App-ajánló: Forest – Ültess fát és dolgozz hatékonyan!

Korábban már említettem a Forest alkalmazást, amikor a produktivitásról és a tervezésről írtam, de most egy külön app ajánlót is szentelek neki.

Pomodoro módszer

Mielőtt a Forest appot megismeritek érdemes pár szót ejteni a Pomodoro módszerről. Ennek a hatékonysági módszernek a lényege, hogy úgy dolgozunk egy projekten, hogy a hosszabb (hagyományosan 25 perces) produktív időszakokat rövid (hagyományosan 5 perces) frissítő szünetekkel váltogatjuk, ezzel megelőzve, hogy túlterheljük magunkat és mégis hatékonyak maradjunk. Nevét onnan kapta, hogy a módszert megalkotó olasz úriember egy paradicsom (olaszul pomodoro) formájú konyhai időzítőt használt az időszeletek mérésére.

A Pomodoro módszerről bővebben Dórinál olvashattok

Forest alkalmazás – Paradicsom helyett ültess fát!

Természetesen az idő mérésére tucatszám vannak már kéznél analóg és digitális eszközök. Bizonyos szempontból a Forest alkalmazás sem más, de elmondom, miért lehet érdemes mégis ezt választani a telefonunk beépített időzítője helyett.


[Forrás: forestapp.cc]

  • Ültess fát! – A Forest alkalmazás nem egyszerűen csak az időt méri, hanem egy virtuális fácskát is ültet minden alkalommal, amikor elindítod az időzítőt, így egy hatékony nap jutalma egy kedves kis virtuális erdő lesz, ami vizuális visszajelzést ad az elvégzett munkáról.
  • Ne nyúlj a képernyőhöz! – Míg egy időmérő általában a háttérben fut, a Forest alkalmazás egyben arról is gondoskodik, hogy ne csábulj el és ne kezdd a produktív időszeletedben görgetni a képernyőt. Ugyanis ha kilépsz az alkalmazásból, mielőtt az idő lejár, a fácskádból csak egy szomorú kóró marad. (Azokra gondolva, akik a telefonjukat használják munkára – mint például egy buszon utazó blogger 🙂 –, ez a funkció kikapcsolható.)
  • Tarts szünetet! – Az alkalmazás a produktív időszeletek mellett a szüneteket is tudja kezelni, és a szünet lejártával ugyanúgy jelzez, hogy ideje visszatérni a munkához.
  • Ültess sokszínű lugast! – Az alkalmazás nem tartalmaz plusz fizetős lehetőségeket, de minden sikeresen és produktívan felnevelt fácska után virtuális érmék járnak, amiken többek közt új és új típusú fácskákat vásárolhatunk. Ez a funkció lehet pusztán szemet gyönyörködtető – minél hatékonyabbak vagyunk, annál sokszínűbb lehet az erdőnk –, én azonban hatékony célokra is használom. Miután ugyanis néhány típusú fát már beszereztem, elkezdhettem kódolni a feladataimat, bizonyos típusú pomodorókhoz bizonyos típusú fákat rendelni, így még egyértelműbb a vizuális visszajelzés arról, hogy mivel telt egy nap.
  • Mennyire voltál produktív? – Az alkalmazás számos lehetőséget ad rá, hogy visszatekintve elemezzük, mivel töltöttük az időnket. A látványos napi nézet mellett heti áttekintő diagramot is kínál az alkalmazás, és szövegesen is kategorizálhatjuk majd kategóriák szerint összesíthetjük a produktív időszeleteinket.
  • Figyeld az órád! – Az alkalmazás okosórával is együttműködik, így a telefon hangjelzése mellett a csuklónkon is kaphatunk visszajelzést az időzítő lejártáról.

Finally: a day worth tracking! 😂😊🏅🏆📘🖋 #tracking #pomodoro

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

[Pomodoro követés a Forest appban és a bullet journalomban]



Ültess fát – de tényleg!

A Trees for the Future alapítvánnyal együttműködésben a Forest alkalmazás nemcsak virtuális erdők ültetésére vállalkozik. A produktívan eltöltött idő után az alkalmazásban szerzett virtuális érméket ugyanis egy valódi fára is válthatjuk: minden felajánlásunk után a Forest alkalmazás csapata egy-egy fa ültetését támogatja a Trees for the Future csapatán keresztül.


[Forrás: trees.org]

Megéri?

