Boldogságterv #18 – Házasság és Valentin-nap

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem és havi témák segítségével igyekszem elmélkedni a boldogságról és az élet dolgairól. Boldogságtervem naplóját hétvégenként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt találjátok.

A férjemmel már az esküvőnk előtt is többé-kevésbé bojkottáltuk a Valentin-napot, most pedig ifjú házasokként megint felmerült köztünk a téma, hogy mire is való a Valentin-nap, érdemes, nem érdemes, hogyan érdemes ünnepelni.

Kell ünnepelnie a házasoknak a Valentin-napot?

“Kell ünnepelnie a házasoknak a Valentin-napot?” – Ezt a kérdést tegnap tette fel nekem a férjem, az én válaszom pedig az volt rá, hogy egyrészt senkinek sem kell ünnepelnie a Valentin-napot – másrészt viszont semmiképp sem szabadna felhagyni az ünnepléssel csak azért, mert valaki házas… sőt.

Ahogy a tegnapi cikkemben is írtam, a szerelem nem olyasmi, ami egyszer megtörténik, piros plüss-szívek és bonbonok között, és aztán nincs vele már több teendő életünk végéig. Épp ellenkezőleg, a szerelem olyasmi, amit életünk végéig, minden nap ápolni, táplálni, építeni kell.

Éppen ezért, ha a Valentin-nap a szerelmesek ünnepe, a házasoknak méginkább ünnepelniük kellene, mint a randizóknak – hiszen ők már elköteleződtek a feladat mellett, hogy életük végéig fenn fogják tartani egymás közt a szerelmet, míg a randevúzók még csak mérlegelik, hogy megtalálták-e a megfelelő partnert az elköteleződésre.

Úgyhogy a válaszom a férjem kérdésére egészen pontosan ez volt: “senkinek nem kell ünnepelnie a Valentin-napot, és nekünk sem kell a Valentin-napot máshogy ünnepelnünk, mint eddig, de most, hogy házasok vagyunk, jobban kell ünnepelnünk”.

Aznap mindenki tud ünnepelni

Ahogy mondtam, jobbára bojkottáltuk a Valentin-napot, amióta csak együtt vagyunk, de azért egészen soha nem hagytuk elmenni magunk mellett. Nem csaptunk körülötte nagy felhajtást, de egy-egy apró figyelmességgel megemlékeztünk róla.

Úgyhogy tegnap hoztam is haza néhány szelet cukrászdai süteményt, de mire hazaértem velük este, már nem igazán kívántuk, hát áttoltuk az ünneplést ma reggelre, amikor az ebédlőasztalunk mellett, lustán és pizsamásan, a reggeli után osztoztunk meg egy szelet tortán.

Amikor egy ölelés kíséretében boldog Valentin-másnapot kívántam a férjemnek, a válasza az volt: “Az úgyis sokkal jobb. Aznap mindenki tud ünnepelni, de másnap már nem mindenki tud.”

És azt hiszem, ezzel dióhéjban össze is foglalta a Valentin-nap (és úgy általában minden ünnepnap) lényegét. Aznap, hivatalosan, nagy csinnadrattával mindenki meg tudja ünnepelni az ünnepet. Az igazán fontos viszont az, hogy egy másnapon vagy egy akármilyen hétköznapon is meg tudjuk-e tartani a szerelem ünnepét, a szeretet ünnepét, az anyák napját, az apák napját, a gyereknapot, a halottainkra emlékezés napját és a többi ünnepet.

Reklámok

Éhezők viadala könyvkritika és az örök szerelem anatómiája

A Valentin-nap tiszteletére, és mivel ezt a hónapot egyébként is a házasságnak szenteltem a boldogságtervem keretében, egy rendhagyó könyvkritikával készültem, ami azóta motoszkál a fejemben, hogy januárban egy szusszra kiolvastam a Hunger Games – Éhezők viadala sorozatot. A cikk első felét mindenki nyugodtan olvashatja, de a “tovább” gombra csak az kattintson, akit nem zavar, ha a sorozat végkifejletét taglalom.

“Ne azért imádkozz, hogy az legyen a társad, akit szeretsz, hanem azért, hogy szeresd a társadat.” (Spencer W. Kimball)

A napokban olvastam egy cikket, aminek hatására hosszan elmélkedtem a boldogságról: hogy mi a boldogság és mi nem az, hogy mi az, amit csak összekeverünk vele. Összetévesztjük az örömöt a boldogsággal, holott a kettő közel sem ugyanaz. Az öröm a boldogság építőköve, de önmagában csak egy pillanatnyi érzés, és ha nem dolgozunk meg azért, hogy ezt az örömöt megtartsuk, megéljük, újra és újra megteremtsük, akkor önmagában még nem tesz minket boldoggá.

A boldogság tehát egy hosszabb távú projekt: döntések, odafigyelés és munka eredménye. A boldogság: építkezés. – És a szeretet is az. A vonzalom, a szenvedély, az egymásban lelt öröm mind pillanatnyi érzések, építőkövek, de folyamatosan oda kell figyelnünk és meg kell dolgoznunk azért, hogy ezekből az építőkövekből felépítsük a szeretetet, a szerelmet.

