Twitter tippek – Hogyan használd okosan a Twittered

A férjem szinte vallásosan üldözi a szociális média oldalakat, de mióta csak regisztrált Twitteren, azóta csodálom és próbálom ellesni, hogyan használja. Mindig naprakész az informatikai világ híreiből, mindig tudja, mi újság az Apple háza táján és sokszor spórol nekünk egy kis pénzt azzal, hogy első kézből értesül arról, ha egy hasznos alkalmazást néhány dollárról ingyenesre akcióznak le egy rövid időre az AppStore-ban.

Én viszont valahogy mindig hadilábon álltam a Twitterrel. Az Instagramot és a Tumblr-t nagy örömmel használom, a Facebookról sajnos nem mondhatom el ugyanezt (egyszer kell majd egy nagy rostálást végeznem, hogy melyik ismerőseim megosztásai ne jelenjenek meg a hírfolyamomban, és akkor majd a blogom cikkeinek megosztása mellett talán újra fogom majd személyes kapcsolattartásra is használni az oldalt…), de a Twitter és én valahogy soha nem voltunk nagy barátok.

Pedig annyira szerettem volna! Sok cikket elolvastam arról, hogyan használjam okosan, és igyekeztem olyan embereket követni, akikről úgy gondoltam, hogy érdekelnek (bloggereket, színészeket, írókat), inspiráló idézeteket megosztó csatornákra iratkoztam fel – aztán egyszerűen nem léptem be Twitterre, mert úgy nézett ki az egész, mint a Facebook hírfolyamom: egy halom irreleváns, zavaró tweet, amik nem érdekeltek (vagy már láttam őket Instagramon) és csak az időmet rabolták, és egyszerűen nem érte meg végigrágnom magam rajtuk, hogy néha találjak egy gyöngyszemet…

Régóta üldöztem már Petit, hogy ossza meg velem a tudását, de mindig menekült előlem és kitért a kérdések elől azzal, hogy ő nem szakértő, mégis mit taníthatna nekem? Amikor végre sikerült elcsípnem egy rövid beszélgetésre, az a néhány tanács, amit nagy nehezen kihúztam belőle, máris forradalmasította a Twitter-használatomat.

IMG_0792.JPG

Íme az ő Twitter 1×1-e:

  1. Tudd, hogy mit akarsz! – Ha nem tudod, mit akarsz pontosan a Twitter feededtől, akkor nem fogsz tudni olyan csatornákat követni, amik hasznosak a számodra, hozzám hasonlóan feliratkozol egy halom “talán jó lesz valamire” csatornára, amik csak egy csomó virtuális lomot képeznek az elmédben.
    Peti például pontosan tudja, hogy szeretne naprakész lenni a szakterületén, de nincs ideje minden nap szakmai lapokat vagy internetes magazinokat olvasni. Én pedig szeretnék inspiráló, érdekes, hasznos tudáshoz jutni a Twitteren keresztül.
  2. Bárkire mondhatsz nemet bármikor! – Amikor Peti regisztrált Twitteren és átadtam neki a felhasználónevemet, az volt a válasza, hogy ez szuper, cicám, de nem foglak bekövetni, mert nem vagyok kíváncsi a sok sz*rra, amit megosztasz. (Igen, hölgyeim és uraim, bemutatom a férjemet.) Ami persze nem azt jelenti, hogy nem kíváncsi rá egyáltalán, de amellett, hogy velem él, olvassa a blogomat és az Instagramomat is követi, így a Twitter feedjében már inkább zavaró sokadszorra is visszajelzést kapnia olyan dolgokról (mint a vacsorám vagy a hálalistám), amikről egyébként is tud.
    Valahogy így voltam én is, elsősorban azokkal a bloggerekkel, akiknek továbbra is lelkesen követem a blogját és az Instagram fiókját, de a tweetjeik már nem adnak sok újdonságot, és az írókkal és színészekkel is, akiknek érdekel a munkássága, a csicsergésük mégsem gazdagít.
    Az is előfordulhat persze, hogy egy csatornát még ezeken a szűrőkön átengedve is érdemesnek tűnik bekövetni, és mégis zavarónak bizonyulnak néhány nap után – ekkor sem szabad lelkiismereti kérdést csinálni a dologból, hanem nyugodtan le lehet iratkozni bármelyik csatornáról, bármikor. (Egyébként felhatalmazok mindenkit, hogy nyugodt lelkiismerettel kikövessen Twitteren és csak akkor kövessen vissza, ha már kitaláltam, hogyan tweeteljek hasznosabban.)
  3. Kövess hivatalos csatornákat a személyesek helyett! – Ez a fentiekkel ellentétben nem aranyszabály, hiszen van olyan, aki pontosan a személyes tweetek iránt érdeklődik. Mivel azonban számomra annak a színtere az Instagram, ahol vizuálisan követem, mi újság az ismerőseim és kedvenc hírességeim, bloggereim életében, a Twitterrel más a célom. Ezért leiratkoztam az egyes személyek csatornáiról, és helyettük hivatalos oldalak tweetjeit figyelem, akik, Petit idézve, jobban megválogatják, mit osztanak meg, és nem posztolják ki még a tízóraijukat is. Ezért például a mormon mami bloggerek helyett, akiknek a mindennapjait Instagramon is követem, a mormon egyház hivatalos csatornájára iratkoztam fel, a motiváló könyvek szerzői helyett pedig a TED hivatalos tweetjeit követem.

