Kitartani – 6 éves a Kincsesfüzet!

 

Peti: – Nézd, hogyan mosolyogsz azon a selfie-n, drágám! És azon is! Mostanában minden képeden ragyogsz. Régebben azért látszott a selfie-jeiden, hogy nagyon meg kellett magad erőltetned egy mosolyért. Úgy örülök neked! Nagyon jó téged újra ilyennek látni.
Én: – Köszönöm, és… Szóval köszönöm, hogy kitartottál mellettem akkor is, amikor nehéz volt.
Peti: – Most viccelsz? Egyrészt ez a dolgom. Másrészt meg mikor tartson ki az ember, ha nem akkor, amikor nehéz? Amikor jól mennek a dolgok, ahhoz nem kell kitartás, akkor csak élvezni kell az életet. Kitartani egymás mellett akkor kell, amikor döcögősebb a helyzet.

Egyrészt hatalmas ölelés Petinek azért, amilyen, és hatalmas ölelés mindenkinek, aki az elmúlt egy-másfél-két évben mellettem volt, türelmes volt velem és segített átevickélni ezen az időszakon.

Másrészt pedig Elizabeth Gilbert jutott eszembe. A Big Magic című könyvében azt írta, hogy tinilány korában, amikor mások popsztárokba szerelmesek vagy épp nászéjszakáig tartó szüzességet fogadnak, ő a kreativitásával kötött örök jegyességet. Megfogadta a kreativitásának, hogy vele marad jóban-rosszban, hogy szeretni és támogatni fogja, hogy sosem várja majd el a kreativitásától, hogy az tartsa el őt, hanem mindig ő fogja eltartani azt, hogy sosem hagyja el és mindig kitart mellette.

Dear Ones: I’ve been hiding away in my tiny writing room for most of this spring, working on my new novel. I love this room, which is just the right size for me — only a little bit bigger than my beloved old desk. (In fact, I built the room around the desk, so that it can never be removed. Kind of like Odysseus’s bed.) In the boxes are thousands of index cards, filled with research for my book — all about the theater world in New York City in the 1940s. Somewhere within those boxes, there is a story. My job is to find it and tell it. There on the right is my favorite lamp, which looks like a sail. (It reminds me to be free.) There, beneath the lamp, is the emblem from my first car — a 1966 Plymouth Fury II, that I bought for 600 dollars and drove all the way to Wyoming by myself when I was 23 years old. (It reminds me to be brave.) Also, there’s a plant. (It reminds me to be alive.) Also, there’s a robin’s egg. (It reminds me to be vulnerable.) The painting on the top is by an Indonesian artist named Bramasto. It came from Bali long, long ago. The painting on the bottom is by an American artist named Julia Marchand (@juliamarchand.art). I just got it this week. I feel like the lion and the woman have the same expression on their faces. They are thoughtful huntresses, both of them. Powerful female energy. Focus and silence and beauty. The spaces that we make for ourselves in which to be quiet and creative MATTER. They don’t have to be big rooms. It can be just a little corner, like this room. But the space should be clean, and everything in that space should remind you of who you are. There should be nothing in that space that doesn’t bring your senses to life. I will be staring at that wall, and at these boxes of notes, and at those paintings, until my work is done. There’s nowhere else I could be right now. I’m spending a lot of time by myself, and it’s necessary. But I’m not alone — my work is with me. I want to say this: Whatever your life brings to you, respond with creation. If you are celebrating, create. If you are grieving, create. Only create. Always create. Constant creative response. This is the engine of resilience. Onward, LG

A post shared by Elizabeth Gilbert (@elizabeth_gilbert_writer) on

Ma 6 éves a blogom, és azon gondolkodom, vajon én miért nem kötöttem efféle örök jegyességet a kreativitásommal?

Persze az, hogy nem kötöttem örök jegyességet a kreativitásommal és nem kötöttem örök jegyességet a blogommal, az megint két külön dolog. Hiszen épp nemrég osztottam meg az új tetoválásomat, a blogon pedig nem is tudom, volt-e róla szó, de akik követnek instagramon, feltétlen láthatták, hogy ősz óta zöld hajjal boldogítom a környezetemet meg magamat.

Múlt nyáron olvastam Julia Cameron: A művész útja c. könyvét (ami tanfolyami anyagként is megállja a helyét, hiszen bőven tartalmaz feladatokat) és lelkesen végeztem a házi feladatokat. Az egyik az volt, hogy egy húsz tételes listából válasszuk ki azt a három mantrát, amit leginkább a magunkénak érzünk, és ezeket vessük papírra legalább ötször minden nap. Az én mantráim ezek voltak:

Kreativitásom elvezet az igazsághoz és a szeretethez.

Kreativitásom gyógyító erő a magam és mások számára.

