Gondoljunk egymásra

“Úgy döntöttem, hogy mostantól kapsz tőlem napi 1-2 szem- és léleknyugtató képet nézegetési-relaxációs célzattal.” – Ezt az e-mailt kaptam a hét elején a húgomtól Angliából, amiért (és a léleknyugtató képekért) azóta is hálás vagyok.

Azon kívül, ez az apró gesztus, az, ahogy eltökélte, hogy minden nap gondolni fog rám, a lelki békémre, és ezt ki is fejezi felém, eszembe juttatott valamit.

Agykontroll tanfolyamon találkoztam ezzel a gondolattal: ahogy a látszólag különálló fák gyökerei összefonódnak a föld alatt, úgy kapcsolódnak egymáshoz a látszólag különálló emberek elméi is.

Nos, én magam a kollektív tudatot elég megfoghatatlan dolognak tartom, mert még nem volt vele kapcsolatos személyes élményem. Mégis, ha valaki azt mondja, pozitív gondolatokat küld nekem, gondol rám, vagy imádkozik értem, az sokat jelent a számomra.

Az apró tettekről és arról, hogy egy jó cselekedet sosem lehet elég apró ahhoz, hogy ne legyen érdemes megtenni, már írtam. De a cselekedetek mellett én azt sem tartom lényegtelennek vagy üres frázisnak, ha egyszerűen gondolunk valakire, vagy imádkozunk érte, hitünktől függően.

Küldjetek ti is valakinek egy képzeletbeli ölelést, egy kis virtuális erőt, egy pozitív gondolatot! (Ha más nem jut eszetekbe, küldjetek nekem, elkél.)