Már több cikket is hoztam nektek, ami a Pinteresthez kapcsolódott – már tudjátok, hogyan gyűjtöm a lakberendezés vagy a határidőnapló inspirációimat, az eBay kívánságlistámat, az inspiráló idézeteket, az esküvős ötleteket és még nagyon sok mindent a virtuális kitűzős tábláimon. 

Egy átfogó Pinterest gyorstalpalóval sem vesződnék, mivel Viánál már úgyis olvashattok egy ilyet, ajánlottam is korábban. Viszont még régebben a Twitter kapcsán szóba került itt a blogon, hogy mennyire nehéz (volt olyan kedves kis olvasóm, aki szerint egyenesen lehetetlen) hasznosan élni az olyan internetes gyűjtőhelyek, mint a Facebook, Twitter, Tumblr, Pinterest és társaik adta lehetőségekkel. Nos, való igaz, hogy az esetek többségében ezek az oldalak időnyelő feketelyukak – vagy legalábbis annak tűnnek. És valahogy mégsem.

A Tumblr oldalamnak például nagy hasznát veszem a bloghoz – bár az időm nagy részét akkor töltöm Tumblr-en, amikor egyszerűen csak bambulni szeretnék, görgetni és kattogtatni a képek között, minden különösebb cél vagy odafigyelés nélkül. Azonban ez a haszontalanság vissza is fizeti magát, amikor illusztrációt kell keresnem a cikkeimhez, és már nem kell bebarangolnom az egész internetet és a Google-lel izzadnom, keresőkifejezéseken agyalnom és turkálnom a tonnányi kép között, amik egy kicsit sem tetszenek vagy passzolnak a cikkemhez, hanem egy olyan gyűjteményből választhatok, sokszor pillanatok alatt, amik már egyszer átmentek azon a szűrőn, hogy érdekesnek és kellemesnek találtam őket – már csak témában kell passzolniuk. (Ehhez a bejegyzéshez kevesebb, mint öt másodperc alatt választottam ki az illusztrációt, mivel a felhasznált kép a hatodik legfrissebb volt a Tumblr oldalamon.)

A Pinteresten való böngészés is hasonlóan hasznos és haszontalan egyszerre – bár amikor haszontalan, akkor sem feltétlen az. Mire is gondolok? Elmondom, hogyan volt a hasznomra a Pinterest, amikor építkeztünk. 

Amikor semmi nem történik

Miután eldőlt, hogy építkezni fogunk, az időnk nagy része várakozással telt. Várakozás a családom döntéseire. Várakozás, hogy lebonyolódjon a régi ház adásvétele. Várakozás a hitel engedélyezésére. A kirúgásom után várakozás, hogy leteljen a próbaidőm az új helyen. Várakozás a kivitelező válaszára. Várakozás, hogy megkezdődjenek a munkálatok. Várakozás az ügyvédre, a bankra, a közjegyzőre. Várakozás, várakozás, várakozás. – A várakozás pedig persze rengeteg feszültséggel járt, a tehetetlenség érzésével. 

A Pinterest ebben az időszakban egy jó kis rágógumi, egy remek figyelemelterelő volt. Lehet, hogy még fogalmunk sem volt, hogyan fogjuk tudni finanszírozni, de azon már gondolkozhattam, milyen színű falak tetszenek, milyen csempe, milyen konyhabútor. Ettől egy kicsit valóságosabbnak, hihetőbbnek tűnt a dolog – de legalább nyafogás és szomorkodás helyett elfoglaltam magam addig is, amíg semerre nem haladtunk… vagy nem olyan gyorsan, mint szerettük volna.

Amikor minden egyszerre történik

Amikor aztán beindultak a folyamatok, minden valahogy egyszerre történt. Ha utánagondolunk, jó három hónap alatt a semmiből kulcsrakészre épült a házunk. Ezalatt rengeteg hirtelen döntést kellett hozni, és míg a stratégiai, pénzügyi és a műszaki kérdéseket mind a férjem vállalta, cserébe a legtöbb operatív és lakberendezési kérdés rám maradt. És ott már nem volt sok lehetőség a töprengésre, hiszen mindenki feszített munkarenddel dolgozott. 

Azt, hogy milyen színűek legyenek a falak az egész házban, egy este alatt kellett eldöntenünk – egyik este hazaérve a munkából színkártyák vártak minket, és másnapra választ kellett adni a festőnek. Az ajtók színét még ennél is gyorsabban kellett eldönteni: egy délelőtt kaptam egy e-mailt a munkahelyi címemre a férjemtől, hogy postafordultával válasszak az alábbi listából, mert egy órán belül meg kell rendelni az ajtókat, hogy ne legyen csúszás emiatt. 

A hirtelen döntési helyzeteket különösen rosszul viselem, így ez az időszak megint csak rengeteg stresszt rejtett volna a számomra – ha korábban nem töltöttem volna hosszú hónapokat azzal, hogy könnyes tehetetlenségemben a Pinterestbe temetkeztem, így mire ezek a döntések elérkeztek, már pontos képem volt arról, hogy mit szeretnék. Így hiába kellett váratlan kérdésekben pillanatok alatt döntést hoznom, egyik sem ért váratlanul és nem voltak megalapozatlanok a választásaim.

A nagy kép összeáll

Legyen szó építkezésről, lakberendezésről, esküvőről, családi ünnepről, mindig megkönnyíti a döntést, ha már jó előre tudjuk, mit akarunk. Kompromisszumot kötni, adott lehetőségekből válogatni is sokkal könnyebb, ha lebeg egy nagy kép a szemünk előtt. 

Persze sem az építkezés, sem az esküvő esetén nem a Pinterest volt az egyetlen forrásom, hiszen mindenhol nyitott szemmel jártam és csipegettem fel az ötleteket (az akarom és a nem-nem-soha ötleteket egyaránt), de jól jött egy vizuális gyűjtőhely, ahol rögzíthettem, megőrizhettem, kibonthattam, továbbgondolhattam az ötleteimet. Hiszen sokszor megesett az is, hogy valami első pillantásra tetszett, de ahogy elmerültem a kapcsolódó képekben, a sokadik kitűzött képnél már kirajzolódott egy tendencia, hogy mi az, amiről csak azt hiszem, hogy tetszik – és mi az, ami sokadszorra, újra és újra is megfog. Mi az, amit tényleg szeretnék reprodukálni, és mi az, amit csak érdekesnek tartok – egyszer, valaki másnál, de nem nálam. 

Hát, valahogy így segítette elő nálam a döntéseket az építkezés során a Pinterest, így szolgálta a “céltalan kattogtatás”, az ábrándozás a döntések meghozatalát. 

Ti milyen projektekhez használtátok vagy tudnátok jól használni a Pinterest táblákat?