pénz címkéhez tartozó bejegyzések

Egyszerű 70-30 költségvetés

Kategória: Kategória nélkül by

Oké, nincs olyan, hogy egyszerű költségvetés. Számomra legalábbis. Peti a pénzügyminiszterünk, mert azonnal szorongás gyűlik a mellkasomba és számok kezdenek zsizsegni a fejemben, ha arra gondolok, hogy pénzt kell menedzselnem. Amitől persze néha kiszolgáltatottnak érzem magam, és néhány évente nekidurálom magam, hogy igenis legyőzöm a félelmeimet és építem a viszonyomat a családi költségvetéssel.

2019-ben volt a legutóbbi ilyen nekidurálásom, amikor családi tanácsot hívtam össze a soproni Frei kávézóba és átvettem a költségvetésünk adminisztrálását. És bár azután néhány hónapig tartott csak ez a fegyelem, az a néhány hónap elég volt új szokások bevezetésére, amiknek hála, még ha laza alakzatban repültünk is, a 2020-at meglepő anyagi biztonsággal zártuk.

2021 ismét egy izgalmas év lesz számunkra anyagi szempontból, ezért úgy döntöttem, leporolom a költségvetés-vezetési alapismereteimet. És mivel úgy látom, hogy anno nem írtam erről itt a blogon, ezért ide jegyzetelem ki ismétlő jelleggel azt a költségvetési technikát, ami az elmúlt másfél évben megdobta az anyagi biztonságunkat.

70%-os szabály

Jordan Page, nagycsaládos mormon mami blogger költségvetési taktikáit osztom meg.

Jordan alapszabálya: bármennyit keresel is, ne költs többet havonta, mint a bevételed 70%-a.

A nettó bevételedet a következőképp oszd fel:

  • 70% kiadás
  • 10% vésztartalék (ehhez az összeghez soha-soha-soha nem nyúlunk hozzá, kivéve, ha élet-halál kérdése — mi ezt Petivel nyugdíjalapnak tekintjük)
  • 10% céltartalék (megtakarítás nyaralásra, felújításra, SOS kiadásokra, vagy amire szeretnénk)
  • 10% egyéb (jótékonyság, mormonoknak nyilván tized, megtakarítási alap a gyerekeknek, nyugdíjalap magadnak, befektetés, stb. — őszintén szólva jelenleg mi ezt csak rajta hagyjuk a folyószámlán)

Megjegyzések:

  • Van az az élethelyzet, amikor akkor sem lehet a nettó bevétel 70%-ából megélni, ha kenyéren és vízen élsz. Ilyenkor természetesen nem az az életcél, hogy bármi áron befizesd a tizedet és eltegyél 10%-ot a nyaralási alapba. Akkor bizony azon kell dolgozni, hogyan növelhető a havi bevétel — a 70%-os szabály azoknak szól, akik ésszerű (akár drákói) spórolással és odafigyeléssel élhetően ki tudnak jönni ebből a havi keretből.
  • Akinek magas kamatozású hitele, személyi kölcsöne van, azok se most spóroljanak étkezőszettre, “égető tartozás” esetén a havi (minimum) 30% menjen a sürgős törlesztőkre.
  • A 70% költés egy kiindulási pont, nem kőtáblába vésett törvény. Célozd meg ezt kezdetnek, és innen navigálj ambíciózusabb vagy megengedőbb költségvetés irányába a tapasztalatok alapján.

Oszd meg és uralkodj!

Ha nem egyedül kezeled a költségvetést, akkor oszd fel a partnere(id)del a kiadások kezelését feladatkörök szerint. Ki miért felelős általában a családban? Melyik feladat logikusabb az egyik vagy másik családtag számára?

Mi ilyen szempontból a konzervatív álompáros vagyunk, én intézem a bevásárlást és Peti a karbantartási feladatokat. Éés a családstruktúránk elég egyszerű. ‘:D De Jordan például ilyen költségvetési kategóriákat említett még: autó, gyerekek különórái, orvosi kiadások, családi szabadidős programok, befektetések.

