Filofax vagy bullet journal? Melyiket válasszam?

Megjegyzés: ennek a 2015 októberében született cikknek 2016 szeptemberében, csaknem egy év után frissítettem a tartalmát, egyes részeket kivágtam, átírtam vagy kiegészítettem. Miért volt erre szükség? Mert bár igyekeztem a legnagyobb körültekintéssel írni a témáról, igazán csak akkor láttam tisztán, amikor már én is jó ideje használtam a bullet journal rendszert. Nem szerettem volna törölni ezt a cikket, de régóta szerettem volna tisztázni egyes félreértéseit, nehogy valakit tévútra vigyek. Vágjunk is bele!

Filofax vagy bullet journal? Melyiket válasszam? – De ami még fontosabb: miért nincs értelme ennek a kérdésnek?

Azért, mert a filofax (akár a Filofax, mint márka, akár a köznévvé vált filofax, mint gyűrűs határidőnapló) egy eszköz, a jegyzetfüzetek/határidőnaplók egy fajtája, míg a bullet journal egy elméleti keretrendszer, ami nem ragaszkodik ilyen vagy olyan fizikai formátumhoz.


Mi az a bullet journal?

A bullet journal tulajdonképpen nem más, mint egy listagyűjtemény.


Amiből áll:

  • “Egy jegyzetfüzet és egy toll, és más semmi.”
  • Különböző “bullet”-ek, listaikonok, amikkel azonnal egyfajta rendszert tudunk vinni a listáinkba, amint papírra vetjük őket (pötty a teendőknek, iksz az elvégzett teendőknek, kör az eseményeknek, vonalka a megjegyzéseknek.)
  • Egy folyamatosan vezetett tartalomjegyzék (hogy el lehessen igazodni a füzet folyamatosan bővülő tartalmában)
  • Különböző listák (pl. a hónap napjainak listája a főbb eseményekkel, heti teendőlisták, napi teendőlisták, ötletelő listák, stb.)
  • Oldalszámok (amik alapján a tartalomjegyzékből a listák visszakereshetők)

A rendszer persze a végtelenségig variálható és testre szabható, trükkökkel és hackekkel felturbózható, hozzáadhatunk füleket és könyvjelzőket, dekorálhatunk és színkódolhatunk, stb. De alapvetően egy bullet journalhoz nem kell más, mint “egy jegyzetfüzet és egy toll, és más semmi”.

A bullet journal időgazdálkodásra úgy használható, hogy az aktuális (napi vagy időszakos) teendőlistára felkerülnek a teendők és időpontok egyaránt, és bizonyos időközönként (naponta, néhány naponta vagy akár hetente) átfésüljük a teendőlistát, és ami még nem intéződött el, annak a sorsáról döntünk: átkerül-e az új aktuális teendőlistára, vagy mégsem volt fontos felírni, nem kell továbbvinni teendőként.


Mi az a filofax?

A gyűrűs határidőnapló (vagy röviden a márkanévből lett köznévvel: filofax) egy rugalmasan bővíthető naptárrendszer.


Amiből áll:

  • Egy gyűrűs határidőnapló
  • Időszakos tervezők (pl. éves, havi, heti, napi tervező)
  • Jegyzetlapok, kiegészítő lapok (ez rengetegféle lehet igény szerint, az üres jegyzetlap mellett pl. teendőlista, költségtervező, kívánságlista, stb.)
  • Egyénileg kialakított szekciók

A filofax legnagyobb adu ásza a készen kapható határidőnaplókkal szemben, hogy rugalmasan alakítható, tartalmában és formájában is. Egy készre kötött határidőnaplóban adottak a tervezőoldalak és szekciók, a testreszabás csak nagyon szűk keretek közt oldható meg, és ha a készen kapott szisztémától eltérő igényünk lenne (ha szükségünk lenne a heti tervező mellett napi tervezőre is, ha az éves tervező felesleges, ha több jegyzetlapra lenne szükségünk, stb.), az csak a teljes határidőnapló lecserélésével oldható meg. A gyűrűs határidőnapló viszont – a gyűrűs formának köszönhetően – könnyen és folyamatosan variálható. Nem kell egy egész évre elköteleződnünk egy készen kapott rendszer mellett, hanem saját igényeink szerint, bármikor bővíthető, szűkíthető, átrendezhető.

Találkozásom a bullet journallal

Az elmúlt időszakban sokat kísérletezgettem a filofaxom elrendezésével (elég-e a heti tervező?, kell-e napi tervező?, a napi tervezőt megtervezzem gépen vagy kézzel készítsem?, fix elrendezése legyen vagy rugalmas?), és amikor találkoztam a bullet journal ötletével Pinteresten, elsőre csak annyit szűrtem le belőle, hogy “egy olyan rendszer, amihez csak papír és toll kell”, azaz egy négyzetrácsos papírra kézzel rajzolt napi-heti tervező. Nagyon megtetszett ez a koncepció, és később rájöttem, hogy a bullet journal még ennél is egyszerűbb.

A bullet journal módszert (eredeti, “romlatlan”, cirádátlan, puritán formájában) először a munkahelyi teendőim vezetésénél teszteltem, hiszen a munkahelyi “gyorsan felkerül, gyorsan lekerül” típusú napi feladatokhoz ideálisnak tűnt.

Később aztán engem is elragadott a cirádált napi fejlécek és a bonyolultan megtervezett, kézzel rajzolt havi-heti tervezők forgataga, de a legközelebb a bullet journal alapötletéhez a kezdetekkor voltam (anélkül, hogy tudtam volna róla), amikor a munkahelyi kapkodós teendőlistáim összeírására használtam.

Hiszen a bullet journal alapmódszere a rapid logging, azaz gyors jegyzet: anélkül, hogy bármilyen előre eltervezett formátumhoz igazodnánk, az előttünk nyitott üres papírra csak gyorsan lejegyzetelünk mindent, ami épp jön – legyen az ötlet, teendő, megjegyzés vagy találkozó –, a gyorslistánkban pedig a “bullet”-ek, a listajelek tesznek rendet.

