Hogyan segít dönteni a Pinterest?

Már több cikket is hoztam nektek, ami a Pinteresthez kapcsolódott – már tudjátok, hogyan gyűjtöm a lakberendezés vagy a határidőnapló inspirációimat, az eBay kívánságlistámat, az inspiráló idézeteket, az esküvős ötleteket és még nagyon sok mindent a virtuális kitűzős tábláimon. 

Egy átfogó Pinterest gyorstalpalóval sem vesződnék, mivel Viánál már úgyis olvashattok egy ilyet, ajánlottam is korábban. Viszont még régebben a Twitter kapcsán szóba került itt a blogon, hogy mennyire nehéz (volt olyan kedves kis olvasóm, aki szerint egyenesen lehetetlen) hasznosan élni az olyan internetes gyűjtőhelyek, mint a Facebook, Twitter, Tumblr, Pinterest és társaik adta lehetőségekkel. Nos, való igaz, hogy az esetek többségében ezek az oldalak időnyelő feketelyukak – vagy legalábbis annak tűnnek. És valahogy mégsem.

A Tumblr oldalamnak például nagy hasznát veszem a bloghoz – bár az időm nagy részét akkor töltöm Tumblr-en, amikor egyszerűen csak bambulni szeretnék, görgetni és kattogtatni a képek között, minden különösebb cél vagy odafigyelés nélkül. Azonban ez a haszontalanság vissza is fizeti magát, amikor illusztrációt kell keresnem a cikkeimhez, és már nem kell bebarangolnom az egész internetet és a Google-lel izzadnom, keresőkifejezéseken agyalnom és turkálnom a tonnányi kép között, amik egy kicsit sem tetszenek vagy passzolnak a cikkemhez, hanem egy olyan gyűjteményből választhatok, sokszor pillanatok alatt, amik már egyszer átmentek azon a szűrőn, hogy érdekesnek és kellemesnek találtam őket – már csak témában kell passzolniuk. (Ehhez a bejegyzéshez kevesebb, mint öt másodperc alatt választottam ki az illusztrációt, mivel a felhasznált kép a hatodik legfrissebb volt a Tumblr oldalamon.)

A Pinteresten való böngészés is hasonlóan hasznos és haszontalan egyszerre – bár amikor haszontalan, akkor sem feltétlen az. Mire is gondolok? Elmondom, hogyan volt a hasznomra a Pinterest, amikor építkeztünk. 

Amikor semmi nem történik

Miután eldőlt, hogy építkezni fogunk, az időnk nagy része várakozással telt. Várakozás a családom döntéseire. Várakozás, hogy lebonyolódjon a régi ház adásvétele. Várakozás a hitel engedélyezésére. A kirúgásom után várakozás, hogy leteljen a próbaidőm az új helyen. Várakozás a kivitelező válaszára. Várakozás, hogy megkezdődjenek a munkálatok. Várakozás az ügyvédre, a bankra, a közjegyzőre. Várakozás, várakozás, várakozás. – A várakozás pedig persze rengeteg feszültséggel járt, a tehetetlenség érzésével. 

A Pinterest ebben az időszakban egy jó kis rágógumi, egy remek figyelemelterelő volt. Lehet, hogy még fogalmunk sem volt, hogyan fogjuk tudni finanszírozni, de azon már gondolkozhattam, milyen színű falak tetszenek, milyen csempe, milyen konyhabútor. Ettől egy kicsit valóságosabbnak, hihetőbbnek tűnt a dolog – de legalább nyafogás és szomorkodás helyett elfoglaltam magam addig is, amíg semerre nem haladtunk… vagy nem olyan gyorsan, mint szerettük volna.

Amikor minden egyszerre történik

Amikor aztán beindultak a folyamatok, minden valahogy egyszerre történt. Ha utánagondolunk, jó három hónap alatt a semmiből kulcsrakészre épült a házunk. Ezalatt rengeteg hirtelen döntést kellett hozni, és míg a stratégiai, pénzügyi és a műszaki kérdéseket mind a férjem vállalta, cserébe a legtöbb operatív és lakberendezési kérdés rám maradt. És ott már nem volt sok lehetőség a töprengésre, hiszen mindenki feszített munkarenddel dolgozott. 

Azt, hogy milyen színűek legyenek a falak az egész házban, egy este alatt kellett eldöntenünk – egyik este hazaérve a munkából színkártyák vártak minket, és másnapra választ kellett adni a festőnek. Az ajtók színét még ennél is gyorsabban kellett eldönteni: egy délelőtt kaptam egy e-mailt a munkahelyi címemre a férjemtől, hogy postafordultával válasszak az alábbi listából, mert egy órán belül meg kell rendelni az ajtókat, hogy ne legyen csúszás emiatt. 