Jordan azt javasolja, minden költségvetési kategóriának legyen egy gazdája, egy felelőse. A felelősök együttműködése pedig történjen úgy, akár egy vállalatnál: rendszeres költségvetési meetingeken történjen az egyeztetés a közös célokról, beszámolás a haladásról, célok és stratégiák megvitatása, de mind stratégiai, mind operatív szinten kerüljük a belepancsolást a másik projektjeibe, felelősségi körébe. A feladatköröket átszervezni, segítséget kérni, irányt változtatni persze mindig lehet, de ez a “vállalati szemlélet” segíthet megakadályozni a társakat egymás mikromenedzselésében.

Pro tip Jordantől, ami nekünk meglepően bevált: a költségvetési meetingeket, különösen az érzékenyeket (pl. amikor először osztjuk fel a feladatköröket és osztjuk ki a hozzájuk tartozó költségeket) tartsuk nyilvános helyen, egy süti és kávé mellett. (Oooké, ez még Covid előtt történt, de remélhetőleg hamarosan újra releváns tanács lesz.) Kisebb a valószínűsége, hogy veszekedésbe csap át a megbeszélés.

Boríték rendszer

De nem az a boríték rendszer. :)

Oké, tudjuk, hogy a nettó bevételeink 70%-át költhetjük el havonta. Ismerjük a fix kiadásainkat, és remélhetőleg nem haraptuk át egymás torkát, miközben a teljes kiadáslistánkat felosztottuk felelősségi körökre.

Első körben határozzuk meg a személyes költségkereteket. A havi bevétel 70%-a nálunk így oszlik el:

  • Rezsi (minden, ami fix)
  • Timi havi kerete ([70% – rezsi] x Timi hányada)
  • Peti havi kerete ([70% – rezsi] x Peti hányada)

Peti úgy osztja be a havi keretét, ahogy ő jónak látja (nem mikromenedzselem), én viszont idén ismét szeretnék belevágni a Jordan által javasolt borítékos rendszerbe. No, de ez nem az a borítékos rendszer, amikor van havi 30 borítékunk a hónap 30 napjára az aznapi költőpénzzel, sem az, amikor a tízféle felelősségi körünkhöz tartozik tíz boríték a havi kerettel az adott kategóriához. (Különben is, ki használ még készpénzt! Covid idején! Egek!)

A boríték két célt szolgál:

  • A kiadások vezetése
  • A blokkok tárolása

A borítékot 2 oszlopra és 4 sorra osztjuk. Minden sor tartalmazza a havi keretünk negyedét, egyheti költségkeretet — mivel sokkal könnyebben látunk be egy hetet, és így könnyebben osztunk be egy hétre pénzt, mint egy hónapra. A két oszlop tartalmazza a legnagyobb kiadási kategóriánkat (pl. bevásárlás) és egy “minden egyéb” kategóriát.

Az adott heti mezőben folyamatosan vezetjük a kiadásainkat — Jordan aranyszabálya: soha ne a következő hétről kölcsönözzünk, ha túlszaladtunk, hanem a fő és az egyéb kategória között! Egyheti etapokban gondolkodunk — kitartás, ha a hét véget ért, tiszta lappal indulunk!

(Nézzétek meg Jordan videóit a részletekért, nem tudom, mennyire magyaráztam jól. :))

A 70%-os kerethez hasonlóan a tapasztalatok alapján lehet lazítani vagy szorítani a gyeplőn — a cél a költségvetés meghatározásával és követésével első sorban a tudatosság és odafigyelés!

Összefoglaló

Összefoglalva, a következő lépésekkel határozzom meg a heti költsétvetésemet:

  • Hó elején felírok minden nettó bevételt
  • A nettó bevétel 70%-a a család havi teljes költségkerete
  • A havi családi költségkeretből levonom a mindenkori fix kiadásokat
  • A fix kiadások utáni keretet kettéosztom Peti és köztem (hogy milyen százalékban, azt a feladatköreink határozzák meg)
  • A felosztás utáni személyes keretemet (ami fedezi a bevásárlást és minden egyéb személyes vagy hozzám tartozó kiadást) 4 részre osztom, ez a heti keretem
  • A heti keretből a kiadások folyamatos levonásával számolom a fennmaradó keretemet

Ooké, ahogy írtam, ilyen részletességgel nem folyamatosan vezetem a költsétvetést, hanem időnként néhány “kiképző” hónapig.