Bullet journal: filofaxszal vagy anélkül?

A filofax rugalmas formája alkalmas volt, hogy a keretein belül “elvigyem egy tesztkörre” a bullet journalt úgy, hogy nyitottam egy szekciót üres négyzethálós lapokkal és teszteltem a “csak egy toll és más semmi” stílusú gyorsjegyzetelést, majd mielőtt észrevettem volna, már a napi tervezőimbe is beszivárogtak a “bullet”-ek, ösztönösen is átálltam a teendők, események és jegyzetek listaikonokkal történő kategorizálására.

A tetszőlegesen kivehető, átrendezhető lapokkal bíró filofax tökéletes terep volt, ahol kipróbálhattam a bullet journal rendszer ihlette ötleteimet anélkül, hogy hosszú távon el kellett volna köteleződnöm mellettük, mindig ott volt a lehetőség, hogy ha valami mégsem tetszik, csak kiemelem a lapokat, eldobom, elfelejtem és újrakezdem.

A gyűrűs határidőnapló, ugyanúgy, mint bármilyen más füzet (spirálfüzet, kötött füzet, fűzött iskolai füzet, satöbbi) tökéletesen alkalmas lett volna a bullet journal rendszer kipróbálására – én végül mégis váltottam. Miért? – Egyrészt régi olvasóim közül az, aki emlékszik ennek a cikknek az eredeti szövegezésére, emlékezhet, hogy eleinte az a félreértés vezetett, hogy a bullet journal rendszer mindenképp füzet/könyv formátumot kíván (ami egyáltalán nincs így). Másrészt pedig utólag kiderült, hogy épp a filofax lapjainak “kitéphető-eldobható” jellege volt az, ami egy ponton teljesen átbillentette a szemléletemet: bár a filofax lapjai is archiválhatóak lennének, én soha nem találtam meg a közös hangot ezzel a módszerrel, így nem is tudtam olyan mélységig elköteleződni a gyűrűs határidő napló mellett, ahogy később egy kötött füzet mellett (például nem használtam naplózásra, hiszen tudtam, hogy nem fogom megőrizni a lapokat – amint helyhiány miatt kikerülnek a filofaxból, elkallódnak).

Ez azonban pusztán egy személyes élmény. Hogy a bullet journal keretrendszerét ki milyen fizikai formátumban szeretné megvalósítani (gyűrűs vagy kötött napló, olcsó vagy flancos füzet, kicsi vagy nagy, vonalas, négyzetrácsos, ponthálós vagy sima, stb.), arra nincs aranyszabály.


+1 tipp: a bullet journal ihlette ötleteimhez keresgélve találtam egy remek forrást, ahonnan különböző papírminták (pl. vonalas, négyzethálós, pontrácsos, stb.) ingyenesen letölthetők és kinyomtathatók. Így például nem kell sokáig gondolkodni, hogy “vajon honnan szerzek pontrácsos papírt, ami annyira tetszik a bullet journalokban” – a PrintablePaper.net-ről letölthető és kinyomtatható, voilá. :)


… egy évvel később

Csaknem egy évvel a bullet journallal való első találkozásom után, 2016 szeptemberében, immár sok-sok tapasztalat birtokában bullet journal gyorstalpalót írtam, amit itt olvashattok:

MI FÁN TEREM A BULLET JOURNAL? >>>

bujo101-600-1

Hírdetés

Boldogságterv #15 – Újratervezés nagyban és kicsiben

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem és havi témák segítségével igyekszem elmélkedni a boldogságról és az élet dolgairól. Boldogságtervem naplóját hétvégenként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt találjátok.

Általában nem vagyok az a típus, akinek a nagy volumenű évértékelés, tervezés és újratervezés együtt jár az újévvel, ez nálam inkább spontán módon szokta felütni a fejét a legváratlanabb időszakokban. Micsoda váratlan volt tehát, hogy idén pont újévkor fogott el ez a hangulat!… Úgyhogy ennek örömére úgy gondoltam, a január témája legyen az értékelés és tervezés, és az, hogy az életem szervezése, a tervek készítése hogyan vihet közelebb a boldogsághoz.

Újratervezés!

Mindenkinek ismerős már az a mondat, amikor az autó virtuális navigátora, a GPS felfedezi, hogy valami nem a tervek szerint alakult, és azt mondja: újratervezés! Csak így, egyszerűen. Semmi “megmondtam, hogy balra kellett volna fordulnod, te szerencsétlen!”, semmi “most mi a francot fogunk csinálni?!”, semmi “tudod te egyáltalán, hogy milyen következményei lesznek annak, ha elkésel?!”, semmi “na tessék, már megint ez van!”. Csak ennyi: újratervezés – ami ugyanolyan átlagos része az utazásnak, mint hogy száz méter múlva hajts be a körforgalomba és hajts ki a második kijáraton.

Amikor részt vettem Via és Gigi Kreatív időgazdálkodás tanfolyamán, Via egyik gyakran emlegetett jelmondata ez volt: nem azért tervezel, hogy aztán minden a tervek szerint alakuljon (hiszen az élet nem olvassa a határidőnaplódat), hanem azért, mert ha megtanulsz tervezni, megtanulsz újratervezni is.

Még csak alig több mint egy hét telt el a januáromból (és az évemből), de máris tele volt újratervezéssel. Az államvizsgám és a diplomavédésem érdeklődés hiányában májusra tolódott, a munkába viszont hamarabb vissza kellett dobnom magam, de hogy őszinte legyek, az itthoni aktív pihenésre szánt időszak is (bár végül elég kevés jutott belőle az ünnepek után) egészen máshogy alakult számomra, mint vártam. (Sem olyan aktív, sem olyan pihentető nem volt, mint azt előre elképzeltem.)

Ami viszont engem is meglepetésként ért, hogy (különösen a korábbi önmagamhoz mérve) mennyire jól viseltem ezeket a hirtelen változó szélirányokat, ezeket a drasztikus újratervezéseket. Azt hiszem, egyre inkább kezdem elsajátítani azt a helyes hozzáállást, ami az újratervezést nem világraszóló tragédiának fogja fel, hanem az utazás olyan természetes részének, mint bármelyik előre látott kereszteződést.

