Mihez kezdjek a levendulával? – What to do with lavender?

🇭🇺 Nemrég megosztottam a fertődi levendulaszüret emlékeit. De vajon mihez kezdtem azzal a nagy halom levendulával, amit csak az élmény kedvéért hazahoztam?

IMG_2913

Levendulás limonádé

A Levendula Magazin sietett a segítségemre levendulás limonádé ügyben.

Az arányok persze nincsenek kőbe vésve, de én így készítettem a levendulás limonádét, még azon frissében, ahogy hazaértem a levendulákkal:

  1. Egy evőkanál levendulavirágot 2,5 dl vízzel leforráztam és fél órára állni hagytam.
  2. Egy 1 l-es kancsóba leszűrtem a levendulavizet és tiszta vízzel felöntöttem.
  3. Cukorral, citromlével ízesítve elkészítettem a limonádét. (Természetesen cukor helyett édesítőt vagy mézet, citromlé helyett valódi citromot is használhattok.)

🇬🇧 Yumm, yumm! Freshly made #lavenderlemonade ! 🇭🇺 Az első limonádé a friss szüretből! Mmm!

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

További levendulás recepteket találhattok a Levendula Magazin oldalán, ha pedig van egy (vagy több) kedvenc levendulás receptetek, bátran osszátok meg a kommentek között!

 

Szárított levendulavirág

Természetesen nem tudtam egy hétvége alatt felélni az összes leszüretelt levendulámat, így a tartósításról is gondoskodnom kellett.

IMG_2912

Nem egy ördöngős dolog:

  1. Kötegekbe szedve fellógattam a virágokat egy árnyékos helyiségben (érdemes olyan helyre tenni őket, ahol nem baj, ha szemetelnek kicsit, ahogy száradnak), ebben a nagy melegben hamar kiszáradtak.
  2. Háztartási csomagolópapírból (amiből mindig van nálam itthon pár ív, mert szemtelenül olcsó és sokrétű alapanyag) egyszerű papírzacskókat készítettem.
  3. A száraz levendulavirágokat alaposan lemorzsoltam a szárukról, és a zacskókba töltöttem.

Egy kis csinosítással akár egy kedves kézzel készített ajándékként is továbbadható.

🇬🇧 Lavender harvest – round two

I shared the pictures I take on the local lavender harvest, but of course I came home not only with pictures but also with a bunch of lavender flowers.

What did I do with them?

I made lavender lemonade

Making lavender lemonade, either of fresh or dried lavender is a pretty simple thing. (Yet, I had to google it. 😀 I found anser on this lavender-themed site  [Hungarian].)

  1. Scald 1 tablespoon of fresh or dried lavender flower with 1 cup of boiling water and let it stay for half an hour to make a lavender extract.
  2. Filter it and add water to make 1 litre of lavender flavored base.
  3. Add sugar, honey or sweetener, and lemon extract or freshly pressed lemon juice, as you’d make a normal lemonade.

🇬🇧 Yumm, yumm! Freshly made #lavenderlemonade ! 🇭🇺 Az első limonádé a friss szüretből! Mmm!

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

If you have any favorite recipe using lavender flowers, let’s share them in the comments!

I dried them

Of course I drank lavender lemonade every day after the harvest, but still I had a bunch of lavender left.

IMG_2911

  1. I bound handfuls of lavender and let them hang in a shady room of the house. There is pretty hot around here, so they dried pretty fast.
  2. I made simple paperbags (step by step pics above) and even decorated them a bit.
  3. I carefully rubbed the dry flowers off of the stems and then filled them into the paper bags.

You can save them for later use, as if they would be tea leaves, or you can give them away as a nice, handmade gift.

Reklámok

Mostanság #4 – Szabadság, filofax és rögtön puha mézes

Mostanság tovább gyötör ez a makacs nyavalya, valahogy nem tudok kimászni belőle. De már látom a fényt az alagút végén. Apropó fény: már mindhárom gyertya ég az adventi koszorúnkon! (Igen, három… Ennyit találtam itthon, amikor készítettem a díszt, és egyébként is egy hét csúszásban voltunk, hát gondoltam, miért ne?)

Mostanság a végtelen szabadság érzése kezd áthatni: megkezdődött a hosssszú, sok hetes téli leállás a munkahelyemen. A szabadságot egyelőre gyógyulásra, itthoni tevés-vevésre és céltalan lazulásra szánom, de úgy érzem, ezt megérdemlem – és talán az sem véletlen, hogy a szervezetem ilyen makacsul ágynak akar dönteni…

Mostanság megújult a filofaxom a férjemtől kapott csodaszép papírszett felhasználásával – hamarosan hozok róla képes összefoglalót.

