A kedvenc rágógumijaim

Azt már tudjátok rólam, hogy nem ritka szokásom, hogy egy-egy dal végtelen lejátszásra kerül nálam (abban a pillanatban, amikor ezt a bejegyzést írom, ez a Beatlestől a Here Comes the Sun, de ki tudja, mi lesz, mire kikerül a bejegyzés a blogra?), egyszerűen szeretem, amikor egy már végtelenül ismerős dallam folyamatosan ringat – kellemes, biztonságos érzést ad, ad egy alaphangulatot, de nem vonja el a figyelmemet a folyamatos stílusváltással.

De talán nem olyan köztudott, hogy nem csak dalok járnak így nálam – filmek, sorozatok, youtube videók is juthatnak erre a sorsra, amiket az unalomig tudok ismételni, egyszerűen azért, mert olyan kellemesen ismerősek.

Pusztán mókából elhoztam nektek néhányat ezek közül.

Star Trek (2009)

Ha megkérdeznétek, mi a kedvenc filmem, nem a 2009-es Star Trek reboot volna a válaszom. (Hanem valószínűleg a Felhőatlasz.)

Mégis nehezen tudok olyan időpontot elképzelni, amikor nem tudnám elindítani és újranézni ezt a filmet. (Ennek a cikknek az ötlete akkor született meg, amikor egy este egy gyors csatornaszörfölés után Petivel megállapítottuk, hogy semmi nincs a tévében – hát habozás nélkül belöktük a Star Treket ezredszer is.)

Így jártam anyátokkal

Sorozatokból hasonlóan kellemesen ismerős és megunhatatlan a How I Met Your Mother / Így jártam anyátokkal sorozat, aminek – az utolsó évadát leszámítva – bármelyik része kerül is véletlenül vagy szándékosan a képernyőre, mindig jól szórakozok rajta.


[Forrás: buddytv.com]

Hollywood Hírügynökség

“Egy kis Szirmait ebéd mellé?” – Volt olyan időszakunk Petivel, amikor ez a mondat szinte naponta elhangzott. Ma már azért nem minden étkezés mellé csendül fel Szirmai Gergő hangja, de az okos és mégis gátlástalanul szórakoztató kritikái még mindig gyakori vendégek a nappalinkban.

A jelenet, amikor Daenerys Targaryen valyriaiul beszél

És a jelenet, amikor Daenerys Targaryen valyriaiul beszél. Ha hiszitek, ha nem. Végtelen lejátszásra tudnám tenni. (Bár általában inkább órákig tartó Trónok harca nosztalgia maraton lesz belőle a YouTube-on. :))

Ti mit tudnátok újranézni ezredszer is? 

Reklámok

We are not men – Nem vagyunk senki fiai

Nemrég díszítősorként bemásoltam a bullet journalomba a Trónok harcából Daenerys Targaryen egy jellegzetes mondatát: “But We Are Not Men”.

Aki nem ismeri a jelenetet, vagy akár a sorozatot, ne aggódjon, hamarosan kiderül a szöveg kontextusa, sőt még több is, hiszen engem is gondolkodóban ejtett, vajon miért is melengeti a szívemet annyira ez a mondat.

wearenotmen-600

A Trónok harca tévésorozattal kapcsolatban gyakran felmerül panaszként a túlzott vérontás mellett a túlzott mennyiségű, főleg női mellekben és szeméremdombokban kimerülő meztelenkedés – ugyanakkor semmiképp sem mondható, hogy ez a kitalált környezetben játszódó történelmi-politikai dráma a nőket lealacsonyító történet volna, sőt.

George R.R. Martint, a sorozat alapjául szolgáló A tűz és jég dala c. könyvsorozat íróját egy interjúban megkérdezték, hogyan lehet, hogy a történetében a női alakok is mind olyan árnyalt és sokszínű karakterek. Mire az író némi gúnnyal azt felelte: tudja, mindig úgy gondoltam a nőkre, mintha végső soron ők is emberek volnának.

