Hol a házad lelke?

Nemrég megtaláltam a házam lelkét! Woohoo! (Nem ingával vagy mogyoróvesszővel. :))

Arin Murphy-Hiscock: The House Witch c. könyvét olvasom épp (bár amekkora most az olvasási fegyelmem, borzasztó nagylelkű azt mondani, hogy “épp” bármit is olvasok…), és… Nos, egyrészt rájöttem, hogy továbbra is nagyon rossz spirituális tanítvány vagyok. :D A könyv érdekes és élvezetes, de a legtöbb részen csak hümmögve átlapozok, hogy mhm, mhm, házi szellemek, sót a földre, ételfelajánlás, mhm, mhm. (Még ha szimbolikus dolgokról beszélünk is, akkor is nagyon nehezen veszem rá magam, hogy pusztán rituális céllal végezzek bármit.)

Találtam viszont valamit a könyvben, ami nagyon megihletett.

Mielőtt elmesélem, egy kis kitérő. Néhány hete (vagy nem is tudom, mikor… néha meglehetősen elveszítem az idő fonalát) volt egy, hm, meglehetősen intenzív egzisztenciális szorongásos időszakom. Legalább egy héten át a “mind meg fogunk halni és senki nem lesz, aki segítsen rajtunk” érzéssel jöttem-mentem fel-alá a mindennapjaimban.

Majd egyszer megpróbálom összeszedni, milyen érdekes utazáson vitt aztán végig ez az érzés, mert nagyon mókás dolgokat kutatok ilyenkor. A teljes apokalipszis-váró gondolatmenetemet és az összes cikket, podcastot és Youtube videót, amit közben felszedtem, most mellőzöm. Maradjunk annyiban, hogy egy kalandos úton ismét kikötöttem a mormon mami bloggereknél (a legderűsebb apokalipszis-várók a világon :D), többek közt Jordan Page oldalán.

Akit érdekelnek a takarékosság, költségvetés tervezés, nagycsaládos meg minden ilyesmi témák, érdemes lehet belemerülni Jordan csatornájába — én most egy gyorstakarítós videóval ajándékozlak meg titeket. Avagy tippek, hogy ha tíz perc múlva vendéged érkezik, hogyan varázsold olyanná a házad, mintha egész héten az ő érkezésére vártál volna.

Ééés vissza a háziboszikhoz.

Szóval Arin könyvében egy nagyon jó gondolatra találtam.

Eszerint alapvetően feltételezzük, hogy a házunk lelke a konyha, hiszen ott a tűzhely, ami mióta világ a világ, a házak lelke volt. (Fly Ladys kifejezéssel élve: a konyha a ház csillogó mosogatója — ha a mosogató csillog, a konyha rögtön rendezettebbnek érződik, és ha a konyha rendezett, az egész ház rendezettebbnek érződik.) Arin azonban felhívja rá a figyelmet, hogy az életmódunk változásával az is együtt jár, hogy a ház lelke bizony máshol is lehet, mint a tűzhely közelében vagy az ebédlőasztal körül.

Persze lehet, hogy ott van. Lehet, hogy nem. Családja válogatja. Ezért érdemes megvizsgálni a család “viselkedési diagramját”: hol töltjük a legtöbb időt? Hol vagyunk mindannyian együtt? Hol történnek a fontos pillanatok, fontos beszélgetések? Esetleg van-e olyan hely, ahova (ha nem is együtt, de egyenként) mindenki szívesen elvonul, vagy csak meg-megtorpan egy pillanatra és megmerítkezik a lépcsőforduló zugának hangulatában vagy a kilátásban, ami az erkélyről nyílik? Az ilyen szempontokat mérlegelve találhatjuk meg a házunk valódi lelkét.

Ezen elmélkedve rájöttem, hogy a mi otthonunk lelke… dobpergés… nem a konyha. (Hú, most aztán mindenki, aki ismer, mélységesen ledöbbent. No shit Sherlock, Timi ereje nem a konyhában van?!) De még csak nem is a dolgozószobám. (Pedig most kaptam új asztalt, és eszméletlen jó hangulata van most a kisszobámnak. Most is onnan írok.)

