Grafológia rovat – A grafológus képzés

A grafológia sokáig mellőzött, sarlatánságnak bélyegzett tudományág volt, de még ma is sok félreértés övezi. Ezért grafológusommal, Hegedüs Renivel arra gondoltunk, talán sikerül eloszlatnunk néhány tévhitet vagy megvilágítani néhány rejtélyt azzal, ha bemutatjuk a grafológia oktatásának folyamatát.

A grafológia képzés

Reni a 2009-ben induló grafológia képzésen szerzett képesítést, amelynek a Nyugat-magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Kara adott otthont. Bár az egyetem épülete csak helyszín volt, az oktatás szervezője azonban fontosnak tartotta, hogy felsőoktatási intézményben folyjon a kétéves képzés, ami felsőfokú OKJ képesítést ad.

Az oktatás intenzív és műhely szemleletű volt, hiszen kis csoportlétszámmal, nagyjából 8-10 résztvevővel indult. A levelező rendszerű képzés során havonta egyszer vagy kétszer, alkalmanként reggeltől estig tartó oktatási napokon találkoztak a résztvevők. Bár tantárgyakról nem kifejezetten beszélhetünk, hiszen az összefonódó témaköröket sem különböző oktatók, sem szigorú órarend vagy éles témaköri határok nem választották el, a képzés anyaga mégis szigorú, központi szabályozásoknak megfelelő keretek köztött maradt.

Az iskola négy félévének mindegyike egy-egy alapvető modult ölelt fel a grafológia elméleti és gyakorlati oktatásában. Ezek a modulok és a bennük foglalt tananyag egységes valamennyi grafológia képzés folyamán, így nincs olyan okleveles grafológus, aki nem találkozott ezekkel a tanulmányai során. Az első félévben a résztvevők a grafológia története mellett az úgynevezett grafikumokkal ismerkedtek meg – ez jelent minden olyan jelet, ami nyomot hagy a papíron (az írás mellett ide tartozik például a gyermekrajz vagy a firka is), és foglalkoztak az írás körülményeivel is. A második szemeszter során a grafikumok elemzése volt a téma, tanultak az íráskép sajátosságairól, kiugró jeleiről, azok felismeréséről és magyarázatáról. A harmadik félév témája a grafikumok szintézisének előkészítése volt, azaz górcső alá vették, milyen tényezők befolyásolhatják az írást, beleértve a külső, környezeti tényezőket, de a belső, pszichológiai, érzelmi tényezőket is. A negyedik félév során a grafikumok szintézisével foglalkoztak, ami magában foglalt egy nagyon komoly pszichológiai ismeretanyagot is.

A grafológia képzés során minden félév a következő félév anyagának áttekintésével, egy féléves órarend felvázolásával kezdődött, és modulzáró vizsgával végződött, hiszen a továbblépés feltétele volt a számadás az előző félév anyagából.

Az oktatás során nagyon nagy hangsúlyt fektettek a gyakorlatra is. A műhelymunka a tanfolyam idejének mintegy 40-50%-át tette ki, amelynek során egyaránt foglalkoztak az oktatók és a hallgatók által hozott írásmintákkal, de a helyszínen papírra vetett mintákkal is – és kis létszámú képzés lévén, senki nem menekülhetett azelől, hogy vizsgálóból egyben alannyá is váljon.

A képzés során nagy hangsúlyt fektettek az átfogó, holisztikus szemléletre, hiszen az írást nem lehet egyfajta “szótárral” használni – ugyan a legtöbb jelnek van önálló jelentése (bár egy jel sosem jel és az összefüggéseiből kiragadva nem, vagy csak nagyon óvatosan értelmezhető), de az írás mindig csak egységes, összefüggő egészként vizsgálható csak. Így a grafológus hallgatóknak az elemzés terjedelmes ismeretanyaga mellett egy rendszerszemléletű látásmódot is el kellett sajátítaniuk.

Szakdolgozat és vizsga

A képesítés megszerzéséhez a grafológus hallgatóknak a záróvizsga előtt egy szakdolgozatot is el kellett készíteniük. A szakdolgozat szabadon választott témában íródott egy grafológus, mint külső konzulens szakértő felügyeletével, ami azonban minden hallgatóval szemben elvárás volt, hogy a dolgozatnak legalább három írásminta elemzését kellett tartalmaznia, emellett pedig legalább két írásazonosítási témakört is fel kellett dolgoznia.

