Megmutattam magam a Zezil.hu-n! – My guestpost about bullet journaling

🇭🇺 Örömhír! Nemrégiben Cili, a Zezil – kreatív idő tervezés oldal gazdája megkeresett, hogy szívesen olvasná a gondolataimat és tapasztalataimat bullet journal témakörben egy nemrég indult cikksorozatában. Természetesen igent mondtam erre az izgalmas lehetőségre!

zezil.hu

Kép forrása: Zezil.hu

“Végzettségemet tekintve építészmérnök vagyok, jelenleg két kislányommal vagyok itthon. (…) Érdekelnek az élettervezéssel és időgazdálkodással kapcsolatos gyakorlatias tudnivalók, amik megkönnyítik és hatékonyabbá is teszik mindennapi életünk megszervezését. Első számú kedvtelésem a határidőnaplóm vezetése, ami nem más, mint egy Bullet Journal.” – írja honlapján Cili. “Az oldalon átfogó képet kapsz a Bullet Journal elemeiről. Megmutatom, hogy tudatos tervezéssel hogyan tudsz közelebb kerülni a céljaidhoz még akkor is, ha most azt hiszed, erre neked nincs időd.”

Az oldalon megosztott írásomban igyekeztem egy átfogó képet adni arról, hogy mit, miért és hogyan használok a bullet journal rendszerből – mit szeretek az eredeti ötletben, hogyan formáltam a magam képére –, hogyan használom a naplóimat, és általában, mi számomra a bullet journal és a bullet journalozás lényege.

Aki kíváncsi, kukkantson el Cili oldalára és olvassa el az írásomat itt:

Mutasd magad! – Timi és a Bullet Journal

🇬🇧 After my interview in February, I recieved another cool invite to talk about bullet journaling. This time I published a guest post on the website of another Hungarian bullet journalist, entrepreneur and stay-at-home mom. She’s a big fan of creative planning and time management, so of course she fell in love with bullet journaling too.

In this series she invites other bullet journalists to show our planners and planning insights, because sharing ideas is undeniably one of the coolest parts of bullet journaling and the community.

Her site and my guestpost is in Hungarian, but if you want to give it a try with the help of our old friend, the Google Translator, you can click here to see my post:

Timi and the Bullet Journal

Az angol kaland – Welcome and sorry for my English!

[PLEASE SCROLL DOWN for English version]

Jól sejtitek ha sejtitek: nagy ugrásra szántam el magam. (Nem sok utánagondolással, ami azt illeti, úgyhogy meglátjuk, mi sül ki belőle.)

Évek óta fontolgatom, rágom, tologatom, hogy esetleg kétnyelvűvé tegyem a blogom, de mindig féltem. Jó, hát elpötyögök angolul, egyre jobban boldogulok, ahogy telnek az évek, de mégis hogy jövök én ahhoz, hogy angolul próbáljak írni?

De aztán ahogy egyre többet mozgok nemzetközi vizeken, ahogy már nemcsak olvasok és videókat nézek, de (elsősorban a bullet journal közösségben) angolul írok kommenteket és facebook bejegyzéseket (amik hosszban gyakran már bőven meghaladják azokat a bejegyzéseket, amiket a kezdet kezdetén ide a blogra írtam), ahogy Instagramon már szinte csak angolul osztok meg (hiszen többen követnek külföldről, mint itthon), rájöttem, hogy akár jogosultnak érzem magam, akár nem – máris mindennapos az, hogy angolul osztom meg a gondolataimat, a véleményemet, az ötleteimet, az érzéseimet.

Akkor miért ne merném megugrani azt, ami olyan régóta minden évben szerepel a jövő évi vágyaim listáján, és adjam meg az engedélyt magamnak, hogy, még ha helyenként esetlenül, mókásan vagy fülsértően hibásan is, de végre a Kincsesfüzeten is írjak angolul is?

Persze semmiképp nem szeretném ha ez a rendes posztjaim rovására menne (amik, valljuk be, nem sorakoztak olyan sűrűn mostanában – így talán ebből a szempontból is most van a legkevésbé fájdalmas lehetőség erre a kísérletre), lehet, hogy továbbra is lesznek csak magyar nyelvű bejegyzéseim… és az is lehet, hogy pár hónap múlva már csak kínosan nevetgélni fogunk ezen a próbálkozáson.

De remélem, nem így lesz – remélem, hogy a Kincsesfüzettől nem elvesz, hanem hozzátesz az, ha egy kicsit kinyílok, ha egy kicsit kiterjesztem a csápjaimat.

Ti mit gondoltok?

welcome-en-1


Welcome and sorry for my English!

If you don’t know me: I’m Timi from Hungary, and I’ve been writing this blog since 2012. The name Kincsesfüzet means “a treasury book”, and my intention with this blog is to collect all my treasures here – everything I find useful, inspiring or wise.

I longed for writing my blog in English and Hungarian side by side since a while, but I never dared. I learned English for two years in high school and I feel way not qualified enough to share my thoughs, opinions, advice and feelings in English.

Back in last December, I started my bullet journal journey and became the part of an amazing international community. During this last year I didn’t only recieve many encouraging comments (along with other non-native English speakers) to share anyway, even if our English is flawy, but I realized I AM already sharing my thoughs, opinions, advice and feelings in English every day, in always longer posts and comments on Facebook, and my Instagram is already English only (since I have more English-speaking followers than Hungarians and I naturally started to share my photos with English commentary).

