Néhány hete szerencsétlenségemre ottragadtam egy rajzfilm csatorna műsora előtt, és teljesen felzaklatott, milyen igénytelen, fantáziátlan, bugyuta rágógumikat gyártanak manapság… Már majdnem belemerültem a “bezzeg az én időmben” puffogásba, amikor aztán a hétvégén gurgulázósra nevettem magam a Jégkorszak ezredik ismétlésén is, úgyhogy nem, nem csak “bezzeg az én időmben” voltak jó rajzfilmek.

Aztán mindennek a tetejében a hétvégén sikerült nosztalgia-maratont is tartanom, ezért arra gondoltam, hogy megosztom veletek gyerekkorom két kedvenc meséjét.

Nem vagyok jó filmkritikus, úgyhogy a szakértő vélemény helyett legyen elég annyi, hogy talán azért szeretem annyira ezt a két klasszikust, mert formabontóak, merészek, fantasztikus saját világot alkotnak (ahogy a gyerekek is a játék során), és olyannyira nem becsülik alá apró nézőközönségüket, hogy (számomra legalábbis) felnőtt fejjel is teljesen élvezhetőek.

A két múlhatatlan kedvencem pedig:

Macskafogó

Egy futurisztikus világban két “nagyhatalom”, a macskák és az egerek életre-halálra menő harcát mutatja be egy hihetetlenül forgatagos, izgalmas történetben, egy olyan végső megoldással, amiből mindenkinek-mindenkinek-mindenkinek tanulnia kellene. (Van még egyáltalán, akit kímélnem kell a spoilerektől, vagy nincs élő ember az országban, aki nem tudja, hogy ér véget a Macskafogó?…)

Egyszer volt, hol nem volt… az élet

A francia sorozat az emberi test belsejébe kalauzol el minket, ahol fantáziadús képekkel, tudományos igényességgel és elszánt őszinteséggel mutat be egy szintén gigászi harcot: az emberi szervezet mindennapos küzdelmét és munkáját. Merészségét szerintem jól behatárolja, hogy az 1987-ben készült, gyerekeknek szóló rajzfilm sorozat főcímének első három másodpercében szexjelenetet ábrázolnak – hiszen mi mással kezdődhetne az emberi élet története, mint a fogantatással?

Te milyen mesefilmet, rajzfilm sorozatot élvezel még ma is?