Az én boldogságtervem – júniusi tapasztalatok, nyári szünet és új kezdetek

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy havi témák és fogadalmak segítségével megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem. Boldogságtervem naplóját általában szombatonként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt.

Júniusi témám az egészség volt

A te egészséghónapod az én egészséghónapom is

Soha meg nem unható anekdota és szállóige származott abból, amikor a kedvesemmel még épp csak udvarolni kezdtünk egymásnak, és egyszer romantikusan azt akarta mondani: ami az enyém, az a tiéd is – de valahogy ez a lágyan eldünnyögött mondat hagyta el az ajkait: ami a tiéd, az az enyém is!

Az egészséghónapommal kapcsolatban viszont valóban így jártunk. – Annyira örülök, hogy csatlakoztál az egészséghónapomhoz! – mondtam a kedvesnek, miután sokadszorra is együtt pattantunk biciklire, hogy átkerekezzük a várost. Erre büszkén felszegte a fejét, és némi sértődöttséggel azt felete: – Vagy inkább te csatlakoztál az én egészséghónapomhoz!

Akárhogy is, ez a hónap remekül szintetizálta több korábbi havi témám tartalmát – egyszerre mozdított ki, szorított rendszerességre, adott állandó randilehetőséget, persze az egészséges életmódra törekvés mellett.

Hogyan tovább?

Fél év telt el a saját boldogságtervem megkezdése óta. Az elkövetkező heteimnek önmagukban is meglesz a tematikája, és ez, valamint az, hogy a júniusom váratlanul egy lépcsővel feljebb emelte a boldogságtervemet azzal, hogy egyfajta összegző hónappá vált, elérkezettnek mutatta az időt, hogy elgondolkodjak: vajon változatlan formában akarom-e folytatni a boldogságtervemet?

Bár Gretchen Rubin boldogságterve kifejezetten a fogadalmakról szólt, úgy figyeltem meg, én nem bánok jól velük. Megpróbálom előre kiötleni őket, aztán egy részükkel nem is foglalkozom, cserébe viszont újakat találok helyettük. Számomra a boldogságterv inkább a tapasztalatokat hozta előtérbe. Ezért úgy döntöttem, a jövőben nem tűzök ki havi fogadalmakat, csak havi témákat, és azok mentén fogom gyűjteni, rendezni a megfigyeléseimet és felfedezéseimet – ahogy igazából eddig is tettem.

Tartok egy kis nyári szünetet is a boldogságtervemben – nem teljes leállassal, mert választok témát, amiről igyekszem is rendszeresen írni, viszont a havi időszakot kitolom majdnem két hónaposra, szeptember elejéig, hiszen már így is picit belecsúsztam a júliusba, az esküvőm miatt pedig az előttem álló jó másfél hónap egy időszaknak tűnik, nem tudom őket lélekben elválasztani egymástól.

A nyaram témája: a béke

Nem a világbéke, hanem az én személyes belső békém. Nem véletlen a témaválasztás, hiszen ismerem a viselkedésemet nyomás alatt, a maximalizmusomat és a kontroll-függésemet, és határozottan a hasznomra fog válni, ha az elkövetkező időszakban tudatosan gyakorlom majd az elengedést, a megengedést, a megnyugvást, a jelen pillanatba helyezkedést, és minden hasonló dolgot.

Ez egy különleges időszak – élvezd!

A nosztalgia egy olyan különös érzés, ami visszarepít minket a múltba, és utólag megmutatja, milyen boldogok is voltunk akkor – pedig gyakran abban az időszakban fel sem ismertük, meg sem éltük a boldogságot. A valódi elégedettség, boldogság állapota a jelen idejű nosztalgia, amikor itt és most felismerjük, hogy ez az időszak különleges.

Igyekszem tudatosítani magamban ezt az esküvőmre készüléssel kapcsolatban, hiszen egészen biztos vagyok benne, hogy néhány év múlva milyen nosztalgikusan fogok mesélni arról, amikor először felpróbáltam a ruhámat, amikor Rita barátnőm megtalálta nekem a tökéletes esküvői cipőt, amikor a kedvessel együtt megterveztük a meghívónkat, vagy amikor éjszakába nyúlóan listát írtam e-mailben a barátnőimnek arról, mi az, ami megvan, és mi az, ami hátravan. Milyen csodálatos is lenne, ha már most hagynám, hogy elragadjon ez a csodás, könnyes nosztalgia, ami tökéletesre festi az események sorát, és nem aggódnék csip-csup dolgokon! Ha évek múlva nem fogok már emlékezni rá, vagy csak nevetni fogok rajta, miért kellene olyan tragikus módon aggódnom miatta most?

