Így edzek minden nap – Hasznos források

Nemrég megosztottam, hogyan igyekszem rendszerességet vinni az állandó állás híján rendszertelenné vált napjaimba a reggeli-, esti- és munkarutinok felállításával.

Mókás módon, míg a reggeli- és esti rutinok meggyökeresítésével sokat nyűglődök, szinte észrevétlenül kialakítottam magamnak egy kellemes fitness rutint az egyébként sem példaértékű aktivitásom gatyába rázására, amit aztán végképp aláásott az itthonlét.

Most az ezzel kapcsolatos forrásokat, alkalmazásokat osztom meg veletek.

Maga a fitness rutinom, edzéstervem egyszerű:

  • Heti három alkalommal (hétfőn-szerdán-pénteken) cardio edzést tartok
  • Heti három alkalommal (kedden-csütörtökön-szombaton) jógázok
  • A vasárnap szabadkártya, de általában jógázok

Heti három cardio edzés – C25K

A cardio edzés sokféle lehetne, de néhány hete úgy döntöttem, hogy ismét megpróbálkozom a C25K (“Couch to 5 Km”) edzéstervvel, ami nulláról készít fel 5 km lefutására.

Egy korábbi “sportcipős különkiadásban” ajánlottam Dóri cikkét egy ehhez hasonló kezdőknek szóló edzéstervről, én azonban ezúttal is a ZenLabs C25K alkalmazását veszem igénybe a telefonomon.


Forrás: http://www.c25kfree.com

Ez az alkalmazás ingyenesen letölthető Androidra és iPhone-ra is (és ingyenes is marad, ellenben más olyan alkalmazásokkal, amik például az első heti programot ingyenesen kínálják, de a további tartalom már fizetős), és egy barátságos, jól kezelhető felületen ütemezi a bemelegítéssel és levezetéssel együtt kb. 30 perces edzéseket.

Aki mindig figyel – Apple Watch

Az edzésekhez kiegészítőként használom az okosórám beépített alkalmazását is, ami rögzíti az edzéseim adatait, megtett távolságot, sebességet, pulzust, stb.


Forrás: http://www.apple.com/watch/fitness/

Heti három jóga

A jógára minden második nap 30-30 percet különítek el. Nemrég felfedeztem egy nagyon szimpatikus jógacsatornát Youtube-on, a Yoga TX-et, ahol több oktató sokféle jógavideójából lehet válogatni, amik jó minőségben, kezdőknek is megfelelő szinten, rövidebb és hosszabb videókban, széles skálán mutatnak jóga edzéseket. Persze a Youtube kifogyhatatlan ezen a téren, érdemes böngészni, de nekem nagyon szimpatikusak az edzéseik, így egy időre biztosan lehorgonyoztam mellettük.


Forrás: https://www.youtube.com/c/yogatx

Életmentő napi rutinok

Austin Kleon szerint a kreatív alkotóknak is szükségük van egy heti 40 órás állásra. Steal Like an Artist c. könyvében önmagát egy “unalmas fickónak” nevezi, aki hétköznapokon kilenctől ötig dolgozik, és egy békés kertvárosi környéken él a feleségével és a kutyájával – és mindezt elengedhetetlennek tartja az alkotói pályája szempontjából.

Egy fix állás jótékony hatása a kreatív elmére szerinte abban mutatkozik meg, hogy kigördíti a következő akadályokat az alkotó elme útjából:

  • A túlélés miatti aggodalom – azzal, hogy biztosítja a megélhetést, energiát is szabadít fel azáltal, hogy az elmének nem kell a mindennapi túlélés aggályain rágódnia, ezt a figyelmt alkotásra fordíthatja.
  • Az unalom miatti apátia – bár látszólag rengeteg időt rabol el, ugyanakkor egy fix munkaidős állás ad egy folyamatos ritmust a mindennapoknak, a rendszeresség és a folyamatos élmények (munkába járás, munkahelyi események, mindennapos munkahelyi kapcsolatok, stb.) pedig elűzik az eseménytelen unalom fojtogató hatását a kreativitásra.

Most, hogy egy ideje állás nélkül itthon ragadtam, én is saját bőrömön tapasztalom a semmittevésnek ezt az elvileg paradicsomi állapotát, ami a gyakorlatban inkább megöli, mint táplálja az alkotókedvet.

Ezért az elmúlt időszakban igyekeztem a napirend, a mindennapi rutinok fontosságára fókuszálni, és most szeretnék veletek is megosztani néhány érdekes forrást és gondolatot, amik nekem nagy segítséget adtak.