De csatlakozzunk most vissza Daenerys Targaryen soraihoz, amit, kérlek nézzétek el, angolul fogok idézni, mivel a magyar fordítás nem a legjobban adja vissza a lényeget. Ebben a jelenetben Daenerys, az apja egykori trónjáért harcoló hercegnő, maga mellé vesz és felszabadít egy fiatal rabszolgalányt, Missandeit. Figyelmezteti őt, hogy nem kötelessége vele maradnia, hiszen háborúba tartanak, ahol a lányt talán megölik, talán éhezés vagy betegség fog végezni vele. Missandei egy ősi nyelv mondásával felel: “Valar morghulis”, azaz minden emberfia halál fia. “Yes, all men must die” – feleli Daenerys, helyesen fordítva a mondást, majd hozzáfűzi: – “But we are not men”. (“Igen, minden emberfia halál fia – mi viszont nem vagyunk senki fiai.”)

Ugyanez a gondolat számomra szívmelengetően ismerős volt A Gyűrűk Urából is, ahol Éowyn, aki hercegnő létére férfinak öltözve elszökik a csatába, hogy a nagybátyja és a bátyja oldalán harcolhasson, szembekerül a legendás boszorkánykirállyal, akit “senki emberfia meg nem ölhet”. Éowyn azonban szembeszáll vele, és mivel büszkén vállalja, hogy ő “nem fia senkinek”, képes végezni a lidérccel.

Ezek a jelenetek rávilágítanak arra az elgondolkodtató történelmi emlékre, ami az angol nyelvben egyértelműen ott van, de annyira messze a magyar nyelvben sem kell menni érte: hogy – bár George R.R. Martin szavaival élve, végső soron azért a nők is emberek – a nyelv a fajunkat még mint férfifajt őrzi. Man, men, mankind az angolban, de a magyarban sincsenek még annyira mélyre eltemetve az olyan kifejezések, mint az emberfia, az ember és asszony (azaz férfi és nő), vagy a klasszikus kérdés, hogy na és gyereked van vagy lányod?

Cserébe ezek a kifejezések – a mögöttük álló jelenetekkel együtt –, a “We Are Not Men” vagy az “I Am No Man” sosem szűnő mosolyt csalnak az arcomra. Miért?

  • Mert briliáns egyszerűséggel cseleznek ki és fordítanak át áldássá egy ősrégi átkot, megmutatva, hogy néha a gyengeségünkből lesz a legnagyobb fegyverünk.
  • Mert emlékeztetnek, hogy nőnek lenni olyan minőség, ami ugyan járhat bizonyos hátrányokkal (még mindig, bár összehasonlíthatatlanul kevesebbel, mint az elmúlt korokban), cserébe viszont olyan rejtett erőket is képvisel, amiket érdemes felismerni, ismerni és fegyverként vagy pajzsként előhúzni a mindennapi harcok során.
  • A nőiség kérdésétől teljesen függetlenül is megmutatják, hogy néha milyen egyszerűen átléphető egy korlát pusztán azzal, hogy felismerjük, hogy ott van.

Számotokra mit mondanak ezek a jelenetek?

Trónok harca – A hét isten szerintem

Most, hogy ismét műsoron van az HBO-n a Trónok Harca az új évaddal, arra gondoltam, ideje, hogy nálam is ismét műsoron legyen. 

Korábban már írtam nektek a hét istenről és hogy mennyire jól megszerkesztettnek tartom a koncepciót – hogy mind férfi és női nem, mind az emberi problémák széles skálája igazságosan ábrázolásra kerül bennük, hogy minden kérdésünkhöz megtalálhassuk a személyt, akihez bizalommal fordulhatunk. 

Az interneten nagyon sok olyan feldolgozást találni, ahol a rajongók a hét istennek egy-egy könyvbéli, sorozatbéli szereplőt feleltetnek meg – én is elkészítettem a magam válogatását már… egy?… vagy két?… szezonnal ezelőtt. Most leporoltam, felfrissítettem és megosztom veletek is ezt a koncepciót.

Ki a hét isten?

Emlékeztetőül a korábbi cikkemből idézek.