Vonzalmat, szenvedélyt sokan ébreszthetnek bennünk, de elköteleződni olyasvalaki mellett érdemes, akivel hosszú távú (élethosszig tartó) szövetséget tudunk kötni arra, hogy együtt végezzük azt az építőmunkát, amelynek során folyamatos összefogásban dolgozunk azon, hogy a szerelem, a szeretet köztünk fennmaradjon és mindig megújuljon. Ezért is fontosabb arra törekednünk, arra figyelnünk, hogy hosszú távon szeretni tudjuk a társunkat, ahhoz kérni útmutatást, erőt, ihletet, hogy a szeretet építőmunkáját el tudjuk végezni, mint arra vágyni, hogy egy pillanatnyi szenvedélyt varázsütésre örök életűvé tudjunk tenni.

Most pedig, hogy ezt a gondolatmenetet megosztottam veletek, el is érkeztünk az Éhezők viadalához. Nem szokásom egy könyvet sem túl kritikus, túl elemző szemmel olvasni, mivel viszont az Éhezők viadala egy ifjúsági történet, és a disztópikus világ problémáin túl olyan nagyon is aktuális és korosztály-specifikus kérdésekkel foglalkozik, mint a valóságshow-kból felörő celebek élete vagy a kamaszkori szerelem, párválasztás, a szokásosnál egy kicsit élesebb szemmel figyeltem, milyen üzenetet közvetít a könyvsorozat befejezése ezekben a témákban.

Bővebben…

Boldogságterv #17 – A stabil házasság titka

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem és havi témák segítségével igyekszem elmélkedni a boldogságról és az élet dolgairól. Boldogságtervem naplóját hétvégenként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt találjátok.

Februárban a Valentin-nap ürügyén a témám a házasság.

1×1 a párbeszédben

Gretchen Rubin szerint “a stabil házasság titka az, ha minden áldott nap legalább három dolgot nem teszünk szóvá” – míg Farkas Lívia azt tanácsolja, hogy minden napot zárjunk azzal, hogy három pozitív élményt megosztunk a házastársunkkal. Úgy gondolom, ez a két tanács nagyon jól összevethető és tulajdonképpen egy irányba mutatnak: hogy ha választhatunk, hogy a házasságunkban pozitívan van vagy negatívan kommunikáljunk egymással, mindenképpen a pozitív utat kell választanunk, nyaggatás, piszkálódás, szurkálódás nélkül.

Stay Positive

Emlékszem, amikor Ditta barátnőm megkérdezte tőlem, hogy mi szoktunk-e veszekedni (úgy igazán, haragból, marakodón veszekedni), és a meglepő válasz az, hogy igen, szoktunk – ha nem is gyakran, de szoktunk. De amit ennél fontosabbnak tartok, az az, ahogy ezek a veszekedések végződni szoktak, miután túlvagyunk a válogatott sértéseken és a tüntetőleges hallgatáson. Mindig eljön ugyanis a pont, amikor rájövünk, hogy ezek a sérelmek is ugyanolyanok, mint az összes többi, ami a hétköznapokban ér: legszívesebben egymásnál keresnénk rájuk a gyógyírt. És ezt is tesszük. – Akármeddig is tart, de elkerülhetetlen, hogy visszatérjünk egy konstruktív párbeszédhez, ami már nem arról szól, hogy mindenki eldurrogtatja a leghalálosabb fegyvereit, hanem arról, hogy megpróbálunk újra utat keresni egymáshoz, aztán pedig együtt egy utat kifelé a kalamajkából, amibe keveredtünk.

Zsák a foltját

Sokáig voltam a foglya annak a tévhitnek, hogy a párom feladata az, hogy megváltoztassa a természetemet. Mindig introvertált típus voltam, aki nehezen mozdult ki a csigaházából, és sokáig azt reméltem, hogy ez párként meg fog változni – majd sokat bosszankodtam rajta, hogy a párom galád módon nem volt hajlandó megfelelni ennek az elvárásnak.

Mígnem lassan szembenéztem a ténnyel, hogy mi egy tökéletes “zsák a foltját” stílusú, introvertált pár vagyunk. Tökéletesen érezzük magunkat a négy fal között, a magunk zárt világában, ahol az életünk a maximális megelégedésünkre zajlik, amint felhagyunk azzal, hogy megpróbáljunk másmilyennek tűnni, mint amilyenek vagyunk.

Először egy embert kell szeretned

Teréz anya szerint addig nem várhatjuk el magunktól, hogy szeretni tudjuk az egész világot, amíg nem tudunk egyetlen embert, méghozzá a hozzánk legközelebb lévő embert igazáb szeretni.

Ami azt illeti, amikor először olvastam, a férjem jutott az eszembe, és teljes szívemből egyetértettem ezzel az üzenettel, mert én magam is érzem, hogy mekkora erőt ad nap mint nap az, hogy a férjemmel olyan a kapcsolatom, amilyen. De aztán ahogy egy kicsit jobban belegondoltam, rájöttem, hogy van egy ember, akit még a társunknál is jobban kell szeretnünk, hiszen még nála is közelebb áll hozzánk, ez az egy ember pedig nem más, mint önmagunk.