Esti rutin

Azért kezdem az estivel a rutinok sorát, mivel egy kiadós, nyugodt alvás az alapja lehet egy jó napnak – a hiánya pedig a legjobb igyekezet mellett is rányomhatja a bélyegét egy körültekintően szervezett napra is. Emellett az esti rutin kialakítása megkönnyítheti a következő nap indítását.

Hogyan kerülj időben ágyba?

Ebben a youtube videóban Thomastól, a College Info Geek bloggerétől gyors összefoglalót kaphatunk a jól kiválasztott lefekvési idő miértjéről és hogyanjáról, és szintén tippeket ad az esti rutin kialakításához.

Néhány gondolat:

  • Mivel modern világunkban az ébredéssel sem szoktunk arra hagyatkozni, hogy “majd felébredek, ha kipihentem magam”, ezért a lefekvéssel sem hagyatkozhatunk arra, hogy “majd lefekszem, ha fáradtnak érzem magam”.
  • A legjobb a lefekvésre is ugyanúgy beállítani egy emlékeztetőt, mint ahogy az ébresztésre tesszük.
  • Ha tehetjük, az ébredés és az elalvás ideje is legyen egy rendszeres, és igyekezzünk úgy kiválasztani az elalvás idejét, hogy ne csak az alvásigényünkhöz, de az alvásciklusunkhoz is igazodjon. (Ebben segíthet a sleepyti.me honlap.)
  • Alakítsunk ki egy esti rutint, ami segít fokozatosan kivezetni minket a nappali teendőkből – ténylegesen és lélektanilag is –, és már a lepihenésre hangol. (Ez tartalmazhat tisztálkodást-szépítkezést, olvasást, meditációt, naplóírást, stb.)

Hogyan tervezd meg a következő napot?

Kara, a BohoBerry.com bloggere egy videójában bemutatta az esti tervező rutinját, amelynek során átnézi a naptárát és felvázolja a másnapi teendőit és időbeosztását.

Ahogy elmondja, az előre tervezés abban segít, hogy másnap már céltudatosan ébredjünk, készen várjunk minket egy előre elkészített terv, és így a nap során “mindig tudjuk, hol kellene most lennünk”.

Reggeli rutin

Egy nyolctól négyig tartó munkanap során, különösen ha az ember nem született reggeli pacsirta típus, ráadásul még hosszú távolságokat is kell ingáznia, nehéz dió egy reggeli rutin kialakítása. Most, hogy nincsenek reggeli kötöttségeim, sokkal szabadabban foglalkozhatok a reggeli rutinokkal és azok hasznával, de van, ami még rohanós reggeleken is kamatoztatható az alábbiakból.

Miracle Morning, az életmentő reggeli rutin

Szintén Kara blogján találkoztam először a Miracle Morning rutinnal, aminek ötlete Hal Elrod azonos című könyvéből származik. Ez a rutin azt javasolja, hogy minden napunk napindító rutinjában kapjon helyet a következő hat dolog:

  • csend (meditáció),
  • pozitív megerősítések,
  • vizalizáció,
  • testmozgás,
  • olvasás és
  • írás,

annak érdekében, hogy egy ihletettebb, koncentráltabb, energikus és pozitív hangulatban induljon minden napunk. (A könnyebb megjegyezhetőség kedvéért ezt a gyakorlatsort angolul lifeSAVERs, azaz életmentő gyakorlatsornak nevezik, ahol a SAVERS mozaikszó a silence, affirmations, vizualization, exercise, reading, scribing szavakat foglalja magában.)

Hosszadalmas gyakorlatnak hangzik, és valóban akár órákra is nyúlhat ráérős, hétvégi (vagy munkanélküli) reggeleken, de rövidített verziójában akár hat percbe is belesűríthető, ha minden lépésre mindössze egy-egy percet szánunk.

Test és lélek

Egy (illetve rögtön kettő) valóban időigényes reggeli rutint pedig már itt a Kincsesfüzeten is megosztottam korábban, méghozzá amikor összevetettem, hogyan kombinálja Stephanie Nielson a reggeli gyalogtúrát, Marla Cilley (a “FlyLady”) pedig a reggeli házimunkát a lelki élettel.

Munkarutinok – Találd meg a fókuszt!

Ha azt hittem, egy kilencórás munkanap és több óra ingázás után este, kimerülten hazaesve nehéz megtalálni magamban az erőt, hogy a céljaimra, a blogra, az alkotásra koncentráljak, hát most legalább megtudtam, hogy akkor sem könnyebb rálelni magamban ugyanerre az erőre, amikor a napjaimat hasonló arányba a videójátékok és a sorozatmaratonok töltik ki.