A hét isten, és amiért hozzájuk imádkozhatunk (általam kicsit bővítve a “hivatalos” listát):

  • Apa – Igazságért és igazságosságért, azért, hogy ezt el tudjuk fogadni, és hogy mi is igazságosak tudjunk lenni és ki tudjunk állni az igazságért.
  • Anya – Békéért és béketűrésért, az otthon, a család és a házasság dolgaiért, és a nőiség kérdéseiért.
  • Harcos – Védelemért és a (fizikai és lelki) erőért, hogy meg tudjuk védeni magunkat és a hozzánk tartozókat, hogy meg tudjuk vívni a harcainkat.
  • Vénasszony – Bölcsességért, tisztánlátásért, útmutatásért olyan helyzetekben, amikből nem látjuk a kiutat.
  • Kovács – Munkával és feladatokkal kapcsolatos dolgokért, kitartásért, a kihívásokhoz való (fizikai, lelki, szellemi) erőért, hogy “elvégezzük, amit el kell végezni”.
  • Szűz – (Testi és lelki) ártatlanságért, derűért és az álmok valóra válásáért.
  • Idegen – Mivel az Idegen a halál és az ismeretlen nem is emberi arca, ezért Westeros világában keveset imádkoznak hozzá, pedig meglátásom szerint az elmúlással és az ismeretlenben való újrakezdéssel való megbékélésért kellene a legtöbbet imádkozni, hiszen ez az, ami az életünk minden területén folyamatosan jelen van.

Hogyan választottam?

A hasonló gyűjteményekben gyakran azt kifogásoltam, amikor egy istent és egy szereplőt túlságosan szó szerinti kapcsolattal kötöttek össze. Gendry a kovács, mert kovács. Sansa a szűz, mert szűz. Daenerys az anya, mert ő a Sárkányok Anyja. 

Én próbáltam ettől elrugaszkodva inkább arra a minőségre, arra az eszmére támaszkodni, amit az egyes westerosi istenek képviselnek, legalábbis az én szememben. Például a kovácsról gyakran elmondják, hogy bár kovácsnak hívják, de ugyanúgy lehetne kőfaragó vagy földműves is, hiszen a kovács mindenkit képvisel, aki “az emberek birodalmát építi”. A szűznek nem feltétlen csak a szexuális érintetlenséget szabad képviselnie, hanem a tisztaság, az ártatlanság, a frissesség, a megújulás rengeteg formája lehet az oltalma alatt.

Fontos lehet még tudni, hogy a könyvek olvasásával messze a sorozat mögött lemaradva kullogok, ezért a választásomat főként a sorozat, nem pedig a könyvek által megrajzolt szereplők ihlették.

A hét isten – szerintem

 
Apa

Ned Stark tökéletes példája a szememben az Égi Apa képének. Végtelenül igazságos, lojális és szilárd. Teljes szívéből szereti a családját, de az igazságot és a helyes utat soha nem áldozza fel az önös érdekeiért. A személyes, emberi tragédiája persze pontosan ebben áll, ha viszont magasabb minőségként tekintünk rá, abban egészen biztosak lehetünk, hogy az igazságért, a helyes út valasztásáért és a helyes döntés felvállalásához kellő erőért egészen nyugodtan fordulhatunk Ned Starkhoz.

Anya

Catelyn Stark számomra több szempontból is tökéletes választás az Égi Anya szerepére. Az Anya karaktere nem csupán az anyaságot, a saját gyermekeihez való ragaszkodást képviseli, hanem a felnőtt nő minden klasszikus minőségét: a szerepét anyaként, feleségként, otthonteremtőként, a család összetartójaként. Nem harcra bíztat, hanem szelídségre, gondoskodásra, a békés út keresésére. A “Kegyelmes Anya” c. himnusz szerint az Anya “megóvja a fiainkat a harctól, erőt ad a leányainknak, megszelídíti a haragot és egy gyöngédebb útra vezet”. Cat személyes tragédiája szintén abban csúcsosodott ki, hogy nemcsak odaadó feleség és anya volt, de mindvégig a békés utat kereste. Emellett tökéletesen betöltötte a szerepét Ned mellett, mint feleség, anya, egy kastély és egy tartomány úrnője. Olyan nő volt, aki nem akart kitörni a klasszikus női szerepből, de nem is tört bele, hanem szilárdan jellemmel, szelíd női erővel kiteljesedett benne. Ha hasonló női erőért fohászkodunk, Catlyn Stark egészen biztosan jó példaként áll előttünk. 