Ugyanúgy, ahogy a világ felé irányuló szeretet és az egy ember felé irányuló szeretet nem ellentmondásosak, nem egymást kioltó törekvések, ugyanúgy az sem mond ellent egymásnak, hogy teljes szívünkből szeressük, támogassuk, tiszteljük önmagunkat, és ugyanezt megtegyük a társunkért. Sőt, ezek egymást feltételező és egymást erősítő dolgok.

Amióta egyre inkább elfogadom önmagamat olyannak, amilyen vagyok, azóta sokkal teljesebben tudom szeretni a férjemet is, és boldogabb a kapcsolatunk, mert ahelyett, hogy megpróbálnám rátestálni a problémáimat, inkább mindkettőnket felszabadítom alóluk.

Ti hogyan teszitek boldogabbá a kapcsolatotokat, és a kapcsolatotok hogyan tesz boldogabbá titeket?

Boldogságterv #16 – Hozzáadom lélegzetem a tiédhez

A januári tervezős boldogságtervem nem épp a tervezettek szerint alakult (hahh! még egy ilyen szóvicc, és lőjetek a Dunába!…), remélem, hogy februárban sikerül majd egy kicsivel több hasznos tartalmat gyűjtenem nektek a rovat keretein belül. Ezért igyekeztem egy talán könnyebben megközelíthető témát keresni, egyben engedve a kísértésnek, hogy a triviálisan aktuális témát válasszam erre a hónapra: a Valentin-nap égisze alatt a házasságot.

Februárban igyekszem tehát azt helyezni a figyelmem és a boldogságterv cikkeim középpontjába, hogy hogyan tesz boldogabbá a házasságom, és persze hogy én hogyan igyekszem boldogabbá tenni a házasságomat.

Hozzáadom lélegzetem a tiédhez

És a hónapra szóló ihletőül, bár tudom, hogy korábban már elhoztam, ismét megmutatnám az esküvői meghívónkon szereplő idézetet:

“Hozzáadom lélegzetem a tiédhez
Hogy életünk hosszú legyen a földön
Hogy népünk sokáig éljen
Hogy egyek lehessünk
Hogy együtt végezhessük be utunkat
Hogy mindent bejárhassunk, míg élünk.”
(Indián ének)

Ilyen volt a polgári esküvőnk

Ahogy ígértem, az egyházi esküvő “szövegkönyve” után elhozom a polgári esküvőnkét is. Ahogy ott is, itt is kihagyom az eskük és a szertartás szövegét, és csak az anyakönyvvezetőnk hozzánk intézett szavait és az általa válogatott verseket hozom el.

Juhász Gyula: Szerelem?

20140810-165843-61123016.jpg

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár, ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!