A majom a fejedben

Kara nemrég egy chatbeszélgetésében elmondta, hogyan találkozott ő az “instant gratifcation monkey”, avagy az “mostani móka majom” fogalmával – ő az a kis lény, aki mindannyiunk fejében ott tanyázik és olyasmikkel szórakoztat, hogy “persze, hát hogyne foglalkoznánk ezzel a fontos feladattal, csak előbb rápillantunk a Facebookra… és az instagramra… és talán twitterre… és talán megnézhetnénk egy véletlenszerű szócikket a wikipédián… vagy talán kettőt… és ha már itt vagyunk, kereshetnénk néhány vicces macskás videót is”.

Azt javasolja, hogy még a legnehezebb napjainkon is, amikor egyáltalán semmi erőt nem érzünk magunkban arra, hogy produktív napirendet állítsunk fel és az egész napunkat megtöltsük a hasznos munka periódusaival, vegyünk fel legalább egy-egy olyan teendőt a listánkra, amik közelebb visznek a céljainkhoz – és csak azután, hogy ezeket elvégeztük, adjuk át magunkat a “mostani móka majom” hívogatásának.

Tim Urban szórakoztató TED beszédét a halogatás pszichológiájáról (ami megismeretet az “instant gratification monkey”-val is), itt nézhetitek meg:

További hasznos tippek

További hasznos tippekkel szolgál a könnyebb koncentráláshoz Thomas, a College Info Geek bloggerének 5 Ways to Build Focus and Concentration c. videója, Dóri cikkében pedig a Pomodoro módszerről olvashattok.

Néhány tipp a fenti két forrásból:

  • Találj egy látványos módot az előrehaladásod követésére a projektedben hosszú távon
  • Mielőtt dolgozni kezdesz, igyekezd minimalizálni a zavaró tényezőket
  • Használj időzítőt és akár motiváló alkalmazásokat, amik jutalmaznak a koncentrálásért (pl. a Forest appot – ez a Pomodoro módszer remek párja lehet)
  • Amikor dolgozol, tarts kéznél egy jegyzetfüzetet, amibe feljegyezheted a hirtelen támadt ötleteidet – így nem kell megosztanod a figyelmed, hogy észben tartsd őket addig is, amíg az aktuális feladatodon dolgozol
  • Meditálj rendszeresen (akár csak néhány percet minden nap), hogy edzésben tartsd a koncentráló képességedet

A napirend kialakítása

Írtam az esti rutinokról, reggeli rutinokról, munkarutinokról. De milyen egy hatékony napirend, ami mindezt összefoglalja, hogyan áll össze a kép? Természetesen mindenkinek más, személyre szabottan eltérő lehet ez a rutin, és egyébként is csak egy “tankönyvi példa” – tökéletes napok ritkán adódnak, amikor minden zökkenőmentesen a terv és a rutin szerint halad.

Mindazonáltal ihletet adhat egy – legalább elmélti, alapként szolgáló – általános napi rutin megtervezéséhez, ha másoktól puskázunk.

Ez például Benjamin Franklin mindennapos rutinja:

Ez pedig egy gyermekeit otthon tanító anyuka napi rutinja:

Nektek milyen tippjeitek vannak egy hatékony napi rutin kialakításához?

Boldogságterv #12 – Pizsamanap a nappaliban, örömünnep a konyhában

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem és havi témák segítségével igyekszem elmélkedni a boldogságról és az élet dolgairól. Boldogságtervem naplóját hétvégenként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt találjátok

Eltelt az első hét decemberben, amit a boldogságtervem során az otthonra való fókuszálás hónapjának jelöltem ki, és ezalatt az egy hét alatt rájöttem, hogy mennyire alkalmatlan volt az időpont választás ehhez a témahoz, mert…

    … a november annyira kiszipolyozta az energiáimat (szakdolgozat leadás, beköltözés, NaNoWriMo), hogy még a hétköznapokba való visszatérés is kihívást jelent, nemhogy a bárhová való fókuszálás!
    … az októbert és a novembert átmeneti körülmények között töltöttük a költözés miatt, így a helyreállítandó rutinjaim sokkal messzebb vannak, mint azt elsőre gondoltam.
    … a közelgő ünnepek miatt még Via, a zónázás hazai védőszentje is azt tanácsolja, hogy lazítsunk a gyeplőn és ne most akarjuk szívvel-lélekkel tartani a rutinokat.
    … ééés a hónapot egy orbitális, párban végrehajtott lebetegedéssel sikerült indítanunk, aminek köszönhetően szó szerint a hétköznapokon való átevickélés is nagy kihívást jelent.