Harcos

A Harcos okozta talán a legnagyobb fejtörést a számomra, mert rengeteg jó csatatéri harcost találni a történetben, akik remekül vívnak, erősek és bátrak a küzdőtéren, de a harcos minőségében sokkal fontosabbnak láttam az erkölcsi szilárdságot és a gyengék védelmezését. A legjobb választás talán Tarthi Brienne lett volna, de mivel épp azt tartottam a hét isten koncepció egyik legnagyobb erősségének, hogy egyensúlyban tartja a férfi és a női karakterek aranyát, ezért nem akartam felbolygatni ezt az egyensúlyt. Eredetileg jobb híján esett a választásom Jorah Mormontra a Daenerys mellett betöltött védelmező szerepe miatt, de egyre inkább meggyőzve éreztem magam, hogy Havas Jon az én emberem erre a feladatra. Jon igazán otthon van abban, hogyan vívja meg a harcait. Ha kell, védelmez, ha kell, bosszút áll, ha kell, kardot ragad, és ha kell, leteszi. Nem mindig adatik meg a számára, hogy erkölcsileg tiszta és egyértelmű döntéseket hozzon, de sohasem gyávaságból vagy hatalomvágyból dönt. Ha valakinek tanácsra lenne szüksége, hogyan vívja meg a harcait, Havas Jonhoz szerintem bizalommal fordulhat.

Vénasszony

A Vénasszony az, aki látja a jövőt, aki utat mutat a nehéz időkben, aki meglátja a kiutat a legzavarosabb helyzetekből is, Olenna Tyrell pedig pontosan ilyen. Nagy játékos, nagy taktikus. Bár valóban idős, de nem tört meg a korral, hanem megtanulta tökéletesen felhasználni azt a tapasztalatot, bölcsességet, éleslátást, amit az évekkel szerzett. Ha egy zavaros helyzetben találjuk magunkat és kiútért fohászkodnánk, Olenna Tyrellnek biztosan akad egy éleslátó tanácsa.

Kovács

Itt kezdődnek a merészebb választásaim, méghozzá Tyrion Lannister személyében, akitől nem sok minden áll távolabb, mint hogy lovakat patkoljon vagy földet szántson. Viszont, különösen amíg ő töltötte be a Király Segítője posztját, ő volt a tökéletes példa arra, hogyan lehet ügyesen, okosan, kitartóan és odaadóan “építeni az emberek birodalmát”.

Szűz

Margaery Tyrell – különösen a sorozat ábrázolásában – bizony sokminden, csak nem szűz. Viszont számomra nagyon jól képviseli a megújulást, a frissességet, az új kezdeteket. Margaery minden új helyzetben tud új lenni, üde lenni, megtalálni azt a formát, ahogy a leginkább virágozhat. A Szűz az Anyához képest a női minőségnek, a női léleknek egy fiatalabb, ártatlanabb állapotát képviseli, amikor még nem annyira a családi tűzhely, inkább az ábrándok és az álmok vannak a középpontban. Ha pedig az álmainkat szeretnénk hajszolni, ha egy új helyzetben kell kivirágoznunk, ha egy problémánkra “szűz szemmel” kell tekintenünk, ha egy posványos helyzetben is meg kell találnunk magunkban az üdeséget, a frissességet, a mosolyt, akkor Margaery Tyrell igazán jó tanácsadó lehet. 