Kész vagyok hagyni, hogy Isten rajtam keresztül alkothasson.

A kreatív élet egyik alapelve pedig Julia Cameron szerint ez:

Ha megnyitjuk kreativitásunk csatornáját az alkotónak, számtalan apró, mégis erős változásra kell számítanunk.

Való igaz, hogy a kreativitásom nem várt, egyszerre apró és mégis erőteljes módokon lepett meg az elmúlt időszakban! Az ég áldja.

Mégis, valahogy hűtlennek és csapodárnak érzem magam, hogy – meghagyva bár az utat a váratlan élményeknek – az írás (ha nem is konkrétan a Kincsesfüzet blog) mellett nem tettem hűségesküt.

Minden esetre mókás, hogy az életre szóló szerelem mellett viszonylag hamar elköteleztem magam (sokak szerint túl hamar is, és azt jósolták, hiányozni fog az életemből az ifjúkori szerelmi kalandozás – immár 13 éve nem hiányzik a legkevésbé sem :)), az írásnak tett jóban-rosszban hűségesküm viszont (pedig az írással már akkor flörtöltem, amikor még írni sem tudtam) még várat magára.

Reklámok

Kihívások télre | My winter challenges

A szokásos őszi kihívásom a NaNoWriMo, de aki követ ott, láthatja, hogy a szószámom valahol kétezer táján megfeneklett, és már innen az oldalsávból is lekerült a 2017-es részvételt hirdető plecsni.

Nem történt semmi különös, egyszerűen csak nem akart beindulni ez az idei nanó, és úgy éreztem, hogy ha be is tudnám rugdosni magam a kihívásba, azt idén inkább a bűntudat vezetné. Úgyhogy inkább elengedtem.

Na de mi van helyette, és került még a látóterembe a következő hónapokra?

CD33A0B9-E834-49C4-8997-8CA1B6225875

A művész útja

Julia Cameron: A művész útja c. könyve még augusztusban került hozzám. Tulajdonképpen nem is annyira könyv (olvasmány), mint egy egyéni kurzus tananyaga és feladatsorai. Az elkötelezettségem a hónapok során, khm, hullámzó volt, pedig aha-pillanatokban és eredményekben egyaránt bővelkedett a kurzus.

Annak, hogy a NaNoWriMót elengedtem, az egyik indikátora az volt, hogy szeretnék újra elköteleződni a kurzus mellett. Ezen a héten és talán a jövő héten igyekszem felzárkózni, majd folytatni tovább, és ha nem is 12 hét alatt, de a lehető legtöbbet kihozva belőle befejezni ezt a 12 hetes kurzust.

(Még töprengek rajta, hogyan tudnám elhozni az élményeimet, minden esetre a kurzus része, hogy heti “kalendáriumot” vezetek a tapasztalataimról és gondolataimról, hogy összefoglalva vagy több részletben, de ezek alapján biztosan vissza fogok tudni tekinteni a teljes folyamatra.)

Naplóírás télen

Télire benevezek egy naplóíró kihívásba Molyon.

A szabályok Molyon megtekinthetők, de a lényeg, hogy ezen a télen (novembertől februárig) minden nap, de legalább 40 alkalommal osszunk meg egy legalább tízmondatos naplóbejegyzést a Moly adott zónájában.

Egyébként is fontolgattam egy naplóíró kihívást, hogy a bullet journalomba írt napi egy-egy soron felül is visszarázódjak a mindennapos naplóírásba, és egyébként is, digitálisan máshogy írok, mint papíron. Így pont jókor jött, hogy a tegnapi molytalin, amin jártam, megemlítették ezt a lehetőséget.

Azok kedvéért, akik nem követnek Molyon, valamilyen formában (pl. időközösen összesítve) megosztom majd a bejegyzéseimet itt is.

Lunar Abundance

Egy nyugalmasabb, magam felé türelmesebb és gyöngédebb, mégis motiváló, folyamatos, nem nagy nekizúdulásokkal és bűntudatos visszaesésekkel teli ritmust keresek az életemben, és bár nem most találkoztam először az ötlettel, valahogy most szólított meg Dr. Ezzie Spencer Lunar Abundance módszere.

Ez a módszer azt javasolja, minden holdciklusra válasszunk egy törekvést, egy új irányt, az életünk egy területét, amin dolgozni szeretnénk, és a holdciklushoz igazodva, a tevékenység és a megpihenés ár-apályaira építve hozzunk változást az életünkbe.