Aztán ahogy azon töprengtem, hogyan tudnék feltűnésmentesen és elegánsan kihátrálni ebből a témából, az jutott eszembe, amit az előző hónapban, a NaNoWriMo alatt tanultam: attól, hogy a dolgok nem az eredeti tervek szerint alakulnak, még érdemes lehet megnézni, mi sül ki belőlük – sőt, ilyenkor kaphatjuk a legváratlanabb leckéket.

Az én házam, az én váram!

Vasárnap reggel van, amikor ezeket a sorokat írom. Szombaton pizsmanapot tartottam – szó szerint ki sem bújtam a pizsamámból egész nap. Ma már tervezek rendes ruhát húzni, de még nem érzem elérkezettnek az időt. A kanapén kuckózok, a használt papírzsebkendőkkel telenhintett paplan alatt, az iPademmel az ölemben, mellettem egy kancsó meleg, citromos tea, és időnként megtorpanok kinézni az ablakon, hogy a hátsó szomszédunkban előbújtak-e már a kecskék az udvaron és hogy nyüzsögnek-e a madarak a madáretetőm körül, de valószínűleg egyik sem fog megtörténni, mert csak azt látom, ahogy a víztől fényes teraszunkra folyamatosan pötyörög az eső. A hálószobánk ajtaja zárva, és a férjem még odabent durmol, csak azt hallom, ahogy néha felköhög álmában.
Ha valami, hát ez igazán ráirányítja a figyelmemet, hogy milyen jó, hogy van saját otthonunk.
Ahogy a Gabinak adott interjúmban is elmeséltem, a lassan tíz éves kapcsolatunk során (akár otthon laktunk, akár albérletben), soha nem volt több saját életterünk egy szobánál. Nem volt más ajtó, amit magunkra zárhattunk volna, de még ott sem voltunk soha magunk, hiszen bármikor jöhetett egy kopogás, amire válaszolni kellett. És ugyan ezalatt az idő alatt remekül megtanultuk, hogyan alkalmazkodjunk egymáshoz és hogyan teremtsünk magunknak személyes teret, hogyan szabjunk ki személyes időt akkor is, ha a másik ott van tőlünk két lépésnyire, most azért hihetetlenül élvezzük azt, ahogy a térrel játszhatunk, és azt is, hogy egy zárt ajtó most már valóban zárt ajtót jelent.

IMG_0779.JPG

Én úgy szeretek mosogatni!

Őszintén megmondom, hogy mindig felidegesítenek azok a buzdítások, amik valaki más nehéz helyzetével próbálnak rávilágítani arra, amiért hálásnak kellene lennem. Nem akarom behunyni a szemem senki nyomorúsága fölött, de ha hálásnak szeretném érezni magam, akkor a hálára, az örömre, a jóra szeretnék koncentrálni, nem pedig arra, hogy más milyen szenvedéseket él át, amikhez képest, valljuk be, az enyém semminek tűnik – mert számomra ez a legkevésbé sem a hála megalapozásának a légkörét teremti meg, inkább keserűséggel tölt el.
Most azonban egészen más megvilágításba került számomra ez a megközelítés. Továbbra sem pártolom, hogy olyan nyomorúságokat vetítsek rá az életemre, amiket nem kell megélnem – az viszont tény, hogy sokkal jobban értékelem azt, ami van, ha előtte megtapasztaltam, milyen az, amikor nincsen.
Az én házam, az én váram érzését évek óta hiányoljuk, viszont ami miatt eszembe jutott megosztani ezt a gondolatot, az a mosogatás kérdése. Ó, mennyit nyűglődtünk a mosogatással az évek során! Hány nyűgös estét, vitát és paktumot szült ez a téma! Aztán amikor beköltöztünk a házikónkba, ott találtuk magunkat mosogató nélkül. Nagyjából két hetet töltöttünk el úgy, hogy a fürdőszobai mosdókagylóban kellett mosogatnom, miközben Peti folyamatosan, poharanként és kanalanként ingázott a konyhapult és a fürdőszoba között a tiszta és a szennyes áruval, és most az az egyszerű tény, hogy mosogathatok és egy mozdulattal a csöpögtetőre helyezhetem a tiszta edényeket, hatalmas megelégedéssel tölt el.
Én aztán nem fogok senkit arra bíztatni, hogy hálaadás címszóval mások tragédiáin merengjen vagy belenyugodjon a saját nehéz helyzetébe azzal, hogy jól van, végül is van, akinek rosszabb ennél – az viszont nem árthat, ha néha visszatekintünk arra, honnan indultunk és mekkora utat tettünk meg azóta, mert talán észre sem vettük, mennyit haladtunk és mennyivel lettünk gazdagabban út közben, apróbb és nagyobb dolgokban egyaránt.