Idegen

Az Idegen se nem férfi, se nem nő, és alakja szorosan összefonódik a halállal. Arya Stark karakterénél jobb megtestesülését pedig nehezen találtam volna. Arya az, aki valóban “arctalanná” válik az útja során, lányból fiú, fiúból lány, nemes leányból utcagyerek, majd szolgálólány, majd harcos és csavargó válik belőle. Ő maga a megtestesült változás, az idegennel, az ismeretlennel való szembenézés, akár a saját lényének, a saját emberi létezésének a határain is túl. Westeros világában keveset imádkoznak az Idegenhez, és Arya Stark sem feltétlen az a lélek, akihez útmutatásért, erőért vagy vigasztalásért fordulhatnánk, de tökéletes példaként áll előttünk, hogy – akár tetszik, akár nem – a váratlan és ismeretlen helyzetek sokkal nagyobb változásokat tartogathatnak nekünk, mint amikre a legvadabb álmainkban gondolni mertünk volna. 

(A felhasznált képek forrása: Ned, Catelyn, Jon, Olenna, Tyrion, Margaery, Arya.)

Hálás hétfő #123

IMG_0737.JPG

Amiért hálás vagyok:

♥ határozottan “Winterfell is ours!” hangulatban vagyok, mert már nekünk is van egy saját kis birodalmunk!!! \o/ ♥ a rengeteg segítségért, amit a beköltözéshez kaptunk ♥ a vállalkozónknak és a munkásainknak, akik nagyon szép munkát végeztek ♥ a férjemnek, aki nem rest egyedül felmosni a teljes házat és a porszívóval kommandózni, ha ez kell, hogy mihamarabb beköltözhessünk ♥ azért, hogy ilyen jó társ és hogy a hónapok, évek előrehaladtával csak még jobban szeretjük egymást ♥ a minőségi időért, amit együtt töltünk ♥ azért, hogy mellette nyugodtan lehetek bolond(os) ♥ azért, hogy Dió olyan könnyen beilleszkedik minden új helyen, ahová magunkkal cipeljük – Peti szerint igazi, vérbeli “költöző kutya” ♥ azért, hogy leadtam a szakdolgozatomat, és persze kézhez kaptam belőle egy saját példányt – egy röpke évtized eredménye volt ez a felsőoktatásban eltöltött éveim után ♥ a hihetetlen élményért, hogy miután elsőéves egyetemistaként az évfolyamunkon megismerkedtem a férjemmel, most annyi közös munka, megpróbáltatás és kaland után pontosan ugyanazon a napon ért révbe a tanulmányi utam és indult el a közös életünk egy következő izgalmas szakasza azzal, hogy az első éjszakánkat tölthettük az új házunkban ♥ és az apróságokért ♥ a novemberig tartó indián nyárért ♥ az orchideákért ♥ az új hawaii rózsámért ♥ a nanowrimóért ♥

Ti miért vagytok hálásak?

Hálás hétfő #120

Amiért hálás vagyok:

♥ tegnap leadtam a szakdolgozatomat a konzulensemnek!!! \o/ már csak az ő javaslataira várok, részemről készen vagyok – egy kicsit hihetetlen, hogy mindent összevetve tíz évembe telt eljutni idáig… de mozgalmas tíz év volt! ♥ ügyes kétkezi munkások voltunk a hétvégén, igazi kis hangyák: a testsúlyunk sokszorosának megfelelő mennyiségű burkolóanyagot cipeltünk be a házunkba ♥ egy rutin terepszemle alkalmával kiléptem a teraszajtónkon, és a csípős novemberi levegővel együtt áramütés-szerűen csapott meg az élmény, hogy ez bizony az én otthonom ♥ az óraállítás miatt ijesztően hamar sötétedik – cserébe viszont végtelenül hosszúnak tűnnek az esték! (azaz mintha egy csomó időt nyertem volna) ♥ szeretem hallgatni a hangot, ahogy Dió vizet lefetyel – az élet apró, csodás örömei! ♥ a hosssssssszú hétvégéért ♥ a téli kabátomért ♥ az őszi szünetért, és hogy emiatt végre van hely a buszokon ♥ az anyósom tiramisujáért ♥

Ti miért vagytok hálásak?