Jégerné Horváth Éva anyakönyvvezető szavai

20140810-165945-61185698.jpg

A mai nap gyönyörű, ma minden csupa virág, mosoly, ünnepi zene, hiszen ma ünnep van. Az augusztus 17-ét nem jelzi a naptár piros betűvel, számotokra mégis a legszebb családi ünnep lesz egy év múlva, tíz év múlva, és sok-sok év elteltével is. Kívánom, hogy egy életen át szeretettel emlékezzetek a mai napra, nagyon szeressétek egymást, segítsétek társatokat jóban, rosszban egyaránt. Soha ne feledjétek, hogy lehet az élet gondtalan, derűs, de jöhetnek borús, gondterhelt napok, az egészséget váratlanul felválthatja a betegség, de mindig nagyon szorítsátok egymás kezét, soha ne fogyjon el a szeretet, mert akkor könnyebb a teher, és közös erővel leküzdhetitek a nehézségeket.
Nemcsak hivatalból, de mint magánember is, családpárti vagyok. Hiszem, hogy a családban elő ember felelőssége sokkal nagyobb, ugyanakkor érzésvilága sokkal gazdagabb, mint az egyedülálló, magányos emberé. Ezért hát arra buzdítom mindig az előttem álló párt, hogy a házasságban elsősorban a családi békesség és harmónia megteremtésére törekedjenek. Erre kérlek most titeket is.
A családi harmónia azonban csak akkor lesz tökéletes, ha alkalmazkodni is tudtok egymáshoz. A házasságot azonban nem elég csak megkötni: folyamatosan és állandóan ápolni kell. Véleményem szerint a házasság hasonlít az élő fára. Ha a fát ápoljuk, gondozzuk, akkor tavasszal gyönyörködhetünk a virágjában, nyáron megpihenhetünk árnyat adó lombja alatt, ősszel pedig élvezhetjük gyümölcsét. Ha nem ápolják, levelét hullajtja és elszárad. Ápoljátok tehát ti is a házasságotokat.
Kedves Tímea és Péter, a házasságkötésnek jelképei vannak: a gyönyörű menyasszonyi ruha, a virág, a gyűrű. A jelképek mind jelentenek valamit: a virág az élet folytatását, a gyűrű a szerelmet, az aranykarika körbefonja ujjatokat, nincs kezdete és nincs vége. Azt, hogy szerelmetek hol kezdődött, azt ti tudjátok, hogy hol ér véget, azt soha ne keressétek. Egy hosszú életen át őrizzétek az aranykarika csillogását, s ha ránéztek, róla mindig társatok mosolyogjon rátok.
Az élet legnagyobb varázslata, amikor két ember megtalálja egymásban azt a társat, akinek az életét gyönyörűvé akarja varázsolni. Veletek megtörtént ez a csodálatos érzés, kialakult a szerelem, az életnek egy olyan ajándéka, ami a mindennapok örömébe van csomagolva, a figyelmesség szalagjával van átkötve, és meghittséggel, törődéssel van díszítve. Nektek is szükségetek lesz egymásra, mert társ nélkül nem olyan szép a világ. Lehet csodálatos a tenger, lehetnek szépek a hegyek, gyönyörködhetünk egy képben, egy zenében, de mit sem ér mindez, ha nincs mellettünk ő, akivel megoszthatjuk mindezeket az élményeket. A közös örömök és a jövőről alkotott azonos elképzelések erősítik meg két ember összetartozását.
Kedves Tímea, erről a gyönyörű menyasszonyi ruháról, gondolom, régóta álmodtál. Ma az álom valósággá vált, de nagy felelősség vár rád: mint feleségnek kell a családi tűzhely melegét őrizned, hogy körülötte mindig békesség legyen. Légy férjednek szerető felesége, és idővel jó édesanya.
Kedves Péter, nem tudom, mióta szereted Tímeát, de gondolom, azóta az volt a legtitkosabb vágyad, hogy őt anyakönyvvezető elé vezesd. Nagyon szeresd őt egy hosszú életen át, és akkor a te életed is nagyon boldog lesz. Legyél párodnak hűséges férje, és idővel jó édesapa.
Hozzátok meg a szeretet áldozatát azzal, hogy vállaljátok születendő gyermekeiteket, és azok felnevelését. Akkor lesz családotok igazán boldog, ha életetek folytatásaként betoppan egy kis emberke, akit becsületes és szorgalmas emberré kell felnevelnetek.
Kedves házaspár, új élet küszöbén álltok, az új család megalapítása azonban nem jelenthet elszakadást a gyermekkori otthontól, a szülőktől, testvérektől, akik oly sok szeretettel álltak eddigi életetek során mellettetek. Gondoljatok arra, hogy el nem múló szeretettel tartoztok szüleiteknek, akiktől az életet kaptátok, akik felneveltek benneteket. A legnagyobb ajándék, amit ma ti adhattok szüleiteknek, az az időtök, és a mesétek mind a napi életetek történeteiből. Tudnotok kell, hoy minden szülőben ott lakozik egy ki nem mondott érzés, egy gondolat, amiről nem beszél, de vágyik rá: a szülőd vagyok, érints meg, ahogy én érintettelek, amikor kicsi voltál. Fogd a kezem, bújj közelebb, és érintésed elmeséli, mit érzel.
Kedves Tímea, azt kívánom, teremts olyan otthont, ahová jó hazamenni, és ahol jól érzitek magatokat, ahol rend van és nyugalom, jó hangulat és finom ételek az asztalon. Annak jelképeként, hogy otthonotokban legyen mindig bőség, átnyújtom neked ezt a kenyeret.
Kedves Péter, ezt az üveg bort neked nyújtom át azzal a kívánsággal, hogy otthonotokban legyen mindig derű és vidámság.
Mindkettőtöknek azt kívánom, hogy ez a kék szalag, amivel át van kötve a kenyér és a bor, jelképezze, hogy közös otthonotokban legyen mindig békesség.

Jobbágy Károly: Aki szeret

20140810-170045-61245443.jpg

Aki szeret, annak varrd fel a szakadt gombját,
mert könnyen meglehet, hogy felvarrja más.

Aki szeret, annak hallgasd meg baját, gondját,
mert könnyen meglehet, hogy meghallgatja más.

Aki szeret, azzal sose légy morc, goromba,
mert könnyen meglehet, hogy rámosolyog más.

Aki szeret, szeresd! S öleld meg naponta!
Mert könnyen meglehet, hogy megöleli más.

És akkor – hidd el! – nem ő a hibás.

[A fotókat Nyikos Péter készítette.]

Ilyen volt az egyházi esküvőnk

Holnap lesz egy éve annak, hogy Petivel összeházasodtunk. Gyönyörű nap volt, két gyönyörű szertartással, mindkettőt nagyon szép emlékként őrizzük a szívünkben, az esküvői albumokban, és még hangfelvételekben is. Ezért arra gondoltam, ma és holnap két részletben megosztom itt a blogon az egyházi és a polgári szertartás szövegeit, mert úgy érzem, az eskető papunk és az anyakönyvvezetőnk is kitett magáért, hogy értékes, megörökítésre méltó szertartást prezentáljon nekünk.

Az egyházi szertartásra mi választhattuk ki a szövegeket (a gyakorlatban persze én válogattam, Peti pedig bólintott :)), amit nagyon kedves gesztusnak tartottam. Szentleckének Szent Pál apostolnak a Kolosszeiekhez írt leveléből választottam egy részletet a türelemről, a háláról és a többi olyan erényről, amik összetartanak egy házasságot. Az olvasmány az Énekek énekének néhány részlete lett, amik a szerelem és a szenvedély erejéről szólnak. Az evangéliummal kapcsolatban pedig nem is volt kérdés, hogy Máté evangéliumának a kősziklára épített házról szóló részlete lesz az, ha már van egy személyre szóló kősziklám, egy Péterem, akire építkezhetek. (Tudniillik a Péter név kősziklát jelent.)