Új hely, új helyzet

Néha rácsodálkozom, milyen természetességgel költöztünk be az új házikónkba. Talán amiatt, mert lélekben már nagyon régóta készen álltunk rá, vagy talán azért, mert folyamatosan figyelemmel kísértük az építkezés folyamatát, és így a falak, az ajtók, a terek már mind ismerősek voltak, mire belaktuk őket – nem tudom. De már az első pillanattól fogva olyan érzése volt mindkettőnknek, mintha már ezer éve itt éltünk volna.
Ugyanakkor az új hely nyilván rengeteg új helyzettel is jár.
Az anyósom szerint a takarítás szempontjából a ház legnagyobb ütőkártyája az, hogy új. Azt, ami új, ami tiszta, könnyebb tisztán tartani, mint reménytelenül takarítani valamit, ami mindig kopott és lelakott marad (akkor is, ha tiszta), és könnyebb észrevenni és megelőzni a kialakuló gócpontokat, még mielőtt meggyökeresednének.
Korábban, amikor csak egy szobánk volt, a rendetlenség gócpontja, flyladys kifejezéssel élve a hot spot a kanapé volt – ez volt az a Murphy-féle vízszintes felület, amit mindig elleptek a dolgok. Most, az új helyünkön, mérhetetlenül büszke voltam magunkra, hogy ezt a gócpontot felszámoltuk, a kanapé már nem olyan hajlamos az elrendetlenedésre – majd felfedeztem, hogy született egy új gócpontunk: az ebédlő asztal (amink korábban ugye egyáltalán nem is volt). Hot spot sajnos mindig, minden lakásban lesz – örülök, hogy még időben sikerült nyakon csípni és még nem harapózott el annyira a helyzet.
Hasonlóan időben nyakon csípett dolog volt Dió viselkedésének változása is. Ahogy már írtam a kutyaneveléssel kapcsolatban, azok, akik rácsodálkoznak, milyen bájos és jólnevelt a kutyánk, a legtöbbször mintha azt hinnék, hogy valami különösen szerencsés genetikájú egyedet sikerült kifognunk, és el sem tudják képzelni, hogy mindezt bárki megtehetné a saját kutyájával, hiszen akkor ráeszmélne, milyen hatalmas mennyiségű munka és figyelem van a részünkről abban, hogy Dió olyan, amilyen. A kialakulóban lévő gócpontokhoz hasonlóan a helytelen viselkedés (az új hely új szabályainak tesztelése) is olyasmi, amivel kapcsolatban szemfülesek voltunk és nem hagytuk magunkat lazítani, elkényelmesedni, mert ha az apró jelek fölött elsiklunk, később nehezebb lesz helyrerázni a dolgokat.

Az én boldogságtervem – Szeptember: kezdés és újrakezdés #2

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy havi témák segítségével megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem. Boldogságtervem naplóját hétvégenként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt.

A kezdésről és újrakezdésről ígértem tippeket, gondolatokat, tapasztalatokat a szeptemberi boldogságtervemben – kis szépséghiba, hogy a boldogságterv rovatot elég nehezen indítom újra…

Minden esetre az elmúlt hetekben, a nászútról visszatérve, kidöccenve a kerékvágásból, és nem mellesleg egy feje tetején álló lakást találva itthon, megpróbáltam újraindítani a régi rutinokat, és nekikezdeni az életem új szakaszának.

Kezdd újra! – Vagy ne kezdd újra!

A rutinok, a szokások adják a hétköznapjaink gerincét. Egy kizökkenés és újrakezdés a hétköznapok fonalának egyszerű felvétele mellett jó alkalom arra, hogy elhagyjuk azt, amit már rég el akartunk hagyni, és újrakezdjük azt, amit már rég újra akartunk kezdeni.

Én vosszatértem a munkába, a jógacsoportba, a blogolásba, és újraindítottam a napi rutinomat is a korai keléssel és reggeli zónázással, ami hamar megmutatta áldásos hatását, a lakás napról napra szépül.

A réges-régi szokásaim közül újrakezdtem a naplóírást, amit – a klasszikus személyes napló értelemben – évek óta nem műveltem.

Lomtalaníts!

A napi rutinok mellett a lomtalanításra is elszánttá tett a kezdés-újrakezdés hangulata, ami csak további sikerélményekkel tölt fel.

Bár már javában folyt, mire rátalátam, azért jó szívvel ajánlom mindenkinek Szilvi 20 napos lomtalanítás cikksorozatát a témában.

Tervezz!