A Forest alkalmazás nem ingyenes, de az egyik legjobban elköltött 1,99 eurómnak tartom. iOS-re, Androidra, Windows Phone-ra is beszerezhető, és ha egy kicsit is többre vágysz, mint a telefonod időzítője vagy egy paradicsomos konyhai óra, a Forest alkalmazást nagyon jó szívvel ajánlom!

Reklámok

Mormon péntek – Praktikus tanácsok

Peti egyszer csípősen megjegyezte, hogy a mormon egyház legnagyobb előnye, hogy modern. Erről az jutott eszembe, amikor a barátaimmal arról beszélgettünk, hogy a Biblia állítólag még mindig a leghasznosabb dolog, amit az ember a sivatagba magával vihet túlélő kézikönyvként, hiszen az Ószövetség élvetviteli tanácsai a sivatagi vándorlásban való boldogulásra íródtak. A mormonok kiáltványai, ajánlásai és kézikönyvei között pedig valóban sok hasznos tanácsot találunk a mai hétköznapokra, amik az egészséges, nyugodt, boldog életet támogatják, ezekből igyekeztem készíteni egy kis gyűjteményt.

  • Tiszteld a tested! – A test a lélek temploma, és ehhez illő tisztelet jár neki. Tartsd fitten, tápláld, öltöztesd méltó módon, ne becstelenítsd meg.
  • Étkezz egészségesen! – Étkezz kiegyensúlyozottan (fogyassz bőven gyümölcsöt, zöldséget, gabonákat, tejtermékeket, tojást, mértékkel húst), ne igyál alkoholt, ne dohányozz, kerüld a koffeint, és mindent, ami káros a szervezetedre.
  • Böjtölj! – A böjt valamilyen formában ma is szinte minden életmód programban felbukkan, például gyümölcsnap vagy léböjt formájában. A mormon hagyományban többes szerepe van: a két étkezés idejére tartott teljes böjtöt (sem étel, sem ital) mindig valamilyen céllal tartják (például egy beteg gyógyulásáért, egyfajta felajánlott meditációként), a böjt ideje a lelki elvonulás ideje is (így célszerűen egy szabadnapon tartják, és különböző programok szervezése helyett olvasással, lelki elmélyedéssel, elmélkedéssel töltik), a kihagyott étkezésekkel megspórolt pénzt pedig jótékony célokra ajánlják fel. Tehát a “böjtölj” tanács egyszerre foglalja magában, hogy tarts tisztítókúrát, szakíts időt a lelki elvonulásra, és jótékonykodj, adakozz.
  • Teljesítsd ki a képességeidet! – A tehetségedet, az adottságaidat, a képességeidet azért kaptad, hogy élj velük. Keresd meg, miben vagy jó, és ne hagyd veszendőbe menni!
  • Kerüld az adósságot! – Ha teheted, ne keveredj adósságba, ha pedig már megtörtént a baj, törleszd olyan hamar, amilyen hamar csak lehet. Ne vegyél fel másra hitelt, mint egy szerény otthonra, a tanulmányaidra, vagy létfontosságú szükséglet fedezésére, ha máshogy nem megoldható. Minden mást előtakarékossággal finanszírozz.
  • Töltsd fel a kamrát! – Kicsi, ésszerű lépésekben, minden bevásárlásnál egy kicsit megtoldva a bevásárlólistát, apránként építs fel egy olyan élelmiszer tartalékot, amiből legalább három hónapig élhet a családod, ha valami váratlan esemény történik: például tartós betegség vagy a munkahely elvesztése.
  • Tervezz előre! – A napi feladataidtól a hosszú távú tervekig mindig legyen áttekintett, leírt céllistád és terved.
  • Tarts családi esteket! – Hetente szervezz családi esteket (ha nincs gyereked, akkor a pároddal, ha nincs párod, akkor a barátaiddal), amik közös programokkal segítenek növelni az összetartást a családban, csoportban. A családi estek témája lehet közös elmélkedés, tervezés (a pénzügyek, a heti menü, a közelgő ünnep, a családi nyaralás, vagy bármilyen családi téma közös megtervezése), játék, szórakozás, bemutató (pl. egy iskolai projekt bemutatója), közös zenélés, barkácsolás, vagy bármilyen közös tevékenység.
  • Adj mindenkinek egyenként is minőségi időt! – Amikor először olvastam, hogy “minden gyermekkel készítsen rendszeres interjút az egyik szülője”, elborzadtam a tervezett szülői vallatás gondolatára. De aztán felfedeztem, hogy egyik kedvenc mormon mami bloggerem, Naomi a bölcsődés korú gyerekeivel is rendszeresen szervez anya-lánya és anya-fia esteket, amikor csak kettesben mennek fagyizni, sütizni, rájöttem, hogy ez a megalapozása annak, hogy a későbbi években Naomi rendszeresen összeüljön a kamasz Eleanorral és Samsonnal, és egy süti, tea, kávé mellett elbeszélgessen velük arról, mi újság velük, mi bántja, aggasztja, foglalkoztatja őket mostanában. Ilyen személyre szóló minőségi idő például a randiest is a párunkkal.
  • Adj hálát és kérj! – Imádkozz, egyedül és a családoddal egyaránt! – A mormon ima felépítéséről már írtam: megszólítás, hála, kérés, lezárás. Attól függetlenül, hogy hiszünk-e Istenben, vagy hogy kinek címezzük pontosan a kéréseinket, hasznos szokás, ha mind egyedül, mind családilag szánunk egy kis időt arra rendszeresen, hogy hálát adjunk és kifejezzük a reményeinket, vágyainkat, kívánságainkat. Mostanában Petivel is egyre gyakrabban fordítunk rá figyelmet, hogy este a paplan alatt összebújva felsoroljunk néhány dolgot, ami jó volt aznap, és elmondjuk, miben reménykedünk, mit szeretnénk másnap vagy az elkövetkező időszakban.
  • Légy önellátó! – Minél inkább törekedj arra, hogy gondoskodj a saját szükségleteidről. Manapság a teljes önellátás elég valószínűtlen, de bárki megteheti, hogy kiskertet vagy balkonkertet ültet, megtermeli az ételei egy részét, megvarrja ruhái egy részét, maga újítja fel a bútorait vagy a lakását. Az újrahasznosítás és a természetközeli dolgok a reneszánszukat élik – a csináld magad tisztítószer, házi lekvár, otthoni csíráztatás, használt farmerből varrott ridikül nemcsak parktikus, de “trendi” is.
  • Tanulj! – A tudás az egyik legnagyobb érték, ezért soha ne hagyj fel a tanulással, művelődéssel, új ismeretek és képességek megszerzésével.
  • Tedd jobbá mások életét is! – Adj szeretetet, ne pletykálj, légy türelmes, önzetlen és nyíltszívű. És ha úgy érzed, valami működik az életedben (megtaláltad a hited, találtál egy jó módszert, trükköt, praktikát, egy jó receptet, vagy tudsz valamit, ami másnak hasznára lehet), azt oszd meg másokkal!

