Tanulás, olvasás, relaxáció közben szeretek zenét hallgatni, mert könnyebben kizárom a külvilágot, könnyebben elmerülök. De tartok tőle, hogy kicsit finnyás vagyok ezen a téren, nehezen találok hozzám illő zenét. Ma ráakadtam egy nagyon kellemes, 70 perces gitárzene összeállításra, ami olvasáshoz tökéletes háttérnek bizonyult (Gretchen Rubin: Happier at Home című könyvét olvasom), és úgy gondoltam, megosztom veletek is.
Nektek hogy tetszik?
Az ideális pihenőhelyünk egy olyan barátságos, biztonságos, békés, csodálatos hely, ahol senki nem háborgathat, és ahova elvonulva mindig feltöltődünk energiálva és vidámsággal.
– Ó, ugyan, mikor juthatok én el egy ilyen helyre?… – Hadd áruljam el: bármikor.
A képzelet jótékony hatásáról és a vizualizációról már írtam meditációs cikksorozatomban. Ez az eszköz ad nekünk lehetőséget megtalálni ideális pihenőhelyünket is, és segít később könnyedén eljutnunk oda.
Hogy kinek mi az ideális pihenőhely, arra nincsenek általános szabályok. Ha van olyan hely – ahol valaha jártál, vagy ahová vágysz, amit elképzeltél magadnak -, az remek. De ha nincs ötleted, böngéssz ihlető képeket, hogy megtaláld és magad elé tudd idézni ideális pihenőhelyedet. Ha később úgy érzed, költöznél, természetesen megteheted.
Az én ideális pihenőhelyem volt már egy tó fölött átívelő híd, egy napsütötte mező egy hintával, egy szélfútta szirt a háborgó tenger fölött (meglepő, de nagyon energizáló volt az a környezet), egy tóparti ház. Aztán nemrég rátaláltam az alábbi képre, ami teljesen magával ragadott – most ez a képzeletbeli kuckóm.
Ezután teremts magadnak nyugodt körülményeket, merülj el meditációs szintedre vagy csak egyszerűen hunyd le a szemed és lélegezz mélyeket, hagyd, hogy a tested és az elméd megnyugodjon. Majd képzeld oda magad ideális pihenőhelyedre. Időzz el nyugodtan és kényelmesen a részletek megjelenítésén. Lásd, halld, érezd a bőrödön, lélegezd be a környezetedet, mintha valóban ott lennél. Érezd azt a fantasztikus békét, nyugalmat, biztonságot, energiát és felszabadultságot, amit ad, hogy itt lehetsz ideális pihenőhelyeden.
Végezd el ezt a gyakorlatot minél gyakrabban és intenzívebben. Ugyanis ha sikerül élénken eltárolnod ideális pihenőhelyet képzetét az agyadban, könnyedén előhívhatod bármikor, amikor stressz ér, letört, ideges vagy fáradt vagy. Ha ideális pihenőhelyed könnyen hozzáférhető a képzeletedben, már nem kell meditációs körülményeket biztosítanod magadnak – elég, ha egy percre magadra zárod a munkahelyi mosdó ajtaját és lehunyod a szemed. Ahogy odaképzeled magadat ideális pihenőhelyedre, elmédet arra készteted, hogy abba a már megszokott, megtanult nyugodt, békés állapotba kerüljön, amit elmerüléseid során gyakoroltál.
Teremtsd meg ideális pihenőhelyedet, és látogasd meg, amikor csak szeretnéd!
Ma havas tájra ébredtem – ezzel immár hivatalosan is beköszöntött a tél. Itt a rövid nappalok, a hosszú esték, a sötétség, a zárt szobák melege, a kandallók és gyertyák időszaka. És a kézimunkázásé.
Eleink idejében, a paraszti gazdaságokban ez az időszak szolgált arra, hogy a betakarított alapanyagokat, gyapjút, kendert, fát feldolgozzák, és elkészítsék a ruhaneműt, eszközöket és használati tárgyakat a következő időszakra.
És persze amíg a földek pihentek, addig az emberek is pihentek. A kézimunka nem más, mint a meditáció, az elmerülés egy fajtája. Lehetőséget ad rá, hogy megéljük az alkotás örömét, és a monoton tevékenységben elmerülve az elménk egy kis megnyugvást, a lelkünk szabadságot kapjon.
A keleti meditációs technikákkal talán nehezen boldogulunk, hiszen nem része a kultúránknak, nem hordozzuk kollektív tudattalanunkban a technikáját. Ellenben a kézimunkázás, a kézzel alkotás az elmerülésnek egy olyan fajtája, amihez évszázadok vagy -ezredek óta közünk van, ami bennünk él, még ha nem is fedeztük még fel magunkban.
Ki-ki tapasztalata és érdeklődése szerint nyúljon a télen valamilyen kézimunkához, legyen az kötés, horgolás, hímzés, szövés, faragás, ragasztás, dekorálás, gyöngyfűzés, vagy bármi egyéb. Készülhet karácsonyi ajándéknak, a lakás vagy önmagunk díszére, vagy pusztán az alkotás öröméért.
Ragadjuk meg ezt a lehetőséget, és fedezzük fel a régiek bölcsességét, a mi természetes utunkat az elmerülésre.
Gyors tippek annak a kedves olvasómnak, aki napok óta rendszeresen rám talál a keresőben azzal a kereső kifejezéssel, hogy “meditáció közben elalszom”. :)
– Időzítsd a meditációdat a napod egy aktív időszakára, amikor kipihent vagy és energikus!
– Ha teheted, válassz napfényes helyet az elmerüléshez!
– Engedd be a friss levegőt!