Hálás hétfő #110

Amiért hálás vagyok:

♥ Petiért, aki szerint az élet még mindig egyszerű ♥ azért, hogy már egy éve vagyunk házasok (és lassan kilenc és fél éve együtt) ♥ Gáboréknak az ötletért, hogy lefagyasszunk néhány szeletet az esküvői tortánkból – mert tudni, hogy egy éve volt, az egy dolog, de beleharapni egy szelet egyéves tortába már egészen más: egyszerre hozza vissza az emlékeket úgy, mintha csak tegnap csomagoltuk volna el a szeleteket, és döbbent rá az idő múlására azzal, hogy egek, ez egy egyéves kaja a fagyasztóból! ♥ Dióért, aki valahogy nagyon bújós lett most ♥ és azért, ahogy az új labdáját szereti (nagyon vigyázón és gyengéden), amit Petitől kapott ♥ nagybevásárlás a DM-ben – egy csomó kinccsel tértem haza, és még törzsvásárlói kártyát is zsákmányoltam ♥ befejeztem a FlyLady könyvét, amitől új lendületet kaptam az otthonteremtéshez, és isteni érzés, hogy ez látszik is körülöttem ♥ a felcuppantós WC tisztítóért (izé, tudjátok, az a zselé, amit közvetlenül a WC csészére kell nyomni, fantasztikus egy találmány) ♥ a Marvel-hétért – Petivel megnéztük moziban az új galaxisos-mosómedvés Marvel filmet (mondjuk az nem tetszett, de ez semmit nem rontott az élményen) és itthon az Amerika Kapitány második részét (na, az viszont tetszett, Chris Evans meg is szállta a tumblr-ömet) ♥ hogy ismét egy éjjel-nappal ugyanazt a számot hallgatom korszakomat élem (psssszt, ne adjátok tovább, de a Placebo Pure Morningja most a sláger nálam :)) ♥

Ti miért vagytok hálásak?

Hálás hétfő #109

(Nyehheheh, bocsánat az insider poén miatt, nem tudtam megállni. :))

Amiért hálás vagyok:

♥ FlyLady könyvet olvasok és felturbózott házitündér módba kapcsoltam ♥ izgalmas új feladatok a munkahelyemen (kémcsövek meg minden, de nyugalom, semmi illegális :)) ♥ újabb csomagom érkezett az eBayről, Kínából – már egy egész arzenálom van a filofaxom csinosítására (és még mindig úton van egy csomag! – említettem már, hogy az én férjem a legjobb férj?) ♥ a kiskutyám pihe-puha lénye ♥ a hétvégi esküvőért, ahol párosan és csinosan, összeillőn és összehangoltan megjelentünk – innen is sok boldogságot, Zsuzsi és Géza! ♥ az együttutazásért ♥ a ma reggeli ködért ♥ a változásokért és a haladásért ♥ az esküvős nosztalgiáért ♥

Ti miért vagytok hálásak?

Hálás hétfő #108

Amiért hálás vagyok:

♥ szépséges képeslapot vásároltam ma ♥ washi tape-pel és matricával ügyeskedtem ♥ megjött az első eBay-es rendelésem a filofaxomhoz – még kettő úton van! ♥ csajos randi a hétvégén ♥ a pánikhelyzet jött és elhárult – rendben, elismerem, hogy jórészt én generáltam… de azért örülök, hogy elhárult ♥ a húgom megtalálta az ükmamámék feszületét, amiről azt hittem, hogy eltűnt ♥ lazább napok a munkában ♥ a szezon csitultával valahogy érzem, hogy az agyam is kicsit felszabadul ♥ olvasni, olvasni, olvasni ♥ új lendületet kapni a FlyLadyhez ♥ Peti dicsérete, hogy milyen sokat dolgoztam a lakásban – és bevallani, hogy nem, valójában nem dolgoztam sokat, hanem keveset, csak eredményesen ♥ haladunk, haladunk, haladunk – néha magam is meglepődöm, mennyire ♥

Ti miért vagytok hálásak?

