Blogszülinap – 2 éves a Kincsesfüzet

Ismét elérkezett egy évforduló: ma két éves a Kincsesfüzet blog. (Boldog születésnapot, kicsi! :))

Egy évvel ezelőtt, a Kincsesfüzet első születésnapjára írt cikkemben olvashattatok róla, milyen csinos statisztikákkal büszkélkedhetek. A Kincsesfüzet első éve a nyüzsgésről és a növekedésről szólt. Az elmúlt egy évem tele volt eseménnyel és változással (néha csak kapkodom a fejem és alig akarom elhinni, mennyi minden történik körülöttem), a blog életében viszont ez az év a stagnálás és a vissza-visszaesés időszaka volt. Őszintén szólva, néhányszor megfordult a fejemben, hogy talán itt volna az ideje, hogy – forradalmi ötletek és látványos eredmények híján – felhagyjak a dologgal.

De ilyenkor blogger idolom, Via szavai jutnak az eszembe: mindenkinél eljön az a pont, amikor úgy érzi, talán jobb lenne kiszállni. Aki ennek ellenére is folytatja, az lesz az a “piszok mázlista” a végén, akinek “bezzeg összejött”, mert “szerencséje volt”. Ezért addig is, amíg be nem indul újra a pezsgés, egyszerűen csak csendes hálával gondolok erre az időszakra (az esőre a szivárvány előtt), hogy utólag elmondhassam: ez volt az az különleges időszak, amikor csatlakoztam a piszok mázlisták klubjához.

Úgyhogy ne aggódjatok – én még maradok. :) Remélem, maradtok ti is.

Továbbra is követhettek az alábbi platformokon:

Blog: kincsesfuzet.hu (kincsesfuzet.wordpress.com)
Instagram: @timi_kincsesfuzet
Tumblr: kincsesfuzet.tumblr.com
Facebook: facebook.com/kincsesfuzet
Twitter: @nagytimi85
Moly: @nagytimi85
Pinterest: pinterest.com/nagytimi85

Ha szeretnétek valami apróságot adni blogszülinapi ajándékként, meséljetek valakinek a blogomról, küldjétek el a linkjét e-mailben, vagy osszátok meg Facebookon! :)

Milyen szerencse!

A pozitív pedagógia kapcsán hallottam nemrég egy előadáson egy nagyon jó technikát, amit érdemes mind a gyermekekkel, mind magunkkal szemben alkalmaznunk.

Tulajdonképpen a gondolat-nagytakarítás módszeréhez is tartozik, hiszen itt is a szavaink átformálásán keresztül formáljuk át a gondolatvilágunkat.

Tegyük tehát ezt: ahányszor meg akarnánk szidni gyermekünket vagy magunkat, mondjuk inkább azt, “milyen szerencse, hogy…”

Valahogy így működik:
De ügyetlen vagy, hogy leejtetted, szégyelld magad!
Milyen szerencse, hogy nem tört össze!
(vagy ha összetört) Milyen szerencse, hogy nem repedt meg a járólap!
(vagy ha megrepedt) Milyen szerencse, hogy nem vágtad meg magad!
(vagy ha megvágta) Milyen szerencse, hogy nem sérültél meg komolyabban!
(vagy ha megsérült) Milyen szerencse, hogy itt vagyok veled!

Gyakoroljátok a pozitív pedagógiát szeretteiteken és magatokon!