2015/01/img_0843.jpg

Tartsd a szemed az iránytűn!

Legutóbb ajánlottam Via évtervező cikkét, amiben leírja, hogy ahhoz, hogy az energiáinkat ne aprózzuk el az indokolatlan mindennapi feladatokkal, előbb tervezzük be a nagy dolgokat, az éves, negyedéves nagy projekteket, majd azokat bontsuk le kisebb feladatokra és határidőkre, és csak az ezután fennmaradó idővel gazdálkodjunk, ha a csip-csup dolgokról van szó – ne pedig fordítva, a csip-csup dolgoknak alárendelve, azokkal kiszorítva a nagy projekteket a terveink közül.

Viszont amint működésbe lépnek a terveink, amik kitűztük a céljainkat, érdemes a másik irányból megközelíteni nemcsak a megvalósítást, de a tervek ellenőrzését is. Érdemes az aprótól haladva időről időre visszajelzést kérni: jó irányba haladok?

„Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat!
Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg a tetteidet!
Ügyelj a tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat!
Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet!
Ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat!”
(Charles Reade)

Steve Jobs, az Apple cég guruja egyszer azt mondta: minden reggel belenézek a tükörbe és megkérdezem magamtól, hogy ha ez volna életem utolsó napja, azzal tölteném-e, amivel a mai napot fogom, és ha a válasz sok napon át egymás után “nem”, akkor tudom, hogy változtatnom kell. Tim Ferriss, a 4 órás munkahét c. könyv szerzője azt javasolja, hogy nap közben időről időre állj meg és kérdezd meg magadtól: most termelékeny vagyok, vagy csak tevékeny? Hatékony vagyok, vagy csak megpróbálok elfoglaltnak tűnni a többiek előtt? hasznos munkát végzek, vagy csak elfoglalom magam?

Ehhez hasonlóan sokféle kérdést feltehetünk magunknak, reggelente, esténként, vagy nap közben meg-megtorpanva, hogy ellenőrizzük magunkat. Boldognak érzem magam most? Élvezem azt, amivel foglalkozom? A kitűzött céljaim valamelyikéért dolgozom éppen? Elégedett vagyok magammal? Pozitívan állok most magamhoz?

Az állandó, apró ellenőrzés segít a jó irányban maradni és még időben korrigálni, időben újratervezni – hogy ne csak akkor próbálkozzunk az újratervezéssel, amikor a GPS-ünk (ha figyeltünk volna rá), már egy tucatszor elmondta: fordulj vissza, amint lehet!

Szokás szerint

Bloggereknek ajánlottam legutóbb Dóri blogtervezőjét is, aminek kapcsán Dórival többek közt arról beszélgettünk, mennyire más képet mutat a blogtervező táblázat már csak attól is, ha egész évre előre beírjuk az állandó rovatokat, amik a hét azonos napjain tűnnek fel. Ez nemcsak a “tevékenynek tűnés” egyik eszköze, de annál sokkal több: egy rálátás a rutinjainkra, a szokásainkra, azok hosszú távú hatásaira.

Ehhez hasonló eszköz most számomra a Don’t Break the Chain Calendar, aminek segítségével biztosan rajta tudom tartani a szemem néhány mindennapos szokáson. Emellett persze több mindennapos szokásom is van, de stratégiai döntés lehet, ha kiválasztjuk, mi az a néhány szokás, amikre a leginkább szeretnénk koncentrálni. Számomra ezek most: az otthonteremtés (napi öt perc hot-spot takarítás reggelente meglepő módon formában tartja a háztartást!), az írás (napi tizenöt perc alatt nem mindig vagyok túl produktív, de edzésben tartja az izmokat), és egy kis minőségi idő magammal (így szakítok időt olyasmire is, amit hajlamos vagyok elbliccelni, ha sokat lógok a neten vagy bambulok a tévé előtt – ezt olyasmivel töltöm ki, mint például az olvasás, jóga, arcmasszázs, vagy inspiráló előadások hallgatása).

Boldogságterv #14 – A nem tervezett terv

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem és havi témák segítségével igyekszem elmélkedni a boldogságról és az élet dolgairól. Boldogságtervem naplóját hétvégenként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt találjátok

Általában nem vagyok az a típus, akinek a nagy volumenű évértékelés, tervezés és újratervezés együtt jár az újévvel, ez nálam inkább spontán módon szokta felütni a fejét a legváratlanabb időszakokban. Micsoda váratlan volt tehát, hogy idén pont újévkor fogott el ez a hangulat!… Úgyhogy ennek örömére úgy gondoltam, a január témája legyen az értékelés és tervezés, és az, hogy az életem szervezése, a tervek készítése hogyan vihet közelebb a boldogsághoz.

Cikkajánló: tervezz Viával és Dórival!

Kezdetnek ajánlanék két cikket, amik mostanában megmozgattak a tervezéssel kapcsolatban.

Így tervezem meg 2015-öt (Via, Urban:Eve) – Ebben a cikkben Via részletesen ír arról, hogyan fektetik le ők a férjével az üzleti és személyes céljaikat, hogyan vázolják fel a terveiket és hogyan osztják el azokat az elkövetkező időszakra.

Tervezd meg a blogbejegyzéseidet! – Letölthető tervezővel (Dóri, Daily Dorothy) – Dóri teljesen elkápráztatott ebben a cikkben, amikor bemutatta, ő hogyan tervezi előre a blogbejegyzéseit – akár egy évvel. A cím nem hazudik, elsősorban bloggereknek ajánlom, nekik viszont nagyon jó szívvel.

Tiszta lappal

Nem kifejezetten tervezőeszköz ugyan, de tavaly év elején belefutottam tumblr-en néhány olyan képbe, amik azt üzenték, hogy gondolj az évedre úgy, mint egy könyvre. Ma van az x-edik napja – hol tartasz benne vajon? A bevezetésnél, a fordulatoknál, a befejezésnél? Felpörgött már a történet vagy ideje volna valami csavart vinni bele, hogy izgalmas olvasmány legyen?

