugati ember számára, így egy egyszerű meditációs gyakorlatot fog megtanítani nekem. Ami, alapjában véve, ennyi: ülj csendesen, és mosolyogj. Óriási! Ketutnak tanítás közben is fülig ér a szája. „Ülj és mosolyogj.” Hát ez csúcs.
– […] Ha meditálni akar, csak mosolyogni kell. Mosolyogjon az arcával, az elméjével, és a jó energia eljön magához, és elmossa a piszkos energiát. Még a májában is mosolyogjon. […] Ne siessen, és ne erőltesse. Túl komoly és megbetegszik. Meghívhatja a jó energiát a mosolyával.”

Rendben, be kell vallanom, hogy én egy “elfoglalt nyugati ember” vagyok, így a balinéz meditációt inkább “zuhanyozz és mosolyogj” formában próbáltam ki.

Könnyűnek tűnik? Nem az. Hogy az ember agya ne kezdjen kattogni, ne kezdjen zsörtölődni, problémákon rágódni. Nem is olyan könnyű, de én úgy érzem, érdemes gyakorolni. Úgyhogy jó szívvel ajánlom, nem kell hozzá guru segítsége vagy lelki vezető, aki elmondja a pontos instrukciókat. Aki úgy érzi, hogy nincs ideje az “ülj és mosolyogj” meditációra, hozzám hasonlóan próbálja ki a “zuhanyozz és mosolyogj” vagy a “mosogass és mosolyogj” meditációt.

Imádkozz érte

Nekem nincs kéznél az életemben egy fogatlan balinéz füvesember, akit kérdezhetek Isten természetéről, vannak viszont mormon misszionárius barátaim, így a héten velük ültem össze és kérdeztem meg őket arról, hogyan tudom letenni a hétköznapi bosszúságaimat.

A témában írtam már a Cesar Millan nyomán alkotott házikedvenc-teóriámról és az Elizabeth Gilbert-féle duzzogó gyerek elméletről, amik úgyszint arról szólnak: hogyan lehet lecsendesíteni a morcos kis gondolatokat, amik megzavarják a lelki békét.

A mormon fiúk a következőt tanácsolták: imádkozz azért, aki a bosszúságodat okozza. Ez nem oldja meg a problémákat, de segít alternatívát adni az elmének, ami már önmagára káros módon nem tud elszakadni a bosszúságoktól, csak rágja-rágja-rágja őket. (Ismertem egyszer egy boxer kutyát, aki a sündisznókhoz viszonyult ekkora önpusztító megszállottsággal, mint ahogy az emberi elme hajlamos a sértettségén rágódni. Ha sünt látott, a szájába kapta, és tépte-tépte-tépte. Nem számított, mekkora fájdalmat vagy milyen sérüléseket okozott magának, nem engedte el. Ne legyünk ilyenek – nem a problémák letagadása és szőnyeg alá söprése az, ha letesszük a sünt, mielőtt még véresre szaggatja a pofánkat.)

Elizabeth Gilbert könyvében találtam ezt a párbeszédet az önmarcangolásra hajlamos Liz és a szókimondó Richard között a szakításról, ami más szavakkal, de ugyanezt javasolja (sőt még kutyás hasonlat is van benne, hogy megerősítsen):

“– Mi húzott fel ennyire? – kérdi az elnyújtott hanghordozásával, szokás szerint egy fogpiszkálóval a szájában.
– Ne is kérdezd – felelem, de aztán kibukik belőlem minden, egészen addig a pontig, hogy: – És az a legszörnyűbb, hogy állandóan Daviden pörgök! Azt hittem, rég lezártam magamban ezt az ügyet, erre tessék, megint itt van!
[…]
– Az a probléma, hogy nem bírod elfogadni, ennek a kapcsolatnak rövid lejáratú volt a szavatossága. Mint egy kóbor kutya a szeméttelepen, csak nyalod az üres konzervdobozt, hátha van még benne egy kis maradék. De ha nem vigyázol, hát beleszorul a nózid, és egész életedben szenvedni fogsz miatta. Hagyd a francba.
– De szeretem.
– Hát szeresd.
– De hiányzik.
– Hát hadd hiányozzon. Valahányszor eszedbe jut, küldj felé némi szeretetet és fényt, aztán ejtsd a témát. “