De most épp ilyen kiképző hónapok jönnek. A százalékszámító táblázatom és a borítékom már készenáll. :)

Hírdetés

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Ha nyernék a lottón…

Kategória: Kategória nélkül by

Nemrég a blogján Via megosztott néhány olyan szólást, amivel az emberek tudat alatt szabotálják magukat, vagy egymást (például “járt utat járatlanért…”). A kommentek közt én az életkorhoz kötődő szabotázsokat osztottam meg, mint például azt a vicceskedő felkiáltást, amivel idősebb urak szoktak szórakoztatni: higgyen nekem, aranyoskám, soha ne akarjon megöregedni! Amire az én félig vicces, félig komoly válaszom (annál is inkább, mert anyukám korai halála miatt meglehetősen személyesen érint a dolog) az szokott lenni, hogy “márpedig pontosan ezt terveztem”.

Hasonló szabotázsmondat lehet a “ha nyugdíjas lennék” is, és édestestvére, a “ha nyernék a lottón”, és ezzel meg is érkeztünk a {Vigyázz! Kész! Posztolj!} blogger kihívás eheti témájához.

20140713-222359-80639771.jpg

De miért is annyira közeli rokonok ezek a kifejezések? Azért, mert olyan álmokat bújtatunk mögéjük, amikre a jelenben vágyunk, de úgy érezzük, a jelenlegi körülményeink között esély sem volna rá, hogy teljesüljenek. A “ha nyugdíjas lennék” falai mögé soroljuk azokat az álmokat, amikre, úgy érezzük, nem jut időnk egészen addig, amígy teljes egészében fel nem szabadítjuk magunkat a heti 40(+) munkaóra alól. A “ha nyernék a lottón” mögé pedig azokat az álmokat temetjük, amikhez megítélésünk szerint esélytelen, hogy meglegyenek az anyagi forrásaink.

Ezek az ábrándok hasznosak, ha arra használjuk őket, hogy a (vélt vagy valós) korlátainktól elszakadva felderítsük, mire vágyunk valójában, mi hajt minket, mi az igazi célunk az életben. (Hogy mást ne mondjak, pontosan így született meg annak idején a Kincsesfüzet.) De ugyanilyen veszélyesek, ha aztán arra használjuk őket, hogy esélytelennek bélyegezzük és örökre elhalasszuk ezeket az álmainkat ahelyett, hogy megvizsgálnánk, mit tehetünk értük most, a jelen körülményeink között, a mostani eszközeinkkel, erőforrásainkkal, tudásunkkal, és hogyan indulhatunk el az irányukba most azonnal.

Ha bármit megtehetnék, mert sem az idő, sem a pénz nem jelentene számomra akadályt, én tanfolyamról tanfolyamra járnék, és írnék. Jelenleg a főiskola mellett az interneten igyekszem előadásokat hallgatni és képezni magam, folyamatosan tanulni és fejlődni, és természetesen írok.

Ti mihez kezdenétek az időtökkel és pénzetekkel, ha mindegyik korlátlanul rendelkezésre állna, akárcsak egy elképzelt lottóötös nyertesnek? És hogyan tudnátok elindulni ebbe az irányba most azonnal, lottóötös nélkül?

(Kihasználnám egyébként az alkalmat, hogy emlékeztesselek rá titeket, hogy a Molyos célteljesítő kihívásom még mindig fut, ami ugyanezzel a szellemiséggel indult: válassz egy célt, mindegy, mi az, és indulj el az irányába most azonnal, egy apró lépéssel – történetesen, egy könyv elolvasásával.)

MLM matek – Mi fán terem az Oriflame?

Kategória: Kategória nélkül by

Az Oriflame is MLM (multi-level marketing) rendszerben működik – így természetesen amint csatlakoztam, az első reakciók között volt ez is: ahá, szóval piramisjátékozol! Bár annyit magamtól is tudok a piramisjátékokról, hogy tudjam, az Oriflame nem az – de arra gondoltam, kicsit részletesebben is felderítem a témát.

Az alapvető különbség… nos, az alapvető különbség, amit leszögezhetünk, hogy a piramisjáték nem működik.

Miért nem működik a piramisjáték, miért működik az MLM?

