Nem vagyok optimista, csak realista

Nick Vujicic: Élet korlátok nélkül c. könyvét olvasom épp (pityergős olvasmány, majd biztosan írok róla külön is, addig is elárasztom vele a Molyt), és azt hiszem, a könyvnek sikerült eldöntenie köztünk egy régi vitát a férjemmel.

Peti a legerőteljesebb pozitív erő az életemben, aki minden gödörből ki tud húzni, és minden szorult helyzetből megtalálja a kivezető utat, soha nem hagyja, hogy csüggedjek vagy a padlón kucorogva sajnáltassam magam. Ezért is bosszant fel mindig, ha makacsul ellenkezik, amikor optimistának nevezem. “Nem vagyok optimista, csak realista” – mondja mindig.

Számára az optimista, azt hiszem, egy lenvászon inges, mezítlábas, ködös tekintetű, fura fazont jelent, akinek semmi kapcsolata a valós világgal. Persze az is igaz, hogy azért akarom mindenképpen letörölni róla a realista jelzőt, mert az számomra pedig inkább pesszimistát jelent. Hiszen ha az ember hangot ad a hitének, hogy több lehetősége van az éltben, mint amennyi most látszik, az egyik tipikus mondat, amivel a bizakodást el szokás söpörni, a “pff, légy realista!”.

Nick Vujicic, a menthetetlen optimista, aki karok és lábak nélkül született, és mégis hihetetlenül felszabadult életet él és a világot járva előadásaival erre bíztat másokat is, így ír a realista hozzáállásról:

“Ne felejtsd el, hogy a bánat is szolgál valamilyen célt! Teljesen természetes, ha átéled ezt az érzelmet, de nem szabad hagynod, hogy éjjel-nappal uralja a gondolataidat. […]

Mivel én intenzív lelki életet élek, ilyen időkben a hitemhez fordulok. Ám (talán meglepő módon) a könyvelői jártasságom egy gyakorlatiasabb megközelítést is lehetővé tesz. Ha azt mondod, hogy nincs benned remény, akkor az azt jelenti, hogy úgy gondolod, annak az esélye, hogy bármi jó történhet még veled az életben: zéró.

Zéró? Azért ez elég durva, nem gondolod? A jobb napokba vetett hit azonban oly elvitathatatlan, hogy számomra sokkal valószínűtlenebbnek tűnik abban hinni, hogy a napjaid soha nem fognak jobbra fordulni.”

Egy gyors guglizással azért utánanéztem a pontos definíciónak, ami szerint a realista ember úgy fogadja el a valóságot, ahogy van, és nem táplál felőle illúziókat. – Csakhogy a valóság sokkal tágabb keretek közt mozoghat, mint azt egy leszegett fejű pesszimista látja. Így a pesszimista sem realista, ha a valóság egy részét, a jó kilátásokat és a szép reményeket tagadja.

Nick Vujicic például valóban nem volt realista, amikor kisgyerekként azért imádkozott, hogy egy reggel csodák csodájára ép testben, karokkal és lábakkal ébredjen. De azok is nagyot tévednek, akik azt mondják, hogy pff, légy realista, egy ilyen fickó sohasem fog úszni, szörfözni, golfozni vagy feleségül venni egy gyönyörű nőt. (Kattints, ha nem hiszed. :))

20140619-185030-67830801.jpg

[Nick Vujicic a Healthy Living magazinban – Forrás]

Szóval, legyen, elismerem – a realizmus nem maga az ördög, hanem egy semleges valami, és attól még, hogy a pesszimisták előszeretettel használják fegyverként, ugyanúgy lehet az optimisták eszköze is, hogy azt mondhassák: hé, légy realista! Ahogy rosszra, ugyanúgy jóra is fordulhatnak a dolgaid! (Amellett ha inkább az utóbbira gondolsz, növeled az esélyeidet, és addig is jobban elvagy a bőrödben.)

Vagy ahogy a férjem szokta mondani:

“Nem vagyok optimista, csak realista. Látom, milyen lehetőségek vannak előttem, és vannak közte jók is. Látom, mit tudok tenni, és megteszem, ahelyett, hogy nyavalyognék.”