A jókívánságokkal teli ima vagy a szeretet olyan, mint amikor nemcsak hogy letesszük a sünt vagy kihúzzuk az orrunkat a konzervdobozból (hogy aztán ott álljunk fixáltan felette, bármelyik pillanatban készen arra, hogy újrakezdjük), hanem megyünk és keresünk helyette egy labdát vagy egy botot.

Úgyszint nem könnyű, akárcsak a balinéz meditáció derűs “ülj és mosolyogj” módszere. De ezt is megéri gyakorolni.

Légy szerelmes! – A februári boldogságtervem tapasztalatai #1

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy havi témák és fogadalmak segítségével megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem. Boldogságtervem naplóját általában szombatonként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt.

Ahogy ígértem, igyekszem ezután hetente jelentkezni a boldogságtervem tapasztalataival. A februári fogadalmaim listáját, amik a szerelemhez kapcsolódnak, itt olvashatjátok.

A randi

Amikor még kamaszok vagyunk, semmi szükség rá, hogy definiáljuk a randevú fogalmát, és különösebb odafigyelést sem igényel, hogy alkalmat kerítsünk rá, hiszen az éltet és fűt minket, hogy mikor jön már el a következő alkalom. Azonban ha az ember már évek óta együtt él azzal, akit szeret, és olyan ügyeken osztozik vele, mint a mosatlan edények, a szennyes alsónemű, a bevásárlólista és a sárga csekkek, akkor bizony eljön az ideje, hogy tisztázzák, mi is az a randi, hogyan határolódik el a hétköznapoktól, és miért fontos, hogy továbbra is helye legyen a mindennapokban.

Mi még januárban definiáltuk közösen a randi fogalmát, hogy februárban már bele is vághassunk, hiszen a hónap rögtön egy randi-péntekkel kezdődött. Hogy kinek mit jelent a randi, azt személye és párja válogatja, de érdemes tisztázni, hogy mi fér bele egy randiba és mi nem. Mennyi ideig tart egy randi? (Randinak számít-e egy kétperces koccintás, vagy egy félórás vacsora, vagy a randi egész estés tevékenységet jelent?) Milyen programok jöhetnek szóba és milyenek nem? (Lehet-e otthon is randizni, vagy ki kell mozdulni? A gyerek vagy a kutya részt vehet a randin? A mozizás randinak számít? Stb.) Milyen témákat lehet felhozni egy randin és milyeneket nem? (Például tabu-e a munka, a pénzügyek, a gyerekek, stb.)

Nem mondom, hogy egy száz oldalas kiegyezési paktumot kell hitelesen aláírni, de jó tisztában lenni vele, hogy ki mit vár el egy ilyen eseménytől, mire vágyik és milyen körülményekre van szüksége ahhoz, hogy az a kamaszos romantikus hangulat ismét visszaszökjön az életébe.

Statisztika vagy romantika?

Az, ahogy definiáltuk a randevú fogalmát és kijelöltük a rendszeres helyét a hétköznapokban, ugyanúgy, ahogy a napi egy csókét is, bizony felvetette a kérdést, hogy hogyan fér meg egymás mellett a “kötelezően letudandó program” és a romantika – nem ellensége ez a kettő egymásnak?