A házunk lelke a nappali. Igen, ez a rész kapja a legtöbb szellemi és érzelmi szennyezést, itt van a tévé, itt van a politika, itt vannak a nyűgös pillanatok és az összezördülések. Meg itt ápoljuk egymást, ha betegek vagyunk, itt kuckózunk, itt beszélgetünk, itt jógázok, itt meditálunk. Itt duzzog a kutya a szőnyegen, mintha állandóan csalódna bennünk, innen nézi a kertet… mi is innen figyeljük a kertet. Itt történnek a hétvégi együtt szundizások, amik a családunk talán legmeghittebb eseményei.

A házunk lelke a nappali.

És mihez kezdtem ezzel az információval?

Mindig meggyőződésem volt az, hogy ha csak két percem van, akkor a konyha takarításának kell nekiállnom. Mindennél fontosabb, hogy a konyhapult tiszta és rendezettebb legyen, mert… értitek, konyha.

Viszont mióta felfedeztem a nappali varázslatát, azóta ha csak két percem van, a nappaliban takarítok. Minden reggelt azzal kezdek, hogy rendet teszek a kanapén, felrázom a párnákat, eltakarítom a vackokat és ami marad, azt párhuzamosra rendezem. (Nem hazudok, még azzal is megpróbálkoztam, hogy sót szórok a földre és kakukkfüvet morzsolok a levegőbe, de ebben nem találtam semmi hozzáadott értéket, szóval… ‘:D)

Jordan elmondja a gyorstakarítós videójában, hogy ugyan a gyorstakarítós praktikái túlélési stratégiaként fejlődtek ki váratlan vendégek fogadása esetére, de néha a saját kedvéért is alkalmazza őket. Mert néha az embernek csak úgy szüksége van arra, hogy minimális befektetett energiával a legtöbb fényt és csillogást vigye a környezetébe. (Itt-halunk-meg-mind napokon kifejezetten terápiás tud lenni…)

És ha tudjuk, hol a házunk lelke, akkor azt is tudjuk, hogy hol tudjuk még tovább sokszorozni ezeknek a gyorstakarítós módszereknek a hatékonyságát.

No, én most megyek és megtekintem a férjemet, aki idő közben kivonszolta fáradt testét a hálóból, és belakta a kanapét, amit az első ébren töltött perceimben rituálisan feltöltöttem derűvel, szeretettel és párhuzamosra rendezett díszpárnákkal. :)

Szép vasárnapot mindenkinek!

9E463CF6-A0B3-44D8-9640-8B7049FF87DC

Reklámok

Az első és második tetkóm

Ma készül egy új tetoválásom!

Nemrég Molyon megosztottam az első tetoválásom kapcsán, amit ma elhozok nektek is. (Aztán eskü most már írok ide is egyenesen. ‘:D)

Nagyjából két, két és fél éve elkezdődött egy nagyon klassz spirituális időszak az életemben, amikor hosszú idő nagyon sok fejlődési igyekezete ért be egyszerre. (És az sem volt hátrány, hogy a depressziómra és a szorongásomra a kognitív terápia mellé még gyógyszeres terápiát is kaptam…) Mindig nagy szívfájdalmam volt az, hogy nem volt bennem egy csepp spirituális hajlam sem, pedig sok ramaty dolgon átmentem, veszteségen, gyászon, traumán, depresszión, válságidőszakokon, amikor azért csak jó lett volna a spiritualitásnak az a védőhálója az életemben… Aztán egyszer csak valahogy elkezdtek összeállni a dolgok.

Bármit mondok, hogy “ezzel kezdődött”, valószínűleg hazudok, mert ahogy mondtam, ez egy régóta érlelődő folyamat volt, de ha rá kell bökni egy pontra, akkor mondjuk azt, hogy Julia Cameron: A művész útjakönyvének azzal a fejezetével kezdődött, ahol a szerző elmondta a saját definícióját Istenről, és azt a házi feladatot adta, hogy definiáljuk magunknak újra Istent. Hogyan tudnánk elképzelni Istent úgy, mint egy támogató, pozitív erőt az életünkben? — Spoiler: nem fejtettem meg Istent. :D De a következő hetekben tucatnyi naplóoldalt írtam tele a kérdésen töprengve, és órákat töltöttem a buszablakon kifelé bámulva és merengve, hogy hogyan tudnám leírni a világ természetét. *sooooooo deeeeeeep* Végül elért a felismerés, hogy vannak alternatív spirituális utak is a világban (no shit Sherlock), és szenvedélyesen belevetettem magam, hogy összepatchworköljek magamnak egy spirituális utat.