Amit még nem sikerült kitalálnom, az az, hogy hogyan használjam okosan megosztóként is a platformot.

Ti hogyan használjátok okosan a Twittert?

Reklámok

Sétálj, mint egy falkavezér! – 2. rész

A kutyasétáltatásról szóló cikkemet konkrét tippekkel folytatom, hogy segítsek elsajátítani a Cesar Millan-féle, falka-szellemű kutyasétáltatás technikáját…

20140719-184236-67356761.jpg

(… és te is lencsevégre kapott hírességnek érezhesd magad a kutyáddal az oldaladon – a fenti lesifotón Olivia Wilde, kedvesével az oldalán és babapocakjával maga előtt sétáltatja a kutyáját. :))

Tippek a kutyasétáltatáshoz:

  • Először magaddal tisztázd, hogy te vagy a falkavezér! Az, hogy merre mentek, mikor álltok meg, mikor indultok tovább, mit vizsgáltok meg és mit nem, kivel barátkoztok és ki mellett sétáltok el érdektelenül, nem demokrácia kérdése, hanem te döntöd el. Ne csak tudd, de érezd is át, hogy te vagy a falkavezér! Ha te nem érzed, a kutyád sem fogja érezni.
  • Jutalmazd meg a helyes viselkedést! (És csak azt.) Te határozod meg a séta ütemtervét. A kutyának nem kell minden percben szorosan melletted lennie (ez nyilvánvaló, ha a séta célja a szükségletek elvégzése is, de akkor is igaz, ha a séta célja csak a közös barangolás megélése), de ne a kutya döntse el, hogy mikor van a fegyelem és mikor a felfedezés ideje. Ha ügyesen, fegyelmezetten sétált, azt jutalmazd hosszú pórázzal (vagy szabadon engedéssel, ha alkalmas rá a terep és eléggé megbízol benne), a szaglászás és egyéb szabadidős tevékenységek engedélyezésével (khm, zacskó!). De ekkor se feledkezz el róla, hogy te vagy a főnök: ha úgy döntesz, itt az ideje tovább indulni, ahhoz nem kell kikérned a kutyád véleményét és megszerezni az egyetértését – csak jelezd, hogy indulás, és indulj.
  • Járj elöl! Egy fegyelmezetlen kutyát terepen rászoktatni a követésre nem lehetetlen, de nem egyszerű. Ezért nem árt gyakorolni, ahol csak lehet: kutyaiskolában, kutyafuttatóban, gyakorlóterepen (kertben, erdőben, stb.), otthon. Mi már bébi korától fogva minden egyes küszöbnél betartatjuk a szabályt: a falkavezér megy elöl. Ajtóknál (és ha időben elcsípjük a helytelen viselkedést, terepen is) jó módszer, ha a testeddel blokkolsz és belépsz a kutya útjába, mielőtt megelőzhetne. Ha séta közben eléd vág, és nem elég egy egyszerű, gyors figyelmeztetéssel (egy csettintéssel, mordulással vagy a póráz megrántásával) emlékeztetni a hibára, akkor irányt is változtathatsz, hogy ismét te kerülj a kutya elé.
  • Használd helyesen a pórázt és a nyakörvet! A póráz fő funkciója, hogy kommunikációs csatorna legyen a kutya és a gazdája között. A műanyag, csévés fogantyú és a zsinóros póráz nem közvetíti jól az üzeneteket, különösen, ha arra használod, hogy több méterre elengedd magadtól a kutyát. Használj hagyományos pórázt, minél rövidebbre fogva. A nyakörved tartsd minél magasabban a kutya nyakán, ne hagyd lecsúszni az izmos vállra, szügyre, mert így a kutya sokkal érzékenyebb a jelzésekre, nem kell erőszakosnak lenned, hanem elég finom jeleket adnod, hogy