A Wikipédián találtam egy nagyon jó összefoglalót a piramisjátékokról, ami részletesen leírja, miért nem működik hosszú távon. Érdemes elolvasni, de röviden: a piramisjáték abból áll, hogy az új belépőktől beszedett csatlakozási díjat szétosztják a piramisban fölöttük lévők között. A dolog buktatója az, hogy amint elfogynak a beléptethető emberek, nincs aki tovább finanszírozza a játékot – a piramis összeomlik, és az alsó egy-két szint elbukta a “befektetett” pénzét.

Az MLM ezzel szemben, bár szintén piramis felépítésű rendszer, amibe a tagok léptetnek be új tagokat és a piramisban alattuk lévőkből is profitálnak, az MLM-ben a rendszert nem az egyszeri belépési díjak, hanem a folyamatos tevékenység tartja fenn. A tagoknak a saját és a csoportjuk tevékenységéből van hasznuk, és a folyamatos működést az biztosítja, hogy míg a piramisjátékban előbb-utóbb biztosan elfogynak a potenciális célpontok, addig az MLM esetén – mivel valós terméket, szolgáltatást értékesít – nos, hogy úgy mondjam, mindig lesz a környezetünkben olyan, akinek épp akkor fogyott el a kézkréme.

Emellett az MLM egy win-win-win szituáció lehet a cég, a vásárlók és a tanácsadók részéről is, hiszen míg egy üzletlánc haszonkulcsából fenn kell tartani a bolthálózatot és a raktárakat, lebonyolítani a logisztikát, fizetni az eladók munkáját és a reklámokat, stb., addig az MLM rendszerben ezek a költségek zömmel a hálózat tagjai, az értékesítők között oszlanak meg, vagy fel sem merülnek, amiből mindenki profitál.

Miért épp az Oriflame?

Még ha nem is piramisjátékról van szó, akkor sem minden MLM működik, vagy nem működik a te számodra. Több helyen is olvastam már azt a tanácsot, hogy mielőtt értékesítőként csatlakoznál, tedd fel magadnak a kérdést: vásárlóként megvennéd-e ezeket a termékeket?

Engem is hívtak már korábban is MLM rendszerbe, de éreztem, hogy én nem vásárolnék tőlük, és a környezetemben élők sem. Ez nem azt jelenti, hogy a termék rossz volt, a cég pedig csaló vagy halálra ítélt – egyszerűen nem én voltam a célközönség: ők nem engem kerestek, én pedig nem őket.

Ami azt illeti, én senkit sem kerestem, mert bár ahogy írtam korábban, csodáltam és értékeltem azokat, akik panaszkodás helyett tesznek azért, hogy egy kis plusz pénz kerüljön a pénztárcájukba havonta, magamat sohasem tartottam igazán szociálisnak és úgy gondoltam, egy csepp sem szorult belém az apai ágam kereskedő véréből. De amikor munkahelyet váltottam és már nem a szemközti asztalnál ült az Oriflame tanácsadónőm, úgy döntöttem, puszta lustaságból csatlakozom a hálózathoz, hogy onnantól kezdve magamnak rendelhessek, és a szűk környezetemben lévőknek megmutatom a katalógust, hogy a csomagköltségeimet fedezzék a rendeléseik.

Ennél több elvárásom nem is volt az üggyel kapcsolatban – nem is lehetett volna, hiszen a szűk családomon és az egy kézen megszámolható közvetlen munkatársaimon kívül senkivel nem tartom személyesen a kapcsolatot, értékesítési munkába pedig már végképp nem akartam kezdeni a rengeteg elfoglaltságom mellett. De, őszintén megmondom, nagyon meglepődtem, hiszen hamar kiderült, hogy már ez az icike-picike ügyfélkör és a befektetett lehető legminimálisabb munka is termel annyi hasznot, hogy a csomagköltségeim mellett a saját rendeléseimet is úgy-ahogy fedezze, sőt, néha még egy kis filléres hasznot is termel.

Kinek ajánlom az Oriflame tanácsadói munkát?

Bárkinek. Igazából… bárkinek, aki rendszeresen találkozik emberekkel (a munkahelyén, a főiskolán, a játszótéren, a konditeremben, a fodrásznál, stb.) – de aki nem, annak lehet, hogy ideje volna egy olyan hobbit találnia, ami miatt emberekkel találkozhat. :)

Hogyan csatlakozhatsz?