Szentlecke Szent Pálnak a Kolosszeiekhez írt leveléből

Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet.
Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak.
Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke.
S Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre vagytok hivatva, egy testben.
Legyetek hálásak, Krisztus tanítása éljen bennetek elevenen, s teljes bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást. Az Istennek énekeljetek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent énekeket.
Akár mondtok, akár tesztek valamit, tegyetek mindent Urunk Jézus nevében, így adjatok hálát általa Istennek, az Atyának.

Olvasmány az Énekek énekéből

Csitt! A szerelmem! Nézzétek, ő jön ott, ugrál a hegyeken és szökell a dombokon!
Szerelmem olyan, mint a gazella, a fiatal szarvas a hasonmása. Nézzétek, már itt áll házunk falánál, benéz az ablakon, nézelődik a rácson át.
Aztán köszön, s így szól szerelmesem:
Kelj föl, kedvesem, gyere szépségem!
Sziklák hasadékában fészkelő galambom, rejtekhelyeden, a szirtek szegélyezte ösvényen mutasd meg arcodat, hadd halljam hangodat, mert szépen cseng a hangod, és bájos az arcod.
Tegyél a szívedre pecsétnek, mint valami pecsétet a karodra! Mert mint a halál, olyan erős a szerelem, olyan a szenvedély, mint az alvilág. Nyila tüzes nyíl, az Úrnak lángja.
Tengernyi víz sem olthatja el a szerelmet, egész folyamok sem tudnák elsodorni.

Evangéliumi tanítás Máté evangéliumából

Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: – Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát.
Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát.
Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja.
Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette.
Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált.”
Ezzel Jézus befejezte ezeket a beszédeket. A nép ámult tanításán, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók.

Tóth Miklós atya szavai

A jegyesség ideje alatt volt alkalmatok arra, hogy jól megismerjétek egymást, és most itt vagytok az oltár előtt, mert ti ketten is úgy látjátok, hogy megérett az idő arra, hogy az Isten színe előtt itt a templomban mint férj és feleség, összekössétek az életeteket.
Ha egy család életét nézzük, a férj és a feleség mind a ketten arra törekszenek, hogy családjukban harmonikusan és békességben éljenek. Ti is a sok-sok beszélgetés alatt még jobban megismertétek egymást, és nagyon jól kiegészítitek egymást jellemeteket illetően. Bizonyára ezért is választottátok a szentleckét, ahol Szent Pál apostol erről tanít benneteket: lelketeket töltse el az irgalmasság, a jóság, a szelídség és a türelem. Ahogyan néhányszor találkoztunk már, láthattuk ezeket a legjellemzőbb tulajdonságaitokat, ezek megvannak bennetek, és igyekeztek eszerint élni, hogy így békesség töltse be szíveteket-lelketeket.
Ezután hallottuk az első olvasmányt, az Ószövetség egy szép részletét. Az olvasmányban a fiatal pár egymás iránt érzett szeretetét énekli meg a szerző. És egyetlen gondolatot hadd ragadjak ki belőle, bizonyára nektek is megragadta ez a figyelmeteket: tégy engem, mint pecsétet, karodra. Ez a pecsét a végleges, az elszakíthatatlan szeretetet jelzi mindkettőtök számára. Időnként majd vegyétek elő ezt a szentírási részletet, olvassátok el újra és újra, és emlékezzetek vissza erre a gondolatra: tégy engem, mint pecsétet, karodra.
Aztán hallottuk az evangéliumi történetet, az Evangélium pedig a családalapítás bölcsességére figyelmeztet benneteket. A keresztény hit, a krisztusi szeretet, a mindennapi imádság, a szentmise, a szentáldozás, mindez szikla alapja lesz családi életeteknek.
Aztuán szívesen mondom azt is, ahogy el szoktam mondani más jegyespároknak is az esküvő alkalmával, hogy a mai naptól a szülői hivatásra vállalkoztok. Te, Tímea, az édesanyai hivatásra, te, Péter, pedig az édesapai hivatásra. Mennyire kifejező ez a szó, csupa nagybetűvel: HIVATÁS. Mit jelent ez számotokra? Nektek kell majd mintát adnotok és fölnevelnetek leendő gyermekeiteket. Mennyire fontos ez!
És azt is el szoktam mondani, nemcsak a jegyesoktatáson, de az iskolába kerülő kisgyermekek szüleinek is, hogy a kisgyermeket hogyan kell nevelni. Annyi gondot fordítanak a szülők a gyermekek testi ápolására-nevelésére, ugyanakkor megfeledkezünk a lélek ápolásáról. Pedig akkor egész az ember, ha testét, szellemét és lelkét, mindegyiket kellően gondozzuk, ápoljuk. Ti ne essetek abba a hibába, hogy csak a testét szeretnétek gondozni, hanem az egész embert, a fejlődő kisgyermeket kell néznetek, s így fölnevelnetek családotokban.
S ezzel kapcsolatban szeretnék még valamit elmondani. Több alkalommal hallottuk már az édesanyáktól, amikor megszületett az első kisgyermekük, hogy kimondják ezt a mondatot: nekem az első a most megszületett kisgyermekem. És ez nem igaz. Mert neki, a feleségnek, az édesanyának az első továbbra is a férje. A férjnek pedig ezután is az első a felesége. És akkor a kettőtök szeretetkapcsolata, gondoskodása mellett már az első lehet kettőtöknek a kisgyermek, aki megszületik a családban, és így fölnevelitek őt.
Tehát ne feledkezzetek meg erről: figyeljetek egymásra, legyen gondotok egymásra, mint férjnek és mint feleségnek. Ezt láttátok szüleitektől is, hiszen szüleitek is sokat fáradoztak értetek. Köszönjétek meg nekik a mai napon ezt a gondoskodó, fölnevelő szeretetet.
Az Isten kezébe teszitek le a mai naptól a ti kettőtök életét, de családotok sorsát is. És ott, az Isten kezében ez jó helyen van. Hogyha az Isten hordoz titeket a tenyerén, akkor bízhattok az Ő szeretetében, bízhattok az Ő gondviselő jóságában.
Befejezésül pedig mit kívánok nektek én az esküvőtök napján a templomban? Kedves Tímea és Péter, innen a templomból, az oltár elől, ahol hamarosan kimondjátok az igent, a Jóisten áldásával indultok el erre a szép, nagyon hosszú, sokszor talán göröngyös útra, a házastársi és a családi élet útjára. Mind a kettő nagyon fontos, a ti kettőtök szeretetének a házastársi kapcsolata, és a családi életetek is, amely kiteljesül, kiegészül majd a kisgyermekekkel. És mindaz a jókívánság, amit a templomajtóban szeretteitek és jóbarátaitok kívánnak nektek, az valósuljon is meg boldog, békés családi életetekben. A Jóisten áldása, óvó, vigyázó szeretete kísérje végig egész házastársi és családi életeteket, ámen.