Mostanság a legkevésbé sincs karácsonyi hangulatom (bár éjjel-nappal szól a karácsonyi zene kihangosítva vagy fülhallgatón a fülemben), de azért a közös mézeskalács sütés a húgommal klassz volt. (És nem, nem igazán tudunk viselkedni a kamera előtt, ha összeszabadulunk. :P) Díszítettünk mázas mézeseket neki, és készítettünk (utaztatásra alkalmas) magos mézeseket nekem. Elhoztam a receptet is.

/home/wpcom/public_html/wp-content/blogs.dir/632/38546006/files/2014/12/img_0802.jpg

Rögtön puha mézes

Hozzávalók:
25 dkg méz
1 csomag mézeskalácsfűszer (vagy 2 kávéskanál őrölt gyömbér, 2 kávéskanál őrölt szegfűszeg, 2 kávéskanál őrölt fahéj)
30 dkg sütőmargarin
30 dkg cukor
3 db tojás
1 kg liszt
3 kávéskanál szódabikarbóna

Elkészítés:

A mézet és a fűszereket összefőzzük. Hozzáadjuk a margarint, és addig keverjük, amíg kihűl.
Ezután felverjük a tojást, és hozzáadjuk a cukrot.
A liszt egy részét összekeverjük a szódabikarbónával, majd hozzáadjuk a mézes, margarinos keveréket. Végül belekeverjük a cukorral kikevert tojást és a maradék lisztet. A tésztát épp csak annyira gyúrjuk össze, hogy összeálljon.

Nejlonzacskóban egy (vagy akár két) éjszakára hűtőbe tesszük pihenni. Másnap a tésztát kinyújtjuk, és tetszés szerinti formákkal kiszúrjuk. A sütőben 160 fokon aranysárgára sütjük.

Megjegyzés:

A tészta elég kemény, mikor kivesszük a hűtőből, a kéz melegétől megpuhul, érdemes késsel feldarabolni és vállalható részletekben kézmeleggel, lehelgetéssel felpuhítani nyújtás előtt. Alaposan megpuffad sütés közben, így érdemes vékonyra nyújtani és biztonságos távolságra helyezni őket egymástól a sütőlapon.
A trükk: nagyon gyorsan sül és becsapós! Amikor már puffadt és sárga, de még kicsit sületlennek tűnik, akkor valószínűleg már jó. Érdemes két tepsivel dolgozni párhuzamosan, mert igazi nagyüzemben süthető – mire kinyújtjuk és kiszaggatjuk a következő adagot, az előző el is készül a sütőben. Isteni puha, azonnal fogyasztható mézes lesz belőle.

Veletek mi a helyzet mostanság?

Mostanság #3

Mostanság csak kapkodom a fejem, hogy mi minden történik körülöttem. Néha rajtakapom magam, hogy narrálom a saját mindennapjaimat, és az igazság az, hogy azt hiszem, éppen most készülök arra, hogy megfogalmazzam azt a “sikersztorit”, amit most élek. Nagyon hálás vagyok azért, hogy belevágtam az idei NaNoWriMo kihívásba, mert bár minden ellene szólt (azt hiszem, elég kevés az olyan ember, akinek az életében minden amellett szól, hogy pont most, pont ebben a novemberben nevezzen be a nagy kalandba), én ismét megtettem, és már most könnyebbnek érzem magam a tudattól, hogy ebben az alkalmatlan, sűrű időszakban is megtettem. Veterán nanósok szokták mondani, hogy annyi év után már nem is kételkednek benne, hogy sikeres be tudják vállalni a kihívást, hiszen tapasztalatból tudják, hogy képesek rá mindig és minden körülményben, és azt hiszem, most, hogy a szakdolgozatom leadása, az építkezés és a költözés mellett is belevágtam, én is egy hétmérföldes lépéssel közelebb kerültem ehhez az érzéshez.

Mostanság megint rákaptam a forrócsoki gyártására, és azt hiszem, ez már afféle NaNoWriMo tradíció lesz nálam, mert tavaly is a regényíró kihívás ideje alatt kezdtem meg a forrócsoki szezont. A forrócsoki receptemet egyébként a neten talált több receptből ollóztam össze és kísérleteztem ki mindaddig, amíg meg nem kaptam a lehető legegyszerűbb, leglustább receptet, amit akár egy főre is elkészíthetek. Ezt most megosztom veletek is.