Hasznos kiadványok:
Családi kalauz
Készítsetek elő minden szükséges dolgot! – A családi pénzügyek
Készítsetek elő minden szükséges dolgot! – Házi raktározás

Aranyköpések – Meg kell tanulni, ennyi az egész

“Emlékszem, amikor az első könyvemet írtam, nagyon sokszor elkedvetlenedtem, mert még csak három ujjal gépeltem. Rengeteg időmet elvette a megfelelő betűk megtalálása a billentyűzeten. Hamar rájöttem, hogy egy háromszáz oldalas könyv megírásához igenis meg kell tanulnom vakon gépelni, egyébként sosem fogok végezni vele.
Elmentem hát egy könyvesboltba, és vettem egy gépírást oktató programot. Mindennap harminc-negyven percet gyakoroltam három hónapon keresztül. A harmadik hónap végére percenként már negyven-ötven szavas sebességgel tudtam gépelni. Ezzel a jártassággal felvértezve voltam képes azóta vagy egy tucat könyvet megírni, melyeket a világ számos országában kiadtak.” – Írja Brian Tracy a Személyes hatékonyság c. könyvében.”

Ez eszembe juttatta két beszélgetésünket is Petivel. Az egyik a múlt hétvégén esett, a másik még évekkel ezelőtt. Mindkettő arról szólt, hogyan bíztat az íróvá válás útján, és mennyire másképp nézünk egy előttünk álló nehézségre – engem elkedvedtlenít, számára viszont csak egy megoldandó és nyilvánvalóan megoldható feladat. Vajon kell-e taglalnom, melyik hozzáállás a helyes?

