Nemrég néztem egy LadyLike videót, ahol a youtuberek kipróbálták a saját édesanyjuk reggeli rutinját, és megosztották erről a tapasztalataikat.
Amennyire emlékszem, anyukám reggeli rutinja kávézásból, dohányzásból, olvasásból és a velünk való beszélgetésből állt, valamint munkába buszozásból — biztosan ennél részletesebben is fel tudnám idézni a dolgokat, és/vagy megkérdezni a húgomat, de őszintén szólva még mindig felzaklat, ha a felületesnél egy kicsit odaadóbban próbálom visszahozni anyu emlékét.
Úgyhogy csak annyit mondhatok biztosan, hogy különbözik a reggeli rutinunk, ezen túl pedig megosztom veletek az én (hétköznap) reggeli rutinomat, hátha érdekesnek találjátok. Elvégre minden, ami más, érdekes. :) (És szeretünk egymás reggeli müzlijében turkálni. :D)
(A LadyLike-os lányok a sminkmárkák és a dezodorozás időpontjának pontosságáig kérték be és reprodukálták anyukáik reggeli rutinját, amit kicsit bizarrnak de érdekesnek találtam. Úgyhogy dőljetek hátra és élvezzétek, mert én is a lehető legeslegpontosabban fogom felidézni egy átlagos hétköznap reggelemet. :))
Reggeli rutin:
6:00 — ébredés. Sosem teszem szundira az ébresztőt. Van, hogy Peti “kér még néhány percet”, de én mindig felkelek (legalább felülök és nyújtózok egyet) az első csörgésre. Illetve hát, andalgó zeneszóra, mert sosem állítok be agresszív ébresztőhangot. Peti pedig csak azokon a napokon állít ébresztőt egyáltalán, amikor nem együtt megyünk munkába, de a legtöbb munkanapon az én ébresztőmre kelünk.
6:00-6:10 — felkelés. Ébredés után leggyakrabban susmorgunk még picit az ágyban Petivel, megbeszéljük, ki hogy aludt, ki mit álmodott. Néha eljátszunk a gondolattal, hogy nem megyünk be dolgozni, vagy hogy ideje volna már kifejleszteni a teleport technológiát. Utána amíg Peti átpörgeti a friss sport- és tech híreket és felöltözik, első körben enyém a fürdőszoba. A biológiai szükségleteken túl ilyenkor megmosakszom, tiszta vízzel megmosom az arcom és fogat mosok.
6:10-6:20 — bóklászás. Míg Peti elfoglalja a fürdőt, én felkeltem Diót. Ilyenkor nem nagyon hallgat a hívó szóra és próbálja kispárnának álcázni magát, úgyhogy általában ölben vonszolom be a nappaliba, ölelgetéssel és puszikkal ébresztem. (Ezt utálja, úgyhogy rögtön visszatér belé az élet. :P) Beveszem a reggeli gyógyszerem, Petivel beszélgetünk, bohóckodunk Dióval. Peti tízórait készít magának, én néha főzök egy kávét vagy kakaót vagy semmit.
6:20-6:30 — készülődés. Amíg én öltözöm, addig Peti kiszellőztet a házban és megfuttatja Diót a kertben. Megiszom a kávémat/kakaómat, és ha nagyon derűs reggelem van, akkor ezt nem a kanapén ülve és magam elé meredve teszem, hanem közben teszek-veszek és rendezkedek kicsit a konyhában vagy a hálószobában.
6:30-6:40 — indulás. Kiválasztom az ékszereimet (fülbevaló, karkötők, óraszíj), felteszem az órámat és a jegygyűrűmet. Futok még egy kört a fürdőszobában, megfésülködök, feltűzöm a hajam, és van, hogy még arra is szakítok időt (miközben Peti türelmetlenül toporog a bejárati ajtóban), hogy nappali krémmel bekenjem és átmasszírozzam kicsit az arcom. Bedobálom az elöl maradt dolgaimat (telefon, fejhallgató, bevásárlótáska, esernyő) a hátizsákomba, elköszönünk Diótól és elhagyjuk a házat.
