Készülj a vizsgára! – Írj puskát!

Akik ismernek és tudják, hogy lelkileg és pszichikailag mennyire alkalmatlan vagyok rá, hogy kihúzzak a zsebemből egy tiltott fecnit a megoldásokkal, bizonyosan megrökönyödnek, hogy erre bíztatom a diákokat: írj puskát! Aki ismerte az anyukámat, aki kiváló tanuló és kiváló elme volt, minden bizonnyal azon is elcsodálkozik, hogy ezt a tippet tőle kaptam. Pedig így van.

A módszer a vegyészmérnöknek tanuló anyukám egyetemi tanulmányaira nyúlik vissza, egészen pontosan a matematika szigorlatára, amire horribilis mennyiségű, képletekkel, definíciókkal és bizonyításokkal zsúfolt anyagolt kellett megtanulniuk. A professzoruk azonban egyetlen könnyebbséget engedélyezett: mindenki bevihetett a szigorlatra egy darab A4-es oldalnyi, saját kézzel írott puskát. Nos, puskaírásnak nyilvánvalóan nagyobb lendülettel álltak neki a diákok, mint a tételkidolgozásnak. A bökkenő persze az volt, hogy két év matematika anyagát nem és nem lehetett egy oldalba besűríteni. Így addig-addig jegyzeteltek, szűrtek, olvasgattak, súlyoztak, tanulták meg azt, amit sajnáltak felírni a puskára, míg végül alig akadt olyan, aki elővette a vizsgán a puskát, ami ott lapult a táskájában.

Én is valahogy így készülök a vizsgákra, különösen azokra, amikre nagyobb mennyiségű a tanulni való: addig sűrítgetem, szűröm, szűkítem címszavakra és emlékeztető jelekre, míg végül egy egész horribilis mennyiségű anyag elfér egy A4-es oldalon vagy még kisebb helyen. A vizsga előtti felkészülésre gyakran már csak ezt a kis emlékeztetőt viszem magammal az iskolába, vagy ha ott is van a teljes anyag, csak bele-belekukkantok, de a tudás már a kis puskám mentén van rendezve a fejemben.

Aztán, persze, mivel mint mondtam alkalmatlan vagyok a puskázásra, és nem is ebből a célból írom a puskákat, nem veszem őket elő a vizsgán. De magának a puskaírás folyamatának maximálisan kiélvezem a hasznát – és ha most visszapillantotok a tanácsomra, nem azt mondom, hogy puskázz, azt mondom, írj puskát!. Saját kezeddel, saját eszeddel (ne a szövegszerkesztővel) – hogy aztán ne kelljen elővenned.