[A fotókat Nyikos Péter készítette.]

Egy Oriflame katalógus utóélete – Kollázs és inspiráció

Néhány hónapja már én is a jól csengő “Oriflame tanácsadónő” titulust viselem – bár egyelőre főleg a családnak adok Oriflame tanácsokat és rajtuk kívül még a kollégáimnak juttatom el a katalógust (meglepő módon egyébként már ez is elég, hogy fedezzem a költségeket és egy kis filléres haszonra tegyek szert), úgyhogy már hánykolódott néhány Oriflame katalógus a lakásban az elmúlt időszakokból.

Mielőtt a legutolsót is kiselejteztem volna, eszembe jutott, mennyire bíztatta az olvasóit Via a “Légy kreatív!” kihívás-sorozatában arra, hogy a kollázskészítésben is kipróbálják magukat. Ezért még időben megmentettem magamtól az utolsó lejárt katalógust, elővettem a naplónak szánt, de elsikkadt kis Dolce Blocco Secretbookomat, és készítettem néhány kis kollázst.

Az élet egy festővászon

Az első képhez az Imagination Eau de Toilette parfüm szlogenjét használtam fel – “Az élet egy festővászon – töltse meg képzelete színeivel!”, és egy “Határtalan!” felkiáltással, némi rózsaszín felhővel és orchideával alkotói motivációvá egészítettem ki.

20140712-201950-73190928.jpg

Hétvége, harmónia, szerelem

A Fairy City Lights Eau de Toilette parfüm városi fényes illusztrációja is megihletett. Először valami pezsgő, mozgó, nyüzsgő nyári képet akartam készíteni belőle. De aztán rájöttem, hogy számomra a pihenés és a feltöltődés forrása nem ez. Így a feltöltődős inspirációm mottója ez lett: “Weekend is Love & Harmony” – “A hétvége a szerelem és a harmónia ideje.”

20140712-202525-73525570.jpg

Ti szoktatok kollázst készíteni?

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Legemlékezetesebb nyaralásom

A férjem és én nem vagyunk nyaralós típusok (hogy Viát idézzem, mi általában a járdaszigetekre járunk nyaralni), ezért, meglepő vagy sem, immár több mint kilenc éves kapcsolatunk alatt az egyetlen közös nyaralásunk a nászutunk volt. Egy kicsit izgultam is miatta, hogy vajon nem fogunk-e hajbakapni valami miatt a szervezés és az út során. De szerencsére jók voltunk, mint mindig: bármilyen ellenvélemények is kísérték is a dolgot, mi kitaláltuk, mit akarunk, konszenzusra jutottunk, és következetesen végigvittünk mindent.

Nászút lévén sokan Thaiföldre, Velencébe, tengerpartra akartak küldeni minket, nekünk azonban a fő szempontjaink ezek voltak:

  • Legyen külföld, hogy kicsit kiszakadjunk, de ne legyen messzebb néhány órás autóútnál, amit Peti még le tud vezetni biztonságosan egyedül, hogy autóval mehessünk és az utazásban se kelljen senkihez és semmihez igazodnunk.
  • A célunk egy kisváros legyen, minél eseménytelenebb, annál jobb, hiszen a fáradalmainkat kipihenni megyünk.
  • Szállodába menjünk, hogy ne kelljen ellátnunk magunkat, hanem csak a pihenés legyen a dolgunk.
  • Legyenek ott hegyek.
  • A szállodának legyen ingyenesen használható medencéje.
  • És nyilván volt egy költségkeretünk is.