Peti figyelte, ahogy írok és nagyon lassan haladok a történetemmel, mert megrágok, mérlegelek minden szót.
– Miért haladsz ilyen lassan? – kérdezte.
– Azt akarom, hogy elsőre jól sikerüljön.
– Azt hiszed, a nagy íróknak elsőre jól sikerül? Hogy az ő első kéziratuk nincs tele helyesírási, logikai és stílushibákkal? Csak írd, ne foglalkozz vele, és utána olvasd újra és javítsd.
– De én nem szeretek javítani.
Erre csak megvonta a vállát.
– Hát akkor, kicsim, ideje megtanulni.

– Meg kell tanulnod emberek előtt beszélni, hogy majd ügyes legyél az író-olvasó találkozóidon – mondta egyszer Peti.
– Tényleg úgy gondolod, hogy lesznek író-olvasó találkozóim? – kérdeztem elérzékenyülve.
Ő magától értetődően azt felelte:
– Író akarsz lenni, vagy nem? Akkor legyen.

Villámolvasás 2. rész – Hogyan villámolvassunk?

A villámolvasásról szóló legutóbbi cikkemet azzal az ígérettel fejeztem be legutóbb, hogy a folytatásban betekintést adok a villámolvasás technikájába, következzék hát ez most.

Emlékeztetőül elmondanám, hogy a villámolvasás akkor hasznos a számunkra, ha egy szövegből csak bizonyos részeket szeretnénk kinyerni, bizonyos információkra szeretnénk rátalálni – azaz mindig kifejezett célunk kell hogy legyen egy szöveggel.

Az első lépés tehát a felkészülés – az olvasás céljának meghatározása, és elménk előkészítése a villámolvasáshoz, hiszen sokkal hatékonyabbak vagyunk, ha elménk csendes, nyugodt, nyitott, mint ha zaklatott és csapongó.

Ezután következik az olvasásra váró forrás áttekintése – ismerkedés a tartalomjegyzékkel, a fejezetcímek átolvasása, a könyv szerkezetének felmérése, ami segít majd eligazodni a könyvben, kulcsszavak keresése a szövegben, amelyek kapaszkodót adhatnak kijelölt témánkhoz. Ez a lépés az, amit egy könyvesbolt vagy egy könyvtár polcai közt állva elvégezhetünk, hogy mindössze néhány perc alatt viszonylag jelentős bizonyosságot szerezzünk, hogy a kezünkben tartott könyv tartalmaz-e a célunkat szolgáló információkat, vagy rögtön félretehetjük, hiszen felesleges is volna elmélyednünk benne.

A fotóolvasás egy kissé misztikus része a folyamatnak. Relaxált állapotban, ütemes lapozással és “lágy tekintettel” (hagyva, hogy összefolyjanak a szemünk előtt a betűk) a teljes anyagot “befényképezzük” tudattalan memóriánkba. Az agykutatás kísérletei, agyműtétek alatt végzett megfigyelések bizonyítják, hogy életünk minden pillanatának emléke, tehát a “befotózott” szöveg képe is ott él az emlékezetünkben, agyunk mérhetetlen tárolókapacitásában, még akkor is, ha nincsenek meg az eszközeink ahhoz, hogy előhívjuk azokat. Fontos tudni, hogy a fotóolvasással végigpörgetett szöveg sem lesz szóról szóra felidézhető, de tudatalattink dolgozhat vele, és megérzésekkel, a figyelem ösztönös irányításával (ahogy mintegy véletlenül rátalál a tekintetünk egy-egy számunkra érdekes szóra, mondatra) segítségünkre lehet a szöveg feldogozásában.

A fotóolvasást követően legalább húsz percet, de akár egy napot is várhatunk, mielőtt nekilátunk dolgozni a könyvvel, szöveges forrással. Ezután következik az aktiválás, amikor céljaink ismeretében kérdéseket intézünk az olvasott anyaggal kapcsolatban tudatalattink felé, ami így működésbe léphet és segíthet minket, hogy rátaláljunk az információk halmazában arra, ami számunkra fontos.

A szuperolvasás egy szuperhős repülésének analógiája, aki magasan repül a táj fölött, néha-néha leereszkedik, hogy egy pillantást vessen a vidék részleteire, de sehol sem telepszik meg sokáig. Így futjuk át először mi is a teljes anyagot, ösztöneinkre hallgatva megállunk egy-egy résznél és beleolvasunk, de nem köteleződünk el a szöveg egy részlete iránt sem. A szuperolvasás egyébként már képessé tesz arra, hogy nagy vonalakban tájékozottnak mondhassuk magunkat egy könyv témájában, és például kompetens társalgásba bocsátkozhassunk róla.

