Ti lencsét főztök Újévre, mint én, vagy falra másztok a babonáktól, mint Peti? ‘:D
Aki lencsét főzne, annak megosztom a vöröslencse krémleves/főzelék receptemet, hátha még nem késő.
Az eredeti recept a SóBors.hu-n található, de nem is én lennék, ha nem variálnék rajta semmit. :) Valamint a mennyiségeket bögrében adom meg, mert mindent aprítva és zacskózva tárolok a fagyasztómban, de egyébként is rugalmas dolog, mivel krémleves/főzelék.
(a kép csak illusztráció, forrás: Stocksnap.io)
Vöröslencse főzelék
Hozzávalók:
1 bögre vöröslencse
1 bögre apróra kockázott sárgarépa
1/3 bögre aprított vöröshagyma
kevés olaj
víz
1 doboz (500 g) paradicsompüré
só
pirospaprika
(szegfű)bors
ételízesítő
Elkészítés:
A vöröslencsét mossuk le, majd forrázzuk le és hagyjuk a forró vízben, amíg haladunk az előkészületekkel.
A répát és a hagymát kevés olajon megdinszteljük. Hozzáadjuk a paradicsompürét, felöntjük 1 liter vízzel, és fűszerezzük. Én 1 teáskanál sótlan ételízesítőt, 1 teáskanál sót, fél-fél teáskanál pirospaprikát és szegfűborsot teszek hozzá.
Forrás után még 20 percig főzzük, gyakran kevergetjük, nehogy a lencse odakapjon. Ha kész, botmixerrel leturmixoljuk.
Örömmel fogyasztjuk, és várjuk a gazdagságot a jövő évre. :)
“A barhesz vagy hálá (challah) a zsidó konyhaművészet péksüteménye. A zsidó étkezési hagyományokat őrző családokban a péntek este kezdődő szombat megszokott eledele az asztalon.”
— Wikipédia
Mariont, a My Jewish Mommy Life youtuberét követem egy ideje, mert nagyon tetszik a csupa-mosoly, pozitív szemléletű spiritualitása, amivel a zsidó hitben a tudatos jelenlét és az itt-és-most jobbításának lehetőségét látja.
Kipróbáltam a hagyományos kalácsreceptjét is, és nagyon bejött! Többszöri próbálkozásból egyszer sem hagyott még cserben, úgyhogy már megosztani is merem.
Bögrés barhesz recept
Hozzávalók
1 bögre meleg víz
1 csg száraz élesztő
3 tojás
2 ek méz
1 tk só
3,5 bögre liszt (+)
Elkészítés
A nagy keverőtálunkban a száraz élesztőt a meleg vízzel elkeverjük és 10 percig pihentetjük. Amíg az élesztős víz pihen, felverjük a tojásokat. A 10 perc leteltével az élesztős vízhez keverünk 2 ek mézet, majd 1 tk sót, végül a felvert tojásokat, apránként adagolva, hogy jól elegyedjen.
Ezután fokozatosan hozzákeverjük a 3,5 bögre lisztet. Lágy, de nem ragadós tésztává dagasztjuk, közben szükség szerint további lisztet hozzáadva. Kb. 5 percig dagasztjuk, majd a tésztát egy kiolajozott tálba rakjuk, beleforgatva az olajba. Nedves konyharuhával leterítjük, és meleg helyen 1 órán át kelesztjük.
Lisztezett felületen kaláccsá formázzuk, a tetejét tojásfehérjével vagy tejjel megkenjük, sütőpapírra vagy olajjal megkent tepsire helyezzük, és 180 fokra előmelegített sütőben készre sütjük.
Bögrés barhesz variációk
Az alaptészta semleges ízű. Tálalhatjuk natúran, vagy sütés előtt megszórhatjuk a tetejét nagyszemű sóval, olajos magvakkal, aprómagokkal, stb.
A tésztájába is keverhetünk aszalt gyümölcsöt, magokat, darált magvakat, maglisztet. Nekem dióból van sok itthon, ezért én természetesen darált dióval készítettem. Fél bögre lisztet egy bögre darált dióval helyettesítettem (tehát három és fél bögre liszt helyett három bögre liszttel és egy bögre darált dióval állítottam össze a tésztát), de mivel a készre dagasztás közben úgyis még jó egy bögre liszt hozzájön, annyira nem fontos itt a helyettesítési arányok szenten tartása.