megértse, ha akarsz tőle valamit. Te se szorítsd görcsösen, mert azzal csak idegességet ragasztasz át a kutyára. A pórázt akkor használod helyesen, ha akár két laza ujjal is meg tudod tartani, akárcsak egy finom porcelán csésze fülét. Az ujjaid, a kezed, a csuklód, a karod, a vállad, és az egész tested, az, ahogy a pórázt tartod és a sétát vezeted, mind azt kell hogy mutassa és éreztesse: mindketten tudjuk, hogy én vagyok a főnök, és nem kell megküzdenem vagy megbirkóznom minden percben azért, hogy ezt tisztázzuk.
  • Ne veszekedj, csak korrigálj! Ne menj bele kötélhúzásba, se győzködésbe, rimánkodásba, birkózásba. Használhatod a pórázt, a hangodat, a lábadat, nagyobb kutyáknál, akiket hajlongás nélkül elérsz, a kezed érintését is, hogy jelzéseket adj, de azok legyenek gyorsak és határozottak: egy rántás, egy csettintés, egy dobbantás, egy bökés. Nem kell fájdalmasnak lennie, főleg nem haraggal telinek vagy hatalmaskodónak: ez semmivel sem több vagy rosszabb annál, mint mikor megbököd a sétapartnered könyökét, ha nem veszi észre a hátulról közeledő biciklist, vagy rászólsz, hogy “hé, erre!”, ha a rossz sarkon akar befordulni. Ez nem fizikai kontroll (nem az erőfölényről és a másik lebirkózásáról szól), hanem egy elmétől elméig terjedő, gyors, határozott, informatív üzenet – ezért nincs semmi köze az erőviszonyokhoz, és ezért lehet egy nagytestű, csupa izom kutyának is jó vezetője egy madárcsontú tízéves, miközben nap mint nap látom, ahogy felnőtt, erős férfiak nem birkóznak meg a feladattal, hogy egy pillekönnyű, tenyérnyi szőrmókot elrángassanak egy tűzcsap mellől.

Ha aggódsz, hogy a falka-szellemű nevelés és a falka-szellemű séta mennyire felel meg a kutyád igényeinek (hogy nem érzi-e elnyomottnak vagy túlfegyelmezettnek magát), emlékeztesd magad arra, hogy a legtöbb kutya (vagy farkas, vagy bármilyen falkában élő állat) még a természetben sem születik falkavezérnek. A többségük meg sem küzd az elsőségért, de még aki harcba is száll a vezető pozícióért, az is minden gond, aggály és hosszútávú lelki sérülés nélkül elfogadja, ha nem ő nyeri el a vezető helyet, és azután készséggel követi a falkavezérét. A falkákban a falka minden tagja teljes és boldog életet él, az is, aki nem vezet. Ezért nem kell aggódnod, ha elvitatod a kutyádtól a falkaelsőséget – sőt, sokkal valószínűbb, hogy ha nem vállalod magadra, akkor egy követőnek született kutyára pakolod rá a vezetés terhét, és állandó aggodalomra, feszültségre és idegeskedésre kárhoztatod. De mint mondtam, még a talpraesettebb, vezető szellemű kutyák is minden lelki sérülés nélkül elfogadják, ha a falkában akad valaki, aki náluk még alkalmasabb a vezetésre – és legyünk őszinték, egy világban, ahol te ismered a piros lámpa jelentését, te tudod, hol árulnak kutyatápot, és te tudod, melyik madzag alkalmas játékra és melyikben folyik áram, mindenképpen te vagy az alkalmasabb a vezetésre. Nemcsak jogod, de kötelességed is magadra vállalni ezt, hogy a kutyád – fizkailag és lelkileg is – biztonságban legyen, és boldog életet éljen.