A sebesolvasás során ismét az elejétől fogunk neki a szöveg olvasásának, de ekkor már egész alapos képünk van arról, a könyv mely részei fontosak, mely részei haszontalanok a számunkra. Ehhez igazodva változó sebességgel olvasunk, egyes részeket csak átfutunk vagy akár átugrunk, míg másokban elmerülünk, olyan mélységben, amennyire csak igényeljük.

A villámolvasás lépései összefüggnek, de nem alkotnak merev vázat, hanem a feladathoz igazodva lehet őket felhasználni. Például egy cikk vagy egyetemi jegyzet tanulmányozásakor akár el is lehet hagyni a sebesolvasást, hogy csupán a fotóolvasásra és szuperolvasásra hagyatkozva találjuk meg a fontosnak vélt részeket, egy regény esetében pedig a szuperolvasás hagyható el. Az egyes fázisok szabadon ismételhetőek is, például többször is nekivághatunk a szuperolvasásnak, ha a teljesség igénye nélkül még több érdekes információt szeretnénk kinyerni a szövegből, de a sebesolvasást is ismételhetjük, ha vázlatunkat tovább szeretnénk bővíteni értékes tartalommal.

Ha a cél a tanulás vagy a feldolgozott ismeret rögzítése valamilyen formában (például előadás vagy cikk készítése), akkor az olvasást már mindenképp érdemes jegyzeteléssel is kísérnünk. A jegyzetírást elkezdhetjük már a tartalom áttekintésekor is, főleg ha tudjuk, hogy nem lesznek nagyobb kieső részek, fejezetek, csak az egyes fejezetek tartalmát kell szűrnünk. De felesleges az egész tartalmat felvázolnunk, ha feltehetően csak néhány fejezetére lesz szükségünk, ekkor a jegyzetírás kezdetét érdemes a szuperolvasás vagy sebesolvasás szakaszaira halasztani, amikor már tudjuk, a könyv mely részeivel lesz dolgunk. A könnyebb memorizálád érdekében használjunk elmetérképes jegyzetelési formát.

Attól függően, milyen jellegű, nehézségű szöveget és milyen céllal dolgozunk fel, a villámolvasás sebessége természetesen igen változó lehet. Bakos Kornél villámolvasás tanfolyama négy-hétszeres olvasási sebességet ígér a hagyományos olvasáshoz képest.

Remélem, sikerült nagyjából érthető képet adnom a villámolvasás folyamatáról. Aki kedvet kapott hozzá, szerezze be Paul R. Scheele: Villámolvasás c. könyvét, vagy látogasson el Kornél tanfolyamára!

Készülj a vizsgára! – Írj puskát!

Akik ismernek és tudják, hogy lelkileg és pszichikailag mennyire alkalmatlan vagyok rá, hogy kihúzzak a zsebemből egy tiltott fecnit a megoldásokkal, bizonyosan megrökönyödnek, hogy erre bíztatom a diákokat: írj puskát! Aki ismerte az anyukámat, aki kiváló tanuló és kiváló elme volt, minden bizonnyal azon is elcsodálkozik, hogy ezt a tippet tőle kaptam. Pedig így van.

A módszer a vegyészmérnöknek tanuló anyukám egyetemi tanulmányaira nyúlik vissza, egészen pontosan a matematika szigorlatára, amire horribilis mennyiségű, képletekkel, definíciókkal és bizonyításokkal zsúfolt anyagolt kellett megtanulniuk. A professzoruk azonban egyetlen könnyebbséget engedélyezett: mindenki bevihetett a szigorlatra egy darab A4-es oldalnyi, saját kézzel írott puskát. Nos, puskaírásnak nyilvánvalóan nagyobb lendülettel álltak neki a diákok, mint a tételkidolgozásnak. A bökkenő persze az volt, hogy két év matematika anyagát nem és nem lehetett egy oldalba besűríteni. Így addig-addig jegyzeteltek, szűrtek, olvasgattak, súlyoztak, tanulták meg azt, amit sajnáltak felírni a puskára, míg végül alig akadt olyan, aki elővette a vizsgán a puskát, ami ott lapult a táskájában.