Édesen is készíthetjük. A legegyszerűbb, ha azelőtt, hogy a fonat ágait megsodornánk, téglalap formára húzzuk ki a tésztát, megszórjuk cukros töltelékkel (pl. cukros dió, cukros kakaó, stb.), felhajtogatjuk, és ezt a cukros belsejű tömböt nyújtjuk-sodorjuk ággá és foglaljuk fonatba.
Nem tudom, kinek kell ezt hallania, de engem tavaly ajándékozott meg az anyósom a dagasztás tudományával — az életem azt megelőző harmincöt évében nem tudtam, mi a különbség a gyúrás és a dagasztás között. (Nem is szerettem kelt tésztát készíteni, mert mindig olyan masszív lett, hogy parittyába is lehetett volna fogni…) Szóval leírom, hátha valakinek akkora aha-élmény lesz, mint nekem. :)
Gyúrni olyan tésztát szabad, ami nem kell, hogy levegős legyen. Például levestésztának, főtt tésztának valót. Gyúráskor összenyomjuk, összepréseljük a tésztát, nyomást helyezve rá. Ezzel tömörítjük, kiszorítjuk belőle a buborkékokat.
Van olyan tészta, aminek ez nem fáj, sőt. A kelt tészták lényege viszont az, hogy az élesztő megtölti a tésztát légbuborékokkal (miközben eszegeti a mézet vagy cukrot) — pont így kerül a buborék a sörbe is! ;) Ha nem akarunk kiszúrni magunkkal, akkor nem nyomorgatjuk ki a tésztából ezt a légiességet, amit az élesztő olyan ügyesen beletesz.
Kézzel dagasztani úgy tudjuk a tésztát, ha hasonlóan dolgozunk, mint a gépi dagasztó hullámos feje. Az ujjainkkal, mint egy kanállal, alányúlunk a tésztacsomónak, megemeljük, végigsimítjuk a tál oldalán, majd gyengéden visszahelyezzük a tálba. Addig-addig göngyölgetjük így a tésztát, amíg homogén, de továbbra is levegős, könnyed anyaggá összeáll. Vigyázzunk a bubikra! :)
A telkünkkel örököltünk egy jól termő diófát is, amit még Peti nagypapája ültetett. Kellett pár év, mire felébresztettem magamban a nagymamám szellemét és becsületesen beépítettem a rutinomba a diópucolást is, de lassan kezdem behozni a lemaradásaimat — még nem értem ugyan a 2019-es termés pucolásának végére. ‘:D De van most bőven finom dióm, úgyhogy felkerültek a menüre a diós sütik.
Megosztom a go-to, pikk-pakk kevert diós receptemet a Femina.hu receptje alapján.
Hozzávalók
Száraz hozzávalók:
1 bögre dió
1 bögre liszt
1 csg sütőpor
1 tk reszelt citromhéj
1 csipet só
Nedves hozzávalók:
2 db tojás
0,75 bögre (barna) cukor
1 csg vaníliás cukor
0,75 bögre tej
0,25 bögre olaj
Elkészítés
Száraz hozzávalók összeállítása:
A diót ledaráljuk, vagy durvára aprítjuk, vagy vegyesen. A diót egy külön tálban összekeverjük a többi száraz hozzávalóval: a liszttel, a sütőporral, a sóval és a reszelt citromhéjjal.
(Az eredeti recept fahéjat ajánl, amit én citromhéjra cseréltem, mert nálam az a kötelező partnere a diónak.)
Nedves hozzávalók összeállítása:
Egy másik tálban habosra keverjük a cukrot és a vaníliás cukrot a tojásokkal, majd hozzákeverjük a többi nedves hozzávalót: a tejet és az olajat.
Elkészítés:
A sütőt 180-200 fokra előmelegítjük, a tésztát sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, és 25-30 perc alatt készre sütjük. A végén érdemes tűpróbát végezni, ha már nem ragad a belseje, akkor készt.
Finom, könnyű, omlós sütemény, én magában vagy lekvárral fogyasztom, Peti Nutellával tálalja.
Az idei évem egyik legnagyobb slágere az édesburgonya volt — most termesztettem először! Na, nem nagy tudomány egyébként: az edesburgonya.bio oldalról megrendeltem a palántákat, azokat házhoz hozta nekem a Magyar Posta, elültettem őket a honlap útmutatása szerint, és voilá, termett az édesburgonyám! Jópofa növény egyébként, mert nemcsak a gumója ehető, hanem a levele is fogyasztható. (Abból is van néhány zacskó a fagyasztómban.)