A négy szemeszteres képzést lezáró kétnapos vizsgán a grafológus hallgatóknak a szakdolgazatuk megvédése mellett elméleti és gyakorlati tudásukról is számot kellett adniuk. A vizsga első napján írásbeli, tisztán gyakorlati vizsga folyt, ahol adott írásmintákon kellett mérést és elemzést végezni. A gyakorlatban természetesen rengeteg elméleti kérdés is megjelent, mint például a grafológusok szigorú etikai kódexéből vett buktatók, amelyeket egy grafológusnak ismernie kell, ha munkája során nem szeretné a kizárást és diplomája elvesztését kockáztatni (pl. milyen szülői engedélyekkel elemezhető egy kiskorú írása, stb.). A vizsga második napján a négy alapmodulra épülő 80 tételes elméleti záróvizsga mellett a szakdolgozatok védésére is sor került.

A grafológiai alapképzésen túl

A végzett okleveles grafológusoknak is lehetőségük van szakmájukon belül továbbfejlődni illetve egyes szakterületekre szakosodni. A különböző plusz modulok anyaga általában 60 órás tanfolyamokon sajátítható el.

Reni például az alapképzésen túl elvégezte a rezonometriai elemzést oktató modult is (a rezonometriai elemzéssel kapcsolatos élményeimről itt írtam korábban), ami a Dr. Szidnai László kutatásain alapuló, objektív, különleges mérőmódszerrel dolgozó irányzat. Ezen kívül részt vett a tanácsadás modul oktatásán, ami a segítő szakmák módszertanával foglalkozik, de a jövőben szeretne a pályaorientáció irányába is szakosodni.

A grafológusok előtt áll még az írásazonosítás szakiránya is. Míg a grafológia az emberi lélekkel, az írás lelki hátterével foglalkozik, addig az írásazonosítás tényszerű, igaz-hamis kédés, ami főként a kriminalisztikához kapcsolódik, például egy aláírás eredetiségének vizsgálatával, vagy annak eldöntésével, hogy két írásminta egyazon kéztől származik-e. Bár az írásazonosítás a grafológiai alapképzés része, és így bármelyik okleveles grafológussal előfordulhat, hogy a területi bíróság eseti írásszakértői munkára jelöli ki őket, de ez ritka eset, hiszen általában az igazságszolgáltatás is szívesebben kér fel ebbe az irányba szakosodott grafológusokat.

A grafológiai munkához természetesen kapcsolódhatnak olyan továbbképzések is, amelyek nem szigorúan grafológiai témájúak. Ilyen volt például a Reni által is elvégzett lélekrajzelemzés kurzus, amely minden segítő szakmában dolgozónak ajánlott (grafológusoknak, pedagógusoknak vagy orvosoknak ugyanúgy, mint pszichológusoknak vagy tanácsadóknak), és a pálcikarajzokban akaratlanul megmutatott lelki hátteret vizsgálja.

Ha többet szeretnétek megtudni a grafológia oktatásról, keressétek a Lukács Oktatási Központ vagy a Grafológiai Intézet honlapját!

[Ez a cikk a Hegedüs Grafológia és a Kincsesfüzet blog együttműködésében készült.]

Reklámok

Rezonometria – Grafológia másképp

Korábban írtam már, hogy egy kedves munkatársam révén lehetőségem volt grafológiai elemzés alanyának lenni. Tőle megtudtam azt is, hogy a grafológia tudományának többféle irányzata, iskolája is van, amik más-más módon közelítik meg a kézírás elemzését. Ezúttal a rezonometria módszeréből sikerült ízelítőt kapnom.

“A rezonometria a megmért íráselemek egymáshoz való viszonyulásából teszi lehetővé a személyiség legmélyebb, tudatalattihoz közeli mélyrétegeinek feltárását. Így nem karaktereket, tipológiát állapít meg, hanem a viselkedés tudatalatti késztetéseinek feltárása miatt a viselkedés dinamikáját, kölcsönhatásait is képes feltárni.