Én is valahogy így készülök a vizsgákra, különösen azokra, amikre nagyobb mennyiségű a tanulni való: addig sűrítgetem, szűröm, szűkítem címszavakra és emlékeztető jelekre, míg végül egy egész horribilis mennyiségű anyag elfér egy A4-es oldalon vagy még kisebb helyen. A vizsga előtti felkészülésre gyakran már csak ezt a kis emlékeztetőt viszem magammal az iskolába, vagy ha ott is van a teljes anyag, csak bele-belekukkantok, de a tudás már a kis puskám mentén van rendezve a fejemben.

Aztán, persze, mivel mint mondtam alkalmatlan vagyok a puskázásra, és nem is ebből a célból írom a puskákat, nem veszem őket elő a vizsgán. De magának a puskaírás folyamatának maximálisan kiélvezem a hasznát – és ha most visszapillantotok a tanácsomra, nem azt mondom, hogy puskázz, azt mondom, írj puskát!. Saját kezeddel, saját eszeddel (ne a szövegszerkesztővel) – hogy aztán ne kelljen elővenned.

Villámolvasás 1. rész – Mi a villámolvasás?

Szinte hihetetlen a számomra, hogy nem írtam még itt a blogon a villámolvasásról.

Évekkel ezelőtt vettem részt Bakos Kornél Villámolvasás tanfolyamán, előtte pedig Paul R. Scheele: Villámolvasás c. könyve segítségével ismerkedtem a technikával. A könyv remek felépítésű, ami akár önmagában is képes a technikát megismertetni, de nekem azért szükségem volt a tanfolyamra, hogy igazán belejöjjek. Minden esetre akit érdekel a téma, először javaslom, hogy szerezze be, kölcsönözze ki a könyvet (úgy tudom, tartozik hozzá munkafüzet is, de ahhoz nem volt szerencsém), és ha nem boldogul, akkor menjen el Kornél tanfolyamára.

Villámolvasás vagy gyorsolvasás?

Mindenek előtt tisztázni kell két alapvető fogalmat: mi a gyorsolvasás és mi a villámolvasás?

A gyorsolvasás azt a képességünket aknázza ki, hogy bár szavakat olvasva tanultunk olvasni, és többé-kevésbé ma is a csapdájában vagyunk annak, hogy belső hangunkkal kísérve olvasunk és mintegy a beszéd sebességére lassítjuk az olvasást, ennél gyorsabban is képesek vagyunk a szemünkkel észlelni és az agyunkkal értelmezni a szavakat. A gyorsolvasás tehát azt a gátat iktatja ki, amit a szemünk és az agyunk közé emelünk azzal, hogy, mintha csak még mindig első osztályos gyerekek lennénk, magunkban kimondjuk a szavakat.

A villámolvasás egy másik tévhittel számol le és ezáltal ér el “csodálatos villámsebességű” olvasást. Ez pedig az, hogy egy szakszöveget, szakkönyvet, tankönyvet, újságcikket kézbe véve ugyanúgy el kell olvasnunk minden egyes betűt, mint egy szépirodalmi mű esetében, amiben az élményt keressük. A legtöbben így tanultunk meg tanulni: elejétől a végéig, szóról szóra, mondatról mondatra elolvasni a megtanulandó, feldolgozandó szöveget, majd a teljes szöveg ismeretében kihámozni az egésznek a vázát és megkeresni benne azokat a részleteket, amikre valóban szükségünk van. A probléma ezzel csak az, hogy így időt pocsékolunk rá, hogy regényszerűen átolvassunk egy halom olyan ismeretet, amire nincs szükségünk. Ezzel a hagyománnyal szakít a villámolvasás, ami azt tanítja meg, hogy úgy nyerjük ki az információkat egy szövegből, ahogy valójában szükségünk van rájuk: először gyors léptekkel feltérképezve az egész vázát, majd kihagyva azokat a részeket, amikre nincs szükségünk, csak azokban a részekben merülve el, amik valójában hasznosak a számunkra.

Mit nem kapunk meg a villámolvasástól?

Aki úgy gondolja, hogy harminc másodperc alatt végig fog pörgetni egy vaskos könyvet és a benne foglalt tudás pukk!, hirtelen a fejébe kerül, az inkább most lépjen tovább, a villámolvasás nem az, amit keres. Szintén tévúton jár az, aki úgy gondolja, hogy a villámolvasás segítségével a hagyományos értelemben vett olvasási sebességét fogja megsokszorozni, mert ahogy említettem, arra a gyorsolvasás technikája való.