A legnagyobb slágerételem belőle pedig jelenleg az édesburgonya krémleves. Mmmm. Mmmmmmmmm.
A Street Kitchen Tavaszi édesburgonya krémleves receptje alapján készítem, de alig van olyan recept, amit Peti gyomra miatt nem kell átvariálnom (ha valami úgy kezdődik, hogy hagyma, fokhagyma, bors, akkor már kezdődik is a csere-bere, mert ezek nagy mumusok nálunk), így arra gondoltam, megosztom, én hogy készítem.
(Megjegyzés: a répák helyett van, hogy mondjuk a fagyasztott zöldségmixes zacskó alján törvényszerűen megmaradó karfiolokat rejtem el a levesben, vagy ma például a karácsonyról megmaradt krumplit használtam fel. Csak lazán, krémleves, nem árt neki.)
A hagymát megfuttatjuk a vajon, majd hozzáadjuk a zöldségeket, kicsit pároljuk. Felöntjük a vízzel, hozzáadjuk a leveskockát és a fűszereket. 20 percig főzzük, ezután mehet bele a tejföl. Még kb. 10 percig főzzük, vagy ameddig a zöldségek igénylik, legyen minden puha.
Egyenletesre turmixoljuk és nagyon örülünk neki. Én pirítóssal szoktam fogyasztani.
Közérdekű közlemény:
Az, ahogy a krémlevest készítem, mától még azt hiszem, két hétig megtekinthető lesz Twitchen: twitch.tv/nagytimi85
Még csak ismerkedek/flörtölök ezzel az új felülettel, de nemrég álmodtam is vele. Szóval nem tudom, vagy lesznek a jövőben még Twitch streamek, vagy nem. Ahogy azt megszoktuk. ‘:D
🇭🇺 Nemrég megosztottam a fertődi levendulaszüret emlékeit. De vajon mihez kezdtem azzal a nagy halom levendulával, amit csak az élmény kedvéért hazahoztam?
Levendulás limonádé
A Levendula Magazin sietett a segítségemre levendulás limonádé ügyben.
Az arányok persze nincsenek kőbe vésve, de én így készítettem a levendulás limonádét, még azon frissében, ahogy hazaértem a levendulákkal:
Egy evőkanál levendulavirágot 2,5 dl vízzel leforráztam és fél órára állni hagytam.
Egy 1 l-es kancsóba leszűrtem a levendulavizet és tiszta vízzel felöntöttem.
Cukorral, citromlével ízesítve elkészítettem a limonádét. (Természetesen cukor helyett édesítőt vagy mézet, citromlé helyett valódi citromot is használhattok.)
További levendulás recepteket találhattok a Levendula Magazin oldalán, ha pedig van egy (vagy több) kedvenc levendulás receptetek, bátran osszátok meg a kommentek között!
Szárított levendulavirág
Természetesen nem tudtam egy hétvége alatt felélni az összes leszüretelt levendulámat, így a tartósításról is gondoskodnom kellett.
Nem egy ördöngős dolog:
Kötegekbe szedve fellógattam a virágokat egy árnyékos helyiségben (érdemes olyan helyre tenni őket, ahol nem baj, ha szemetelnek kicsit, ahogy száradnak), ebben a nagy melegben hamar kiszáradtak.
Háztartási csomagolópapírból (amiből mindig van nálam itthon pár ív, mert szemtelenül olcsó és sokrétű alapanyag) egyszerű papírzacskókat készítettem.
A száraz levendulavirágokat alaposan lemorzsoltam a szárukról, és a zacskókba töltöttem.
Egy kis csinosítással akár egy kedves kézzel készített ajándékként is továbbadható.
🇬🇧 Lavender harvest – round two
I shared the pictures I take on the local lavender harvest, but of course I came home not only with pictures but also with a bunch of lavender flowers.
What did I do with them?
I made lavender lemonade
Making lavender lemonade, either of fresh or dried lavender is a pretty simple thing. (Yet, I had to google it. :D I found anser on this lavender-themed site [Hungarian].)
Scald 1 tablespoon of fresh or dried lavender flower with 1 cup of boiling water and let it stay for half an hour to make a lavender extract.
Filter it and add water to make 1 litre of lavender flavored base.