Ha hasznos célra akarjuk frodítani a kezdés-újrakezdés időszakának izgatott energiáit, fordíthatjuk őket tervezésre – önfeledt álmodozásra és körültekintő tervezésre egyaránt.

Petivel az elkövetkező hónapok pénzügyi és cselekvési tervét dolgoztuk ki, de Viánál az elmúlt időszakban két olyan cikket is találtam, ami jó ötlet lehet egy ilyen időszakban.

Szeptember eleji kihívásában őszi bakancslista írására buzdít, korábban pedig egy olvasói kérésre az új otthon berendezéséhez ad tippeket. Ebben az utóbbi cikkében az a gondolat fogott meg leginkább, hogy mielőtt egy helyiség berendezésébe kezdenél, gondold át, mi a célod azzal a helyiséggel, mit fogsz csinálni ott, mi a funkciója, mi tenné tökéletessé. Bár mi ugyanabba az otthonba tértünk vissza, ahol az esküvőnk előtt is voltunk, az új otthonunk birtokba vétele pedig még bizonytalan, sok hónapnyi távolságban van, de egy már berendezett élet megreformálásában is segítséget adhat, ha ezzel a friss tekintettel nézünk végig egy lakáson, egy szobán, egy sarkon: mi a célom ezzel?

Számotokra az újrakezdés időszaka az ősz?

Az én boldogságtervem – Szeptember: kezdés és újrakezdés #1

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy havi témák segítségével megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem. Boldogságtervem naplóját hétvégenként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt.

Sokkal távolibbnak tűnik – minden bizonnyal az események sűrűsége miatt – az a két hónap, amivel ezelőtt egy kis nyári szünetet nyitottam a boldogságtervemben, és megígértem, hogy visszatérek a havi témákkal.

Gondolkodtam, mi lehetne a boldogságtervem témája szeptemberben, de nehezen tudtam ötletekkel előállni, hiszen még alig dolgoztam fel az elmúlt időszak élményeit, nem is beszélve azokról a halomban álló (első sorban háztartási…) elmaradt feladatokról, amik az esküvő miatti kizökkenés során gyűltek fel, és az új időszak feladatairól. Hiszen, hiába tértünk vissza a nászút után ugyanabba a házba, ugyanabba a szobába, és remélhetőleg előbb-utóbb ugyanabba a napi-heti rutinba, időközben mégiscsak összeházasodtunk, és szereném, ha ez az igazolványcserén kívül is hozna változást az életembe.

Ezért úgy döntöttem, hogy a szeptember célja ez lesz: elidőzni kicsit afölött, hogy a régi rutinok újraindítása mellett hogyan találhatnám meg a módját, hogy érezzem, lássam, hogy új szakasz kezdődött az életemben.

Ti hogyan kezdenétek új életet, miközben lényegében a régit viszitek tovább?

Az én boldogságtervem – január

Közeleg a hónap vége, ideje összefoglalnom a januári boldogságtervem tapasztalatait.

Mindenek előtt az első feljegyzendő tapasztalatom, hogy talán a havi egy bejelentkezésnél gyakrabban, talán hetente kellene írnom a boldogságtervem kisebb-nagyobb tapasztalatait, ébresztett gondolatait. Mi a véleményetek erről? Szívesen olvasnátok heti összefoglalót, vagy inkább terhelnélek titeket vele?

A januári témám a rendteremtés volt, a fogadalmaim pedig a következők:

  • Légy rutinos! – A FlyLady napi rutinok betartása a rendezettebb hétköznapokért és a rendezettebb lakásért.
  • Csak egy dal! – Napi egy dalnyi takarítás.
  • Ki a házból! – Valódi lomtalanítás a dolgok ide-oda tologatása helyett.
  • Élvezd a szabadnapokat! – Maximálisan kiélveni azokat a napokat, amikor felmentést adok magamnak a rendezettség alól.

Ahhoz, hogy betarthatóvá formáljam a napi rutinokat, engedményeket kellett tennem. A FlyLady program szerint minden nap tizenöt percet kellene lomtalanítanom, vagy takarítanom a lakás egy adott zónájában. A vizsgaidőszak kellős közepén (és félek, úgy általában véve is) hétköznaponként ez teljességgel kilátástalan cél a számomra. De a FlyLady program fontos tanácsa az is, amit minden háziasszonynak a konyhája falára kellene vésetnie: a tökéletlen jobb, mint a semmi. Így kompromisszumot kötöttem, és heti legalább egy alkalomban szabtam meg a lomtalanítás mértékét napi egy alkalom helyett. A napi rutinok oltárán is kellett áldozatot hoznom, ez pedig a reggeli internetezés elhagyása volt, ami helyett sikerült beiktatnom és rendszeressé tennem a napjaimban a reggelizést, a reggeli nyugodt (és így látványosabb) szépítkezést, sőt még egy kis reggeli tea melletti internetezés is megmaradhatott.