Lusta forrócsoki

Hozzávalók:
1/4 tábla csokoládé (lehet kicsit több vagy kevesebb, ahogy a kockák kiadják – lehet fekete, fehér, tejcsoki vagy ízesített csokoládé is, én most a fehérért vagyok megveszve, de mindenki kísérletezze ki a maga kedvencét)
1 korty víz
1 pohár tej
1 ek cukor (fehér vagy barna, bár én a barnára esküszöm)

Elkészítés:
A csokoládékockákat egy 2,5-3 decis pohár vagy bögre aljába tördelem és ráöntök egy korty vizet, épp csak annyit, hogy ellepje. Mikrohullámú sütőbe teszem néhány percre, hogy egy kicsit megolvadjon a csokoládé a vízben, majd felöntöm tejjel és visszateszem a mikróba újabb néhány percre. A meleg csokis tejhez 1 ek barna cukrot adok és alaposan összekeverem, hogy a cukor és a félig olvadt csokoládé is egészen feloldódjon. Mmmm! Fogyasszátok egészséggel!

Mostanság az új bázisom a kanapé az új nappalinkban, mellette a pihe-puha szőnyeggel, ami pedig a kutya új bázisa – tökéletes helyzet.

Mostanság a kedvenc mondatom ez volt, amivel a férjem váratlanul hozzám fordult a Baumax sorai között bolyongva:
– Te! Olyan klassz csaj vagy. Nagyon szeretlek. Gyere hozzám feleségül!

(Megmondtam neki, hogy megtenném, ha nem lenne már egy szuper férjem.)

IMG_0739.JPG

[Egy kapcsolat olyan, mint egy ház. Ha kiég egy villanykörte, nem mész el venni egy új házat, hanem kicseréled a villanykörtét.]

Veletek mi a helyzet mostanság?

Mostanság #1

A Kreatív időgazdálkodás tanfolyamon hallottam Gigitől, a scrapbook.hu gazdájától azt a gondolatot, hogy a scrapbook készítés nem más, mint fecnikből életemléket varázsolni. Valahogy ezt a célt szolgálta volna a Kincses Timi blogom is, amit bezártam, mert nem jutott elég figyelmem rá, de a szeptemberi boldogságtervem égisze alatt ígéretet tettem nektek és magamnak is, hogy ezt a kezdeményezést valahogy újraélesztem itt.

Mi volt tehát a célom a külön bloggal? Hogy a személyes élményeimből és gondolataimból morzsákat, firkákat szórjak a mindennapokban anélkül, hogy különösebb igényességet elvárnék magamtól, nem úgy, mint itt a Kincsesfüzeten, ahol igyekszem azért minden bejegyzéssel valamilyen értéket közölni.

Köztes megoldásként arra jutottam, hogy nem is a mindennapokban pötyögtetve, de időről időre nyitok egy “scrapbook lapot” a Kincsesfüzetemben, ahova ezeket a virtuális fecniket összegyűjtöm. Nos… valahogy így.

Mostanság #1

A dal, amit mostanság éjjel-nappal hallgatok:

(A lovacskás reklám zenéje.)

Nemrég nálam járt Ditta barátnőm – barangoltunk a Savarián, Amerika Kapitány maratont tartottunk, Scrable-öztünk, alkoholizáltunk és kutyáztunk.

IMG_0531.JPG

[Sweet little D and #diothehavanese ^^ #dog #havanese #scrabble #girlsdate #mik
http://instagram.com/p/sE8SDqJLN4/]

[Yay! Girls date with little D. ^^ #somersby #scrabble #girlsdate #mik #summer
http://instagram.com/p/sDC327pLHt/]

[He is a useful dog. 😉 #diothehavanese #dog #havanese #scrabble #girlsdate #mik
http://instagram.com/p/sE8lYOpLOS/]

[#girlsdate weekend with little D is over. 😦 Farewell, little girl! #selfie #mik #summer
http://instagram.com/p/sFeVSDJLNG/]

Az anyósomnál kenyeret sütöttem (természetesen azért még irányítás mellett):

IMG_1726.JPG

[My bread. ^^ #bread #cooking #baking #homemade #mik #instahun #mutimiteszel
http://instagram.com/p/sUsDhKpLAX/]

Nem egy ördöngősség, de azért leírom a receptet.

A Lidl-ben (vagy Aldiban) kapható kenyérliszt keverékből készül.

Hozzávalók:
1/2 zacskó (1/2 kg) lisztkeverék
330 ml kézmeleg víz
Egy nagy korty olaj (oliva vagy más szabadon választott olaj vagy fűszerolaj)
Kevés liszt a formázáshoz
Magvak, fűszerek ízlés szerint

Elkészítés:
A hozzávalókból homogén tésztát gyúrunk (kézzel vagy géppel), majd liszttel kicsit megszórva, hogy ne ragadjon a tál falához, cipót formázunk belőle. Tiszta konyharuhával letakarva fél-egy óráig kelni hagyjuk, míg kétszeresére dagad.
Ekkor még egyszer átgyúrjuk, megszórjuk liszttel, sütőpapírra helyezve a kívánt formára igazítjuk, és éles késsel egy-két vágással mintázzuk. A sütőt 170 fokra állítjuk, és amíg melegszik, a kenyér a sütő fölött még egyszer kelhet.
30-40 percig sütjük, amíg ízlésesre nem sül. Voilá!

