Légy szerelmes! – A februári boldogságtervem tapasztalatai #1

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy havi témák és fogadalmak segítségével megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem. Boldogságtervem naplóját általában szombatonként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt.

Ahogy ígértem, igyekszem ezután hetente jelentkezni a boldogságtervem tapasztalataival. A februári fogadalmaim listáját, amik a szerelemhez kapcsolódnak, itt olvashatjátok.

A randi

Amikor még kamaszok vagyunk, semmi szükség rá, hogy definiáljuk a randevú fogalmát, és különösebb odafigyelést sem igényel, hogy alkalmat kerítsünk rá, hiszen az éltet és fűt minket, hogy mikor jön már el a következő alkalom. Azonban ha az ember már évek óta együtt él azzal, akit szeret, és olyan ügyeken osztozik vele, mint a mosatlan edények, a szennyes alsónemű, a bevásárlólista és a sárga csekkek, akkor bizony eljön az ideje, hogy tisztázzák, mi is az a randi, hogyan határolódik el a hétköznapoktól, és miért fontos, hogy továbbra is helye legyen a mindennapokban.

Mi még januárban definiáltuk közösen a randi fogalmát, hogy februárban már bele is vághassunk, hiszen a hónap rögtön egy randi-péntekkel kezdődött. Hogy kinek mit jelent a randi, azt személye és párja válogatja, de érdemes tisztázni, hogy mi fér bele egy randiba és mi nem. Mennyi ideig tart egy randi? (Randinak számít-e egy kétperces koccintás, vagy egy félórás vacsora, vagy a randi egész estés tevékenységet jelent?) Milyen programok jöhetnek szóba és milyenek nem? (Lehet-e otthon is randizni, vagy ki kell mozdulni? A gyerek vagy a kutya részt vehet a randin? A mozizás randinak számít? Stb.) Milyen témákat lehet felhozni egy randin és milyeneket nem? (Például tabu-e a munka, a pénzügyek, a gyerekek, stb.)

Nem mondom, hogy egy száz oldalas kiegyezési paktumot kell hitelesen aláírni, de jó tisztában lenni vele, hogy ki mit vár el egy ilyen eseménytől, mire vágyik és milyen körülményekre van szüksége ahhoz, hogy az a kamaszos romantikus hangulat ismét visszaszökjön az életébe.

Statisztika vagy romantika?

Az, ahogy definiáltuk a randevú fogalmát és kijelöltük a rendszeres helyét a hétköznapokban, ugyanúgy, ahogy a napi egy csókét is, bizony felvetette a kérdést, hogy hogyan fér meg egymás mellett a “kötelezően letudandó program” és a romantika – nem ellensége ez a kettő egymásnak?

Részemről nem látom ezt a paktumot ördögtől valónak. Hiszen szeretjük egymást, igényünk van az együtt töltött minőségi időre, amikor nemcsak egymás mellett ülve olvasunk, játszunk a számítógépen, tévézünk, vagy épp együtt végezzük a házimunkát (aminek egyébként megvan a maga romantikája), jöttünkben-mentünkben meg-megöleljük egymást, összebújunk vagy csókot váltunk, és esténként az ágyban megbeszéljük a napunkat. Azonban a hétköznapok, a teendők, a megszokott tevékenységek hajlamosak elmosni azt, aminek nincs rendszeres helye, a rutint kiépíteni pedig, még ha kellemes rutin is, szabállyal, következetességgel és odafigyeléssel lehet.

Csináld egyedül!

Nem tudom, kinek mennyire ütötte meg a fülét, amikor a havi fogadalmaimat összeírtam, hogy a “csináld egyedül!” fogadalmamnál kicsit pökhendien azt írtam, “régebben” ez probléma volt. Jó megérzés volt azonban felírnom a fogadalmak listájára, mert ez ráirányította a figyelmemet arra, hogy bizony még mindig probléma az, hogy túlságosan csimpaszkodom belé olyan kérdésekben, amikben nem lenne indokolt. Már nem annyira a programokról szól a dolog, amikre nincs kedvem egyedül elmenni, ezért őt akarnám elcibálni magammal, akár jól érezné-e magát ott, akár nem. Azoban még mindig tőle várok véleményt, hozzászólást, megerősítést olyan témákban, amikben nem kellene.

Szerintem jó dolog, hogy kaptam egy nem várt feladatot erre a hónapra, és azt hiszem, a többivel együtt ebben a hónapban is jól haladok a fogadalmaimmal.