A hirtelen döntési helyzeteket különösen rosszul viselem, így ez az időszak megint csak rengeteg stresszt rejtett volna a számomra – ha korábban nem töltöttem volna hosszú hónapokat azzal, hogy könnyes tehetetlenségemben a Pinterestbe temetkeztem, így mire ezek a döntések elérkeztek, már pontos képem volt arról, hogy mit szeretnék. Így hiába kellett váratlan kérdésekben pillanatok alatt döntést hoznom, egyik sem ért váratlanul és nem voltak megalapozatlanok a választásaim.

A nagy kép összeáll

Legyen szó építkezésről, lakberendezésről, esküvőről, családi ünnepről, mindig megkönnyíti a döntést, ha már jó előre tudjuk, mit akarunk. Kompromisszumot kötni, adott lehetőségekből válogatni is sokkal könnyebb, ha lebeg egy nagy kép a szemünk előtt. 

Persze sem az építkezés, sem az esküvő esetén nem a Pinterest volt az egyetlen forrásom, hiszen mindenhol nyitott szemmel jártam és csipegettem fel az ötleteket (az akarom és a nem-nem-soha ötleteket egyaránt), de jól jött egy vizuális gyűjtőhely, ahol rögzíthettem, megőrizhettem, kibonthattam, továbbgondolhattam az ötleteimet. Hiszen sokszor megesett az is, hogy valami első pillantásra tetszett, de ahogy elmerültem a kapcsolódó képekben, a sokadik kitűzött képnél már kirajzolódott egy tendencia, hogy mi az, amiről csak azt hiszem, hogy tetszik – és mi az, ami sokadszorra, újra és újra is megfog. Mi az, amit tényleg szeretnék reprodukálni, és mi az, amit csak érdekesnek tartok – egyszer, valaki másnál, de nem nálam. 

Hát, valahogy így segítette elő nálam a döntéseket az építkezés során a Pinterest, így szolgálta a “céltalan kattogtatás”, az ábrándozás a döntések meghozatalát. 

Ti milyen projektekhez használtátok vagy tudnátok jól használni a Pinterest táblákat?

Reklámok

Így blogolok én – 3. rész – Ezt használom a blogoláshoz

Az Így blogolok én cikksorozatomban már írtam arról, hogy milyen eszközöket és módszereket használok a blogoláshoz, de azóta eltelt egy kis idő, talán változott is néhány dolog, ezért amikor a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közösségének adminisztrátora, Suz’n a blogger házifeladatok keretében feltette a kérdést, hogy mit használunk a blogoláshoz, arra gondoltam, újra áttekintem, bővítem, rendszerezem a listát.

A blogoláshoz használt eszközeim:

  • iPad – Döntő többségében táblagépről blogolok, hiszen általában otthon írok (és olvasok, böngészek), esténként és hétvégenként, és ez a legkényelmesebb eszköz, amim van, és szinte mindent elérek róla, amit laptopról vagy asztali számítógépről is.
  • iPhone – Amikor nincs nálam az iPadem vagy nem tudom kényelmesen előkapni, például buszon vagy buszmegállóban, akkor a telefon a legnagyobb segítségem, ha le akarok jegyezni egy ötletet, rápillanatani a statisztikáimra vagy válaszolni a kommentekre.
  • MacBook – Ahhoz a néhány dologhoz, amit az iPad nem tud (például a Facebook nem engedi a dokumentumait szerkeszteni mobil böngészőből), a férjem MacBookját szoktam elragadni. (Igen, egy mozgó Apple Store vagyunk.)
  • Határidőnapló – A gyűrűs kalendáriumomnak is van blogos részlege, bár az ide feljegyzett ötleteket minél hamarabb igyekszem gépre vinni, nehogy elkallódjanak, a határidőnapló heti tervezőjében pedig jelölöm a fontosabb dátumokat, mint például a blogszülinap vagy a {Vigyázz! Kész! Posztolj!} dátumok.
  • Fülhallgató – Az évek során, amikor nagyon szűk élettéren osztoztunk a férjemmel, meg kellett tanulnom úgy is elvonulni, privát teret és privát időt teremteni, hogy ez nem járt fizikai távolsággal. A fülhallgató és a zene ennek nélkülözhetetlen kelléke lett, és bár ma már bőven van olyan ajtónk, amit magunkra zárhatunk az otthonunkban, de közösségi tereken, nyilvános helyeken, tömegközlekedésen még mindif nagyon hasznos eszköz, és valójában már helytől függetlenül is a kreatív folyamatom részévé vált, hogy így határolom le magam a külvilágtól.