A reggeli rutinoknál nagy szolgálatot tett nekem az a triviálisnak tűnő szabály: először tedd meg, amit meg kell tenni, és csak aztán tedd azt, amit szeretnél. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy míg korábban fél órát is képes voltam az ágyban, pizsamában kucorogni az internet előtt, majd szaladgálni, hogy időben elkészüljek az induláshoz és elrohanjak otthonról. Ehelyett most először rendbeszedem magam, indulásra készen, majd megreggelizem, és csak a fennmaradó időben molyolok az interneten. Sőt, így még arra is jut időm minden reggel, hogy egy kicsit visszabújjak dorombolni a kedvesem mellé, aki akkor ébred, amikor én már indulok, és újabban végre nem kétségbeesett ajtócsapkodásra és kapkodó indulásra ébred.

Januárban nagy szolgálatot tett nekem a határidőnaplóm, amelybe minden hétvégére feljegyeztem az egy-egy mini-lomtalanítást a zónákban, valamint a kis cetlik, amelyeket két olyan helyen helyeztem el, ahol biztosan látom őket: a fürdőszobai tükör mellett és a mosogató fölött szemmagasságban. Ezekre a cetlikre rögzítettem a napi rutinjaimat, és így sokkal könnyebb volt szem előtt tartanom őket, szó szerint is.

Ami a lomtalanítást illeti, volt, hogy úgy éreztem, felesleges nekilátnom. Ez két okból történhetett meg: túl nagy volt a feladat, vagy túl kicsi(nek véltem). De megfogalmaztam egy nagyon fontos tapasztalatot: olyan nincs, hogy nem lehet lomtalanítani. A zónázós takarítás lényege, hogy minden zónára havonta egyszer kerül sor, és egyszerűen kizárt, hogy egy hónap alatt ne gyűlne fel annyi felesleges holmi bárhol, amire nem érdemes rászánni negyed órát. De a tökéletesség iránti igény feladása ugyanekkora falat: ha nem is lesz látványos eredménye, mert tizenöt percnél klasszisokkal több idő lenne szükséges a rendteremtéshez, akkor is érdemes nekilátni.

Őszintén bevallom, hogy a szombámban egy takarító brigádot is el tudnék foglalkoztatni, de már az is felemelő, hogy egyetlen polccal dűlőre tudtam jutni. A másik véglet a belső tér volt, ahol alig van bútor és alig van holmi (gondoltam én, amíg azért csak rá nem vettem magam, hogy nekiálljak annak a semminek), és mire a tizenöt perces időzítőm csipogott, egy szemetes zsákot dugig töltöttem a szemétre való holmikkal.

Ez egy újabb fontos dologra irányította rá a figyelmemet, ezek pedig a fekete foltok. Ezek azok a dolgok, amik ott vannak, mindig ott voltak, és mintegy láthatatlanok a számunkra. Soha nem felejtem el, amikor sok évvel ezelőtt a nagymamám “tiszta szobáját” az utolsó szögig kipakoltuk, hogy kifesthessük, és az első ecsetvonás előtt vettük csak észre, hogy a kongóan üres szoba falán ott felejtettünk egy cirádás, erdei tájképet ábrázoló hőmérőt. Egyszerűen annyira megszoktuk, hogy ott van, hogy még akkor sem vettük észre, amikor egy üres szoba hófehér falán virított egymagában. Szerintem minden lakásban (urambocsá’ minden életben) vannak ilyen fekete foltok, és meg kell tanulnunk más szemmel, független szemlélőként nézni rá, hogy felfedezzük, mitől kell megválnunk.

Néhány jótanács, amiket felelevenítettem, vagy ebben a hónapban akadtam rájuk, és segíthetnek a lomtalanításban:

