Húsmentesen, sajtmentesen, másfél Földön

Több mint fél éve, hogy vegetáriánus lettem.

Mármint, veeearhmmmm…getáriánus, mondjuk. Főleg. Olyasmi.

Az embereknek nem mindig van türelmük végighallgatni, hogy mit jelent ez és miért – de ti legfeljebb nem görgettek tovább, nem igaz? ;) 

Az alaphelyzet az volt, hogy szerettem volna jó irányba változtatni az étrendemen. Igazából ennyi. De mivel nem igazán büntet a szervezetem (nem vagyok elhízásra hajlamos, nincsenek ételallergiáim, és a kiszáradáson és eseti gyomorrontáson kívül tényleg nem sok azonnali eltántorító hatása van a testemre az ételeknek), nehéz volt meggyökeresíteni bármilyen változást. 

2018 októberében azonban az ENSZ kiadta a klímaváltozással kapcsolatos jelentését, amit követően kitöltöttem egy ökológiai lábnyom tesztet. A teszt nemcsak a lábnyomom méretét határozta meg, de javaslatokat is tett, hogy mit tudnék tenni a csökkentése érdekében, és az első számú ez volt: hagyjak fel a húsfogyasztással. 

És ez a kettő már nagyon szépen összeklikkelt: tudatosabban szeretnék étkezni, és az ökoszisztéma azt szeretné, hogy ne egyek húst. Legyen így!

Meglepően könnyű és könnyen tartható elhatározás volt. 

Na jó, azért voltak eseti bökkenők, amikor azért hoztam szürkezónás döntéseket. És többször szembesültem a tejtermékek fogyasztásának képmutató voltával: hiába a környezetvédelem volt az egyik sarokköve a döntésemnek, ha továbbra is fogyasztok olyan állati eredetű (ha nem is hús-) terméket, aminek nagyobb az ökológiai lábnyoma, mint például a csirkehúsnak. 

Év elején aztán Petit gyomorfekéllyel diagnosztizálták, és felmerült, hogy megpróbálhatnánk gyakrabban főzni otthon, hogy jobban tudjuk kontrollálni, milyen összetevőket fogyaszt. (Spoiler: a konyhatündér felbuzdulásom nem volt hosszúéletű.) Mivel őt nem akartam vegetáriánus étrenddel “gyötörni”, és a sajt versus csirke kérdés amúgy is bántott, úgy döntöttem, az étrendemben a nagy vízlábnyomú sajtot becserélem a valamivel fenntarthatóbb csirkehúsra. Továbbra is nagyon kevés húst eszem, húskészítményt pedig egyáltalán nem, de ezután szinte teljesen elhagytam a sajtot, és bár nem preferálom, de ha úgy alakul, főzök vagy elfogadok olyan ételt is, amiben csirkehús van. 

Röviden talán Láma Ole megfogalmazásával élve tudnám leírni a diétámat:

Ma úgy vagyunk ezzel, mint a legtöbb elfoglalt buddhista a világban: elfogadjuk, amit kapunk, de magunk csak kevés húst veszünk.

Idén erre a hétre esett az Earth Overshoot Day, az az aggasztó fordulónap, amikor az éves fogyasztásunk túllépi azt az erőforrás mennyiséget, amit a bolygó egy év alatt újra tud termelni. 1,75 Földre lenne szükség, hogy a jelenlegi fogyasztásunk mértékét fenntartható módon ki tudjuk elégíteni. (Nem annyira vicces fun fact: csak 1,00 van belőle.)

C597A207-08D8-4FF3-8CC8-F3842861176D

Az Earth Overshoot Day-re a munkahelyemen hívták fel a figyelmemet, arra pedig Via emlékeztetett, hogy töltsem ki ismét a tesztet — akihez egyébként megéri elkukkantani, a blogjára és az instagramjára is életmód tanácsokért, hiszen ő már a bűvös 1,00 szám alatt él: egy év alatt kevesebb erőforrást él fel, mint amennyit a bolygónk egy ember számára megújuló módon biztosítani tud.

Rossz hír, hogy magamról ezt nem mondhatom el: ha mindenki az én példámat követné a bolygón, 1,4 Földre lenne szükség a Timi-klónhadsereg eltartására.

Jó hír viszont, hogy csak az utóbbi alig több mint fél évben észlelhetően csökkentettem ezt a számot. Csak azzal, hogy megfogadtam a tanácsokat a húsfogyasztásról, a személyes Overshoot Day-emet egy júniusi dátumról szeptemberre mozdítottam!