/home/wpcom/public_html/wp-content/blogs.dir/632/38546006/files/2015/01/img_0827.jpg

Az év elején még csak legyintettem ezekre a bejegyzésekre, mondván, hogy ó, ugyan, minek izgulni azon, hogy még nem mutathatok fel semmit, ha az évem egy könyv lenne, még a tartalomjegyzéken és a köszönetnyilvánításon sem lennénk túl! Év közben aztán nagyon sokszor fejbekólintott, amikor megláttam a két- majd háromjegyű oldalszámokat, és amikor rádöbbentem, hogy bizony, az évem főhőse már nyakig elmerült a történetben, sőt, ideje volna, ha valami végcél és tanulság kezdene formálódni a szeme előtt.

Mivel tavaly ekkora hatással volt rám ez a véletlenszerűen fel-felbukkanó emlékeztető, arra gondoltam, idén megpróbálom önmagamnak feldobni, ha nem is minden nap, de időről időre a jelzést: ma lapoztam a 365 oldalas könyv x-edik lapjára – hol tartok most, hogyan alakult eddig a történet, mit szeretnék, merre menjen tovább? (Ezek a kis útjelzők a többi hétköznapi élményemmel együtt követhetők az Instagram fiókomra feliratkozva: @timi_kincsesfuzet)

Ti készítetek terveket 2015-re?

Ha én ingatlan ügynök lennék: felújítás más szemmel

Néhány héttel ezelőtt a munkahelyemen felforgatták az irodámat, mivel el kellett mozgatni a hatalmas, súlyos, padlótól plafonig érő beépített szekrényeket, odébb mozgatni a polcokat és felszedni a díszléceket a parketta mellől, hogy a routertől a szomszéd irodáig elvezessék az UTP kábeleket az internetnek. Csakhogy a munkálatok valahogy félbemaradtak, én pedig minden nap ebbe a felforgatott irodába megyek be dolgozni, ahol a szekrények egymásnak fordítva állnak és egy akadálypályán át lehet megközelíteni az asztalomat.

De az igazán érdekes dolog nem ez, hanem az, hogy én már szinte észre sem veszem a felfordulást magam körül, csak akkor, ha a munkatársaim vagy az ügyfelek bejönnek hozzám és hátrahőkölve megkérdezik: hát itt meg mi történt?!

Most, hogy a költözés miatt lényegében állandó fókuszban van nálam az otthon, eszembe jutott, hogy a saját házunkkal, lakásunkkal, életterünkkel is milyen gyakran járunk így: hogy valamilyen helyzethez annyira hozzászokik már a szemünk, az agyunk, hogy észre sem vesszük, hogy ott van, úgy van, változtatni kellene rajta. Ha pedig mégis rácsodálkozunk, azt egy jó adag önváddal és hirtelen felébredő bűntudattal tesszük: miért hagytam, hogy idáig jusson a helyzet, hogyhogy nem vettem észre azt, ami így kiszúrja a szemem? (Vagy rosszabb esetben ennyire szemet szúr másoknak, hogy a lakásomba, házamba belépve rögtön azt kérdezik: egek, hát itt meg mi történt?!)

Marla Cilley, a Fly Lady Sink Reflections című könyvében olvastam egy remek gyakorlatot, ami segíthet az ilyen hibákat könnyebben, friss szemmel, de bűntudat nélkül, játékosan feltérképezni.

A gyakorlat ebből áll: játsszuk el, hogy ingatlan ügynökök vagyunk egy idegen házban. Az ingatlan ügynökök feladata az, hogy rámutassanak azokra a hibákra, amiket jó lenne kijavítani ahhoz, hogy a házat magasabb áron adhassuk el. Ezért fogjunk a kezünkbe egy csíptetős mappát és egy tollat (csak hogy még komolyabbnak érezzük magunkat és jobban beleéljük magunkat a játékba), és kezdjünk el hümmögve, töprengő szakértői szemmel körbejárni a lakásunkban, mintha csak először látnánk, és felírni egy papírra mindent, amin megakad a szemünk és ami csökkentheti az ingatlan értékét vagy elriaszthatja a potenciális vevőket, ha nem lesz kijavítva, mire meghirdetésre kerül az eladásra szánt otthonunk.

IMG_0744.JPG

Ez a kis játék segíthet, hogy friss szemmel nézzünk a környezetünkre és észrevegyünk olyan hibákat, amik fölött addig elsiklottunk, de mivel szigorúan játékos formában közelítjük meg a helyzetet, segíthet kikerülni a bűntudatot, ami egyébként már a lista első néhány elemét látva eltántoríthatna minket.

De mihez kezdhetünk az eredménnyel, amin a kiégett villanykörtétől a mosatlan ablakon és a kanapé felfoszlott varrásán át át a fürdőben lepattogzott szélű csempéig minden szerepel? Nem kell úgy felfognunk ezt a listát, mint a következő hetek vagy hónapok teendőlistáját, sőt ami azt illeti, nem is feltétlenül szükséges vele kezdenünk akármit is. Ha csak annyit tesz, hogy a puszta megírásával segít, hogy megakadjon a szemünk néhány olyan triviális apróságon, amik éveken át is elkerülték volna a figyelmünket, máris megtette a magáét. Ennek ellenére nem árt, ha eltesszük valahová és időnként leellenőrizzük: lehet, hogy időközben mintegy “magától” eltűnik róla jópár tétel, amiket jártunkban-keltünkben helyrehozunk most, hogy már észrevettük. Persze arra is felhasználhatjuk ezt a listát, hogy rövid-, közép- és hosszútávú felújítási, javítási, karbantartási, beszerzési terveket építsünk rá, hiszen rámutat nagyobb dolgokra és apróságokra egyaránt, miket érdemes lenne helyrehoznunk, kicserélnünk vagy beszereznünk, hogy az otthonunk szebb, jobb, otthonosabb otthon legyen – ne csak az elképzelt vevőink számára, de a mi számunkra is.

