A nyugdíjas éveket élni – mostantól!

Petivel a nászutunkat nem egy kimondottan “nászutas” helyszínre szerveztük – sem pálmafák, sem tengerpart, sem gondolák, sem nászutas lakosztály. Ami azt illeti, lényegében osztrák nyugdíjasokkal osztoztunk a nyaralásunkon – a ráérős reggelikkel, a patakparti sétákkal, az ágyban olvasással. Viccelődtünk is rajta, hogy – akárki akármit gondol is – mi legszívesebben már most a sztereotip osztrák nyugdíjasok életét élnénk.

Tim Ferris: 4 órás munkahét c. könyve jutott róla eszembe, ami azt írja, hogy ahelyett, hogy egész életünkben a nyugdíjat várnánk és a nyugdíjra spórolnánk, inkább osszuk el nyugdíjas kori élményeinket egész életünkre. Így nem kell átélnünk azt a csalódást – ha egyáltalán nyugdíjba vonulhatunk -, hogy közel sincs arra energiánk, kedvünk, indíttatásunk, amit negyven évig álmodtunk meg magunknak azokra a késői évekre, és ami miatt negyven éven át a fogunkat összeszorítva dolgoztunk. Nyugdíjas terveinkről egyébként is kiderülhet, hogy nem is a nyugdíjra vártunk velük, hanem arra, amit a nyugdíj jelképezett a számunkra – egy kis szabadságot, nyugalmat, a felelősség letételét, a felszabadult “második gyerekkort”, ami megenged olyan dolgokat, amikről úgy gondoljuk, egy felnőtt, felelősségteljes, komoly dolgozó ember nem engedhet meg magának.

A nászutunk helyszínére sokféle javaslatot kaptunk – pálmafák, tengerpart, gondolák, egzotikum, kaland, kultúra, múzeumok, élmények, nyüzsgés. Mi inkább a “nyugdíjas éveket” választottuk.

Ti mivel szeretnétek eltölteni a nyugdíjas éveiteket? Hogyan tudnátok ezt megvalósítani most?