Nem volt túl sok kérdés afelől, hogy az úticélunk Ausztria lesz, és Peti nagyjából Salzburg vonalában húzott egy határt a térképen, hogy eddig tud elautózni. Az utazási irodától kaptunk egy listát azokról a helyekről, amik megfeleltek az igényeinknek és még volt foglalható szoba az esküvőnk utáni hétre. A döntési szisztémánk a célpont kiválasztásakor remekül működött: nem akartuk túlvariálni és túlkontrollálni. Aznap, amikor megkaptuk a hosszú-hosszú listát a lehetséges helyekről, mire Peti hazaért a munkából, én nagyjából fél óra alatt átnéztem és alaposan megnyirbáltam a lehetőségeket, két-három célpontra szűkítve a listát a booking.com képei és leírásai, valamint a költségek alapján, és megjelöltem köztük is azt az egyet, ami nekem a legszimpatikusabb volt. Peti hazaért, vetett rá néhány pillantást, és annyit mondott: jó lesz.

Hát, így esett a választásunk a Salzburg tartománybeli Bad Hofgasteinre, és azon belül is a Hotel Alpina szállodára. Az esküvőnk utáni vasárnapot kóválygással töltöttük, másnap pedig nekivágtunk életünk első közös autós kirándulásának. Igazság szerint nagyon jól szórakoztunk, Peti remek sofőr, én egyre jobb navigátor vagyok, a táj gyönyörű volt. Jókat beszélgettünk, gyorskaját ettünk és egyáltalán nem idegesítettük magunkat akkor sem, amikor torlódásba keveredtünk az autópályán, sem hazafelé, amikor viharban utaztunk.

A szállodában gyümölcstállal és pezsgővel vártak minket (azt hiszem, az utazási iroda elkottyantotta, hogy nászutasok vagyunk), a szobánkból pedig ez a kilátás fogadott:

20140614-152146-55306880.jpg
[Kilátás. #view #hotelalpina #austria #badhofgastein #honeymoon
http://instagram.com/p/dMS-papLPm/]

A nászutunk egy hete hihetetlen lustasággal telt – pont ahogy terveztük. Ahogy a szállodában körbenéztünk, megállapítottunk, hogy szinte kivétel nélkül osztrák nyugdíjasok vesznek minket körül – de arra jutottunk, hogy nem az a baj, ha az ember huszonévesen az osztrák nyugdíjasok életét akarja élni, hanem az, ha nem teszi, ha magára erőlteti Thaiföldet vagy Velencét, mert ez dívik mostanság, és az álmait sóhajtva elteszi a nyugdíjas éveire. Úgyhogy a napjaink kényelmes egyformaságban teltek: kiadós villás reggelikkel és vacsorákkal (akárhányszor Peti rendelt a pincérnél és azt mondta: “for my wife”, hevesebben dobogott a szívem), lusta úszkálással a hegyekre néző medencében, barangolással és fényképezéssel a városka utcáin és patakparti ösvényein, esőnapokon és álmos délutánokon pedig olvasgatással és társasjátékkal a szállodai szobában.

Rengeteget beszélgettünk és tervezgettünk, és úgy gondolom, hogy a nászutunknak nagy szerepe volt abban, hogy az esküvő ne csak egy egynapos buli legyen az életünkben, ami után minden visszatér a régi kerékvágásba, hanem valóban egy új időszak kezdete. Akkor már nyolc és fél éve voltunk együtt, összeszokott párosként, közös emlékekkel, tervekkel, célokkal és szokásokkal, mégis, a nászút alatt még jobban egymásra hangolódtunk, még közelebb kerültünk egymáshoz, és erősebben tértünk vissza a régi életünkbe, még jobban összekovácsolódva, még több lendületet kapva ahhoz, hogy a közös életünkön dolgozzunk – még jobban szeretve egymást.

A nászutunk utolsó napján elfogott a melankólia: néztem ezt a gyönyörű képet, amire a szállásunk mögötti patakparti sétány első padján ülve láttunk rá és ami a kedvenc helyemmé vált a nyaralásunk alatt, és pityeregtem, hogy nem akarok visszajönni… Egy kicsit még mindig elérzékenyülök, ha látom, és szívesen visszamennék oda – de örülök, hogy a legfontosabb dolgokat el tudtuk hozni magunkkal, és ezek a legfontosabb dolgok természetesen nem dolgok voltak.

20140614-152223-55343075.jpg
[This unbelievable, amazing view by the bourn with the lovely building of the Technical Collection in Bad Hofgastein, Austria… became one of my favorite places on Earth. ❤ #badhofgastein #view #honeymoon #austria
http://instagram.com/p/dZei4opLCo/]

(A {Vigyázz! Kész! Posztolj!} blogger kihívás eheti témája a LEGEMLÉKEZETESEBB NYARALÁS volt – a többiek írását Szilvi blogjának aktuális cikkében találjátok.)

20140515-205649.jpg

Megmutatni a meztelen lelked – Feltétlen bizalom egy párkapcsolatban

“Csak annak szabadna odaadnod a meztelen testedet, aki már szerelembe esett a meztelen lelkeddel.” (Charlie Chaplin)

Nem tudom, megosztottam-e már veletek a fenti gyönyörű gondolatot, amit Charlie Chaplin a húgának adott tanácsként, de nemrég úrja eszembe jutott, amikor a személyes blogomon megosztottam ezt a kis gondolatot a végtelen szeretetemről a végtelenül troll férjem iránt.