6:40-6:55 — séta a buszra. Petivel kisétálunk a buszmegállóba (kb. 10 perc), és várjuk a buszt, ami roppant megbízható módon valamikor 6:50 és 7:00 között érkezik. Ilyenkor kéz a kézben sétálunk (vagy futólépésben szedjük a lábunkat), beszélgetünk bármiről, ami a reggel folyamán eszünkbe jutott. Megosztjuk a napi vagy hosszú távú terveinket és aggodalmainkat, viccelődünk, pletykálunk, politizálunk vagy az élet nagy dolgairól elmélkedünk.
6:55-7:55 — buszút. A Fertőd-Sopron buszút menetrend szerint 45 perc lenne, de a reggeli forgalomban inkább 1 óra az átlag. A dezodoromat a táskámban hordom, szóval általában a felszállás után dezodorozok, és ha otthon siettemben csak bedobáltam a táskámba az ékszereket és a hajgumit, akkor van, hogy a buszon csinosítom ki magam. A buszút elején általában még beszélgetünk Petivel, de néhány megállón belül elfogy a türelmünk az utazóközönség felé, és inkább “elbúcsúzunk egymástól”, feltesszük a fejhallgatóinkat és mindenki a maga módján tölti ki az utazás idejét. Én egyre hatékonyabban limitálom a net-időmet, úgyhogy ilyenkor csak néhány posztot és sztorit nézek meg instagramon, utána pedig zenét hallgatok, olvasok, meditálok, és/vagy figyelem a tájat és elmélkedem. Peti néhány megállóval hamarabb száll le, ilyenkor összebújunk még kicsit, és váltunk még pár szót és puszit, mielőtt elválunk. Mielőtt én is leszállok a buszról, az utolsó egy-két megállónyi táv alatt nyújtani szoktam: átmozgatom kicsit a nyakamat, a vállamat, a gerincemet, a derekamat, és amennyire ültömben tudom, a csípőmet és a lábamat.
7:55-8:20 — séta munkába. Hetente egyszer vagy kétszer útbaejtem az Interspart is, hogy mindig el legyek látva a munkahelyemen reggelivel/tízóraival. (A munkahelyi készletem gyümölcsből, joghurtból és zabpehelyből áll.) Nagyjából ugyanazon az útvonalon gyaloglok minden nap, és igyekszem nem elveszni a gondolataimban (ez néha nehezebb, néha könnyebb — a reggeli séta alatt elég jól be tudom lőni, hogy állok aznap a szorongásommal). Szemlélődök, zenét hallgatok, és van, hogy mantrázok. (Zuhogó esőben, hófuvásban, tűző napon, +35 és -15 fokban egyaránt gyalog megyek munkába.)
8:20-8:35 — érkezés. Becsekkolok (a munkába érkezés belépőkártyás bejelentkezést és szúrópróba-szerű szondáztatást tartalmaz), felöltöm a láthatósági mellényemet (“Biztonság mindenekelőtt, biztonság mindig!” — Heineken Hungária ;)), a gyárterületen át hátrasétálok a logisztika irodába. Ilyenkor minden kolléga, akivel találkozom a gyárterületen, kap egy Reggeli Mosolyt Timitől. (A fél óra tempós séta és a reggeli mosolyok nagyon fontos részei annak, hogy megfelelő energiákkal érkezzek meg az íróasztalomhoz.) Az irodaépületbe érve lepakolom a cuccaimat, bekapcsolom a gépem, főzök egy teát, készítek valamit enni (felvágok egy almát, felpattintok egy banánt, vagy keverek egy zabpelyhes-joghurtos trutyit, amit majd falatonként, munka közben fogyasztok el), és nekifogok a munkának.
Nos, így néz ki egy átlagos reggelem. Nagyjából.
Remélem, találtatok benne valami hasznosat vagy legalábbis érdekeset. És arra is kíváncsi vagyok, hogy ha később visszanézek, akkor mennyi változást fogok találni — hiszen egy rutin sem állandó, legfeljebb egy időszakon belül… nagyjából. :)