Isten arcai

Egy ideje nem jelentkeztem a mormon péntek rovattal és egyéb vallási témákkal, de ahogy említettem, Game of Thrones elvonásban szenvedek a következő évad kezdetéig – ezért arra gondoltam, beszéljünk egy keveset a Trónok harca / A tűz és jég dala világának isteneiről.

Nem elsősorban bennfentes rajongói értekezést szeretnék írni a témáról, hanem általános gondolatokat, remélem, annak is sikerül felvennie a fonalat, aki nem ismeri az alapművet.

Gyorstalpalóul annyit vázolnék fel, hogy George R.R. Martin monumentális történelmi fantasy regényének nyugati világában két nagy vallás él együtt:

  • az ősi, természetközeli hit, arctalan és névtelen isteneivel, akiket a fákba vájt arcok képviselnek és akiket a szent helyként tisztelt erdőkben, az istenerdőkben látogathatnak meg híveik (ők a “régi istenek“) – ezt a hitvilágot nagyjából a keltákkal tudnám párhuzamba állítani,
  • valamint a fiatalabb hitvallás, hét emberarcú istenével (az “új istenekkel“, akik valójában egy isten hét aspektusát személyesítik meg), akik előtt a papok által vezetett gazdag szertartásokkal tiszteleghetnek és akiket a szentélyekben kereshetnek fel a hívők – ezt a vallást a kereszténység vetületének látom.

A Tumblr-t böngészve láttam egy fanartot, ami azt hirdette, hogy akkor tudod, hogy vérbeli Trónok harca rajongó vagy, ha kívántad már valaha, hogy bárcsak lenne egy saját istenerdőd. Valóban én is kívántam már, hogy bárcsak lenne egy hely, ahol biztosan érezhetem a felsőbb hatalmak létét, és ennek nagyon szép szimbóluma az istenerdő. De ezt a (nem kimondottan Trónok harca rajongói) vágyat leszámítva, akármennyire szeretném is rajongóként közel érezni magamhoz a zord északiak ősi isteneit, a fantáziámat az “új istenek” sokkal jobban megmozgatták – talán azért is, mert velük együtt én is keresztény gyökerekkel bírok.

Egyszer arról beszélgettem a mormon fiúkkal, hogy milyennek képzelik el Istent, amire válaszul az egyikük elmondta, hogy amikor hozzá imádkozik, az édesapja alakját képzeli el egy tisztább, mennyeibb megjelenésben – hiszen Isten nem más, mint a Mennyei Atya, szó szerint az ő égi édesapja.

Azt hiszem, bármelyik vallást nézzük, egyértelmű, hogy az ember ahhoz tud imádkozni, azt tudja tisztelni, attól tud tanácsot kérni, akit maga elé tud képzelni. Még a Silva-féle agykontrollban is azt tanácsolják, hogy képzeletben alkossunk meg két úgynevezett “segítőt”, egy férfit és egy nőt, akik a tudatalattink “szócsövei”, és akikhez a különböző kérdésekkel, problémákkal és a tudatalattinknak adott feladatokkal fordulhatunk. (A nemeknek akkor van jelentősége, ha kifejezetten férfias vagy nőies problémánk van.)

Ez a nemi bontás azért is érdekes, mert a keresztény Isten, még akkor is, amikor egyarcú istenből háromarcú istenné (a Szentháromsággá) fejlődött, változatlanul férfias maradt – még mindig két férfiarca (az Atya és a Fiú) és egy semleges nemű arca van (a Szentlélek). Ugyanakkor a világon mindenütt imádkoznak a Szűzanyához (aki, vegyük észre, Szűz és Anya is egyben, tehát a női lét sokféle problémájával címezhető meg a különböző életszakaszokban), és bár szigorúan véve nem istenség, de a gyakorlatban, a hozzá imádkozó lányok és asszonyok szemében szinte azzá lépett elő – ugyanúgy Isten egyik arcává vált.