  • Rögtön január 1-jén egy lomtalanítós Miért ne? ötlettel segített Via: Iratkozz le 5 hírlevélről, szelektálj ki 5 szakadt bugyit, és dobj ki 5 lejárt/romlott ételt a hűtőből. Ez kicsit emlékeztetett a Sikerkód tanfolyamon hallott “öt csapás” elméletre, mely szerint ha minden nap öt apró csapást mérsz egy hatalmas fára, a fa előbb-utóbb ki fog dőlni, azaz ha minden nap öt apró lépést teszel a célod felé, előbb-utóbb el fogod érni. Via 5+5+5-ös mini-lomtalanítása inkább egyszeri kaland volt, de jó példája annak, hogy néhány apró lépés is mekkora sikerélményt tud adni.
  • Szintén Szalay Ádám Sikerkód tanfolyamán hallottam azt a lomtalanítási ötletet, hogy ha valami érkezik a lakásba, két dolognak távoznia kell. (Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ehhez tartani tudtam magam, de hátha valakinek hasznára lesz a gondolat.)
  • Hogy mi kerüljön lomtalanításra és mi nem, arra rengeteg szabály létezik, ami nem is csoda, hiszen ez gyakran nehéz döntés. Ilyen lehet a következő kérdések feltétele: ha költöznél, magaddal vinnéd? ha leégne a házad, vennél újat? ha elveszítenéd, sírnál miatta, fájna érte a szíved? Ezek a kérdések segíthetnek eldönteni, mi az, amire tényleg szükségünk van vagy amihez valóban ragaszkodunk, és mit tartogatunk hiába.

A szabadnapok kiélvezése nem véletlenül került fel kihívásként a listámra, ez számomra nehéz dió. De a vizsgák előtt sikerült szabad estéket kiszabnom magamnak lelkiismeret-furdalás nélküli pihenésre, a vizsgaidőszakom lezárultával pedig azzal jutalmaztam magam, hogy teljességgel haszontalan dolgokra szórtam el egy kis időt.

Nos, ennyit a januári boldogságtervemről.

De mivel a boldogságterv célja nyilvánvalóan az, hogy boldogabb legyen tőle az ember, fel kell tennem a kérdést: boldogabb lettem-e, illetve egy boldogabb élet felé nyíltak-e meg az útjaim azokkal az apró dolgokkal, amiket januárban tettem? A rutinoknak köszönhetően egészségesebben élek, mert minden nap reggelizem és elegendő folyadékot iszok (legalábbis jó irányba haladok efelé), jobban érzem magam a bőrömben, mert több időm jut arra, hogy törődjek a külsőmmel, és a környezet, amiben élek, napról napra, apránként egyre rendezettebbé válik. Ismét jó tapasztalatokat szereztem a napi rutinokat illetően, és azon leszek, hogy megtartsam őket hosszú távon is, mert jó irányba vezetnek.

Számotokra miben hozott előrelépést a január?

Az én boldogságtervem – 2013. januári fogadalmak

Most már igazán közel a jövő év kezdete, ezért éppen itt az ideje, hogy összeírjam a januárra tervezett fogadalmaimat a 2013-as boldogságtervemhez.

Vizsgaidőszak és ünnepek – ez mind olyasmi, ami szétzilálja a mindennapi rutinokat és a rendet körülöttünk. Pedig mióta megismerkedtem Viánál a FlyLady programmal, megtanultam nagyra értékelni a hétköznapi rutinokat.

Bár a vizsgaidőszakomnak még nincs vége, úgy érzem, a január, az új év kezdete (és az ünnepek elmúlta) megfelelő időszak lesz arra, hogy visszarázódjak a mindennapok rutinjaiba és újra rendet teremtsek magam körül.

Január – És lőn rend

  • Légy rutinos! – Ahogy írtam fent, januárban megpróbálom ismét megszilárdítani a FlyLady program adta hétköznapi rutinokat, amikből kiestem az utóbbi időben. Ezek nemcsak a lakásnak, de nekem is segítenek kívül-belül szépülni napról napra.
  • Csak egy dal! – A kedvenc FlyLady rutinom a napi 2×2 perc pakolászás, ami annyira kevésnek tűnik, és mégis olyan messzire vezet. Időzítő helyett én azonban a zenelejátszómat szoktam használni – napi egy dalnyi pakolás egy kritikus területen.
  • Ki a házból! – Az egyik legnagyobb kerékkötőm a lomtalanítás terén, hogy hiába zsákolok és dobozolok be dolgokat, csak egy töredékük hagyja el ténylegesen a házat, nagyobbik részüket csak tologatom innen oda, onnan ide. Ezen változtatnom kell – a kiselejtezett dolgoknak el kell hagyniuk a házat.
  • Élvezd a szabadnapokat! – Nemcsak a napi rutinokat kell tudni betartani, de ahhoz is érteni kell, hogy amikor megszegi őket az ember, azt úgy tegye, hogy a lehető legédesebben kiélvezze a “szabadnapot” (még ha a szabadnap valójában csak egy elhalasztott mosogatást jelent is). Nekem nagy gyakorlatom van abban, hogyan mérgezzem aggodalommal és lelkiismeret-furdalással a “szabadnapjaimat”, ideje gyakorolni az ebből való kilépést.

Nektek mik a bevált napi rutinjaitok?