Mormon péntek – NieNie: A mennyország itt van

A mormon péntek rovat (az angol gyakorlással együtt) megsínylette a vizsgaidőszakot. De azért hoztam mára egy inspiráló videót, blog- és könyvajánlót egy fantasztikus mormon anyukától, akinek a blogját most már Tazáéval együtt rendszeresen olvasom. Ő Stephanie Nielson, NieNie, aki 2008-ban túlélt egy repülőgép balesetet, amelyben a teste több mint 80%-a megégett. Az, hogy memoárját négy évvel később “Heaven is Here” (“A mennyország itt van”) címmel adta ki, már önmagában sokat elmond róla, és arról, miért érdemes megismerni őt és olvasni az írásait.

A könyv ajánló videóját elhoztam, és nagy vonalakban lefordítom azok kedvéért, akik nem értenek angolul – elnézést az átugrott vagy elnagyolt részekért, de úgy érzem, a pontos fordításnál fontosabb, hogy megosszam ezt az üzenetet.

“Nagyon-nagyon boldog életem volt, nem is álmodhattam volna jobbat. Négy kicsi gyerekem volt, egy csodálatos férjem, és egy boldog kutyám, Jimmy. Mind boldogok voltunk, egészségesek, áldottak, és nem is vágyhattunk többre. Minden este azzal a gondolattal feküdtem le, hogy olyan áldott vagyok és annyira hálás lehetek az életemért. Én vagyok a legszerencsésebb lány a világon.

Aztán 2008 augusztusában a nagyszülőknél hagytam a gyerekeket, hogy repülőre üljek és a férjemmel egy napra átugorjunk a férjem családjának birtokára. A repülőnk azonban lezuhant és lángokba borult, én pedig kis híján meghaltam a tűzben. Négy hónapig voltam kómában. Azután pedig azt gondoltam, hogy soha nem lesz már olyan boldog az életem, mint volt. Nem hittem, hogy valaha is újra boldog lehetek. Az életem borzalmas volt. A testem több mint 80%-a megégett, beleértve az arcomat is. A gyerekeim féltek tőlem. A fájdalom állandó volt és elviselhetetlen, nem tudtam még csak felülni sem az ágyban, vagy bármihez kezdeni magammal.

De aztán, egy éjjel, amikor a kórházban feküdtem, nyugalom árasztott el. Tudtam, hogy nehéz és fájdalmas lesz, és talán soha többé nem leszek gyönyörű. De élni fogok. Anya lehetek a gyermekeim számára, érezhetem a virágok illatát, a kedvenc ételeimet ehetem, megcsókolhatom a férjemet. Egy nap újra jógázhatok, ebédet készíthetek, a hála és a béke érzésével ébredhetek reggel, akárcsak régen, fájdalom nélkül. Az élet megváltozik, de ugyanolyan csodás lesz.

Úgyhogy megírtam ezt a könyvet. Megírtam, hogy reményt és inspirációt adjak az embereknek. Megírtam, hogy emlékeztessem Jane-t, hogy az élet változik, de ez nem mindig jelent rosszat. Megírtam, hogy emlékeztessem Ollie-t, hogy az édesanyja sosem adta fel, akkor sem, amikor annyira szerette volna, mert ő mindennél fontosabb volt a számomra. Nicholasnak írtam, hogy tudja, Isten egyenként szeret mindannyiunkat és terve van valamennyiünk számára. Claire-nek írtam, hogy tudja, még ha máshogy nézünk is ki, ugyanúgy szerethetünk és szerethetnek minket, mert a család kötelékei fontosabbak, mint az élet dolgai. És azért írtam, hogy elmondjam, léteznek csodák, mert a testünket Isten a képére teremtette.

A nevem Stephanie Nielson, és még mindig én vagyok a legszerencsésebb lány a világon.” (Stephanie Nielson)

A Tron filmek üzenete

Az egyik kedves barátom azt a feladatot állította elém, hogy ha már olyan ügyesen becsempésztem a blogba a Kelly Family iránti rajongásomat, próbáljam ki, vajon a Tron filmekről tudok-e a blog témájába illő cikket írni. Én pedig nem mondhatok erre mást, mint Barney Stinson, a legcéltudatosabb sorozathős, akit ismerek: eeeeeelfogadom a kihívást!

Szögezzük le rögtön az elején, hogy ez nem egy teljességre törekvő filmajánló vagy filmkritika, és mivel nem számítok sem kifejezett szakértőnek, sem ínyencnek a filmek területén, nem is vállalom, hogy egy hihetetlen mély értelmű művészfilmet tárok a publikum elé. Az 1982-es Tron és a 2010-es Tron Legacy filmek olyan szórakoztató mozik, amik nekem tetszettek, már csak sci-fi voltuk miatt is, és megpróbálok kiragadni belőlük néhány elgondolkodtató momentumot.

Bővebben…