Ami a tetoválásokat illeti, sokáig úgy voltam vele, hogy… meh? Nem voltam ellene a tetoválásoknak, csak egyszerűen nem láttam magamban, hogy megbánás nélkül elköteleződök egy életre szóló testmódosítás mellett. De ahogy teljesen bezizzentett a frissen indult spirituális kalandom, egyszer csak éreztem, hogy megveszek egy tetoválásért. Oké, vagyok, aki vagyok, szóval adtam azért magamnak egy fél évet, ami alatt hónapokig úgy jártam dolgozni, hogy szemceruzával rajzolgattam magamra jeleket, hogy szokjam az érzést, hogy valami van a testemen. De alig bírtam visszatartani magam, és hatalmas élmény volt, amikor végre megcsináltattam a tetkót a kezemre. :)

Ami a mintát illeti, a mögötte lévő jelentés nagyban támaszkodik a Yotengrit könyvben leírt szemléletre és teremtésmítoszra, de nagyon sok egyéb is van mögötte. (Mondom, patchwork. :))

Amit ábrázol (lentről felfelé):
– a föld asztrológiai szimbóluma, egyben a női energiák
– a nap asztrológiai szimbóluma, egyben a férfi energiák
– az univerzum és a sosem szűnő változás

(Az egyik munkatársam mindig siet megjegyezni, hogy szerinte az nem a föld asztrológiai szimbóluma, hanem a kopt kereszténység jele — a válaszom: ez egy kereszt egy körben. Meg egy pötty egy körben, meg egy csigavonal. Kevés egyszerűbb szimbólum van, és napestig sorolhatnánk, hogy miket jelentettek az emberiség történetének folyamán. Azt jelenti, amit nekem jelent, oké?! :D)

Ééés azért is csaptam le most ekkora lelkesedéssel erre a kihívásra, mert megvan az időpontom a következő tetoválásra, amikor is egy Hugrabug borz kerül a másik kézfejemre. Ömm, nagyjából egy Hugrabug borz. Oké, egy mandalás borz. Egy mandalás állatka, ami részben azért borz, mert Hugrabug. :D Yeey azt is alig várom! És már egy harmadik ötletem is van… Valaki fogjon vissza plíz. :D

Kapcsolódó könyvek: J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve · Julia Cameron: A művész útja · Máté Imre: Yotengrit 1.

Eredetileg megosztva itt: https://moly.hu/karcok/1249121

Egyéb híreink: tegnap tartottam egy szavazást Instagramon, és úgy tűnik, hamarosan belevágok a Youtube bizniszbe!

BE835556-1DF2-47AC-BA5B-03FA4C63CE2C.jpeg

(Na jó, igazából a Patreon oldalamon már osztottam meg dumcsis videókat… és nem hiszem, hogy sokkal rendezettebb lesz a töltőtollas videóm sem. Készüljetek fel a csapongó és vágatlan Timire. ‘:D)

Föld, Nap és csillagok

Szóval csináltattam egy tetoválást.

Nem tudom, ki követi A szolgálólány meséjét, ki sem. 

A fenti jelenetben azt láthatjuk, hogy Erin, akit elraboltak és egy átnevelő táborból szökött meg, majd a trauma hatására önkéntes némaságba burkolózott, évek után először szólal meg. Az első mondat, ami elhagyja a száját, egyben egy fricska is, ami a teokratikus állam bevett köszöntését (“Áldott legyen a méhed gyümölcse!”) figurázza ki: “Áldott legyen a müzli gyümölcse!” 

Moirából, aki maga is egy sok gyötrelmet megélt menekült, kitör a nevetés. “Mióta tartottad ezt magadban?” Erin csak megvonja a vállát: “Egy ideje.” 

Egy kicsit sajnálom, hogy ilyen hallgatag voltam-vagyok mostanában és nem osztottam meg itt mindazt, amin elmélkedtem. Talán majd összekapom magam és írok bővebben erről a tetoválás dologról meg mindenféléről, ami mögötte van.

Addig is, címszavakban, lentről felfelé:

  • Föld – Földanya, női energia, erő, stabilitás, biztonság, támogatás, belső bölcsesség
  • Nap – Napisten, férfi energia, ihlet, útmutatás, szellemi energia, motiváció
  • Univerzem – teremtő erő, felsőbb erő, változás, tanulás, utazás, teremtés, alkotás

Blessed be the froot loops!