Kincses Timi :) – A másik blog, avagy személyes feljegyzéseim a világnak

Már biztosan észrevettétek, mennyire bolygat mostanában a naplóírás, a személyes feljegyzések készítésének témája, hiszen több cikket is írtam róla.

Stephanie Nielson, aki blogjával (ami a nagymamáknak és nagynéniknek szóló online családi jelentés akart lenni, majd hatalmas tömegeket inspiráló személyes eposszá vált) a legjobb példa rá, hogy érdemes személyes naplót vezetni, mert soha nem tudhatjuk, mi lesz az a bizonyos nyom, amit érdemes volt magunk után hagyni, az a jel, amit az univerzumba küldtünk – csak hogy kedvenc Steve Jobsom szavaival éljek. (“I want to put a ding in the universe!”) Tehát, mint tudjátok, nagyon motiváltnak éreztem magam, hogy hagyjak magam után személyes feljegyzéseket – de nagyon nehezen találtam meg a formát és a hangot.

Stephanie Nielsontól kaptam azt a tanácsot is, hogy mindenki szabadon kísérletezzen és keresgéljen, amíg meg nem találja azt a módot, ami számára a legmegfelelőbb. Hogy ez egy vonalas füzet, egy álomszép bőrkötéses napló, egy fotóalbum, aminek a margójára megjegyzéseket vezet, egy scrapbook, egy dokumentum a számítógépünkön, egy blog, egy videócsatorna, vagy bármi más módja annak, hogy nyomot hagyjunk a gondolatainkról, érzéseinkről és az életünk eseményeiről, az teljesen mindegy – a lényeg, hogy a forma motiváljon minket arra, hogy szívesen megtartsuk ezt a szokást.

Én többféle formával is próbálkoztam az elmúlt időszakban. Az utolsó probléma, amit nem tudtam sehogy sem kiküszöbölni, az az, hogy egyszerűen nem találtam a közös hangot azokkal, akiknek ez a napló szólna. Nem tudtam közvetlenül szólni azokhoz, akik még meg sem születtek, nem tudtam, mit és hogyan mondjak el nekik. Kitartóan és becsületesen vezettem a naplómat, de éreztem, hogy ez még nem az igazi.

Aztán eszembe jutott, hogy én is indíthatnék személyes blogot, akárcsak Stephanie. Több aggodalmam is volt ezzel kapcsolatban, és amikor megosztottam az ötletet Petivel, aki minden erejével igyekszik kerülni a nyilvánosságot, még több aggály merült fel.

  • Vajon így megtalálom a hangom?
  • Nem lesz ez egy újabb füstbe ment projekt?
  • Vajon ugyanazt akarom elmondani a világnak, mint amit az utódaimnak?
  • Vajon lesz ebből konfliktusom Petivel?
  • Nem fogja elvenni az energiáimat a Kincsesfüzettől?

Petivel két hét próbaidőt adtunk a blognak, hogy eldönthessem, jól érzem-e ott magam, látom-e hasznát, nem gátolja-e a munkámat a Kincsesfüzettel, és nem bántja-e Peti érzéseit. Az új blog minden próbán átment – könnyedén megtaláltam vele a közös hangot, jól együttműködik a Kincsesfüzettel, és még a szigorú slágerbizottság (Peti) is jóváhagyta. Sőt, megláttam benne még annak a lehetőségét is, amire régóta vágyom, de a Kincsesfüzet hosszú és fajsúlyos cikkeivel nem tudtam volna megvalósítani: párhuzamosan két nyelven is blogolhatok, gyakorolva az angol tudásomat.

Ezért nincs más hátra, mint előre: mostantól a Kincsesfüzet minden igyekezetem szerint inspiráló és tartalmas cikkei mellett a legapróbb és legbugyutább hétköznapi dolgaimról is olvashattok itt:

KINCSES TIMI – SZEMÉLYES FELJEGYZÉSEIM A VILÁGNAK

20140408-192011.jpg

Reklámok

Mormon péntek – Írj naplót! 2. rész

Ahogy ígértem, további ötletekkel szeretnék szolgálni a naplóíráshoz. Ezúttal az About.com egyik cikkét hívtam segítségül.