– Ha általában zenével meditálsz, próbáld meg csendben, ha csendben szoktál, próbáld zenével!
– Meditálj ülve!
– Válassz kevésbé stabil testhelyzetet: ülj ki egészen a szék vagy ágy szélére, dőlj picit előre!
– Meditáció közben sem muszáj mozdulatlan szoborként ülnöd – néha mozgasd meg a nyakad, a csuklód, a bokád, kicsit változtass a testhelyzeteden!
– Illatosítsd a helyiséget élénkítő hatású illóolajjal – például ánizs, citrom vagy citromfű illattal!
– A meditáció gyakorlását kezdd rövidebb időtartamú és felületesebb elmerülésekkel, és később fokozatosan kalandozz a mély meditáció területén!
– Meditációdat kísérd folyamatos belső narrációval, és időnként mondd el magadnak belső hangoddal: bármikor vissza tudok térni az éber tudatállapotba!
– A biztonság kedvéért használj időzítőt – de igyekezz az éles ébresztőhang helyett valamilyen kíméletesebb hangeffektust használni, hogy ne kirántson, hanem kivezessen a szundikálásból!
Kellemes meditálást, és ha újra erre jársz, hagyj egy hozzászólást! :)
Elhoztam a meditációs sorozatom utolsó részét. A korábbi részekben alaposan előkészültünk a relaxációhoz, most már tényleg ideje belevágnunk.
A gyakorlatot alapvetően három részre tudjuk bontani: eljutás a meditációs szintre, meditáció és visszatérés az éber tudatállapotba. Ahogy már említettem, én a gazdag vizualizációval kísért meditációs technikát tanultam, ezért arról is fogok beszélni. Ennek lényege, hogy aktívan bevonjuk a képzeletünket és gondolatban megjelenítünk olyan képeket, érzeteket, érzelmeket, amelyek segítik a meditációnkat.
A meditációs cikksorozatom harmadik részére picit várni kell, addig is hoztam még néhány hétköznapi gyakorlatot.
A mindennapi utazás kihasználása
A tömegközlekedésen eltöltött idő remek alkalom a napi relaxáció beiktatására. Persze nem ad alkalmat a legmélyebb elmerülésre egy zötykölődő, tömött jármű, ahol az ember fél kézzel kapaszkodik, fél kézzel az értékeire vigyáz, de a napi feladatok áttekintésére, néhány pozitív gondolatra, megerősítésre, vizualizációra így is jól ki lehet használni.
Munkába fogott ábrándok
Gyakran ábrándozunk, a gondolataink folyton elcsaponganak erre-arra. Ez nem is baj, kivéve persze, ha negatív irányba kóborolnak, feszültséget keltenek, és mire észrevesszük, már bele is lovalltuk magunkat valami haragba vagy szomorúságba. De még az ártalmatlan, derűs ábrándozást is jobban ki tudjuk használni, ha rászokunk, hogy a gondolatainkat ilyenkor egy célra irányítsuk, valamire, amire vágyunk, ami fontos. Ennek apropója az, hogy a céljaink irányába állítsuk agyunkat, vagy programozzuk, vagy rendelést adjunk le az Univerzumnak, vagy beindítsuk a vonzás törvényét – nevezzük, ahogy akarjuk. Szóval, ha ábrándozunk, ábrándozzunk derűsen, bizakodón, hittel és átéléssel céljainkról.
Az előző részben áttekintettük a meditációhoz kapcsolódó fontosabb fogalmakat. Most, hogy az elmélettel már tisztában vagyunk, ideje megismerkedni a gyakorlattal! Ebben a részben próbálok segítséget adni ahhoz, hogyan készüljünk fel a meditációra, és milyen eszközök segíthetnek minket az elmélyülésben.
Előkészületek
Ditta autodidakta módon meditálni tanul és a tanácsomat kérte, nekem pedig jól jönne egy újrakezdő tréning, ezért úgy gondoltam, összeszedem a tapasztalataimat a témában, remélve, hogy tudok egy kis segítséget nyújtani azoknak, akik Dittához hasonlóan önállóan szeretnének megtanulni meditálni.
Alapfogalmak, avagy meditációs mi-micsoda
Egy barátommal arról beszélgettünk, hogyan építhető be a relaxáció a mindennapokba akkor, ha napirendünkben nehéz helyet találni a rendszeres elmerülésnek.
Azt az ötletet kaptam, hogy a legjobb, ha egy meglévő szokásunkhoz kapcsoljuk a rendszeres relaxációt. Itt persze nem a mély, meditatív elmerülésről van szó, ellenben a hétköznapi cselekvések ideje, amikor agyunk “automata üzemmódba” kapcsol és tetteinket a rutin vezeti, megfelelő alkalom arra, hogy a gondolkodási feladatok alól felszabadult elménket elcsendesítsük és feltöltődjünk.
Gondold át, milyen rendszeres, rutinszerű tevékenységeket végzel nap mint nap! Válassz közülük néhányat, és kapcsolj hozzájuk rendszeres relaxációt, tudatos elmerülést.
Néhány ötlet:
– mosogatás
– főzés
– reggeli / tízórai készítés
– zuhanyzás / fürdés
– hajmosás, hajszárítás
– fogmosás
– fésülködés
– csendes percek a mellékhelyiségben
– kutyasétáltatás
– reggeli kocogás
– séta a munkába
– várakozás a megállóban
– sorbanállás
– utazás buszon, vonaton, metrón
– liftezés
– képernyőbámulás, míg a számítógép bekapcsol / kikapcsol
– ablaktörlés
– portörlés
– porszívózás
– ágyazás
– …
Kincsesfüzet 