Részemről nem látom ezt a paktumot ördögtől valónak. Hiszen szeretjük egymást, igényünk van az együtt töltött minőségi időre, amikor nemcsak egymás mellett ülve olvasunk, játszunk a számítógépen, tévézünk, vagy épp együtt végezzük a házimunkát (aminek egyébként megvan a maga romantikája), jöttünkben-mentünkben meg-megöleljük egymást, összebújunk vagy csókot váltunk, és esténként az ágyban megbeszéljük a napunkat. Azonban a hétköznapok, a teendők, a megszokott tevékenységek hajlamosak elmosni azt, aminek nincs rendszeres helye, a rutint kiépíteni pedig, még ha kellemes rutin is, szabállyal, következetességgel és odafigyeléssel lehet.

Csináld egyedül!

Nem tudom, kinek mennyire ütötte meg a fülét, amikor a havi fogadalmaimat összeírtam, hogy a “csináld egyedül!” fogadalmamnál kicsit pökhendien azt írtam, “régebben” ez probléma volt. Jó megérzés volt azonban felírnom a fogadalmak listájára, mert ez ráirányította a figyelmemet arra, hogy bizony még mindig probléma az, hogy túlságosan csimpaszkodom belé olyan kérdésekben, amikben nem lenne indokolt. Már nem annyira a programokról szól a dolog, amikre nincs kedvem egyedül elmenni, ezért őt akarnám elcibálni magammal, akár jól érezné-e magát ott, akár nem. Azoban még mindig tőle várok véleményt, hozzászólást, megerősítést olyan témákban, amikben nem kellene.

Szerintem jó dolog, hogy kaptam egy nem várt feladatot erre a hónapra, és azt hiszem, a többivel együtt ebben a hónapban is jól haladok a fogadalmaimmal.

Az én boldogságtervem – 2013. februári fogadalmak

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy havi témák és fogadalmak segítségével megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem. Boldogságtervem naplóját általában szombatonként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt.

Itt a február, egy éves boldogságtervemben kezdődik a következő fejezet, ezt pedig a párkapcsolatomnak szentelem.

A párkapcsolati fogadalmak egy részét Gretchen Rubin könyvéből vettem át, amikről úgy éreztem, hogy találóak a mi kapcsolatunkat tekintve is, de van olyan is, amit én ötlöttem ki, mert úgy gondolom, még jobb irányba terelheti a kapcsolatunkat.

Február – légy szerelmes!

  • Zárd le a vitát! – Rossz szokásom, hogy még ha formailag le is zártunk már egy vitát, a témát tovább forgatom magamban sértetten. Nem a megadásról vagy a szőnyeg alá söprésről van szó, de semmi értelme annak, hogy egy vitát némán görgessek tovább azután, hogy már véget ért és már csak magamban teszek kárt vele.
  • Ne méricskélj! – Gretchen Rubintól származik a fogadalom. Nála “pirospontok osztogatásában” nyilvánul meg, nálam leginkább a “bezzeg-érzésben”. Bezzeg én korábban keltem, bezzeg én mosogattam, bezzeg én tanulok munka mellett, bezzeg én takarítottam a fürdőszobában. Szerintem nem kell sokat magyaráznom, miért nem épp hasznos ez a hangulat egy kapcsolatnak.
  • Csináld egyedül! – Na nem azokra a dolgokra gondolok, amiket egy kapcsolatban kettesben jobb csinálni. Sokkal inkább arra, hogy a kapcsolatunknak nagy rákfenéje volt korábban az, hogy a kedvesemet rengeteg olyan programra rángattam el csak azért, mert bátortalan voltam egyedül menni, vagy annyira nem voltam elszánt, hogy egymagam kitegyem a lábam a házból. Sokat fejlődtem már ezen a téren, de azért feljegyzem a havi fogadalmaim közé, hogy ha valamit kedvem van megtenni, azt tegyem meg, és ne támaszkodjak a kedvesemre csak azért, mert úgy kényelmesebb.
  • Adj hálát érte! – Nem mondhatom elégszer, hogy a hála milyen hasznos gyakorlat. A következő egy hónapban igyekszem minden nap hálát adni a kedvesemért és mindazért, amit az életemben jelent.
  • Adj egy csókot! – Egy sok éve tartó kapcsolatban a másik jelenléte néha már annyira természetes, hogy a hétköznapokból a praktikus dolgok gyakran kiszorítják a romantikát. Napi egy csók nem túl nagy befektetés, de megtöri kicsit a szürke rutint.
  • Randizz! – A FlyLady program heti rutinjai között szerepel a péntek esti randi is. Ezt a szokást még nem sikerült meghonosítanom az életünkben, de remélem, hogy februárban sikerülni fog.