Add sugar, honey or sweetener, and lemon extract or freshly pressed lemon juice, as you’d make a normal lemonade.
Mostanság tovább gyötör ez a makacs nyavalya, valahogy nem tudok kimászni belőle. De már látom a fényt az alagút végén. Apropó fény: már mindhárom gyertya ég az adventi koszorúnkon! (Igen, három… Ennyit találtam itthon, amikor készítettem a díszt, és egyébként is egy hét csúszásban voltunk, hát gondoltam, miért ne?)
Mostanság a végtelen szabadság érzése kezd áthatni: megkezdődött a hosssszú, sok hetes téli leállás a munkahelyemen. A szabadságot egyelőre gyógyulásra, itthoni tevés-vevésre és céltalan lazulásra szánom, de úgy érzem, ezt megérdemlem – és talán az sem véletlen, hogy a szervezetem ilyen makacsul ágynak akar dönteni…
Mostanság megújult a filofaxom a férjemtől kapott csodaszép papírszett felhasználásával – hamarosan hozok róla képes összefoglalót.
Mostanság a legkevésbé sincs karácsonyi hangulatom (bár éjjel-nappal szól a karácsonyi zene kihangosítva vagy fülhallgatón a fülemben), de azért a közös mézeskalács sütés a húgommal klassz volt. (És nem, nem igazán tudunk viselkedni a kamera előtt, ha összeszabadulunk. :P) Díszítettünk mázas mézeseket neki, és készítettünk (utaztatásra alkalmas) magos mézeseket nekem. Elhoztam a receptet is.
Rögtön puha mézes
Hozzávalók:
25 dkg méz
1 csomag mézeskalácsfűszer (vagy 2 kávéskanál őrölt gyömbér, 2 kávéskanál őrölt szegfűszeg, 2 kávéskanál őrölt fahéj)
30 dkg sütőmargarin
30 dkg cukor
3 db tojás
1 kg liszt
3 kávéskanál szódabikarbóna
Elkészítés:
A mézet és a fűszereket összefőzzük. Hozzáadjuk a margarint, és addig keverjük, amíg kihűl.
Ezután felverjük a tojást, és hozzáadjuk a cukrot.
A liszt egy részét összekeverjük a szódabikarbónával, majd hozzáadjuk a mézes, margarinos keveréket. Végül belekeverjük a cukorral kikevert tojást és a maradék lisztet. A tésztát épp csak annyira gyúrjuk össze, hogy összeálljon.
Nejlonzacskóban egy (vagy akár két) éjszakára hűtőbe tesszük pihenni. Másnap a tésztát kinyújtjuk, és tetszés szerinti formákkal kiszúrjuk. A sütőben 160 fokon aranysárgára sütjük.
Megjegyzés:
A tészta elég kemény, mikor kivesszük a hűtőből, a kéz melegétől megpuhul, érdemes késsel feldarabolni és vállalható részletekben kézmeleggel, lehelgetéssel felpuhítani nyújtás előtt. Alaposan megpuffad sütés közben, így érdemes vékonyra nyújtani és biztonságos távolságra helyezni őket egymástól a sütőlapon.
A trükk: nagyon gyorsan sül és becsapós! Amikor már puffadt és sárga, de még kicsit sületlennek tűnik, akkor valószínűleg már jó. Érdemes két tepsivel dolgozni párhuzamosan, mert igazi nagyüzemben süthető – mire kinyújtjuk és kiszaggatjuk a következő adagot, az előző el is készül a sütőben. Isteni puha, azonnal fogyasztható mézes lesz belőle.
Mostanság csak kapkodom a fejem, hogy mi minden történik körülöttem. Néha rajtakapom magam, hogy narrálom a saját mindennapjaimat, és az igazság az, hogy azt hiszem, éppen most készülök arra, hogy megfogalmazzam azt a “sikersztorit”, amit most élek. Nagyon hálás vagyok azért, hogy belevágtam az idei NaNoWriMo kihívásba, mert bár minden ellene szólt (azt hiszem, elég kevés az olyan ember, akinek az életében minden amellett szól, hogy pont most, pont ebben a novemberben nevezzen be a nagy kalandba), én ismét megtettem, és már most könnyebbnek érzem magam a tudattól, hogy ebben az alkalmatlan, sűrű időszakban is megtettem. Veterán nanósok szokták mondani, hogy annyi év után már nem is kételkednek benne, hogy sikeres be tudják vállalni a kihívást, hiszen tapasztalatból tudják, hogy képesek rá mindig és minden körülményben, és azt hiszem, most, hogy a szakdolgozatom leadása, az építkezés és a költözés mellett is belevágtam, én is egy hétmérföldes lépéssel közelebb kerültem ehhez az érzéshez.
