A kedvenc rágógumijaim

Azt már tudjátok rólam, hogy nem ritka szokásom, hogy egy-egy dal végtelen lejátszásra kerül nálam (abban a pillanatban, amikor ezt a bejegyzést írom, ez a Beatlestől a Here Comes the Sun, de ki tudja, mi lesz, mire kikerül a bejegyzés a blogra?), egyszerűen szeretem, amikor egy már végtelenül ismerős dallam folyamatosan ringat – kellemes, biztonságos érzést ad, ad egy alaphangulatot, de nem vonja el a figyelmemet a folyamatos stílusváltással.

De talán nem olyan köztudott, hogy nem csak dalok járnak így nálam – filmek, sorozatok, youtube videók is juthatnak erre a sorsra, amiket az unalomig tudok ismételni, egyszerűen azért, mert olyan kellemesen ismerősek.

Pusztán mókából elhoztam nektek néhányat ezek közül.

Star Trek (2009)

Ha megkérdeznétek, mi a kedvenc filmem, nem a 2009-es Star Trek reboot volna a válaszom. (Hanem valószínűleg a Felhőatlasz.)

Mégis nehezen tudok olyan időpontot elképzelni, amikor nem tudnám elindítani és újranézni ezt a filmet. (Ennek a cikknek az ötlete akkor született meg, amikor egy este egy gyors csatornaszörfölés után Petivel megállapítottuk, hogy semmi nincs a tévében – hát habozás nélkül belöktük a Star Treket ezredszer is.)

Így jártam anyátokkal

Sorozatokból hasonlóan kellemesen ismerős és megunhatatlan a How I Met Your Mother / Így jártam anyátokkal sorozat, aminek – az utolsó évadát leszámítva – bármelyik része kerül is véletlenül vagy szándékosan a képernyőre, mindig jól szórakozok rajta.


[Forrás: buddytv.com]

Hollywood Hírügynökség

“Egy kis Szirmait ebéd mellé?” – Volt olyan időszakunk Petivel, amikor ez a mondat szinte naponta elhangzott. Ma már azért nem minden étkezés mellé csendül fel Szirmai Gergő hangja, de az okos és mégis gátlástalanul szórakoztató kritikái még mindig gyakori vendégek a nappalinkban.

A jelenet, amikor Daenerys Targaryen valyriaiul beszél

És a jelenet, amikor Daenerys Targaryen valyriaiul beszél. Ha hiszitek, ha nem. Végtelen lejátszásra tudnám tenni. (Bár általában inkább órákig tartó Trónok harca nosztalgia maraton lesz belőle a YouTube-on. :))

Ti mit tudnátok újranézni ezredszer is? 

Reklámok

Mostanság #5 – Mr. Spock, kutyák és gombolyagok a Mennyben

Mostanság nem igazán írtam Mostanság rovatot, de a napokban elkapott egy hullám, ami talán megérdemli a helyet itt.

A héten elhunyt Leonard Nimoy, az eredeti Star Trek sorozat Mr. Spockja, akibe kamaszként szerelmes voltam. A sorozatot kiskamasz koromban mutatta meg nekem anyukám – aki kamaszként szintén szerelmes volt a híres vulkániba. Furcsa dolog ez, nem igaz?

Tudjátok, nem igazán hiszek a Mennyországban. De néha azért elképzelem a szeretteimet, mintha még léteznének valahol, és néha a Mennyországot is elképzelem úgy, mint egy mókás helyet, ahová a kutyák, macskák és tengerimalacok is eljutnak, és ahová az elvesztett léggömbök is kerülnek. És most arra gondolok, milyen izgalmas hely lehet a Mennyország, ahol anyukám végre találkozhat Spockkal.

“Az élet olyan, mint egy kert. Láthatunk tökéletes pillanatokat, de nem őrizhetjük meg őket örökre, csak az emlékezetünkben.” – Leonard Nimoy
“Hosszú és eredményes életet!” – Mr. Spock (vulkáni üdvözlet)

Nemrég elhatároztam magam, hogy végre felhasználjam az anyukámtól örökölt fonalakat, amiket évek óta csak tologatok, mert nem éreztem úgy, hogy megtaláltam volna a helyüket, hogy úgy fel tudtam volna használni őket, hogy ne fájjon utánuk a szívem, ne érezzem őket elpazaroltnak. Most végre elkezdtem belőlük egy takarók horgolni, ami a képességeimet sem haladja meg, és az eredmény is olyasmi lesz, ami nem szórja szét ezeket a gombolyagokba foglalt emlékeket, és amit még nagyon sokáig nem kell kiadnom a kezemből, hanem még sokáig a közelemben lehet. (Akit esetleg érdekel, itt találjátok a mintát, ami alapján készítem.)

Tegnap pedig egy tömött busz utazóközönsége előtt pityeregtem, mert előbb anyukám jutott eszembe, aztán miután felbarangoltam Twitterre, hogy kicsit eltereljem a gondolataimat, megtaláltam ezt a gyerekszáj történetet arról, miért élnek a kutyák olyan rövid ideig (azért, mert míg az embereknek meg kell tanulniuk boldogan élni, jónak lenni és tiszta szívvel szeretni, addig a kutyák már így születnek és így élnek egész életükben, ezért van szükségük kevesebb időre itt a Földön), nem tudtam megálljt parancsolni a könnyeimnek. – De nem is akartam.

Végül pedig az jutott eszembe, mennyi gúnyolódásnak és bántásnak voltam kitéve gyerekként és kamaszként az iskolában, mert olyan könnyen elsírtam magam nyilvánosan. És a helyzet az, hogy most, felnőttként, már büszke vagyok arra, hogy sírni tudok mások előtt.

Megmenteni egy ember életét

Egyszer kaptam egy rajongói levelet egy ifjú hölgytől. Egy öngyilkos üzenet volt. Úgyhogy felhívtam, és azt mondtam: ‘Helló, itt Jimmy Doohan. Scotty a Star Trekből. Lesz egy találkozó Indianapolisban. Látni szeretném ott.’

El is jött. Fiam, komolyan mondom, hogy nem hittem a szememnek. Tényleg meg akarta ölni magát. Valakinek, valahogy segítenie kellett rajta. És nyilvánvalóan nem a legjobb emberhez fordult.

Azt mondtam neki: ‘Lesz egy találkozó két hét múlva St. Louisban.’ Majd két hét múlva megint máshol, érti? Eljött New Yorkba is, volt pénze ezekre az utazásokra. Ez két vagy három évig ment így, talán tizennyolc alkalommal. Nem tettem mást, csak pozitív dolgokról beszéltem neki.

Aztán hirtelen eltűnt. Nem hallottam semmit felőle. Fogalmam sem volt, mi történhetett, mert nem igazán tettem el a címét.

Nyolc évvel később kaptam egy levelet, amiben ezt írta: ‘Szeretném elmondani, mennyire hálás vagyok azért, amit értem tett. Most kaptam meg a mesterfokozatomat elektromérnökként.’

Számomra… ez volt a legcsodálatosabb dolog, amit valaha tettem az életben.

James Montgomery Doohan (1920-2005), színész