Boldogságterv #8 – NaNoWriMo 2014: kihívás és kiszállás

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem és havi témák segítségével igyekszem elmélkedni a boldogságról és az élet dolgairól. Boldogságtervem naplóját hétvégenként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt találjátok

Az idei a harmadik alkalom, amikor belevágok a NaNoWriMo-ba, az egy hónapos regényíró kihívásba. Az első évben egy történettel indultam, pontosan megtervezett vázlattal, és aztán kitartottam mellette jelenetről jelenetre. És közben piszkosul szenvedtem, és nem voltam elégedett az eredménnyel. Tavaly egy memoárral neveztem be, amihez csak hevenyészett jegyzeteim voltak, a szószám gyűlt szépen, még hamarabb is végeztem a tervezettnél, és mindvégig kitartottam a koncepcióm mellett, bár a nagy kép valahogy nem akart összeállni, és bár tudom, hogy ez nem feltétlen a november feladata, valahogy azóta sem vettem rá magam, hogy kezdjek is valamit a kéziratommal. Az idén ismét egy történettel neveztem, és be kell vallanom: egy hét sem telt el, és feladtam. Na, nem a NaNoWriMót – hanem a történetet.

Hogyan történt? Erős kezdéssel indítottam az idei kihívást, és az első hétvége végére összegyűlt a kitűzött szószámnak több mint a tizede – a történet pedig még mindig csak egy katyvasz volt, még a karaktereket sem sikerült elkapnom, sőt, alig volt olyan jelenet, amivel szívesen elbüszkélkedtem volna bárkinek is. Jöttek a hétköznapok, és alig tudtam rávenni magam, hogy valahogy napi néhány száz szót kiizzadjak magamból, és már előre féltem a hétvégétől, amikor újra gőzerővel kell bedobnom magam ebbe a katyvaszba. Egyszerűen csalódott voltam – csalódott, hogy nem vagyok képes papírra vetni azt a történetet, ami a fejemben van. A szerdai eset után aztán annyira zaklatott voltam, hogy éreztem, aznap egy szót sem fogok haladni a kihívással, ezért az egyik legtipikusabb csaló módszerhez folyamodtam: úgy döntöttem, kiírom magamból, amit ki kell írnom, és bemásolom a dokumentumba, hadd gyarapítsa a szószámot. És amikor ránéztem a szószámra, ami 7000-ről így 7700-ra gyarapodott, elfogott az érzés, hogy az a 700 szó sokkal többet jelent nekem, mint az előtte megírt 7000. Ekkor pedig eldöntöttem, hogy feladom az elkezdett történetet, és cikkekkel, vázlatokkal, jegyzetekkel és tervekkel fogom feltölteni az idei szószámot. A haladásom ezután sem lett jobb a hétköznapokon, de sokkal könnyebb lett és sokkal jobban éreztem magam tőle.

Azt tűztem ki célul ebben a hónapban, hogy megvizsgálom, hogyan tehet boldogabbá mindaz az élmény, amit a NaNoWriMo alatt tapasztalok. Ilyen szemmel nézve pedig a következő tanulságot tudom levonni ebből az első hétből: nem mi döntjük el, kik vagyunk, milyenek vagyunk vagy mink van, de mi döntjük el, mihez kezdünk vele. Sajnos ahogy megy az idő és gyűlnek a próbálkozásaim, annál biztosabb, hogy meg kell barátkoznom a gondolattal: én nem vagyok regényíró. Szeretek történeteket megtervezni, szeretek hangulatokat leírni, de nem tudok egész világokat alkotni, és nem tudok formába önteni egy történetet, még akkor sem, ha érzések, mozzanatok és hangulatok egyvelegeként ott van a fejemben. Rossz érzés szembenézni vele, de lehet, hogy soha nem is leszek regényíró, bármennyire is szeretnék az lenni.

Ugyanakkor roppant elégedettséggel tölt el, ha összehozok egy cikket, és bár több évbe és rengeteg halogatásba telt, de mire a szakdolgozatom végére értem, rájöttem, hogy ha az görcsös izgulás napjait leszámítom, amikor a konzulensem válaszaira vártam, úgy raktam össze egy igényes, szép szakmai publikációt, hogy a belefektetett kutatói és írói munkát alig éreztem meg. Újra es újra szembesülnöm kell a ténnyel, hogy én valószínűleg inkább a szakirodalom berkeibe születtem.

A tavalyi kéziratom üzenete ez volt: az vagy, amit elmesélsz magadról. De mit fogok vajon elmesélni erről az időszakról én? Azt fogom mondani, hogy ez a regényíró kihívás egy kudarc volt, vagy azt, hogy egy tanulságokkal teli hullámvasút, amiben közelebb jutottam magamhoz? Mit fogok elmondani a felsőoktatásban eltöltött évtizedemről? Azt, hogy csalódással, halogatással, zsákutcákkal, kihátrálásokkal és feladásokkal teli időszak volt, vagy azt, hogy egy olyan időszak, amiben mindenre hagytam bőven időt, semmit nem siettem el és rengeteg élményt szereztem: az egyetem első évében megismertem egy remek fiút, összeköltöztem majd összeházasodtam vele, lett egy kiskutyánk és egy házunk, tanultam egy egyetemen és egy főiskolán, és a tantárgyaim a valószínűség számítástól a plüssállatok varrásáig terjedtek egy igen színes skálán, tanfolyamokra jártam, munkába álltam és munkahelyet váltottam, blogot indítottam, szépségtanácsadó lettem, eszperantót tanítottam, megtanultam angolul és németül, és még a spanyolba is belekóstoltam, megismerkedtem a mormon egyházzal, és annyi de annyi dolgot tettem még amellett, hogy elvégeztem egy főiskolát.

Ahogy Tim Ferriss írja a 4 órás munkahét című könyvében: ne halaszd el az álmaidat a nyugdíjas éveidig, hanem oszd be őket a hétvégékre és a nyári szünetekre, biztosíts magadnak rendszeresen egy kis nyugdíj-előzetest, mert visszatekintve nem azt fogod megbánni, hogy miért nem dolgoztál napi két órával többet, hanem azt, hogy miért nem éltél többet azoknak a dolgoknak, amik örömet okoznak. Ha úgy vesszük, az én elmúlt éveim hemzsegtek a nyugdíj-előzetes élményektől, és nem fogom bánni, ha a jövőben is így alakul az életem.