Nektek mik a februári fogadalmaitok?

Az első nap

Arra gondoltam, ha már boldogságtervvel indítom az évet, Gretchen Rubin “megvilágosodását” idézem ide napindító és évindító gondolatnak.

“Egy áprilisi reggelen, ami ugyanolyan volt, mint a többi, hirtelen ráeszméltem: az a veszély fenyeget, hogy elpazarlom az életem. Kibámultam az autóbusz eső áztatta ablakán, és szinte láttam, hogy elsuhannak mellettem az évek. (…) Két alakot pillantottam meg a foltos ablaküvegen keresztül, épp átkeltek az úton – egy korombeli nő egyszerre próbálta tartani az esernyőjét, megnézni a mobilját és előrelökdösni a babakocsit, amiben egy sárga esőköpenyes gyerek ült. Belém hasított a felismerés: ez én vagyok, gondoltam, itt tartok. (…) Ez az életem – és soha nem foglalkoztam vele. (…) Ilyen gondolatok cikáztak át az agyamon, és azon a zsúfolt buszon ülve két dologban immár bizonyos voltam: nem vagyok olyan boldog, mint amilyen lehetnék, és az életem nem változik, ha én nem változtatok rajta. És abban a pillanatban, ennek a felismerésnek a hatására úgy döntöttem, adok magamnak egy évet arra, hogy boldogabb legyek.” (Gretchen Rubin – Boldogságterv)

Az új év kezdetét hajlamosak vagyunk fordulópontnak tekinteni, de semmi baj nincs azzal, ha nem több, mint egy átlagos kedd, egy picivel több mosatlan edénnyel és porszívózni való konfettivel, mint általában. Az embert, úgy tűnik, nem mindig nagy pillanatokban kapja el a sorsfordító megvilágosodás, hanem akár egy zsúfolt buszon, mint Gretchent, vagy mondjuk a nyomtatók felé tartó folyosón, mint engem. Ebben az a jó, hogy nem kell bánkódni azon, ha az újév napja nem hoz semmi forradalmi dolgot – de nem is kell megvárni a forradalmi dolgokkal a következő jeles napot.
Ha van újévi fogadalmad, hajrá, vágj bele! De ha majd egy átlagos, esős hétköznapon csíp el a megvilágosodás, ne halogasd, hanem akkor vágj bele úgy, mintha az volna a legendás újév napja, mert így teszed még többé: egy új korszak első napjává.

Az én boldogságtervem – 2013. januári fogadalmak

Most már igazán közel a jövő év kezdete, ezért éppen itt az ideje, hogy összeírjam a januárra tervezett fogadalmaimat a 2013-as boldogságtervemhez.

Vizsgaidőszak és ünnepek – ez mind olyasmi, ami szétzilálja a mindennapi rutinokat és a rendet körülöttünk. Pedig mióta megismerkedtem Viánál a FlyLady programmal, megtanultam nagyra értékelni a hétköznapi rutinokat.

Bár a vizsgaidőszakomnak még nincs vége, úgy érzem, a január, az új év kezdete (és az ünnepek elmúlta) megfelelő időszak lesz arra, hogy visszarázódjak a mindennapok rutinjaiba és újra rendet teremtsek magam körül.

