A férjem szinte vallásosan üldözi a szociális média oldalakat, de mióta csak regisztrált Twitteren, azóta csodálom és próbálom ellesni, hogyan használja. Mindig naprakész az informatikai világ híreiből, mindig tudja, mi újság az Apple háza táján és sokszor spórol nekünk egy kis pénzt azzal, hogy első kézből értesül arról, ha egy hasznos alkalmazást néhány dollárról ingyenesre akcióznak le egy rövid időre az AppStore-ban.

Én viszont valahogy mindig hadilábon álltam a Twitterrel. Az Instagramot és a Tumblr-t nagy örömmel használom, a Facebookról sajnos nem mondhatom el ugyanezt (egyszer kell majd egy nagy rostálást végeznem, hogy melyik ismerőseim megosztásai ne jelenjenek meg a hírfolyamomban, és akkor majd a blogom cikkeinek megosztása mellett talán újra fogom majd személyes kapcsolattartásra is használni az oldalt…), de a Twitter és én valahogy soha nem voltunk nagy barátok.

Pedig annyira szerettem volna! Sok cikket elolvastam arról, hogyan használjam okosan, és igyekeztem olyan embereket követni, akikről úgy gondoltam, hogy érdekelnek (bloggereket, színészeket, írókat), inspiráló idézeteket megosztó csatornákra iratkoztam fel – aztán egyszerűen nem léptem be Twitterre, mert úgy nézett ki az egész, mint a Facebook hírfolyamom: egy halom irreleváns, zavaró tweet, amik nem érdekeltek (vagy már láttam őket Instagramon) és csak az időmet rabolták, és egyszerűen nem érte meg végigrágnom magam rajtuk, hogy néha találjak egy gyöngyszemet…

Régóta üldöztem már Petit, hogy ossza meg velem a tudását, de mindig menekült előlem és kitért a kérdések elől azzal, hogy ő nem szakértő, mégis mit taníthatna nekem? Amikor végre sikerült elcsípnem egy rövid beszélgetésre, az a néhány tanács, amit nagy nehezen kihúztam belőle, máris forradalmasította a Twitter-használatomat.

Íme az ő Twitter 1×1-e:

1. Tudd, hogy mit akarsz! – Ha nem tudod, mit akarsz pontosan a Twitter feededtől, akkor nem fogsz tudni olyan csatornákat követni, amik hasznosak a számodra, hozzám hasonlóan feliratkozol egy halom “talán jó lesz valamire” csatornára, amik csak egy csomó virtuális lomot képeznek az elmédben.
   Peti például pontosan tudja, hogy szeretne naprakész lenni a szakterületén, de nincs ideje minden nap szakmai lapokat vagy internetes magazinokat olvasni. Én pedig szeretnék inspiráló, érdekes, hasznos tudáshoz jutni a Twitteren keresztül.
2. Bárkire mondhatsz nemet bármikor! – Amikor Peti regisztrált Twitteren és átadtam neki a felhasználónevemet, az volt a válasza, hogy ez szuper, cicám, de nem foglak bekövetni, mert nem vagyok kíváncsi a sok sz*rra, amit megosztasz. (Igen, hölgyeim és uraim, bemutatom a férjemet.) Ami persze nem azt jelenti, hogy nem kíváncsi rá egyáltalán, de amellett, hogy velem él, olvassa a blogomat és az Instagramomat is követi, így a Twitter feedjében már inkább zavaró sokadszorra is visszajelzést kapnia olyan dolgokról (mint a vacsorám vagy a hálalistám), amikről egyébként is tud.
   Valahogy így voltam én is, elsősorban azokkal a bloggerekkel, akiknek továbbra is lelkesen követem a blogját és az Instagram fiókját, de a tweetjeik már nem adnak sok újdonságot, és az írókkal és színészekkel is, akiknek érdekel a munkássága, a csicsergésük mégsem gazdagít.
   Az is előfordulhat persze, hogy egy csatornát még ezeken a szűrőkön átengedve is érdemesnek tűnik bekövetni, és mégis zavarónak bizonyulnak néhány nap után – ekkor sem szabad lelkiismereti kérdést csinálni a dologból, hanem nyugodtan le lehet iratkozni bármelyik csatornáról, bármikor. (Egyébként felhatalmazok mindenkit, hogy nyugodt lelkiismerettel kikövessen Twitteren és csak akkor kövessen vissza, ha már kitaláltam, hogyan tweeteljek hasznosabban.)
3. Kövess hivatalos csatornákat a személyesek helyett! – Ez a fentiekkel ellentétben nem aranyszabály, hiszen van olyan, aki pontosan a személyes tweetek iránt érdeklődik. Mivel azonban számomra annak a színtere az Instagram, ahol vizuálisan követem, mi újság az ismerőseim és kedvenc hírességeim, bloggereim életében, a Twitterrel más a célom. Ezért leiratkoztam az egyes személyek csatornáiról, és helyettük hivatalos oldalak tweetjeit figyelem, akik, Petit idézve, jobban megválogatják, mit osztanak meg, és nem posztolják ki még a tízóraijukat is. Ezért például a mormon mami bloggerek helyett, akiknek a mindennapjait Instagramon is követem, a mormon egyház hivatalos csatornájára iratkoztam fel, a motiváló könyvek szerzői helyett pedig a TED hivatalos tweetjeit követem.

Amit még nem sikerült kitalálnom, az az, hogy hogyan használjam okosan megosztóként is a platformot.

Ti hogyan használjátok okosan a Twittert?