A villámolvasás annak hasznos, aki a tankönyvekben, szakkönyvekben, vagy a hétköznapi információáradatban szeretné gyorsabban, könnyebben, hatékonyabban megtalálni a számára fontos részleteket.

Hamarosan jön a cikk folytatása, amiben konkrétan írok a villámolvasás technikájáról.

Gitárzene relaxációhoz, olvasáshoz, tanuláshoz

Tanulás, olvasás, relaxáció közben szeretek zenét hallgatni, mert könnyebben kizárom a külvilágot, könnyebben elmerülök. De tartok tőle, hogy kicsit finnyás vagyok ezen a téren, nehezen találok hozzám illő zenét. Ma ráakadtam egy nagyon kellemes, 70 perces gitárzene összeállításra, ami olvasáshoz tökéletes háttérnek bizonyult (Gretchen Rubin: Happier at Home című könyvét olvasom), és úgy gondoltam, megosztom veletek is.

Nektek hogy tetszik?

Vegyünk ki egy szabadnapot

A 2013-as boldogságtervem kapcsán írtam a “szabadnapokról”.

Vannak napok, amikor akárhogy próbálkozunk is, akármennyire is produktívak, hasznosak, tevékenyek, aktívak akarunk lenni, nem, nem és nem megy.

De ekkor sem szabad feladnunk azt az elvet, hogy ha csinálunk valamit, csináljuk jól. Ha tényleg, igazán nem megy, akkor vegyünk ki egy szabadnapot, és lazítsunk, de igazán! Lelkiismeret-furdalás, aggodalom, rágódás, számolgatás nélkül.

Ha már lazítunk, tegyük azt a leghatékonyabban, a leginkább kiélvezve a pihenést, hogy aztán újult erővel térhessünk vissza a feladatainkhoz.

Számotokra milyen egy tökéletes szabadnap?

Heti vagy napi tervezés

Ha már naptár. 🙂 Heva blogján, aki munkájából adódóan gyakorlott szervező, találtam egy remek, összeszedett, alapos cikket a határidőnapoló kezeléséről:

  • hogyan vezessük heti feladatainkat
  • hogyan bontsuk le heti feladatainkat napi feladatokra
  • hogyan rangsoroljuk feladatainkat
  • hogyan motiváljuk magunkat a határidőnapló használatára

Kukkantsatok el hozzá, ha ti is kíváncsiak vagytok, a cikket itt találjátok: Heti vagy napi tervezések

Én pedig tegnap már el is kezdtem alkalmazni Heva mosolygós módszerét. 🙂

20121114-061921.jpg

Inspiráló naptár 2013-ra

A naptár számomra mumus. Ami használható méretű (nem zsebnaptár), azt nem szívesen hordom a táskámban, ami nálam van, elfelejtem forgatni, ami az orrom előtt van nyitva, azt nem tartom mindig magamnál, és különben is, ezt ide írom fel, azt oda, amazt meg amoda.

Pedig ahol sikerül alkalmaznom a határidők figyelését (a munkahelyemen az asztali naptáramon, az iskolához egy dokumentumban vezetett határidőlistával), ott nagy hasznát látom, ahol pedig nem (családi ünnepek), ott nagy kárát. Ezért már régóta vágyom rá, hogy legyen egy határidőnaplóm, A Határidőnapló, ami mindig nálam van, ami mindig kéznél van, amiben minden benne van egy helyen.

Mióta egy munkatársamnál láttam, azóta kacérkodom a Paulo Coelho féle inspirációs naptárakkal, hiszen tudjuk, hogy ha valamire nehezen vesszük rá magunkat, akkor a legjobb, ha valami színes-szagos-ízes-kellemes dologgal lefizetjük magunkat.

A héten elszántam magam és utánabarangoltam a neten, az Alexandra ONLINE oldalán meg is találtam akciósan a 2012-es és 2013-as naptárt is:
Paulo Coelho: Pillanatok – Naptár 2012 (999,- Ft)
Paulo Coelho: Változások – Naptár 2013 (1799,- Ft)

20121113-164122.jpg

Megrendeltem, megkaptam. Színes, képes, csinos, inspiráló, kellemes, jó rájuk nézni. Remélem, hogy ezzel lefizethetővé válok, hogy rendszeres használatba is vegyem őket.

Ti hogyan tartjátok kézben a határidőket?