Ha valakinek felkeltettem az érdeklődését, azt tanácsolom, hogy nézzen körbe az ismeretségi körében, van-e olyan tanácsadó, akinek a csapatába szívesen csatlakozna, akivel szívesen dolgozna együtt, akit szívesen támogatna. Bár nagyon elégedett vagyok a szponzorommal, akit az Oriflame ügyfélszolgálat ajánlott, de őszintén megvallom, egy kicsit elszomorodtam, amikor megtudtam, hogy nem kell felsőbb szintű Oriflame-esnek lenni az új tagok beléptetéséhez, hanem bármelyik tanácsadó hozhat új embert – ami azt jelenti, hogy a csatlakozásommal és a munkámmal a korábbi Oriflame tanácsadónőmet is támogathattam volna.

Aki szeretne csatlakozni, de nincs Oriflame-es ismerőse… Nos, aki olvassa ezt a bejegyzést, annak súgok: van Oriflame-es ismerőse. ;) (Itt vagyok! o/)

Adakozz lustán!

Kategória: Kategória nélkül by

Már szenteltem egy cikket a tizedfizetésnek, ami az egyházi kereteken túlmutatva annyit tesz, hogy jövedelmed egy hányadát (tizedét) rendszeresen jótékony célokra ajánlod fel.

Számomra a tizedfizetés szokásának a bevezetése bizonyul eddig az egyik legnagyobb kihívásnak – sajnos nem túl szimpatikus dolgokat árul ez el rólam, de ez a helyzet, borzasztó nehezen veszem rá magam a rendszeres adakozásra.

Viszont a szokások bevezetésének (és egyébként a világrengető találmányok felfedezésének) egyik kulcsa az, hogy építs az emberi lustaságra. A legjobb, leglustább módja annak, hogy rávedd magad a rendszeres adakozásra, ha a bankszámládon beállítasz egy rendszeres, havi fix összegű utalási megbízást a kedvenc alapítványod, egyházad, jótékonysági szervezeted irányába.

Ennél egy fokkal nagyobb odafigyelést igénylő, de szintén a lustaságra építő szokás meggyökeresítésén dolgozom. Az adománygyűjtő szervezetek is számolnak ezzel az emberi gyarlósággal, ezért találni sok bevásárlóközpontban a kasszák közelében elhelyezett jótékonysági perselyeket, amik lényegében ezt üzenik: ne vacakolj a visszajáróval, dobd inkább ide! Én pedig úgy döntöttem, hallgatok a hívó szóra, és ahol adománykasszát találok, oda bedobom az ott elköltött pénz 10%-át.

Tudom, hogy ez még közel sem tized, hiszen egyrészt a kiadásaim tizede (szerencsére) nem egyezik a bevételeim tizedével, és még nem is mindenhol található ilyen persely, de egyelőre a Sparos bevásárlásaim után a Gyermekétkeztetési Alap, a postás kiadásaim után pedig (ez nagyjából az Oriflame költségeimet jelenti) az Ökomenikus Segélyszolgálat kap támogatást. Kezdetnek, úgy érzem, ez is egy jó lépés a teljes tizedfizetés felé.

Ti hol szoktatok adománypersellyel találkozni?

Légy jóban a gazdagság istenével! – Fizess tizedet!

Kategória: Kategória nélkül by

Amikor a mormonok hasznos alapelveiről írtam, kutyafülű voltam és szándékosan elsumákoltam egy számukra nagyon-nagyon fontos és hangsúlyos alapelvet: fizess tizedet!

A tizedfizetésnek régre nyúló bibliai hagyománya van – és borzasztó kényes témának minősül minden mai egyházban, ha kívülről ítéljük meg. Ami azt illeti, a legtöbb ember, akivel alkalmam volt beszélgetni erről a témáról, úgy gondolja, hogy ha egy vallási csoport a katolikus egyháznál megszokott perselypénznél és havi párszáz forintnyi egyházi adónál nagyobb részesedést kér az ember fizetéséből, az egy agymosó szekta, amitől a legbölcsebb távol maradni.