So – with a lot of anxiousness – I decided to give it a try and start to share my posts here in both Hungarian and English. I’m not pretty sure how will it work out, maybe I’ll still have Hungarian only posts too (I want to give a boost, a fresh breeze to my blog, no way to make it harder for myself to write), and I can really just hope that I can keep up with this, but why not try, right?

Corrections and advices are welcome, but please be patient with me. I’m doing my best, but I’m pretty sure that often with laughable results or grammar crimes. 🙂

This is it for now, but stay tuned, my first Hungarian & English post is already in queue.

Szolgálati közlemény: megnyílt a levelesládám!

Többen jelezték már, hogy nem vagyok túl elérhető a bejegyzésekhez írt kommenteken kívül. A tumblr ask boxot senki nem használja igazán az olvasóim közül (én sem nagyon), a Facebook üzeneteim olvasásában nem nagyon jeleskedem (ez úton is elnézést kérek mindenkitől, aki várt már heteket arra, hogy észrevegyem az üzenetét a Facebook levelesládámban…), ezért úgy döntöttem, megnyitom az e-mail fiókomat a közönség felé, azt legalább nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy rendszeresen olvasom. 🙂 Ha valami óhajotok-sóhajotok, kérdésetek, nem publikus mondandótok van, írhattok nekem a timi.kincsesfuzet@gmail.com címre! 

Hálás hétfő #125 és szolgálati közlemény

Ezen a hétfőn különösen sok dolog van, amiért hálát adhatok, de mindenek előtt egy szolgálati közleménnyel kezdeném.

Még novemberben, amikor nyakig voltam a NaNoWriMóban, megkeresett Tisza Gabi, a Női Erő-Tér személyi és életvezetési tanácsadója, hogy felkérjen egy decemberben induló, egész éven átívelő programban való részvételre, méghozzá azzal, hogy a decemberi témához kapcsolódóan a rendelkezésére álljak egy interjú erejéig az álmokról, célokról és úgy általában az ünnepről beszélgetve. Nagyon izgatott lettem a felkérés miatt, és még mindig nagyon jólesik, hogy méltónak érezte a munkámat arra, hogy más nőket motiváljon vele. Úgyhogy nemcsak hogy szívesen álltam a rendelkezésére, de nem is fukarkodtam a szavakkal (khm, azt hiszem, egy kicsit elszaladt velem a ló…). Meséltem a Kincsesfüzetről és az írásról általában, arról, hogy mit jelent nekem a siker és miért nem fontos, hogy a társadalmi sablon mércék szerint legyek sikeresnek mondható, meséltem anyukám elvesztéséről és arról, hogy mit tanított nekem mindez, és persze az ünnepekről és az ünnepvárásról, Petiről, Dióról, az új otthonunkról, meg még nagyon sok mindenről. (Igen, mondom, hogy elszaladt velem a ló.)

Az interjút teljes hosszában itt olvashatjátok a Női Erő-Tér oldalán: Interjú #1 – December

IMG_0773.PNG

És akkor jöhet a többi dolog, amiért hálás vagyok:

♥ azért, hogy sikeresen zártam a NaNoWriMót ♥ az idei különösen csinos nyertes bannerekért és oklevélért – ezt most már tényleg muszáj lesz bekereteznem és kiszögelnem valahová! (egy bannert pedig hamarosan feldobok ide a blogra az oldalsávba, a tavalyi testvérkéje mellé, de még nem jutottam annyi lélegzethez) ♥ az új munkamódszerért, amit novemberben ötlöttem ki és most, decemberben tesztelem ♥ az arcmasszázs videóért, amit Via osztott meg a blogján – szinte minden nap ezzel kényeztetem magam, mióta láttam a videót, és Peti már megjegyezte, hogy kisimultabbnak tűnök ♥ a fűtésrendszerünkért – mmm, nagyon kényelmes! ♥ azért, hogy Petivel minden ennyire mókás, hogy mindig tudunk együtt nevetni és bolondozni, és hogy olyan sokat beszélgetünk egymással ♥ a jó öreg csizmámért, ami még mindig megbízhatóan védi a lábamat és ami nagyon jól mutat szoknyával ♥ a vidám színekért ♥ azért, hogy olyan jól kijövök a fuvarosainkkal ♥ az Oriflame karácsonyi rendelésekért ♥ a házi kenyérért ♥ a kiscicáért, aki beköltözött az anyósomékhoz, és az anyósomékért, akik befogadták a kiscicát (a neve egyelőre Cica :)) ♥ az esőért – igen, hideg, lehangoló, gányos decemberi eső, de van egy kifejezés azokra az emberekre, akiket megnyugtat az eső (mivel nem emlékszem a kifejezésre, én esőfileknek hívom őket), és én is pontosan ebbe a kategóriába tartozom ♥ a pink esernyőmért ♥ a bolyhos szőnyegért, amin olyan jó Dióval hemperegni ♥ a baklaváért ♥ a forró csokiért ♥ azért, hogy úgy-ahogy belaktam már a konyhaszekrényeket ♥ hogy két orchideám is veszettül bújni kezdett az új helyén ♥ a karácsonyi, de nem fűszeres és nem nehéz illatú illatgyertyámért (bogyós gyümölcs illata van) ♥ az olyan pillanatokért, amikor Dió a fürdőköpenyem szélére kucorodva, a fejével a könyökem hajlatába fészkelve elalszik mellettem ♥

Ti miért vagytok hálásak?