És jó hír az is, hogy a legterhelőbb kategóriáim még mindig olyasmiket tartalmaznak, amikre aránylag könnyű a ráhatásom. Nem kell lakóhelyet vagy munkahelyet változtatnom, de még azon sem kell változtatnom, ahogy a kettő közt közlekedek. A környezetre legnagyobb terhelést jelentő döntéseimet a vásárlásaim alkalmával hozom meg. Nem kis kihívás egy étrend- vagy stílusváltás sem — de mégsem egy emigrálás vagy házátalakítás! 

És igen, épp most adok élő, egyenes adásban pep-talkot magamnak — és talán nektek is. :) Nem olyan hatalmas dolog, Timi! Meg tudod csinálni! ;)

Aki szeretné kitölteni az ökológiai lábnyom tesztet, az (angolul) itt teheti meg: https://www.footprintcalculator.org/

 

Filofax vagy bullet journal? Melyiket válasszam?

Megjegyzés: ennek a 2015 októberében született cikknek 2016 szeptemberében, csaknem egy év után frissítettem a tartalmát, egyes részeket kivágtam, átírtam vagy kiegészítettem. Miért volt erre szükség? Mert bár igyekeztem a legnagyobb körültekintéssel írni a témáról, igazán csak akkor láttam tisztán, amikor már én is jó ideje használtam a bullet journal rendszert. Nem szerettem volna törölni ezt a cikket, de régóta szerettem volna tisztázni egyes félreértéseit, nehogy valakit tévútra vigyek. Vágjunk is bele!

Filofax vagy bullet journal? Melyiket válasszam? – De ami még fontosabb: miért nincs értelme ennek a kérdésnek?

Azért, mert a filofax (akár a Filofax, mint márka, akár a köznévvé vált filofax, mint gyűrűs határidőnapló) egy eszköz, a jegyzetfüzetek/határidőnaplók egy fajtája, míg a bullet journal egy elméleti keretrendszer, ami nem ragaszkodik ilyen vagy olyan fizikai formátumhoz.


Mi az a bullet journal?

A bullet journal tulajdonképpen nem más, mint egy listagyűjtemény.


Amiből áll:

  • “Egy jegyzetfüzet és egy toll, és más semmi.”
  • Különböző “bullet”-ek, listaikonok, amikkel azonnal egyfajta rendszert tudunk vinni a listáinkba, amint papírra vetjük őket (pötty a teendőknek, iksz az elvégzett teendőknek, kör az eseményeknek, vonalka a megjegyzéseknek.)
  • Egy folyamatosan vezetett tartalomjegyzék (hogy el lehessen igazodni a füzet folyamatosan bővülő tartalmában)
  • Különböző listák (pl. a hónap napjainak listája a főbb eseményekkel, heti teendőlisták, napi teendőlisták, ötletelő listák, stb.)
  • Oldalszámok (amik alapján a tartalomjegyzékből a listák visszakereshetők)

A rendszer persze a végtelenségig variálható és testre szabható, trükkökkel és hackekkel felturbózható, hozzáadhatunk füleket és könyvjelzőket, dekorálhatunk és színkódolhatunk, stb. De alapvetően egy bullet journalhoz nem kell más, mint “egy jegyzetfüzet és egy toll, és más semmi”.

A bullet journal időgazdálkodásra úgy használható, hogy az aktuális (napi vagy időszakos) teendőlistára felkerülnek a teendők és időpontok egyaránt, és bizonyos időközönként (naponta, néhány naponta vagy akár hetente) átfésüljük a teendőlistát, és ami még nem intéződött el, annak a sorsáról döntünk: átkerül-e az új aktuális teendőlistára, vagy mégsem volt fontos felírni, nem kell továbbvinni teendőként.


Mi az a filofax?

A gyűrűs határidőnapló (vagy röviden a márkanévből lett köznévvel: filofax) egy rugalmasan bővíthető naptárrendszer.


Amiből áll:

  • Egy gyűrűs határidőnapló
  • Időszakos tervezők (pl. éves, havi, heti, napi tervező)
  • Jegyzetlapok, kiegészítő lapok (ez rengetegféle lehet igény szerint, az üres jegyzetlap mellett pl. teendőlista, költségtervező, kívánságlista, stb.)
  • Egyénileg kialakított szekciók

A filofax legnagyobb adu ásza a készen kapható határidőnaplókkal szemben, hogy rugalmasan alakítható, tartalmában és formájában is. Egy készre kötött határidőnaplóban adottak a tervezőoldalak és szekciók, a testreszabás csak nagyon szűk keretek közt oldható meg, és ha a készen kapott szisztémától eltérő igényünk lenne (ha szükségünk lenne a heti tervező mellett napi tervezőre is, ha az éves tervező felesleges, ha több jegyzetlapra lenne szükségünk, stb.), az csak a teljes határidőnapló lecserélésével oldható meg. A gyűrűs határidőnapló viszont – a gyűrűs formának köszönhetően – könnyen és folyamatosan variálható. Nem kell egy egész évre elköteleződnünk egy készen kapott rendszer mellett, hanem saját igényeink szerint, bármikor bővíthető, szűkíthető, átrendezhető.