De hogyan jön ez ide, az ezévi élményeimhez? Úgy, hogy amikor bántani kezdett a gondolat, hogy csalással érem el az 50000 szót, és vajon kihívás teljesítésnek számít-e az, ha a kisebb ellenállás irányába megyek, rájöttem, hogy az írás is csak olyan, mint az élet többi része: nem az az érték, nem az a helyes út, amibe belepusztulunk, hanem az, amiben úgy érezzük, most élünk igazán, erre az élményre volt szükségünk.

A NaNoWriMo, bár hivatalosan regényíró kihívás, nem tiltott “rebel”-ként, lázadóként indulni rajta. Ide tartozik mindenki, aki nem a szigorú szabályok szerint játszik, de ez sem tilos, hiszen a nanó egyvalamiről szól: legyőzni önmagunkat. És rájöttem, hogy az én kihívásom nem az, hogy papírra vessek 50000 szót egy hónap alatt, hogy leírjak napi 1667 szót. Az én kihívásom az, hogy megtanuljak a vonalon kívül színezni, nem a szabályok szerint játszani, eltérni a tervtől, és egyszerűen csak mókázni.

Amikor az általános iskolai, középiskolai vagy egyetemi tanulmányaim alatt olyan sokszor felébredt bennem az aggodalom, hogy nem tanultam eleget egy dolgozatra vagy vizsgára, apukám mindig azzal a viccel szokta elütni a dolgot: nem tanulni kell, kislányom, hanem tudni. A kihívás is lehet kihívás, a teljesítése lehet győzelem akkor is, ha nem a legvéresebb, leggyötrelmesebb utat választjuk ahhoz, hogy végigverekedjük magunkat rajta.

Számotokra mitől lesz kihívás egy kihívás?

Az én boldogságtervem – Szeptember: kezdés és újrakezdés #3

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy havi témák segítségével megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem. Boldogságtervem naplóját hétvégenként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt.

Ha őszinte akarok lenni, az elmúlt hét nem volt lendületes, a kezdés és újrakezdés hangulatától átitatott, lelkesítő időszak. Esős volt, egy kicsit nyűgös, és nagyon egy helyben toporgós.

Aztán hét közben kaptam egy hírlevelet a Pinteresttől.

“Egy évvel ezelőtt világra jött a kisfiam.” – Írja a levélben Ben Silbermann. – “Az első napjától kezdve gyűjtöm azokat a mókás dolgokat, amiket majd együtt csinálhatunk, akár most rögtön, míg még kicsi, és később, amikor nagyobb lesz. Tudom, hogy sokan vagytok így. A Pinteresten gyűjtitek a kívánságlistátokat, a terveiteket a vakációhoz, ötleteket az álomotthonotokhoz, és más dolgokat, amiket most vagy a jövőben akartok megtenni.”

Nos, a hangulat nem mindig adott és az energia nem mindig elég arra, hogy a kezdés és az újrakezdés jegyében nekilóduljunk és megváltsuk a világot, megváltoztassuk az életünket. De addig is, amíg elvonulnak az esős, nyűgös napok, amikor legszívesebben csak bekucorodnánk a sarokba és nem csinálnánk semmi mást, mint bambulnánk és böködnénk a táblagépünket, ezt az időt is tudjuk a lehető leghasznosabban tölteni. Ha máshogy nem, a Pinterest előtt gubbasztva és gyűjtve az álmokat. Én most álomotthont tervezek, nyugalmas kuckókkal, barátságos konyhával, lélekemelő fürdőszobával, ihlető dolgozósarokkal, és valamikor a jövőben egy mosolygós gyerekszobával. Még nem látom pontosan, hogyan fog odáig vezetni az út, de addig is, amíg rájövünk, mi legyen a következő lépés, igyekszem életben tartani az álmot, ha mással nem, egy kis “böködéssel”.

Ti vezetitek valahol az álmaitok gyűjteményét?

Mormon péntek – Praktikus tanácsok

Peti egyszer csípősen megjegyezte, hogy a mormon egyház legnagyobb előnye, hogy modern. Erről az jutott eszembe, amikor a barátaimmal arról beszélgettünk, hogy a Biblia állítólag még mindig a leghasznosabb dolog, amit az ember a sivatagba magával vihet túlélő kézikönyvként, hiszen az Ószövetség élvetviteli tanácsai a sivatagi vándorlásban való boldogulásra íródtak. A mormonok kiáltványai, ajánlásai és kézikönyvei között pedig valóban sok hasznos tanácsot találunk a mai hétköznapokra, amik az egészséges, nyugodt, boldog életet támogatják, ezekből igyekeztem készíteni egy kis gyűjteményt.

