probléma címkéhez tartozó bejegyzések

Problémák távlatból

Kategória: Kategória nélkül by

Ami a problémamegoldást illeti, megfigyeltem magamon azt a teljesen megszokott emberi gyarlóságot, hogy

  • mások problémáira könnyen megtalálom a megoldást,
  • az én problémáimra pedig mások adnak könnyen válaszokat,

… miközben pedig a saját hasonló súlyosságú problémáimat én magam mély kétségbeeséssel fogadom.

A probléma persze az a természetesen emberi, egocentrikus látásmód, ami szerint a mi problémáink, pusztán azért, mert a mieink, a mi saját univerzumunk középpontjában állnak – mi pedig nyilvánvalóan az egész univerzum középpontjában -, sokkal de sokkal súlyosabbak, mint mások problémái.

A gond leküzdése előtt tehát meg kell küzdenünk az egónkkal is, ami természetéből fakadóan felnagyítja a problémát, azaz hátrébb kell lépni, egészséges mértékben eltávolítani magunktól a problémát (na, nem a tagadás határáig).

A fenti gondolatsorból rögtön két logikus megoldást is levezettem:

  • úgy tekinteni a problémánkra, mintha az valaki másé lenne (mit tennék, ha XY fordulna hozzám ezzel a gonddal?)
  • valaki más szemével nézni a problémánkra (mit mondana XY, ha ezzel a gonddal fordulnék hozzá?)

Mivel a gondjaimat rendszerint a kedvesem, Mr. Az Élet Egyszerű higgadtsága szokta elhárítani, ezért ez utóbbi taktika jegyében a munkahelyemen már ki is tűztem magamnak egy emlékeztetőt “Mit tenne Peti?” felirattal.

20130326-205802.jpg

Ti hogyan tartotok egészséges távolságot a problémáitok és magatok között?

Mormon péntek – Alázat és türelem

Kategória: Kategória nélkül by

Már többször találkoztam a mormon fiúk körében az alábbi passzussal.

“És ha hozzám jönnek az emberek, akkor megmutatom nekik a gyengeségüket. Gyengeséget adok az embereknek, hogy alázatosak legyenek; és kegyelmem elegendő minden olyan embernek, aki megalázkodik előttem; mert ha megalázkodnak előttem és hisznek bennem, akkor erőssé teszem számukra a gyenge dolgokat.” (A Mormon Könyve, Ether 12:27)

Először nagyon rossz érzéseket keltett bennem ez a részlet, de még mindig vegyes érzelmekkel viszonyulok hozzá – leginkább amiatt, mert a “megalázkodás” egy elég negatív tartalmú szó. Az alázat már más tészta – gyakran hallom a tanáraim szájából is, hogy alázattal kell fordulnunk a pedagógusi hivatás felé. Alázattal, azaz nem pökhendin és kivagyin, hanem elfogadva azt, hogy nem vagyunk sem mindenhatók, sem mindentudók.

A Sikerkód Facebook oldalán találkoztam a minap az alábbi idézettel:

“Amikor gyomok ütik fel a fejüket a kertedben, akkor nem segít, ha azt mondogatod: nincsenek gyomok, nincsenek gyomok, nincsenek gyomok… Nem segít az sem, ha úgy teszel, mintha nem lennének ott. Nem számít, milyen erővel összpontosítasz a gyönyörű virágokra, amelyek ugyancsak a kertedben nőnek. A gyomok nem tűnnek el, csak akkor, ha leguggolsz és kihúzogatod őket. A saját életedben se használ, ha semmi mást nem teszel, csak a pozitívra fókuszálsz, a pozitívra fókuszálsz, a pozitívra fókuszálsz és közben arra vársz, hogy a problémáid eltűnjenek. Ha ott vannak a gyomok, törődnöd kell velük.” (Nick Ortner)

Ez a fajta alázat vagy “megalázkodás” lehet az, ami segít őszintén szembenézni a problémáinkkal. Azzal, hogy vannak gyengeségeink, amikkel együtt kell élnünk, és ha alázattal elfogadjuk és beismerjük őket, elkezdhetünk dolgozni rajtuk, és velük együtt vagy őket legyőzve lehetünk sikeresek, teljesek, boldogok.

És mivel nem tudtam dönteni, ezt a gondolatomat osszam-e meg vagy a pillecukros kisfilmet, amit az óra végén lelki üzenetként megtekintettünk, ezért az alázat mellé elhozom most a türelemről szóló gondolatokat is.