#PlanWithMeChallenge : bad habits 🇬🇧 I thought I’m done with my maximalism years ago, but one of my worst habits is still to rush myself, to demand more, not to accept the process, not to accept that I’m a work in progress, to demand to see the finish line. As I recently shared, I give a shot to this #lunarabundance practice by @ezziespencer, focusing on the moon, and practicing the ebb and flow, the balance of being and doing within a cycle. Also, I copied the 2018 lunar calendar into my journal (printable on Ezzie’s site) and I played around a bit with decoration. (I was also inspired by @boho.berry ’s lunar calendar decoration.) 🇭🇺 Azt hittem, a maximalizmusommal évekkel ezelőtt leszámoltam, de azért még vannak maradékai. Továbbra is rossz szokásom az “ottvagyunkmár?!” hozzáállás, hogy nem tudom élvezni az utat, hogy nem tudom megengedni magamnak, hogy félkész legyek, hogy “úton” legyek. Úgyhogy az új kihívás: fél szememmel a holdon, elfogadni az ár-apályokat, és keresni az egyensúlyt a “haladok” és a “csak úgy vagyok” ciklikusságában. Ugyanitt: Ezzie nyomtatható naptárából kimásoltam a 2018-as holdciklusokat, és még dekorálgattam is egy kicsit. 😊🌘

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

Ma van újhold, így most kezdem az első holdciklusomat az első személyes törekvésemmel.

Ez egyben azt is jelenti, hogy még nem tudom, mennyire válik majd be ez a módszer, de nem zárom ki, hogy a jövőben, ha az első néhány holdciklus alkalmával hasznosnak találom ezt a módszert, valamilyen módon behozzam ide a blogra is. (Nem titkoltan a holdciklusonkénti új téma gondolatától elfogott az édes nosztalgia a Boldogságterv havi témái iránt.)

Nálam ezek a most futó, illetve hamarosan induló kihívások. Ti mivel töltitek az őszt és a telet?

ENGLISH VERSION

My usual challenge for Autumn is NaNoWriMo, but this year I felt like… nope. Just no.

Of course community is still amazing and I could still bully/motivate myself into it, but I feel like it would be fueled by shame and guilt, so I decided just… not to.

It doesn’t mean that I have left nothing on my mind – I have projects for both this end of autumn and for winter too.

15E6449E-67C8-4559-9F81-7D1B884728C4

The Artist’s Way

I started to read Julia Cameron’s book and do the 12 weeks course it contains in August. I was really passionate for it, but although I saw the results and experienced the aha-moments, I somehow got lazy with it.

So instead of pushing through NaNoWriMo, I decided to renew my commitment to The Artist’s Way course.

Not sure yet how, but I want to share my experiences too. I have them written in my journal week by week, as the book suggests, so I have the material, I just have to figure out how to share it here.

Winter Journaling

Although I write at least one line or two every day in my bullet journal, and I am diligent in the morning pages routine in The Artist’s Way, I fell behind with digital journaling lately. And since I write differently on paper (even on loose-leaf paper and in a notebook) and on digital platforms, I considered to jump into some daily journaling challenge.

And of course I found a great opportunity. :)

It would be Hungarian only tho – I’ll share daily journal entries on Moly.hu (“the Hungarian Goodreads”).

Lunar Abundance

I miss a balanced, calm and gentle but still motivating pace in my life, so when I came across the Lunar Abundance Practice by Ezzie Spencer, I decided to give it a go.

#PlanWithMeChallenge : bad habits 🇬🇧 I thought I’m done with my maximalism years ago, but one of my worst habits is still to rush myself, to demand more, not to accept the process, not to accept that I’m a work in progress, to demand to see the finish line. As I recently shared, I give a shot to this #lunarabundance practice by @ezziespencer, focusing on the moon, and practicing the ebb and flow, the balance of being and doing within a cycle. Also, I copied the 2018 lunar calendar into my journal (printable on Ezzie’s site) and I played around a bit with decoration. (I was also inspired by @boho.berry ’s lunar calendar decoration.) 🇭🇺 Azt hittem, a maximalizmusommal évekkel ezelőtt leszámoltam, de azért még vannak maradékai. Továbbra is rossz szokásom az “ottvagyunkmár?!” hozzáállás, hogy nem tudom élvezni az utat, hogy nem tudom megengedni magamnak, hogy félkész legyek, hogy “úton” legyek. Úgyhogy az új kihívás: fél szememmel a holdon, elfogadni az ár-apályokat, és keresni az egyensúlyt a “haladok” és a “csak úgy vagyok” ciklikusságában. Ugyanitt: Ezzie nyomtatható naptárából kimásoltam a 2018-as holdciklusokat, és még dekorálgattam is egy kicsit. 😊🌘

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

This method suggests to set a feeling-based intention at every new moon (it’s today!), and follow it through a moon cycle, balancing “doing” and “being” periods as the moon changes.

Of course since this is my first new moon intention, I have no idea how it will work out, but if it will find its way in my life, I will try to incorporate my monthly intentions here on the blog too.

These are the challenges I am looking forward to this winter. What are you up to?