  • Tiszteld a tested! – A test a lélek temploma, és ehhez illő tisztelet jár neki. Tartsd fitten, tápláld, öltöztesd méltó módon, ne becstelenítsd meg.
  • Étkezz egészségesen! – Étkezz kiegyensúlyozottan (fogyassz bőven gyümölcsöt, zöldséget, gabonákat, tejtermékeket, tojást, mértékkel húst), ne igyál alkoholt, ne dohányozz, kerüld a koffeint, és mindent, ami káros a szervezetedre.
  • Böjtölj! – A böjt valamilyen formában ma is szinte minden életmód programban felbukkan, például gyümölcsnap vagy léböjt formájában. A mormon hagyományban többes szerepe van: a két étkezés idejére tartott teljes böjtöt (sem étel, sem ital) mindig valamilyen céllal tartják (például egy beteg gyógyulásáért, egyfajta felajánlott meditációként), a böjt ideje a lelki elvonulás ideje is (így célszerűen egy szabadnapon tartják, és különböző programok szervezése helyett olvasással, lelki elmélyedéssel, elmélkedéssel töltik), a kihagyott étkezésekkel megspórolt pénzt pedig jótékony célokra ajánlják fel. Tehát a “böjtölj” tanács egyszerre foglalja magában, hogy tarts tisztítókúrát, szakíts időt a lelki elvonulásra, és jótékonykodj, adakozz.
  • Teljesítsd ki a képességeidet! – A tehetségedet, az adottságaidat, a képességeidet azért kaptad, hogy élj velük. Keresd meg, miben vagy jó, és ne hagyd veszendőbe menni!
  • Kerüld az adósságot! – Ha teheted, ne keveredj adósságba, ha pedig már megtörtént a baj, törleszd olyan hamar, amilyen hamar csak lehet. Ne vegyél fel másra hitelt, mint egy szerény otthonra, a tanulmányaidra, vagy létfontosságú szükséglet fedezésére, ha máshogy nem megoldható. Minden mást előtakarékossággal finanszírozz.
  • Töltsd fel a kamrát! – Kicsi, ésszerű lépésekben, minden bevásárlásnál egy kicsit megtoldva a bevásárlólistát, apránként építs fel egy olyan élelmiszer tartalékot, amiből legalább három hónapig élhet a családod, ha valami váratlan esemény történik: például tartós betegség vagy a munkahely elvesztése.
  • Tervezz előre! – A napi feladataidtól a hosszú távú tervekig mindig legyen áttekintett, leírt céllistád és terved.
  • Tarts családi esteket! – Hetente szervezz családi esteket (ha nincs gyereked, akkor a pároddal, ha nincs párod, akkor a barátaiddal), amik közös programokkal segítenek növelni az összetartást a családban, csoportban. A családi estek témája lehet közös elmélkedés, tervezés (a pénzügyek, a heti menü, a közelgő ünnep, a családi nyaralás, vagy bármilyen családi téma közös megtervezése), játék, szórakozás, bemutató (pl. egy iskolai projekt bemutatója), közös zenélés, barkácsolás, vagy bármilyen közös tevékenység.
  • Adj mindenkinek egyenként is minőségi időt! – Amikor először olvastam, hogy “minden gyermekkel készítsen rendszeres interjút az egyik szülője”, elborzadtam a tervezett szülői vallatás gondolatára. De aztán felfedeztem, hogy egyik kedvenc mormon mami bloggerem, Naomi a bölcsődés korú gyerekeivel is rendszeresen szervez anya-lánya és anya-fia esteket, amikor csak kettesben mennek fagyizni, sütizni, rájöttem, hogy ez a megalapozása annak, hogy a későbbi években Naomi rendszeresen összeüljön a kamasz Eleanorral és Samsonnal, és egy süti, tea, kávé mellett elbeszélgessen velük arról, mi újság velük, mi bántja, aggasztja, foglalkoztatja őket mostanában. Ilyen személyre szóló minőségi idő például a randiest is a párunkkal.
  • Adj hálát és kérj! – Imádkozz, egyedül és a családoddal egyaránt! – A mormon ima felépítéséről már írtam: megszólítás, hála, kérés, lezárás. Attól függetlenül, hogy hiszünk-e Istenben, vagy hogy kinek címezzük pontosan a kéréseinket, hasznos szokás, ha mind egyedül, mind családilag szánunk egy kis időt arra rendszeresen, hogy hálát adjunk és kifejezzük a reményeinket, vágyainkat, kívánságainkat. Mostanában Petivel is egyre gyakrabban fordítunk rá figyelmet, hogy este a paplan alatt összebújva felsoroljunk néhány dolgot, ami jó volt aznap, és elmondjuk, miben reménykedünk, mit szeretnénk másnap vagy az elkövetkező időszakban.
  • Légy önellátó! – Minél inkább törekedj arra, hogy gondoskodj a saját szükségleteidről. Manapság a teljes önellátás elég valószínűtlen, de bárki megteheti, hogy kiskertet vagy balkonkertet ültet, megtermeli az ételei egy részét, megvarrja ruhái egy részét, maga újítja fel a bútorait vagy a lakását. Az újrahasznosítás és a természetközeli dolgok a reneszánszukat élik – a csináld magad tisztítószer, házi lekvár, otthoni csíráztatás, használt farmerből varrott ridikül nemcsak parktikus, de “trendi” is.
  • Tanulj! – A tudás az egyik legnagyobb érték, ezért soha ne hagyj fel a tanulással, művelődéssel, új ismeretek és képességek megszerzésével.
  • Tedd jobbá mások életét is! – Adj szeretetet, ne pletykálj, légy türelmes, önzetlen és nyíltszívű. És ha úgy érzed, valami működik az életedben (megtaláltad a hited, találtál egy jó módszert, trükköt, praktikát, egy jó receptet, vagy tudsz valamit, ami másnak hasznára lehet), azt oszd meg másokkal!

Hasznos kiadványok:
Családi kalauz
Készítsetek elő minden szükséges dolgot! – A családi pénzügyek
Készítsetek elő minden szükséges dolgot! – Házi raktározás

Az én boldogságtervem – Szeptember: kezdés és újrakezdés #2

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy havi témák segítségével megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem. Boldogságtervem naplóját hétvégenként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt.

A kezdésről és újrakezdésről ígértem tippeket, gondolatokat, tapasztalatokat a szeptemberi boldogságtervemben – kis szépséghiba, hogy a boldogságterv rovatot elég nehezen indítom újra…

Minden esetre az elmúlt hetekben, a nászútról visszatérve, kidöccenve a kerékvágásból, és nem mellesleg egy feje tetején álló lakást találva itthon, megpróbáltam újraindítani a régi rutinokat, és nekikezdeni az életem új szakaszának.

Kezdd újra! – Vagy ne kezdd újra!

A rutinok, a szokások adják a hétköznapjaink gerincét. Egy kizökkenés és újrakezdés a hétköznapok fonalának egyszerű felvétele mellett jó alkalom arra, hogy elhagyjuk azt, amit már rég el akartunk hagyni, és újrakezdjük azt, amit már rég újra akartunk kezdeni.

Én vosszatértem a munkába, a jógacsoportba, a blogolásba, és újraindítottam a napi rutinomat is a korai keléssel és reggeli zónázással, ami hamar megmutatta áldásos hatását, a lakás napról napra szépül.