Szerintem ez is jól mutatja azt, hogy az embernek szüksége van rá, hogy arcot adjon Istennek (úgymond a saját képére formázza), viszont az arccal együtt korlátokat is ad neki – hiszen ahogy a földi édesanyjával és édesapjával sem ugyanazokat a kérdéseket vitatja meg, vannak olyan problémák, amikkel egyszerűen szívesebben fordul a Szentanyához, mint a Mennyei Atyához.

És itt kanyarodnék vissza ahhoz, miért tartom nemcsak érdekesnek, de életképesnek a George R.R. Martin által felvázolt hitvilágot. Ebben a kitalált hitvilágban a hittudósok szerint a “hét új isten” valójában egy istenség hét arca, hét aspektusa, de a köznép szemében hét különálló személy, hét önálló isten, akikhez személyüknek megfelelően különböző dolgokért imádkozhatunk. Ez a hét aspektus pedig összességében arcot ad minden emberi imádságnak.

A hét isten, és amiért hozzájuk imádkozhatunk (általam kicsit bővítve a “hivatalos” listát):

  • Apa – Igazságért és igazságosságért, azért, hogy ezt el tudjuk fogadni, és hogy mi is igazságosak tudjunk lenni és ki tudjunk állni az igazságért.
  • Anya – Békéért és béketűrésért, az otthon, a család és a házasság dolgaiért, és a nőiség kérdéseiért.
  • Harcos – Védelemért és a (fizikai és lelki) erőért, hogy meg tudjuk védeni magunkat és a hozzánk tartozókat, hogy meg tudjuk vívni a harcainkat.
  • Vénasszony – Bölcsességért, tisztánlátásért, útmutatásért olyan helyzetekben, amikből nem látjuk a kiutat.
  • Kovács – Munkával és feladatokkal kapcsolatos dolgokért, kitartásért, a kihívásokhoz való (fizikai, lelki, szellemi) erőért, hogy “elvégezzük, amit el kell végezni”.
  • Szűz – (Testi és lelki) ártatlanságért, derűért és az álmok valóra válásáért.
  • Idegen – Mivel az Idegen a halál és az ismeretlen nem is emberi arca, ezért Westeros világában keveset imádkoznak hozzá, pedig meglátásom szerint az elmúlással és az ismeretlenben való újrakezdéssel való megbékélésért kellene a legtöbbet imádkozni, hiszen ez az, ami az életünk minden területén folyamatosan jelen van.

Hálás… kedd #106

Amiért hálás vagyok:

♥ Ritának, hogy emlékeztetett a hálás hétfőre… izé, keddre ♥ a blogszülinapi jókívánságokért, Viának a maratoni kommentekért ♥ a mértéktelen Trónok harca gifset böngészésekért – ha a hálás hétfők (keddek) rendszeres elemei lennének… nos, így kezelem az elvonást ♥ hogy megtettem egy nagy lépést előre a gyászmunkámban – elkezdtem olvasni a Szürkeszakállt: az utolsó könyvet, amit anya kölcsönadott nekem, és mostanáig hánykódott a polcomon úgy, hogy ránézni is nehezen tudtam ♥ hogy beugrott ma a sógorom, és olyan jó látni őket együtt a férjemmel ♥ hogy beszéltem ma Katával, és egyben hírt kaptam afelől, mi lett a régi irodámmal és a régi íróasztalommal ♥ hogy ma két olasz kamionossal is beszéltem (jobbára németül – ami azért volt mókás, mert a nyelvet egyikünk sem beszélte igazán…) ♥ a nyári kis munkatársam sok segítségéért ♥ az esőért, és mindenért, ami vele jár: a lehűlés, a zúgás-csepegés, ami feltölt, és persze a tény, hogy nekem volt igazam az időjárás előrejelzéssel kapcsolatban, és Peti tévedett :) ♥ a rendért, ami a szobánkban fellelhető – nem is kellett kétségbeesett rohamrendrakást csapni, amikor a sógorom szólt, hogy beugrik ♥ Dióért, aki a lábamnál alszik, a polipján, amit varrtam neki, és ami vele egyidős ♥

Ti miért vagytok hálásak?