A blogoláshoz közvetlenül használt alkalmazásaim:

  • WordPress – A WordPress mobil alkalmazást tudom használni telefonról és táblagépről is, és szinte teljesértékűen tudom vele kezelni a blogot.
  • Notes – Az iOS beépített jegyzettömb alkalmazása egy egyszerű kis holmi, ami ömlesztve, időrendben tartalmazza a jegyzeteket, szinkronizálva a különböző eszközök (iPhone, iPad) között. Rendszerezésre nem alkalmas, de ha gyorsan fel szeretnék jegyezni egy ötletet vagy vázlatot, a Notes legkézenfekvőbb megoldás.
  • Pages – A cikkek vázlatait és a hozzájuk kapcsolódó jegyzeteket szövegszerkesztőben gyűjtöm és rendszerezem addig, amíg nem válnak véglegessé és publikálhatóvá (vagy beütemezhetővé) a blogon.
  • NumbersDóri blogtervező táblázatát már ajánlottam korábban, ennek egy változatát használom azóta én is az ötleteim feljegyzésére, időbeli ütemezésére, és annak követésére, a cikkeim milyen állapotban vannak épp (ötlet, vázlat, beütemezett vagy közzétett bejegyzés).
  • Spotify – Ha már a fülhallgatót feljegyeztem a blogolás nélkülözhetetlen kellékeként, akkor hozzáteszem a Spotify zenetárat is, aminek segítségével a kedvenc zenéimet gyűjtöm és hallgatom írás közben (is).

A blogoláshoz használt egyéb alkalmazásaim:

  • Tumblr – A Tumblr nemcsak egy időnyelő feketelyuk a számomra, bár nem tagadom, hogy ha szeretnék csak céltalanul bambulni egy kicsit, általában a Tumblr-re navigálok. Cserébe viszont a Kincsesfüzet tumblr oldala egy olyan képgyűjteményt ad, ami tükrözi az ízlésemet, és ahol egy kis görgetés mindig találok egy jó illusztrációt a cikkeimhez. A bejegyzések illusztrálását nagyon fontosnak tartom, viszont mielőtt még kialakítottam magamnak ezt a mindig kéznél lévő illusztrációtárat, nagyon sok időt pocsékoltam el arra, hogy a Google-ben, gyötrelmesen kiizzadt keresőkifejezések mentén próbáltam találni egy úgy-ahogy odaillő képet a cikkeimhez.
  • Twitter – A Twitter oldalamat két célra is használom: hogy automatikusan megosszam a cikkeimet, és hogy inspiráció és források után böngésszek. A Twitter használatom még nem túl profi, de remélem, hogy a jövőben tudom majd fejleszteni magam ezen a téren is, és az olvasáson valamint a passzív megosztáson túl építő, aktív tweeteket is tudok majd megosztani.
  • Facebook – A Kincsesfüzet Facebook oldalán szintén automatikusan megjelennek a blog friss bejegyzései, ezen kívül bár a Facebook nem a legotthonosabb közegem, igyekszem jelen lenni olyan csoportokban, amik kapcsolódnak a blogoláshoz.
  • Instagram – Az Instagram fiókom egy meglehetősen személyes felület, mégis a blogom szerves részének tekintem, mivel nemcsak az állandó internetes jelenlétem elsődleges színtere, de ez a felület segít leginkább, hogy megtartsam azt a pozitív szemléletet, azt a hálás és derűs fókuszt, amit a küldetésemnek tekintek itt a blogon és “odakint” az életemben is.

Ti hogyan blogoltok?

Szia Tumblr!

Új év, egy újabb újdonság: a bejegyzéseim ezentúl a Kincsesfüzet Tumblr oldalán is automatikusan megjelennek. 125 követőm van jelenleg ott – tudom, hogy egy része egyébként is figyeli a blogot, egy része pedig nem magyar, de remélem, azért lesz olyan, akinek újdonságot jelent ez, és még több helyre eljutnak így az írásaim.

Üdvözlöm tehát a Tumblr közösséget is, sziasztok! :)

Tumblr és Pinterest gyorstalpaló Viánál

Még réges régen, a blogolással foglalkozó cikkemnél ígértem, hogy ha belejövök kicsit a Pinterest használatába, írok majd egy Pinterest vs. Tumblr összevetést és segédletet.

Nos, belejöttem, megszerettem a Pinterestet is, amit tematikus gyűjtésekre használok. Az esküvő előtti hónapokban nagyon hasznos volt az ahhoz kapcsolódó gyűjteményem (amikor például hirtelen kellett választ adni, hogy milyen torták vagy milyen csokrok is tetszenek, kincset ért fellapozni) – ahogy Bogca írta: esküvőre készülőknek kötelezővé kellene tenni. A tumblr pedig továbbra is az ömlesztett illusztrációtáram, amibe válogatás és rendszerezés nélkül dobálok be mindent, ami megtetszik.

Egy épkézláb leírás vagy segédlet összeállítására viszont nem tudtam rávenni magam. De felmentve érzem magam azzal, hogy Via mindkettőről írt egy-egy részletes cikket, ezeket szeretném inkább ajánlani annak, akit bővebben érdekel a két oldal hogyanja és mikéntje:
Tumblr gyorstalpaló – kreatív mikroblog és egy fantasztikus közösség
Pinterest gyorstalpaló – Kreatív ötletek tárháza, ahol rohan az idő