Egyébként nagyon szeretem a férjemet, mert néha az az érzésem, hogy olyan, mint egy sétáló lexikon. Ebben anyukámra emlékeztet. És mindig van egy funny fact a mellényzsebében.

Én: – Azon tanakodtunk édesanyáddal, hogyan lesz fél kiló lisztből hetvenöt dekás kenyér.
Peti: – Az élesztő miatt. Az élesztő megköti a nedvességet és a levegőt is, annak a súlyával lesz több a tányéron, mint a zacskóban.

Ti ezt tudtátok?

A hétvégén pedig nosztalgia délutánt tartottunk, mert belefutottunk a Mítoszrombolókba a NatGeón (amit eszméletlen mennyiségben néztünk, amikor egy évet Pesten voltunk albérletben az egyetem miatt – ahová viszont elég hektikusan jártunk be…), és amit szintén azért szeretek vele nézni, mert sokat kérdezhetek és tanulhatok tőle.

A Facebookon én is beszálltam ebbe a most keringő verses mémbe (pedig ha hasonló megjelölést kapok a Facebookon, általában elegánsan úgy teszek, mintha nem láttam volna a felkérést…), a kedvenc magyar versemet elhozom nektek is:

Radnóti Miklós: Hasonlatok

Olyan vagy, mint egy suttogó faág,
ha rámhajolsz,
s rejtelmes ízű vagy,
olyan vagy, mint a mák,

s akár a folyton gyűrűző idő,
oly izgató vagy,
s olyan megnyugtató,
mint sír felett a kő,

olyan vagy, mint egy vélem nőtt barát,
s nem ismerem ma sem
egészen még
nehéz hajadnak illatát,

és kék vagy olykor s félek, el ne hagyj,
csavargó, nyurga füst –
és néha félek tőled én,
ha villámszínű vagy,

s mint napsütötte égiháború:
sötétarany,-
ha megharagszol,
ép oly vagy, mint az ú,

mélyhangu, hosszan zengő és sötét,
s ilyenkor én
mosolyból fényes hurkokat
rajzolgatok köréd.

És ha már mém, Szirmai Gergő ALS ice bucket challenge kihívásteljesítését nagyon szerettem. 🙂

Veletek mi a helyzet mostanság?

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Kedvenc receptem: a limonádé

Egy ideje méregettem, de végül rászántam magam, hogy csatlakozzak a {Vigyázz! Kész! Posztolj!} kezdeményezéshez. Az első téma aztán alaposan fejbetalált, ez pedig nem volt más, mint a KEDVENC RECEPT. Mit mondjak, első ránézésre tudtam, hogy nem fogok tudni érdemben csatlakozni a témához, mivel a konyhaművészetem csúcsa a gyorsfagyasztott lasagne elkészítése – arról pedig mégsem írhatok…

Nekem is van viszont egy kedvenc receptem – és ezúton is köszönöm Szilvinek, hogy nem zárt ki a versenyből a kilóg-a-lóláb témaválasztás miatt.

20140515-205649.jpg

Gyerekkoromban volt egy szakácskönyvünk a húgommal, ami kifejezetten gyerekeknek íródott, és nem csak leírta a recepteket, hanem még a vajas kenyérről is olyan leírást adott, amiből az apró olvasó megtanulhatta az olyan alapvetőbbnél alapvetőbb dolgokat, mint például a kenőkés és a nejlonzacskó használata.

Ez jutott eszembe arról, ahogy az egyik legkedvesebb könyvem, Jack Canfield: A siker alapelvei kezdődik, rögtön az elején leírva a legalapvetőbb receptet, amit mindenkinek érdemes megtanulnia, mielőtt bármi másba kezdene.

Ez pedig a 100%-os felelősségvállalás receptje, az alábbi képlet:

E + R = K
Esemény + Reakció = Következmény

Vagyis ha az eseményeket, amik történnek velünk, nem is tudjuk befolyásolni (“hozott anyagból főzünk”), a reakciónkért, és így a végeredményért is 100%-osan felelünk, nem foghatjuk senki és semmi másra.

Ezt a képletet tulajdonképpen a limonádé receptjének is nevezhetnénk, avagy…

“Ha az élet citromot ad, készíts belőle limonádét!”