Pontosan egy évvel ezelőtt indítottam útjára blogomat, a Kincsesfüzetet, azzal a céllal, hogy motiváljam az olvasókat és magamat is, hogy nézzük az élet pozitív oldalát, keressük a jót, érdeklődjünk, tanuljunk, alkossunk. Hatalmas, szívből jövő ölelést küldök mindenkinek, aki ezalatt az egy év alatt rámtalált, csatlakozott, olvasott, támogatott. Fantasztikus év volt, nagyon élveztem, hogy a blog az életem részévé vált, és remélem, még sokáig folytatjuk együtt ezt a közös utazást.

Hogy áll a blog?

A számlálóm túlpörgött a 75000-en, ami azt jelenti, hogy a blog második félévében sikerült megháromszorozni az első félév látogatottságát. Az utóbbi fél évet tekintve havonta átlagosan 2500 egyéni látogató 8000 alkalommal kattint a Kincsesfüzet bejegyzéseire.

Ezek csak száraz számok, de mit mondjak, jó érzés néha elmosolyodni rajta, amikor a reggeli kakaóm mellett rákattintok a statisztikára, és azt látom, hogy reggeliidőre máris annyian néztetek be a blogra, mint régen egy egész nap alatt.

Hogy álltok ti a bloggal?

Köszönöm mindenkinek, aki kitöltötte a születésnapi kérdőívet (a 98%-nyi nőnek ugyanúgy, mint annak az egy szál hős lovagnak – de neki külön csókot küldök, akárki is volt), és amint ígértem, a blog születésnapja alkalmából meg is osztom veletek az eredményeket, és persze igyekszem szem előtt tartani a jövőben, hogy méginkább a tetszésetekre alkothassam a blogot.

Amit rólatok megtudtam, a következő: szinte kizárólag hölgyek olvasnak, 49%-ban a 18-25 éves, 32%-ban a 25-40 éves korosztályból. 18 év alatt és 40 év felett a válaszadók 9 illetve 10%-a jelentkezett. A kérdőív kitöltői arányaiban egyforma számban jelentkeztek Budapestről, nagyvárosokból, kisvárosokból, kistelepülésekből és még külföldről is. Örömmel látom, hogy az írásaim ezek szerint nemcsak rétegeknek szólnak, hanem kortól, lakóhelytől függetlenül mindenkit megtalálnak és megérintenek.

Nem meglepő módon legelsősorban más blogokon írt hozzászólásaim vezettek el hozzám titeket, a válaszadók 47%-a így bukkant rám. Ehhez hozzávéve a más blogok ajánlóiban, oldalsávjaban való felbukkanásomat, összességében azt mondhatom, hogy az olvasótáborom több mint felét a blogszférának köszönhetem. Ezt nagyon jó jelnek fogom fel, hiszen azt mutatja, hogy a blogvilág pezseg és él, érdemes ebben a közegben mozogni és alkotni. Ami meglepő volt a számomra, hogy csaknem ugyanannyian találtak rám internetes keresésből, tehát teljesen ismeretlenül, az egyik legszemélytelenebb úton, mint a Facebookról.

Nagyon jóleső volt látni, hogy a válaszadók zöme nagyon aktívan figyelemmel kíséri a blog újdonságait. 36% feliratkozással követi a blog frissülését, 32% naponta benéz a blogra, 23% hetente többször ellenőrzi, van-e újdonság, de még a maradék 9% is hetente egyszer ránéz a blogra, ritkább gyakoriságot senki nem jelzett.

A visszatérő rovatok közül a Boldogságterv örvend a legnagyobb népszerűségnek, a kérdőívet kitöltők 70%-a a kedvencei közé sorolta, nagyjából minden második olvasó kedveli a Hálás Hétfő és az Aranyköpések bejegyzéseket, míg hozzávetőlegesen minden ötödik olvasó várja a Life lately – Képes rovat és a Mormon péntek jelentkezését.

A kedvenc témák megjelölésével nagyon megörvendeztettetek, kielemezni viszont nem könnyű, hiszen nagyjából egyforma gyakorisággal megemlítettétek valamennyi témát, amivel foglalkozom a blogon. Örülök, hogy ha nem is minden cikkem talál telibe minden olvasót, de mindig akad, aki örül az aktuális témáknak. Leginkább személyes dolgokat szeretnétek gyakrabban látni a blogon, ennek igyekszem eleget tenni, ritkábban pedig a kommentár nélküli idézeteket látnátok, amit teljesen megértek, és nagyon köszönöm, hogy a tartalmas bejegyzések irányába tereltek. Az előre ütemezett bejegyzések között várakozó egyetlen “meztelen” idézet mellé rögtön fűztem is egy kis tartalmat, a jövőben pedig nem is fogom feltölteni a sort puszta hozzáfűzni való nélküli idézetekkel. Aki mégis idézetekkel szeretne inspirálódni, annak ajánlom az idézeteket, motiváló, inspiráló gondolatokat gyűjtő táblámat Pinteresten.

Azoknak, akik szívet melengetően azt kérték, hogy legyenek minden nap friss bejegyzések a Kincsesfüzeten, azt üzenem, hogy én is ezt szeretném – de egyelőre nem tudom vállalni. Nagyon sok örömet, inspirációt, energiát ad a blog, így semmiképp sem szeretnék panaszkodni, de tudnotok kell azt is, hogy sok időt és energiát is igényel, különösen ha nem egyik napról a másikra szeretném életben tartani. Például hetek óta dolgozom azon, hogy a blogot felkészítsem arra az időszakra, amikor az esküvőzés véghajrájában, a nászút során, a nászútról való visszarázódásban hetekig nem számíthatok rá, hogy komolyabb figyelmet tudok majd fordítani a blogra, mégis azt szeretném, hogy ebben az időszakban se maradjatok rendszeres olvasni való nélkül. Remélem, hogy eljön majd az az időszak, amikor rendszeresen naponta, akár napi több cikkel is jelentkezhetek majd, mert ez igazán az, amit szívesen csinálnék főállásban is – igyekszem ebbe az irányba. Gondoljatok rám sokat, ajánljatok az ismerőseiteknek, népszerűsítsetek, hogy minél hamarabb eljussunk oda!

Hogyan tovább?

Visszapörgetve a korai bejegyzéseimet, úgy látom és érzem, hogy a blog és én egyre jobban megtaláljuk egymást, minden csiszolódik, simul, a helyére kerül. A témák egyre jobban megtalálnak, annak is köszönhetően, hogy egyre “kincsesfüzetesebben” nézem a világot. A blognak egyre inkább lelke van, én pedig egyre jobban otthon vagyok benne, egyre természetesebben, könnyebben írok. Egy év után azt hiszem, már biztosan elmondhatom: ez a blog megél, nem fullad ki, nem jár le, már “megáll a lábán”. Persze továbbra is nagyon sok munka lesz vele, nem mentesülök alóla, hogy beletegyem a részem, de a kezdeti fellángolás, a hóbort, és az ideig-óráig címkék már nyugodtan lekerülhetnek róla.

Nem mellesleg, boldogabb is lettem az utóbbi évben, köszönhetően annak, hogy tudatosan figyeltem, gyűjtöttem, kerestem a boldogság elméletét és gyakorlatát.

Hamarosan Goldenblog, ne felejtsetek el reklámozni, ajánlani, szavazni rám! És persze olvassatok – legyen még sok-sok évünk együtt!