Az írás: munka, nem pedig hobbi. Nem úgy írsz, ahogy mondjuk felépítesz egy modellrepülőt. Le kell ülnöd és dolgoznod kell, be kell osztanod az idődet és tartanod magad hozzá. Még ha csak egy órára is naponta, de fel kell fogadnod egy bébiszittert és időt kell szakítanod rá. Ha sikeres író akarsz lenni, úgy kell tekintened rá, mint egy állásra. (Rosellen Brown)
Egy hét, és itt a november, vele együtt pedig a NaNoWriMo. Így nekem is szigorúbbnak kell lennem magamhoz és kialakítani egy szigorúbb munkafegyelmet az írásban, persze a megszokott hétköznapi teendőim mellett. Ez a munka nem novemberben kezdődik, hiszen napi 1667 szavas napi penzum mellett nem tudom még a blogot is életben tartani, így az októberi munka a blogon már megfelelő bemelegítés a novemberi nagy kalandra.
Tavalyról már tudom, hogy ha az embernek napi legalább két óra koncentrált munkaidőt kell teremtenie (nekem legalábbis nagyjából ennyi időre van szükségem a napi penzum előteremtéséhez), akkor másképp kezd tekinteni az időre és a napi tevékenységeire. A prioritások átrendeződnek, az időrabló lötyögés (pl. a tumblr pörgetése, hírlevelek böngészése, tévézés) lehullik a napirendről, a figyelem kiéleződik és az elme lecsap minden szabad öt percre, így az ember könnyen azon kaphatja magát, hogy amíg forr a reggeli teavíz, még gyorsan magához kapja az iPadjét, hogy begépeljen egy vagy két mondatot.
Ezt a fajta feszített tempót persze nem bírnám hosszú távon tartani, de hasznos élmény és érdemes megtapasztalni, hogy ha egy projekt igazán fontos, valóban hiszünk benne és hajlandóak vagyunk beletenni szívünket-lelkünket, akkor sokkal tágabbak a határaink, mint azt hittük volna.
Te minek tudnál (akarnál) helyet szorítani a napirendedben? Mi az a projekt, ami fontos annyira, hogy lemondj a kényelmes és időrabló szokásokról, és egy nagy hajrában odatedd magad? És miért nem vágsz bele most?