Kedvenc sikergurum, Jack Canfield viszont az alábbi érdekes gondolatokat fogalmazza meg a tizedfizetésről:

“A tized lerovása – vagyis amikor a keresetünk 10 százalékát Istennek ajánljuk – az egyik legjobb garancia a gazdagságra. A világ legtehetősebb és legsikeresebb emberei vallásos hévvel mondanak le jövedelmük egytizedéről. Ha mi is rendszeresen követjük a példájukat, mozgásba lendítjük az egyetemes erőt, amely folyamatos bőséggel jutalmaz meg minket.
Ez nemcsak másoknak jelent hasznot, hanem nekünk, adakozóknak is. Az előnyök túlmutatnak a vallások határain, és világnézettől függetlenül minden embernek javára válnak – mivel az egyszerű adakozás egyszerre teremt lelki szövetséget a gazdagság Istenével, és szilárdítja meg bennünk a mások iránti szeretetet. […]
A tizedet kétféleképpen lehet leróni. A pénzbeli tized azt jelenti, hogy bruttó bevételünk 10 százalékát egy olyan szervezetnek ajánljuk föl, amelyet spirituális vezérünknek tekintünk, vagy amelynek jótékonysági munkájához mi is hozzá akarunk járulni.
Az időbeli tized esetén az időnket áldozzuk fel, hogy egy templom, vallási szentély, zsinagóga vagy jótékonysági szervezet munkájában segédkezzünk.” (Jack Canfield: A siker alapelvei)

Kedvenc boldogságkutatóm, Gretchen Rubin pedig így ír az adakozás fontosságáról:

“[…] létezik egy izgalmas tanulmány, amelyik szó szerint bebizonyította: […] a jótékonykodó emberek hosszú távon gazdagabbak lesznek, mint akik nem adakoznak. […] A jótékony célú adakozás nem csak egyszerűen összefügg a magasabb jövedelemmel – az adakozás növeli a jövedelmet. A meglepő következmény egyik magyarázata, hogy az adakozás serkenti az elme működését, és az adakozó embereket szívesebben választják vezető pozíciókba.” (Gretchen Rubin: Boldogságterv)

Mindkettejük leírásából látszik, hogy a tized fizetése nem szükségszerűen egy vallási szervezetnek történik. Bár sokáig az egyházak voltak a domináns karitatív szervezetek, és ma is ugyanúgy végeznek jótékony munkát, de ma már nem szükségszerű (sem lelkiismereti, sem gyakorlati szempontból), hogy a tizedünk egyházi tized legyen, hanem azt bármilyen jótékonysági munkát végző szervezetnek felajánlhatjuk.

Be kell hogy valljam, nekem nincs túl jó viszonyom a pénzzel, sokat aggódom miatta és túlságosan ragaszkodom hozzá. Magamat megjutalmazni, magamnak adni már megtanultam (hosszú évek kitartó munkája volt mind Peti, mind az én részemről), és bár szoktam jótékonykodni, a tizedfizetés hatalmas falat lenne a számomra. Míg ezt a bejegyzést írtam, végig azt fontolgattam, vajon milyen érzés lenne, ha (a bruttó fizetésem tíz százalékával számolva) havi húszezer, évi kettőszáznegyvenezer forintot jótékony célokra kellene fordítanom… Hát, nem lenne könnyű. De ha arra gondolok, ahogy Jack Canfield írta, hogy a tizedfizetés egyfajta kapcsolatkeresés Istennel, az jut erről eszembe, hogy az, ahogy én érzek ezzel kapcsolatban (és ahogy valószínűleg sokan éreznek), szomorú példája annak, miért élünk a világban annyira hitevesztetten, magunkra hagyottan. Annyira kapaszkodunk abba, tüskésen és féltékenyen, ami az enyém-enyém-enyém, hogy elfelejtjük keresni a kapcsolatot Istennel, a kollektívával, a lélekkel, a felemelkedéssel.

Ezáltal, ha a tizedfizetésre úgy nézünk, mint pénzkidobásra, az valóban nyűg. De ha úgy tekintünk rá, mint áldozathozatalra a lelki fejlődésünk érdekében, akkor egy érdekes spirituális kihívás lehet – épp úgy, mint az, hogy mondjuk megtanuljunk egy órán át csendben meditálni.

Ti fizettek tizedet? Pénzben vagy időben? Kinek és hogyan?