Ennek tudatosításában segíthet az, ha visszapörgetitek életetek korábbi eseményeit, és sorra veszitek azokat, amiken feleslegesen aggódtatok, és amik miatt nyugodtan átélhettetek volna már akkor is afféle “jelen idejű nosztalgiát”, ha nem hagyjátok a fejetekre nőni a rövid életű, bosszantó apróságokat. De azért legyetek óvatosak, ne hagyjátok, hogy a visszájára forduljon, és bűntudattal, bánattal töltsön el ez a gyakorlat! Én így szoktam járni azokkal a csodás hónapokkal, amikor a kedves még tanult, én dolgoztam, és minden délben eljött hozzám, hogy együtt ebédeljünk a munkahelyem melletti menüs étteremben, ahol a pincérek már ismerősként fogadtak és gyertyát gyújtottak nekünk. Miért veszekedtem vele akkor olyan sokat a házimunka és a pénz miatt? Miért futott ki minden második-harmadik beszélgetésünk arra, hogy miért nem kéri meg a kezemet végre? Sajnálom azokat a hónapokat. Viszont miattuk sokkal jobban megbecsülöm minden randevúnkat, és nagyon figyelek rá, hogy sose torkolljanak veszekedésbe.

Nektek mi a júliusi témátok?

Légy szerelmes! – A februári boldogságtervem tapasztalatai #1

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy havi témák és fogadalmak segítségével megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem. Boldogságtervem naplóját általában szombatonként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt.

Ahogy ígértem, igyekszem ezután hetente jelentkezni a boldogságtervem tapasztalataival. A februári fogadalmaim listáját, amik a szerelemhez kapcsolódnak, itt olvashatjátok.

A randi

Amikor még kamaszok vagyunk, semmi szükség rá, hogy definiáljuk a randevú fogalmát, és különösebb odafigyelést sem igényel, hogy alkalmat kerítsünk rá, hiszen az éltet és fűt minket, hogy mikor jön már el a következő alkalom. Azonban ha az ember már évek óta együtt él azzal, akit szeret, és olyan ügyeken osztozik vele, mint a mosatlan edények, a szennyes alsónemű, a bevásárlólista és a sárga csekkek, akkor bizony eljön az ideje, hogy tisztázzák, mi is az a randi, hogyan határolódik el a hétköznapoktól, és miért fontos, hogy továbbra is helye legyen a mindennapokban.

Mi még januárban definiáltuk közösen a randi fogalmát, hogy februárban már bele is vághassunk, hiszen a hónap rögtön egy randi-péntekkel kezdődött. Hogy kinek mit jelent a randi, azt személye és párja válogatja, de érdemes tisztázni, hogy mi fér bele egy randiba és mi nem. Mennyi ideig tart egy randi? (Randinak számít-e egy kétperces koccintás, vagy egy félórás vacsora, vagy a randi egész estés tevékenységet jelent?) Milyen programok jöhetnek szóba és milyenek nem? (Lehet-e otthon is randizni, vagy ki kell mozdulni? A gyerek vagy a kutya részt vehet a randin? A mozizás randinak számít? Stb.) Milyen témákat lehet felhozni egy randin és milyeneket nem? (Például tabu-e a munka, a pénzügyek, a gyerekek, stb.)

Nem mondom, hogy egy száz oldalas kiegyezési paktumot kell hitelesen aláírni, de jó tisztában lenni vele, hogy ki mit vár el egy ilyen eseménytől, mire vágyik és milyen körülményekre van szüksége ahhoz, hogy az a kamaszos romantikus hangulat ismét visszaszökjön az életébe.

Statisztika vagy romantika?

Az, ahogy definiáltuk a randevú fogalmát és kijelöltük a rendszeres helyét a hétköznapokban, ugyanúgy, ahogy a napi egy csókét is, bizony felvetette a kérdést, hogy hogyan fér meg egymás mellett a “kötelezően letudandó program” és a romantika – nem ellensége ez a kettő egymásnak?

Részemről nem látom ezt a paktumot ördögtől valónak. Hiszen szeretjük egymást, igényünk van az együtt töltött minőségi időre, amikor nemcsak egymás mellett ülve olvasunk, játszunk a számítógépen, tévézünk, vagy épp együtt végezzük a házimunkát (aminek egyébként megvan a maga romantikája), jöttünkben-mentünkben meg-megöleljük egymást, összebújunk vagy csókot váltunk, és esténként az ágyban megbeszéljük a napunkat. Azonban a hétköznapok, a teendők, a megszokott tevékenységek hajlamosak elmosni azt, aminek nincs rendszeres helye, a rutint kiépíteni pedig, még ha kellemes rutin is, szabállyal, következetességgel és odafigyeléssel lehet.

Csináld egyedül!

Nem tudom, kinek mennyire ütötte meg a fülét, amikor a havi fogadalmaimat összeírtam, hogy a “csináld egyedül!” fogadalmamnál kicsit pökhendien azt írtam, “régebben” ez probléma volt. Jó megérzés volt azonban felírnom a fogadalmak listájára, mert ez ráirányította a figyelmemet arra, hogy bizony még mindig probléma az, hogy túlságosan csimpaszkodom belé olyan kérdésekben, amikben nem lenne indokolt. Már nem annyira a programokról szól a dolog, amikre nincs kedvem egyedül elmenni, ezért őt akarnám elcibálni magammal, akár jól érezné-e magát ott, akár nem. Azoban még mindig tőle várok véleményt, hozzászólást, megerősítést olyan témákban, amikben nem kellene.

Szerintem jó dolog, hogy kaptam egy nem várt feladatot erre a hónapra, és azt hiszem, a többivel együtt ebben a hónapban is jól haladok a fogadalmaimmal.