A réges-régi szokásaim közül újrakezdtem a naplóírást, amit – a klasszikus személyes napló értelemben – évek óta nem műveltem.

Lomtalaníts!

A napi rutinok mellett a lomtalanításra is elszánttá tett a kezdés-újrakezdés hangulata, ami csak további sikerélményekkel tölt fel.

Bár már javában folyt, mire rátalátam, azért jó szívvel ajánlom mindenkinek Szilvi 20 napos lomtalanítás cikksorozatát a témában.

Tervezz!

Ha hasznos célra akarjuk frodítani a kezdés-újrakezdés időszakának izgatott energiáit, fordíthatjuk őket tervezésre – önfeledt álmodozásra és körültekintő tervezésre egyaránt.

Petivel az elkövetkező hónapok pénzügyi és cselekvési tervét dolgoztuk ki, de Viánál az elmúlt időszakban két olyan cikket is találtam, ami jó ötlet lehet egy ilyen időszakban.

Szeptember eleji kihívásában őszi bakancslista írására buzdít, korábban pedig egy olvasói kérésre az új otthon berendezéséhez ad tippeket. Ebben az utóbbi cikkében az a gondolat fogott meg leginkább, hogy mielőtt egy helyiség berendezésébe kezdenél, gondold át, mi a célod azzal a helyiséggel, mit fogsz csinálni ott, mi a funkciója, mi tenné tökéletessé. Bár mi ugyanabba az otthonba tértünk vissza, ahol az esküvőnk előtt is voltunk, az új otthonunk birtokba vétele pedig még bizonytalan, sok hónapnyi távolságban van, de egy már berendezett élet megreformálásában is segítséget adhat, ha ezzel a friss tekintettel nézünk végig egy lakáson, egy szobán, egy sarkon: mi a célom ezzel?

Számotokra az újrakezdés időszaka az ősz?

Tervezd meg 2013-at!

Szalay Ádám riporter és motivációs tréner alábbi soraival még karácsony előtt találkoztam a Sikerkód Facebook oldalán:

Sokan mesélik nekem, milyen hatalmas elánnal készülnek a karácsonyra, hogy mennyit tervezgetnek – menüt és ajándékokat – hogy minden tökéletesen sikerüljön majd. És ez is fontos, természetesen. De én ilyenkor csendben meg szoktam őket arról is kérdezni, vajon 2013 megtervezésére mennyi időt és energiát szántak? Persze, csak azért, hogy az is jól sikerüljön majd.

Ti hogy álltok 2013 megtervezésével?

Ha visszalapoztok a Kincsesfüzetben, kaptok egy kis segítséget:

Az én életemben több jeles esemény is lesz a jövő évben (például az esküvőnk), amik önmagukban is elég célt és teendőt adnak nekem, emellett pedig, ahogy tudjátok már, a fejlődésemen a saját boldogságtervemmel szeretnék dolgozni. A januári témát már kiválasztottam, de nem szeretnék pletykálni, amíg a konkrét fogadalmakat ki nem ötlöttem hozzá.

Nektek mik a terveitek, céljaitok 2013-ra?

Újévi fogadalom – az én boldogságtervem

Közeledik az év vége – az újévi fogadalmak ideje. Rendben van, igaz, annyira még nincs a nyakunkon. De ami a fogadalmakat illeti, van, aki hirtelen elhatározásból teszi őket, és van, aki alaposabban készül rájuk. Ha van egyáltalán újévi fogadalmam, akkor én inkább az utóbbi kategóriába tartozom (mint általában is – a hirtelen döntések helyett a tervezgetés embere vagyok), ezért úgy gondoltam, nem olyan korai felvetni ezt a témát.

Nemrég kezdtem újra forgatni Gretchen Rubin: Boldogságterv című könyvét, amiről futólag már írtam. Ez a könyv az írónő egy évét meséli el, amikor Gretchen “megpróbált reggelenként énekelni, rendet tartani a szekrényben, okosan vitatkozni, Arisztotelészt olvasni, és általában véve többet bolondozni.” De hogy mit is jelent ez?

Gretchen Rubin, író és két gyermekes családanya, egyszer csak rájött, hogy az egyébként elégedett élete sokkal boldogabb is lehetne, ha odafigyelne egészen apró hétköznapi dolgokra és picinyke változtatásokat tenne az életében. Újévi fogadalmaként azt tűzte ki maga elé, hogy egy éven át minden hónapra kijelöl egy témát az életéből – a férjével való kapcsolatát, anyai szerepét, az anyagiakat, a szórakozást, stb. -, és az adott témát érintő havi fogadalmak segítségével megpróbál “úgy változtatni az életén, hogy közben semmi sem változik”, “a saját konyhájában boldogabbnak lenni”.

Ez sikerült is neki, sőt boldogság-misszióját azóta is folytatja, és mindenkit arra bíztat, hogy készítse el a saját, személyre szabott boldogságtervét, hiszen minden ember más, mindenki mástól lesz egy kicsit boldogabb, így minden fogadalom más. Ehhez letölthető formulákat is ad honlapján annak, aki igényli – de természetesen a személyes boldogságterv bármikor és bármilyen formában elkezdhető.

Arra gondoltam, az én újévi fogadalmam is ez lesz: 2013-ban én is elkezdem a saját boldogságtervemet. Minden hónapra kijelölök egy témát (nem egész évre előre, mindig csak a soron következő hónapra – ötletem több is van, és szerintem érezni fogom, mire szeretnék fókuszálni aktuálisan), amivel kapcsolatban fogadalmakat tűzök ki, és általában is megpróbálom egy kicsit a figyelmem középpontjába helyezni. Úgy gondolom, ez nemcsak nekem lesz hasznos, hanem nektek, a blogom olvasóinak is. Gretchen egy egész könyvet írt meg a tapasztalatairól – minden bizonnyal nekem is sikerül majd itt képernyőre vetnem néhány hasznos gondolatot.

Ti életetek mely területei közül válogatnátok? És milyen fogadalmakat tennétek?