Tippek a sikeres naplóíráshoz

  1. Légy következetes! A naplóírást könnyebben a szokásoddá teheted, ha kijelölsz egy állandó időpontot a naplód frissítésére. Ez lehet minden este lefekvés előtt, minden reggel reggeli előtt, minden nap ebéd közben, és így tovább. Ha nincs időd a napi frissítésre, heti időpontot is kijelölhetsz. Ha például a vasárnap egyébként is az elmélyülés időszaka a számodra, vezetheted a naplódat vasárnaponként, visszagondolva a hét történéseire.
  2. Légy átfogó! Naplózz mindent! Az Ensing magazin egy cikke szerint “a naplód amellett, hogy gondolataid és érzéseid gyűjteménye, életed eseményeinek feljegyzése is. A jövőbeli értelmezhetőség kedvéért úgy vezesd a naplód, hogy teljes információkat tartalmazzon a nevekről (vezeték- és keresztnév) és helyekről (ország, város, egyéb információk a tájékozódáshoz). Ne feltételezd, hogy azok az emberek és helyek, amik számodra ismerősek, a jövőbeli olvasóid számára is azonnal felismerhetőek lesznek egy becenévből vagy egy utalásból. Először nehézkesnek tűnhet rögzíteni ezeket a részleteket, de a jövőbeli olvasóid hálásak lesznek ezért az erőfeszítésért.” (Ensing, 2004 szeptember, 72. o)
  3. Légy változatos! Érzésekről, gondolatokról, tapasztalatokról és eseményekről is egyaránt írj.
  4. Légy szervezett! Ha egyszerre többféle naplót is vezetsz, pédául írsz személyes naplót, inspirációs naplót, fejlődési naplót, babanaplót, és emellett megőrzöd a leveleket, naptárakat és az írásaidat is, elengedhetetlen, hogy szervezett maradj!
    • Tarts mindent egy helyen!
    • Készíts katalógust a feljegyzéseidhez!
    • Jegyezd fel az egyes naplók adatait (kezdete, vége, leírása)!
    • Tárold a naplóidat egy közös dobozban, mappában vagy más rendszerezőben!
    • Rendezd időrendbe a naplóidat, és az elején helyezd el a katalógust!
  5. Tedd fel magadnak a kérdést:
    • Mire szeretnél emlékezni magadról?
    • Milyen áldások értek az életben?
    • Mit szeretnél elmondani a gyermekeidnek, az unokáidnak magadról?
  6. Használj előre gyártott oldalakat! Az eredeti cikk is ad tippeket (ezek persze angol források), de én Via nyomtatható extráit tudnám javasolni, aki rengeteg előre gyártott, nyomtatható oldalt tervezett egy személyre szabott inspirációs napló összeállításához.
  7. Ne add fel! Nem számít, hogy milyen régen írtál utoljára naplót, a lényeg, hogy vedd elő a naplód, vagy kezdj egyet (akár egy kallódó régi füzetbe vagy egy Word dokumentumba), és írj bele valamit ma!

(Forrás: Keeping a Journal – Tips For Success)

Mormon péntek – Írj naplót! 1. rész

Nagy hatást tett rám az, amit a naplóírás fontosságáról olvastam egy mormon kiadványban. (Az Utolsó Napok Szentjeinek Asszonya – Kézikönyv nőknek – A rész, B rész – egyébként leginkább egy retro háziasszonyok könyvére emlékeztet, de vannak benne hasznos gondolatok, mint például ez is.)

A mormonok szerint azért fontos naplót vezetnünk, mert ahogy a Biblia is egy család történetéből, szent emberek feljegyzéseiből és leveleiből áll, ugyanígy a mi személyes feljegyzéseink, gondolataink, családunk és életünk története is hasznos forrás lehet az utódaink számára, akik tanulhatnak, gazdagodhatnak, inspirálódhatnak belőlük, ha ezzel a szándékkal írjuk őket.

Elgondolkodtam, mennyire örülnék annak, ha az anyukám, a nagymamáim vagy a dédmamáim vezettek volna ilyen személyes feljegyzéseket – különösen hogy már egyikük sincs itt, hogy beszélhessek velük, és tudom azt is, hogy amíg még itt voltak, hogy meséljenek, sosem az érdekelt jobban, hogy mit tanácsolnak ötven, hetven vagy nyolcvan éves bölcsességükkel, hanem hogy amikor fiatalok voltak, tizen- vagy huszonévesek, akkor hogyan élték meg a dolgokat.

Azon már sajnos nem lehet segíteni, hogy ők nem hagytak rám ilyen feljegyzéseket, de ha bennetek is megpendített olyan romantikus érzéseket ez a gondolat, mint bennem, akkor jusson eszetekbe, jusson eszünkbe, hogy még nem késő, hogy a mi gyermekeink, unokáink, dédunokáink forgathassanak ilyen naplókat.

Ötletek a kézikönyvből, hogy mit írhatunk egy ilyen személyes feljegyzésbe, ami az utódaink családi “Bibliájának” része lehet, amit inspirációért, útmutatásért, válaszokért forgathatnak majd:

    1. Célok, remények és törekvések
    2. Munkahelyi élmények
    3. Problémák, és hogyan oldódtak meg
    4. Örömteli és szomorú percek családtagokkal
    5. Kapcsolatunk másokkal
    6. Legmélyebb gondolataink
    7. Események, melyek erősítették hitünket
    8. Jelentős családi események
    9. Megbirkózás csapásokkal
    10. Különleges új tudás
    11. Bizonyság
    12. Tanácsok utódainknak, akik majd olvassák írásunkat

(Forrás: Az Utolsó Napok Szentjeinek Asszonya, B rész, 19. lecke – Családunk története és élettörténetünk)

Jövő héten még több naplóírós ötlettel jövök.