Találkozásom a bullet journallal

Az elmúlt időszakban sokat kísérletezgettem a filofaxom elrendezésével (elég-e a heti tervező?, kell-e napi tervező?, a napi tervezőt megtervezzem gépen vagy kézzel készítsem?, fix elrendezése legyen vagy rugalmas?), és amikor találkoztam a bullet journal ötletével Pinteresten, elsőre csak annyit szűrtem le belőle, hogy “egy olyan rendszer, amihez csak papír és toll kell”, azaz egy négyzetrácsos papírra kézzel rajzolt napi-heti tervező. Nagyon megtetszett ez a koncepció, és később rájöttem, hogy a bullet journal még ennél is egyszerűbb.

A bullet journal módszert (eredeti, “romlatlan”, cirádátlan, puritán formájában) először a munkahelyi teendőim vezetésénél teszteltem, hiszen a munkahelyi “gyorsan felkerül, gyorsan lekerül” típusú napi feladatokhoz ideálisnak tűnt.

Később aztán engem is elragadott a cirádált napi fejlécek és a bonyolultan megtervezett, kézzel rajzolt havi-heti tervezők forgataga, de a legközelebb a bullet journal alapötletéhez a kezdetekkor voltam (anélkül, hogy tudtam volna róla), amikor a munkahelyi kapkodós teendőlistáim összeírására használtam.

Hiszen a bullet journal alapmódszere a rapid logging, azaz gyors jegyzet: anélkül, hogy bármilyen előre eltervezett formátumhoz igazodnánk, az előttünk nyitott üres papírra csak gyorsan lejegyzetelünk mindent, ami épp jön – legyen az ötlet, teendő, megjegyzés vagy találkozó –, a gyorslistánkban pedig a “bullet”-ek, a listajelek tesznek rendet.

Bullet journal: filofaxszal vagy anélkül?

A filofax rugalmas formája alkalmas volt, hogy a keretein belül “elvigyem egy tesztkörre” a bullet journalt úgy, hogy nyitottam egy szekciót üres négyzethálós lapokkal és teszteltem a “csak egy toll és más semmi” stílusú gyorsjegyzetelést, majd mielőtt észrevettem volna, már a napi tervezőimbe is beszivárogtak a “bullet”-ek, ösztönösen is átálltam a teendők, események és jegyzetek listaikonokkal történő kategorizálására.

A tetszőlegesen kivehető, átrendezhető lapokkal bíró filofax tökéletes terep volt, ahol kipróbálhattam a bullet journal rendszer ihlette ötleteimet anélkül, hogy hosszú távon el kellett volna köteleződnöm mellettük, mindig ott volt a lehetőség, hogy ha valami mégsem tetszik, csak kiemelem a lapokat, eldobom, elfelejtem és újrakezdem.

A gyűrűs határidőnapló, ugyanúgy, mint bármilyen más füzet (spirálfüzet, kötött füzet, fűzött iskolai füzet, satöbbi) tökéletesen alkalmas lett volna a bullet journal rendszer kipróbálására – én végül mégis váltottam. Miért? – Egyrészt régi olvasóim közül az, aki emlékszik ennek a cikknek az eredeti szövegezésére, emlékezhet, hogy eleinte az a félreértés vezetett, hogy a bullet journal rendszer mindenképp füzet/könyv formátumot kíván (ami egyáltalán nincs így). Másrészt pedig utólag kiderült, hogy épp a filofax lapjainak “kitéphető-eldobható” jellege volt az, ami egy ponton teljesen átbillentette a szemléletemet: bár a filofax lapjai is archiválhatóak lennének, én soha nem találtam meg a közös hangot ezzel a módszerrel, így nem is tudtam olyan mélységig elköteleződni a gyűrűs határidő napló mellett, ahogy később egy kötött füzet mellett (például nem használtam naplózásra, hiszen tudtam, hogy nem fogom megőrizni a lapokat – amint helyhiány miatt kikerülnek a filofaxból, elkallódnak).

Ez azonban pusztán egy személyes élmény. Hogy a bullet journal keretrendszerét ki milyen fizikai formátumban szeretné megvalósítani (gyűrűs vagy kötött napló, olcsó vagy flancos füzet, kicsi vagy nagy, vonalas, négyzetrácsos, ponthálós vagy sima, stb.), arra nincs aranyszabály.