Mostanság megint rákaptam a forrócsoki gyártására, és azt hiszem, ez már afféle NaNoWriMo tradíció lesz nálam, mert tavaly is a regényíró kihívás ideje alatt kezdtem meg a forrócsoki szezont. A forrócsoki receptemet egyébként a neten talált több receptből ollóztam össze és kísérleteztem ki mindaddig, amíg meg nem kaptam a lehető legegyszerűbb, leglustább receptet, amit akár egy főre is elkészíthetek. Ezt most megosztom veletek is.
—
Lusta forrócsoki
Hozzávalók:
1/4 tábla csokoládé (lehet kicsit több vagy kevesebb, ahogy a kockák kiadják – lehet fekete, fehér, tejcsoki vagy ízesített csokoládé is, én most a fehérért vagyok megveszve, de mindenki kísérletezze ki a maga kedvencét)
1 korty víz
1 pohár tej
1 ek cukor (fehér vagy barna, bár én a barnára esküszöm)
Elkészítés:
A csokoládékockákat egy 2,5-3 decis pohár vagy bögre aljába tördelem és ráöntök egy korty vizet, épp csak annyit, hogy ellepje. Mikrohullámú sütőbe teszem néhány percre, hogy egy kicsit megolvadjon a csokoládé a vízben, majd felöntöm tejjel és visszateszem a mikróba újabb néhány percre. A meleg csokis tejhez 1 ek barna cukrot adok és alaposan összekeverem, hogy a cukor és a félig olvadt csokoládé is egészen feloldódjon. Mmmm! Fogyasszátok egészséggel!
—
Mostanság az új bázisom a kanapé az új nappalinkban, mellette a pihe-puha szőnyeggel, ami pedig a kutya új bázisa – tökéletes helyzet.
Mostanság a kedvenc mondatom ez volt, amivel a férjem váratlanul hozzám fordult a Baumax sorai között bolyongva:
– Te! Olyan klassz csaj vagy. Nagyon szeretlek. Gyere hozzám feleségül!
♥
(Megmondtam neki, hogy megtenném, ha nem lenne már egy szuper férjem.)
[Egy kapcsolat olyan, mint egy ház. Ha kiég egy villanykörte, nem mész el venni egy új házat, hanem kicseréled a villanykörtét.]
A Kreatív időgazdálkodás tanfolyamon hallottam Gigitől, a scrapbook.hu gazdájától azt a gondolatot, hogy a scrapbook készítés nem más, mint fecnikből életemléket varázsolni. Valahogy ezt a célt szolgálta volna a Kincses Timi blogom is, amit bezártam, mert nem jutott elég figyelmem rá, de a szeptemberi boldogságtervem égisze alatt ígéretet tettem nektek és magamnak is, hogy ezt a kezdeményezést valahogy újraélesztem itt.
Mi volt tehát a célom a külön bloggal? Hogy a személyes élményeimből és gondolataimból morzsákat, firkákat szórjak a mindennapokban anélkül, hogy különösebb igényességet elvárnék magamtól, nem úgy, mint itt a Kincsesfüzeten, ahol igyekszem azért minden bejegyzéssel valamilyen értéket közölni.
Köztes megoldásként arra jutottam, hogy nem is a mindennapokban pötyögtetve, de időről időre nyitok egy “scrapbook lapot” a Kincsesfüzetemben, ahova ezeket a virtuális fecniket összegyűjtöm. Nos… valahogy így.
A Lidl-ben (vagy Aldiban) kapható kenyérliszt keverékből készül.
Hozzávalók:
1/2 zacskó (1/2 kg) lisztkeverék
330 ml kézmeleg víz
Egy nagy korty olaj (oliva vagy más szabadon választott olaj vagy fűszerolaj)
Kevés liszt a formázáshoz
Magvak, fűszerek ízlés szerint
Elkészítés:
A hozzávalókból homogén tésztát gyúrunk (kézzel vagy géppel), majd liszttel kicsit megszórva, hogy ne ragadjon a tál falához, cipót formázunk belőle. Tiszta konyharuhával letakarva fél-egy óráig kelni hagyjuk, míg kétszeresére dagad.
