Milyen szerencse!

A pozitív pedagógia kapcsán hallottam nemrég egy előadáson egy nagyon jó technikát, amit érdemes mind a gyermekekkel, mind magunkkal szemben alkalmaznunk.

Tulajdonképpen a gondolat-nagytakarítás módszeréhez is tartozik, hiszen itt is a szavaink átformálásán keresztül formáljuk át a gondolatvilágunkat.

Tegyük tehát ezt: ahányszor meg akarnánk szidni gyermekünket vagy magunkat, mondjuk inkább azt, “milyen szerencse, hogy…”

Valahogy így működik:
De ügyetlen vagy, hogy leejtetted, szégyelld magad!
Milyen szerencse, hogy nem tört össze!
(vagy ha összetört) Milyen szerencse, hogy nem repedt meg a járólap!
(vagy ha megrepedt) Milyen szerencse, hogy nem vágtad meg magad!
(vagy ha megvágta) Milyen szerencse, hogy nem sérültél meg komolyabban!
(vagy ha megsérült) Milyen szerencse, hogy itt vagyok veled!

Gyakoroljátok a pozitív pedagógiát szeretteiteken és magatokon!