Cesar Millan javaslatai szerint a séta nemcsak egy egészségügyi szükséglet, de egy remek alkalom is arra, hogy a falkán belüli pozíciókat kialakítsuk, megszilárdítsuk és folyamatosan fenntartsuk. Úgyhogy elő a pórázzal, irány a kert, a kutyafuttató vagy az erdő, és falka-létre fel!

5 tipp, hogyan csendesítsd le, ha túlpörgött

Nemrég egy újabb kutyus érkezett a falkánkba, így tovább emelkedett az egy főre jutó négylábúak száma (9 fő, 7 kutya – már majdnem minden kézre jut egy mancs, ami pacsit tud adni). Ráadásul a sportos és mozgékony sógorom egy hasonlóan sportos és mozgékony kutyát, egy kiskamasz border collie-t választott társul. Ezért az jutott eszembe, hogy megint hozzak néhány Cesar Millan jótanácsot – ezúttal a hiperaktivitásról.

20140515-185947.jpg

[Smart a kuckójában egy mozgalmas nap után. Forrás: http://instagram.com/p/n9kh31MQNR/]

Egyébként ahogy talán említettem már, Cesar Millan tippjeit nem csak kutyásoknak érdemes elolvasniuk, mert nagyon sok közülük jól alkalmazható “emberfalkákban” is – családban, irodában, óvodai csoportban, stb. –, vagy egyszerűen a saját életünkben, önmagunkkal szemben.

Hogyan csendesítsd le, ha túlpörgött?

  • Hagyd figyelmen kívül! A hiperaktív viselkedés sokszor figyelemvágyból ered, ha pedig válaszul megadjuk a várt figyelmet, akkor legközelebb is ugyanazzal a módszerrel fogja keresni. Ezért figyelemmel jutalmazni csak a nyugodt viselkedést érdemes, túlpörgött viselkedésre válaszul pedig próbáljuk ki a hármas aranyszabályt: nincs beszéd – nincs érintés – nincs szemkontaktus!
  • Adj neki feladatot! A hiperaktivitást ugyanúgy okozhatják a le nem kötött pszichikai és fizikai energiák. Ha azonban adunk egy olyan feladatot, amire koncentrálhat, lekötjük a szellemi kapacitást, ami enélkül izgatottan elkalandozna. Például adhatunk súlyokkal megrakott hátizsákot a kutyára, hogy a hordozásra figyeljen a kerítések, macskák és mókusok helyett. Húzó kutyák (például huskyk, berni pásztorok) mögé kiskocsival (akár utazó gyerekekkel) vagy görkorcsolyával is besorakozhatunk.
  • Mozogasd meg! Sétáljunk, fussunk, biciklizzünk vele, hogy elégessük a fölös energiákat, amiktől megszabadulva sokkal könnyebben elcsendesedhet, megpihenhet.
  • Vizsgáld meg önmagad! Környezetünk gyakran minket tükröz vissza. Különösen igaz ez a hangulatunkra roppantul érzékeny kutyákra és gyerekekre, de néhány felnőtt társunkra is. Ha hiperaktív viselkedéssel találkozunk, érdemes egy kicsit magunkba nézni, vajon nem a saját nyugtalanságunk, bizonytalanságunk, fel nem oldott feszültségünk visszhangjával találkozunk-e, és ha szükséges, magunkon kezdeni a probléma orvoslását.
  • Alkalmazz aromaterápiát! Az illóolajak jótékony hatása az emberre ismert, a kutyák szaglása pedig sokkal fejlettebb az emberénél, sőt a kutyák elsődleges érzékszerve az orr (nem pedig a szem, mint az emberek esetében). Érdemes állatorvossal konzultálni, hogy milyen illatok és milyen adagolási módszerek segíthetnek a kutyánkon, anélkül, hogy veszélyeztetnénk az egészségét.