+1 tipp: a bullet journal ihlette ötleteimhez keresgélve találtam egy remek forrást, ahonnan különböző papírminták (pl. vonalas, négyzethálós, pontrácsos, stb.) ingyenesen letölthetők és kinyomtathatók. Így például nem kell sokáig gondolkodni, hogy “vajon honnan szerzek pontrácsos papírt, ami annyira tetszik a bullet journalokban” – a PrintablePaper.net-ről letölthető és kinyomtatható, voilá. :)


… egy évvel később

Csaknem egy évvel a bullet journallal való első találkozásom után, 2016 szeptemberében, immár sok-sok tapasztalat birtokában bullet journal gyorstalpalót írtam, amit itt olvashattok:

MI FÁN TEREM A BULLET JOURNAL? >>>

bujo101-600-1

Before you speak, THINK! – Mielőtt beszélsz, gondold át!

Nemrég a Sikerkód hírlevélben olvastam azt a történetet Szókratészről, amelyben azt oktatja, hogy mielőtt megszólalunk, három szűrönek kell alávetnünk a szavainkat: azok igazak, pozitívak vagy hasznosak? És ha egyik sem mondható el róluk, jobb, ha csendben maradunk.

Biztos sokan ismeritek már, de nekem nagyon megtetszett ez az emlékeztető kis szójáték a szűrőkről, amiknek alá kellene vetnünk a mondandónkat, mielőtt kimondjuk, ezért arra gondoltam, megosztom.

20131201-150648.jpg
(Forrás: Seeds of Faith @ Instagram)

BEFORE YOU SPEAK – THINK!

Azaz mielőtt beszélsz, gondolkozz! A szójátékban azonban az angol THINK (gondolkozz) szó magában foglalja azt is, hogy mit gondolj át, milyen szűrőkön vezesd át a mondandódat.

<ul
THINK

  • TTrue? Tényleg így van, biztosan igaz ez?
  • HHelpful? Hasznos ez, segítőkészen mondom?
  • IInspiring? Inspiráló ez, jót tesz a léleknek?
  • NNecessary? Nélkülözhetetlen, feltétlen szükséges, hogy elmondjam?
  • KKind? Kedves a mondandóm?
  • Gretchen Rubin: Indító vagy befejező vagy?

    Gretchen Rubinnál, aki az emberek mókás kategóriákba sorolásának nagy rajongója, olvastam egy érdekes cikket arról, hogy az embereknek a következő két típusát különbözteti meg ezúttal: indító vagy befejező.

    Például: mi okoz neked nagyobb elégedettséget, kidobni az üres üveget, miután kitöltötted belőle az utolsó cseppet is, vagy megbontani egy új üveget? Kipréselni az utolsó adag fogkrémet a tubusból vagy felbontani egy tubust és elhasználni az első adag fogkrémet? Kivenni az utolsó tojást a tojástartóból, vagy kibontani egy új tartót és látni egymás mellett sorakozni az összes tojást?

    Azért talált telibe ez a kérdés, mert épp egy nappal korábban jártam örömtáncot egy mustáros tubus felett, amit szinte kéjes örömmel lyukasztottam ki a kupak segítségével – a megbontás, megkezdés, kinyitás számomra ajándék, esetenként kész örömünnep. Elsőre el sem tudtam képzelni, hogy van olyan egyáltalán, aki élvezi az üres tojástartók szomorú látványát vagy a bajlódást az utolsó adag fogkrémmel, de valóban, valamennyi örömet én is lelek egy doboz, zacskó, tároló kiürítésében és kidobásában, akkor hát miért ne jelenthetne valaki másnak ez ugyanakkora élvezetet, mint nekem a megkezdés?

    Továbbgondolva ezt a két kategóriát, vajon összefüggésben lehet ez a munkával is? Van olyan, aki örömét lelki egy projekt elkezdésében, a tiszta lap, az első vonás, az első gondolat, az első lépés élményében, az ötletelés, a formálódás izzó hangulatában. Van, aki a célegyenesben érzi jól magát, az utolsó tollvonásnál, az utolsó billentyű megnyomásánál, a borító elkészítésénél, az átadásnál, kézfogásnál, összegzésnél.

    Ami engem illet, a munkában is indító típus vagyok. A befejezéseket is szeretem, természetesen, de csak úgy, mint kidobni egy üres fogkrémes tubust – örülök, hogy a végére értünk és nem kell tovább kerülgetni meg vesződni vele, de már alig várom, hogy megbonthassak egy újat. Az első ötletek csapongása, az ötletek rendszerezése, a tervezgetés, a megkezdés izgalma – ez az én kedvenc időszakom egy projektben.

    Nem árt tisztába kerülnünk ezzel – melyek azok az időszakok, amikor a leginkább elemünkben vagyunk, amikor a legproduktívabbak, leghasznosabbak vagyunk, és mikor szükséges “magunkon tartanunk a szemünket”, mikor szorulunk önfegyelemre, motivációra?

    Te indító vagy befejező vagy? Kis dolgokban és nagy projektekben egyaránt?