Január – És lőn rend

  • Légy rutinos! – Ahogy írtam fent, januárban megpróbálom ismét megszilárdítani a FlyLady program adta hétköznapi rutinokat, amikből kiestem az utóbbi időben. Ezek nemcsak a lakásnak, de nekem is segítenek kívül-belül szépülni napról napra.
  • Csak egy dal! – A kedvenc FlyLady rutinom a napi 2×2 perc pakolászás, ami annyira kevésnek tűnik, és mégis olyan messzire vezet. Időzítő helyett én azonban a zenelejátszómat szoktam használni – napi egy dalnyi pakolás egy kritikus területen.
  • Ki a házból! – Az egyik legnagyobb kerékkötőm a lomtalanítás terén, hogy hiába zsákolok és dobozolok be dolgokat, csak egy töredékük hagyja el ténylegesen a házat, nagyobbik részüket csak tologatom innen oda, onnan ide. Ezen változtatnom kell – a kiselejtezett dolgoknak el kell hagyniuk a házat.
  • Élvezd a szabadnapokat! – Nemcsak a napi rutinokat kell tudni betartani, de ahhoz is érteni kell, hogy amikor megszegi őket az ember, azt úgy tegye, hogy a lehető legédesebben kiélvezze a “szabadnapot” (még ha a szabadnap valójában csak egy elhalasztott mosogatást jelent is). Nekem nagy gyakorlatom van abban, hogyan mérgezzem aggodalommal és lelkiismeret-furdalással a “szabadnapjaimat”, ideje gyakorolni az ebből való kilépést.

Nektek mik a bevált napi rutinjaitok?

Készül a boldogságterv

Változatlanul gondolkodom a jövő évi boldogságtervem kérdésén. Hogy egy kicsit konkretizáljam a tervezést, elhoztam néhány fontos részletet Gretchen Rubin könyvéből, amelyek konkrét segítséget adnak a saját személyre szabott boldogságterv összeállításához.

Gretchen Rubin boldogságterve tulajdonképpen a tizenkét hónapos fogadalom-táblázat köré épül, amely minden hónapra egy-egy témát és több fogadalmat jelöl ki, amelyek apró, hétköznapi lépésekkel őt személy szerint közelebb viszik az ő boldogságához.

A fogadalmak jellege miatt, betekintésként és ötletadóként elhoztam Gretchen első negyedéves fogadalomtervét.

Január – Növeld az energiád! (ÉLETERŐ)
– Feküdj le korábban!
– Mozogj rendszeresen!
– Dobd ki, rámold el, rendezd át!
– Oldj meg egy kínos ügyet!
– Légy energikusabb!

Február – Gondolj a szerelemre! (HÁZASSÁG)
– Ne zsörtölődj!
– Ne várj dicséretet, se elismerést!
– Vitázz okosan!
– Semmi siránkozás!
– Mutasd ki a szereteted!

Március – Törj magasabbra! (MUNKA)
– Indíts blogot!
– Mulass a kudarcokon!
– Kérj segítséget!
– Dolgozz gyorsan és jól!
– Örülj most!

Ezen kívül még két fontos része van a boldogságtervnek, amelyekkel nem havi bontásban foglalkozott, hanem általános érvényűen fogalmazta meg őket. Ezek: az ő személyre szabott tizenkét parancsolata (pl. viselkedj úgy, ahogy érezni szeretnéd magad!, tedd meg most!, vagy ne méricskélj!), valamint a felnőttség titkai – olyan dolgok, amiket Gretchen a felnőtté válása során megtanult (pl. segítséget kérni szabad, nem kell mindenhez tökéletesen értened, vagy hogy a legtöbb kosz lejön szappannal és vízzel)

Hogy megkönnyítsük magunk számára a terv elkészítést, az írónő szerint érdemes feltennünk magunknak az alábbi kérdéseket, amelyek segíthetnek rávilágítani, mely területeken kell dolgoznunk és milyen irányba érdemes elindulnunk – miben kell fejlődnünk és hogyan tehetjük ezt jól, mi az, ami már most is működik a számunkra.