(A cikk forrása: Cesar’s Way – How to Calm a Hyper Dog)

Ti hogyan kezelitek a hiperaktivitást? (Kutyásoknak, gyerekeseknek, előadóknak, csoportvezetőknek, stb. egyaránt ér jelentkezni!)

Cselezd ki a rossz szokásokat!

Én nem tettem idén újévi fogadalmat, de ti talán igen. A fogadalmak gyakran egy célra irányulnak, gyakran viszont egy-egy rossz szokás ellen.

Gretchen Rubin blogján találtam ezt a néhány tippet, ami segíthet küzdeni a rossz szokások ellen – talán hasznosnak találjátok majd.

  • Tedd megerőltetőbbé! – Intézd úgy az életed, vedd rá magad, hogy több fizikai energiát kelljen befektetned abba, ha élni akarsz a rossz szokásoddal. Tedd egy távoli sarokba a számítógépet, és ha minden nap bedobsz egy fánkot az irodád melletti pékségben, akkor szokj át a két utcával távolabb lévő üzletbe.
  • Rejtsd el! – Tedd a videojáték kontrollert a felső polcra, tedd a telefont a hátsó ülésre az autóban.
  • Lehetetlenítsd el! – Végezz olyan tevékenységet, ami közben nem tudsz élni a káros szenvedélyeddel. Kirakózz, hogy elkerüld a nassolást, tarts egy italt az egyik kezedben és egy szalvétát a másikban, hogy ne legyen mivel a parti falatkák után nyúlnod.
  • Növeld a tétet! – Ahogy a dohányadó is csökkenti a dohányzás mértékét, te is vess ki magadra valamilyen adót, amit be kell fizetned, akárhányszor bűnbe esel.
  • Száműzd! – Előzd meg a bűnbeesést azzal, hogy száműzöd a kísértés forrásait a környezetedből. Tiltsd ki a sütiket a házból, add el a tévéd és töröld a játék alkalmazásokat a telefonodról.

29 tipp: hogyan légy kreatív?

Fellapoztam a motivációs táblámat Pinteresten, hátha tartogat számunkra valamit, és arra gondoltam, ezt megosztom – elvégre (ha még nem említettem volna) mindjárt itt a november, a regényíró kihívás hónapja. Mindenkinek elkel egy kis kreativitás, igaz?

20131019-211656.jpg
[Forrás: Behance.net]

29 tipp: hogyan légy kreatív?

  1. Írj listát!
  2. Mindig legyen nálad jegyzetfüzet!
  3. Próbáld ki a szabad írást!
  4. Szakadj el a számítógépedtől!
  5. Ne ostorozd magad!
  6. Tarts szünetet!
  7. Énekelj a zuhany alatt!
  8. Igyál egy kávét!
  9. Hallgass másfajta zenéket!
  10. Légy nyitott!
  11. Vedd körbe magad kreatív emberekkel!
  12. Kérj visszajelzést!
  13. Dolgozz csapatban!
  14. Soha ne add fel, soha ne add fel, soha ne add fel!
  15. Gyakorolj, gyakorolj, gyakorolj!
  16. Engedd meg magadnak a hibákat!
  17. Menj új helyekre!
  18. Írj hálalistát!
  19. Pihend ki magad!
  20. Vállalj kockázatot!
  21. Szegd meg a szabályokat!
  22. Ne erőltesd!
  23. Olvass el egy oldalt a szótárból!
  24. Dolgozz ki egy rendszert!
  25. Ne akarj valaki más számára tökéletes lenni!
  26. Ha támadt egy ötleted, írd le!
  27. Rakj rendet magad körül!
  28. Mókázz!
  29. Fejezz be valamit!