Azon gondolkodtam, miért működik ilyen jól ez a dolog közöttünk, hogy lehet, hogy a humora olyan éles, mint a penge, és mégsem sért meg vele soha. (Oké. Emberek vagyunk. Szinte soha.) Különösen, hogy nem sokkal azelőtt, hogy megismertem Petit, szerelmes voltam egy fiúba, aki aztán nagyon megbántott. És amikor elkezdtünk Petivel ismerkedni, majd együtt járni, annyi de annyi hasonlóságot vettem észre közöttük, hogy az ténylegesen fájt, borzasztó sok kétséget, de még több szégyent és bűntudatot ébresztett bennem, hogy hogyan lőhettem ennyire mellé, amikor látszólag ennyire közel voltam, és hogyan lehet ennyire reményteljes valami, ami ennyire közel van ahhoz, ami annyira megégetett.

Már tudom egy ideje, de azt hiszem, most fogalmazódott meg bennem véglegesen ez a dolog (csaknem tíz év után – végül is, sohasem késő elengedni valamit), hogy egyszerűen ez volt a baj: nem vártam ki, hogy vajon beleszeret-e a meztelen lelkembe.

Az a kivételes bizalom és nyíltság, ami köztünk van Petivel (és amiért, el kell mondanom, Peti piszkosul megdolgozott a kapcsolatunk elején, mert nem volt olyan könnyű elérni, hogy megnyíljak és biztonságban érezzem magam, de ő nem kapkodott – kíváncsi volt a meztelen lelkemre), kívülről nézve meglehetősen morbiddá, belülről nézve viszont fantasztikussá teszi a kapcsolatunkat. Hogy csak egy példát mondjak, nevetségesen könnyű lenne engem megcsalni, hiszen egy cseppet sem gyanakszom, nem harapok semmilyen kitekintgetésre, és mindig készségesen asszisztálok egy “harmadik kerék” vicchez. Vagy, ha már a vicceknél tartunk, átlapozva a gondolataimban azokat az epés vicceket, amiket Peti el szokott sütni, sokaknál már váló ok lenne. Ezek azok az éles fegyverek, amikkel könnyedén megsebezhetne, és szétkaszabolhatná a kapcsolatunkat.

De nem teszi, hiszen ott van rajtunk annak a bizalomnak a páncélja, amit felépítettünk, mielőtt, és ez nagyon-nagyon fontos, még mielőtt elkezdtünk volna éles fegyverekkel hadonászni.

Mert egy “harmadik kerék” vicc, vagy egy “ne vedd fel, kövérít” poén, vagy egy bármilyen éles tréfa csak akkor bántó, ha előtte nem meztelenítettük le a másik lelkét, és így nem tudhatjuk, van-e mögötte valami, amitől tartani kell.

Olyan ez, mint az a harangjáték, az a bizalomjáték, amit kamasz koromban játszottunk (hangsúlyozottan olyanokkal, akikben teljességgel bízhattam, mert tudtam, hogy nem találnák mókásnak, ha zokogva elterülnék az aszfalton): az ember lehunyja a szemét, a teste mellé szorítja a karját, és eldől, vakon, mert tudja, hogy el fogják kapni. Eldőlni a semmibe úgy, hogy nem tudjuk, áll-e mögöttünk valaki, gyomorszorító, félemetes, és jó eséllyel fájdalmas élmény. De ha tudjuk, hogy egészen biztosan lesz ott valaki, hogy elkapjon, nem az. (Akkor is, ha vannak olyan mókás figurák, akik nem állva, hanem guggolva várnak, hogy hosszabb legyen a zuhanás – de akkor is, bármilyen körülmények között bízhatunk benne, hogy ott vannak.) Van benne izgalom, a zuhanás szédítő érzése, de nincsen benne félelem, és nincsen benne kétség, és minden egyes dőléssel csak erősebbé tesz.

Nektek mit jelent a bizalom?

Akkor is szeretlek, amikor nem tudok róla

20140309-095802.jpg

“A házasság többet jelent annál, hogy megtaláljuk a megfelelő embert. A házasság azt jelenti, hogy mi vagyunk a megfelelő ember.”

~.~.~

Tegnap este nagyon kimerült voltam, úgy dőltem be az ágyba, mint egy krumplis zsák, és mélyen aludtam hajnalig. – Én legalábbis így emlékeztem.
– Ne haragudj, hogy nem tudtál tőlem nyugodtan aludni az este. – Így fogadott Peti reggel, és nem igazán értettem.
– Miről beszélsz?
– Arról, hogy folyamatosan tüsszögtem, és te folyton felébredtél.
– Biztos, hogy nem. Nem emlékszem ilyenre.
– Pedig biztos, hogy felébredtél. Én tüsszentettem. Te felnéztél. Én bocsánatot kértem. Te azt mondtad, semmi gond, megsimogattál, majd visszatetted a párnára a fejed, és aludtál tovább. És ezt egy csomószor eljátszottuk.
– Tényleg nem emlékszem… Nem voltam igazán magamnál. De azért… örülök, hogy akkor is ennyire szeretlek, amikor nem tudok róla.