Ezáltal a rezonometriai típusú értékelés lehetővé teszi a személy viselkedésének prognózisát, és kiválóan alkalmazható olyan tipikus tanácsadási helyzetekben, mint pl. a munkavégzés során adódó személyi problémák, pályakorrekció, párválasztás, életvezetési problémahelyzetek, döntés-előkészítés, lojalitási-megbízhatósági vizsgálatok.” – Így foglalja össze a rezonometriai elemzés lényegét az Európai Íráselemzők Rezonometriai Szövetségének honlapja.

Ahogy a fenti összefoglaló is írja, a rezonometria elsősorban a tudatalattival, a rejtett vágyakkal, hajtóerőkkel, ösztönökkel dolgozik.

Az alapvető különbségek, amit alanyként tapasztaltam ebből kifolyólag a hagyományos grafológiai elemzés és a rezonometriai vizsgálat között:

  • A rezonometria kevésbé konkrét. Míg a hagyományos elemzés tényeket dobott fel arról, mi a helyzet az életemmel most (milyen a viszonyom a szüleimhez, hogyan hozom a döntéseimet, milyen a szexuális életem, stb.), addig a rezonometria lelki alkatot, vágyakat, feszültségeket mutatott meg.
  • A rezonometriában máshogy jelenik meg az idő. Míg a hagyományos elemzésben tisztán elkülönül a múlt-jelen-jövő (ez a helyzet most, ez volt vagy lehetett a helyzet előzménye, ebbe az irányba lenne érdemes indulni), addig a rezonometriában ugyanúgy, mint a tudatalattiban, elmosódik az idő. Ha megvan egy tudatalatti késztetés, ha egy terület a helyén van vagy épp vágyak feszítik, akkor az újra és újra hasonló jelenségeket fog generálni attól függetlenül, hol állunk az időben.
  • Az ok-okozat viszonya más. Tulajdonképpen ez alatt ugyanazt értem, amit az idő kapcsán írtam. A hagyományos elemzés a jelen helyzet tényeit helyezi fókuszba és abból kiindulva térképezi fel a múltat, a lehetséges jövőt és a lelki hátteret. A rezonometria azt vizsgálja, hol vannak a lélekben vágyakozással (hiánnyal) teli területek, hol van elégedettség, és ez alapján vázol fel lehetséges forgatókönyveket a jelenre és a múltra nézve.
  • A rezonometria mélyebb. Kevésbé konkrét jelenségekkel foglalkozik, de úgy érzem, mélyebb rétegekbe jutottunk el általa.
  • A rezonometria holisztikus. A hagyományos elemzés során az egyes témákról (szexualitás, szerelem, munka, hobbi, stb.) elkülönítve beszéltünk, még ha voltak is visszatérő motívumok és kapcsolódások, az elemzés valahogy úgy folyt, hogy “most pedig a munkahelyi kapcsolatokról fogunk beszélni”. A rezonometria viszont tudatalatti jelenségekkel foglalkozik, amik jobban átszövik az életet, jobban átfolynak a határokon. Így az elemzés csapongóbban és komplexebben, összességében és összefüggéseiben vette vizsgálat alá az életemet.
  • A rezonometria nehezebben értelmezhető, de messzebbre visz. A hagyományos elemzés konkrétabban és világosabban mutatott rá a problémákra, de ha a dolgok mélyére akartam ásni, hogy mi ennek a mélyen lappangó oka, nehezebb volt felderíteni. A rezonometriai elemzés éppen ezekbe a mélységekbe visz el. Nehezebb értelmezni, mit is jelent konkrétan az eredmény, hol és hogyan is bukik felszínre ez a jelenség az életemben, hogyan kellene változtatni rajta és az merre vinne. De segít leásni a problémák gyökeréig.

Hozok egy konkrét példát is, hogy láthatóbb legyen a különbség a kétfajta elemzés jellege között.