Ekkor még egyszer átgyúrjuk, megszórjuk liszttel, sütőpapírra helyezve a kívánt formára igazítjuk, és éles késsel egy-két vágással mintázzuk. A sütőt 170 fokra állítjuk, és amíg melegszik, a kenyér a sütő fölött még egyszer kelhet.
30-40 percig sütjük, amíg ízlésesre nem sül. Voilá!
Egyébként nagyon szeretem a férjemet, mert néha az az érzésem, hogy olyan, mint egy sétáló lexikon. Ebben anyukámra emlékeztet. És mindig van egy funny fact a mellényzsebében.
Én: – Azon tanakodtunk édesanyáddal, hogyan lesz fél kiló lisztből hetvenöt dekás kenyér.
Peti: – Az élesztő miatt. Az élesztő megköti a nedvességet és a levegőt is, annak a súlyával lesz több a tányéron, mint a zacskóban.
Ti ezt tudtátok?
A hétvégén pedig nosztalgia délutánt tartottunk, mert belefutottunk a Mítoszrombolókba a NatGeón (amit eszméletlen mennyiségben néztünk, amikor egy évet Pesten voltunk albérletben az egyetem miatt – ahová viszont elég hektikusan jártunk be…), és amit szintén azért szeretek vele nézni, mert sokat kérdezhetek és tanulhatok tőle.
A Facebookon én is beszálltam ebbe a most keringő verses mémbe (pedig ha hasonló megjelölést kapok a Facebookon, általában elegánsan úgy teszek, mintha nem láttam volna a felkérést…), a kedvenc magyar versemet elhozom nektek is:
Radnóti Miklós: Hasonlatok
Olyan vagy, mint egy suttogó faág,
ha rámhajolsz,
s rejtelmes ízű vagy,
olyan vagy, mint a mák,
s akár a folyton gyűrűző idő,
oly izgató vagy,
s olyan megnyugtató,
mint sír felett a kő,
olyan vagy, mint egy vélem nőtt barát,
s nem ismerem ma sem
egészen még
nehéz hajadnak illatát,
és kék vagy olykor s félek, el ne hagyj,
csavargó, nyurga füst –
és néha félek tőled én,
ha villámszínű vagy,
s mint napsütötte égiháború:
sötétarany,-
ha megharagszol,
ép oly vagy, mint az ú,
mélyhangu, hosszan zengő és sötét,
s ilyenkor én
mosolyból fényes hurkokat
rajzolgatok köréd.
És ha már mém, Szirmai Gergő ALS ice bucket challenge kihívásteljesítését nagyon szerettem. :)
Egy ideje méregettem, de végül rászántam magam, hogy csatlakozzak a {Vigyázz! Kész! Posztolj!} kezdeményezéshez. Az első téma aztán alaposan fejbetalált, ez pedig nem volt más, mint a KEDVENC RECEPT. Mit mondjak, első ránézésre tudtam, hogy nem fogok tudni érdemben csatlakozni a témához, mivel a konyhaművészetem csúcsa a gyorsfagyasztott lasagne elkészítése – arról pedig mégsem írhatok…
Nekem is van viszont egy kedvenc receptem – és ezúton is köszönöm Szilvinek, hogy nem zárt ki a versenyből a kilóg-a-lóláb témaválasztás miatt.
Gyerekkoromban volt egy szakácskönyvünk a húgommal, ami kifejezetten gyerekeknek íródott, és nem csak leírta a recepteket, hanem még a vajas kenyérről is olyan leírást adott, amiből az apró olvasó megtanulhatta az olyan alapvetőbbnél alapvetőbb dolgokat, mint például a kenőkés és a nejlonzacskó használata.
Ez jutott eszembe arról, ahogy az egyik legkedvesebb könyvem, Jack Canfield: A siker alapelvei kezdődik, rögtön az elején leírva a legalapvetőbb receptet, amit mindenkinek érdemes megtanulnia, mielőtt bármi másba kezdene.
Vagyis ha az eseményeket, amik történnek velünk, nem is tudjuk befolyásolni (“hozott anyagból főzünk”), a reakciónkért, és így a végeredményért is 100%-osan felelünk, nem foghatjuk senki és semmi másra.
Ezt a képletet tulajdonképpen a limonádé receptjének is nevezhetnénk, avagy…
“Ha az élet citromot ad, készíts belőle limonádét!”
Kincsesfüzet 