Gretchen irányadó kérdései:
– Mitől érzed jól magad? Mi az a tevékenység, amit szórakoztatónak, megnyugtatónak, lelkesítőnek találsz?
– Mitől érzed rosszul magad? Mi okoz haragot, bosszúságot, unalmat, csalódottságot, szorongást az életedben?
– Van valami, amit nem érzel helyénvalónak az életedben? Szeretnél munkát, családi állapotot, lakóhelyet vagy valami egyebet változtatni? Megfelelsz a magadról alkotott elvárásoknak? Érvényesül az életedben az értékrended?
– Mi teremti meg a fejlődés légkörét az életedben? Életed melyik elemében találod meg a haladást, a tanulást, a kihívást, a javulást és a tökéletesedő tudást?

Újévi fogadalom – az én boldogságtervem

Közeledik az év vége – az újévi fogadalmak ideje. Rendben van, igaz, annyira még nincs a nyakunkon. De ami a fogadalmakat illeti, van, aki hirtelen elhatározásból teszi őket, és van, aki alaposabban készül rájuk. Ha van egyáltalán újévi fogadalmam, akkor én inkább az utóbbi kategóriába tartozom (mint általában is – a hirtelen döntések helyett a tervezgetés embere vagyok), ezért úgy gondoltam, nem olyan korai felvetni ezt a témát.

Nemrég kezdtem újra forgatni Gretchen Rubin: Boldogságterv című könyvét, amiről futólag már írtam. Ez a könyv az írónő egy évét meséli el, amikor Gretchen “megpróbált reggelenként énekelni, rendet tartani a szekrényben, okosan vitatkozni, Arisztotelészt olvasni, és általában véve többet bolondozni.” De hogy mit is jelent ez?

Gretchen Rubin, író és két gyermekes családanya, egyszer csak rájött, hogy az egyébként elégedett élete sokkal boldogabb is lehetne, ha odafigyelne egészen apró hétköznapi dolgokra és picinyke változtatásokat tenne az életében. Újévi fogadalmaként azt tűzte ki maga elé, hogy egy éven át minden hónapra kijelöl egy témát az életéből – a férjével való kapcsolatát, anyai szerepét, az anyagiakat, a szórakozást, stb. -, és az adott témát érintő havi fogadalmak segítségével megpróbál “úgy változtatni az életén, hogy közben semmi sem változik”, “a saját konyhájában boldogabbnak lenni”.

Ez sikerült is neki, sőt boldogság-misszióját azóta is folytatja, és mindenkit arra bíztat, hogy készítse el a saját, személyre szabott boldogságtervét, hiszen minden ember más, mindenki mástól lesz egy kicsit boldogabb, így minden fogadalom más. Ehhez letölthető formulákat is ad honlapján annak, aki igényli – de természetesen a személyes boldogságterv bármikor és bármilyen formában elkezdhető.

Arra gondoltam, az én újévi fogadalmam is ez lesz: 2013-ban én is elkezdem a saját boldogságtervemet. Minden hónapra kijelölök egy témát (nem egész évre előre, mindig csak a soron következő hónapra – ötletem több is van, és szerintem érezni fogom, mire szeretnék fókuszálni aktuálisan), amivel kapcsolatban fogadalmakat tűzök ki, és általában is megpróbálom egy kicsit a figyelmem középpontjába helyezni. Úgy gondolom, ez nemcsak nekem lesz hasznos, hanem nektek, a blogom olvasóinak is. Gretchen egy egész könyvet írt meg a tapasztalatairól – minden bizonnyal nekem is sikerül majd itt képernyőre vetnem néhány hasznos gondolatot.

Ti életetek mely területei közül válogatnátok? És milyen fogadalmakat tennétek?