A hagyományos elemzés megmutatta, hogy bár a munkatársaimmal nagyon jó kapcsolatban vagyok, mind szakmai, mind személyes szálakkal kötődök hozzájuk, a munkastílusom mégis olyan, hogy jobban szeretek magamban, zavartalanul dolgozni. Ez nem is csoda, hiszen alapvetően író típus vagyok, még ha nem is íróként dolgozom. Megmutatta azt is, hogy van az életemnek olyan része – az írás, alkotás -, amit erősen lehatárolok az életem többi részétől. De hogy nekem megfelel-e ez így, és ha nem, akkor mi a teendő vele? Erre már csak az elemzést követő beszélgetésben tértünk ki, ami egy pszichológussal folytatott konzultációra hasonlított, amihez a kiinduló pontot az írásmintában látható tény adta.

A rezonometriai elemzés ezzel szemben megmutatta, hogy a munkám, az önmegvalósításom területén egy hatalmas, feszültséggel és vággyal teli űr tátong, mert nem olyasmivel foglalkozom, ami boldoggá tesz. De ha ez nem lenne elég, ehhez hozzájön még egy átlagon felüli biztonságigény elsősorban az anyagiak területén, ami azért generál nagy ellentmondást az életemben, mert az írói pálya bizonytalansága és az anyagi biztonsághoz való túlzott ragaszkodás két irányba húz. Hogy ezt hogyan lehet felszámolni, feloldani, na kérem, az már sokkal nehezebb dió, mint hogy legyek tisztában vele, hogy akkor vagyok a leghatékonyabb, ha nem zargatnak munka közben. Mélyebb, de kulcsfontosságú ellentmondása ez az életemnek, amire megtalálni a megoldást sorsfordító lenne.

Egy másik példa viszont azt mutatja, hogy mikor hatékonyabb a hagyományos elemzés.

A szüleimmel való kapcsolatomat csak érintőlegesen, mintegy teóriaként, egy lehetséges forgatókönyvként vetette fel a rezonometria. A hagyományos grafológiai elemzés ezzel szemben rámutatott, hogy az anyukámmal való kapcsolatomban olyan (általam generált, képzelt) elvárás, megfelelési kényszer, sőt azonosságkényszer van, amivel foglalkozni kell.

Egy nagyon rövid beszélgetés után felszínre is hoztuk a problémát: annyira csodáltam anyukámat, aki egyébként kiemelkedő, fantasztikus elme volt, hogy folyamatosan hozzá mértem magam. Ez két alapvető problémát is okozott. Egyrészt sosem becsültem az eredményeimet és a képességeimet eléggé, mert nem az átlaghoz mértem magam. Miért lenne különleges, hogy jeles tanuló vagyok? Anya is jeles tanuló volt. Miért lenne különleges az, hogy éles eszű vagyok? Anya is az volt, de amellett még művelt is, falta a könyveket, ami rólam nem mondható el, ezért inkább szégyellnem kellene magam, nem büszkélkedni. És így tovább. A másik alapvető probléma az, hogy én más alkat vagyok, mint anya, így olyan célokat próbáltam kijelölni, olyan stratégiákkal élni és olyan szerepeket betölteni, amik nem voltak velem összhangban, amiktől csak vergődtem, nem pedig virágoztam.

Látható, hogy múlt időben beszélek ezekről a dolgokról, aminek oka az, hogy ezzel a tényszerű, jól körülhatárolt, konkrétan nyakon csíphető problémával olyan tisztán szembesített a hagyományos grafológiai elemzés, hogy azonnal el tudtam kezdeni dolgozni vele. Kitartóan mantráztam magamnak: “én nem anya vagyok, én ÉN vagyok”, elkezdtem a helyes mércével mérni magam, tisztázni, mi az, ami számomra kényelmes és természetes, és mi az, amit csak azért tettem vagy akartam, mert anyához akartam felérni. Olyasmi volt ez, amire ha egyszer felfigyeltem, lehetetlen volt már nem észrevenni. Nem mondom, hogy gyökerestől kigyomláltam a problémát, mert ahhoz túl mélyek a gyökerei, de érezhetően elkezdtem a saját életemet élni anyáé helyett.

Remélem, ezzel a két kisesettanulmánnyal sikerült egy kis bepillantást adnom a grafológiai elemzésbe, megmutatni, mire számíthat, mit várhat, aki grafológushoz fordul.

Sopron környékieknek jó szívvel ajánlom az én grafológusomat, Hegedüs Renátát megtaláljátok a soproni Rebarbara Egészségházban szerdánként. Bővebb információk az Egészségház honlapján és Reni blogján.