Mormon péntek – Praktikus tanácsok

Kategória: Kategória nélkül by

Peti egyszer csípősen megjegyezte, hogy a mormon egyház legnagyobb előnye, hogy modern. Erről az jutott eszembe, amikor a barátaimmal arról beszélgettünk, hogy a Biblia állítólag még mindig a leghasznosabb dolog, amit az ember a sivatagba magával vihet túlélő kézikönyvként, hiszen az Ószövetség élvetviteli tanácsai a sivatagi vándorlásban való boldogulásra íródtak. A mormonok kiáltványai, ajánlásai és kézikönyvei között pedig valóban sok hasznos tanácsot találunk a mai hétköznapokra, amik az egészséges, nyugodt, boldog életet támogatják, ezekből igyekeztem készíteni egy kis gyűjteményt.

  • Tiszteld a tested! – A test a lélek temploma, és ehhez illő tisztelet jár neki. Tartsd fitten, tápláld, öltöztesd méltó módon, ne becstelenítsd meg.
  • Étkezz egészségesen! – Étkezz kiegyensúlyozottan (fogyassz bőven gyümölcsöt, zöldséget, gabonákat, tejtermékeket, tojást, mértékkel húst), ne igyál alkoholt, ne dohányozz, kerüld a koffeint, és mindent, ami káros a szervezetedre.
  • Böjtölj! – A böjt valamilyen formában ma is szinte minden életmód programban felbukkan, például gyümölcsnap vagy léböjt formájában. A mormon hagyományban többes szerepe van: a két étkezés idejére tartott teljes böjtöt (sem étel, sem ital) mindig valamilyen céllal tartják (például egy beteg gyógyulásáért, egyfajta felajánlott meditációként), a böjt ideje a lelki elvonulás ideje is (így célszerűen egy szabadnapon tartják, és különböző programok szervezése helyett olvasással, lelki elmélyedéssel, elmélkedéssel töltik), a kihagyott étkezésekkel megspórolt pénzt pedig jótékony célokra ajánlják fel. Tehát a “böjtölj” tanács egyszerre foglalja magában, hogy tarts tisztítókúrát, szakíts időt a lelki elvonulásra, és jótékonykodj, adakozz.
  • Teljesítsd ki a képességeidet! – A tehetségedet, az adottságaidat, a képességeidet azért kaptad, hogy élj velük. Keresd meg, miben vagy jó, és ne hagyd veszendőbe menni!
  • Kerüld az adósságot! – Ha teheted, ne keveredj adósságba, ha pedig már megtörtént a baj, törleszd olyan hamar, amilyen hamar csak lehet. Ne vegyél fel másra hitelt, mint egy szerény otthonra, a tanulmányaidra, vagy létfontosságú szükséglet fedezésére, ha máshogy nem megoldható. Minden mást előtakarékossággal finanszírozz.
  • Töltsd fel a kamrát! – Kicsi, ésszerű lépésekben, minden bevásárlásnál egy kicsit megtoldva a bevásárlólistát, apránként építs fel egy olyan élelmiszer tartalékot, amiből legalább három hónapig élhet a családod, ha valami váratlan esemény történik: például tartós betegség vagy a munkahely elvesztése.
  • Tervezz előre! – A napi feladataidtól a hosszú távú tervekig mindig legyen áttekintett, leírt céllistád és terved.
  • Tarts családi esteket! – Hetente szervezz családi esteket (ha nincs gyereked, akkor a pároddal, ha nincs párod, akkor a barátaiddal), amik közös programokkal segítenek növelni az összetartást a családban, csoportban. A családi estek témája lehet közös elmélkedés, tervezés (a pénzügyek, a heti menü, a közelgő ünnep, a családi nyaralás, vagy bármilyen családi téma közös megtervezése), játék, szórakozás, bemutató (pl. egy iskolai projekt bemutatója), közös zenélés, barkácsolás, vagy bármilyen közös tevékenység.
  • Adj mindenkinek egyenként is minőségi időt! – Amikor először olvastam, hogy “minden gyermekkel készítsen rendszeres interjút az egyik szülője”, elborzadtam a tervezett szülői vallatás gondolatára. De aztán felfedeztem, hogy egyik kedvenc mormon mami bloggerem, Naomi a bölcsődés korú gyerekeivel is rendszeresen szervez anya-lánya és anya-fia esteket, amikor csak kettesben mennek fagyizni, sütizni, rájöttem, hogy ez a megalapozása annak, hogy a későbbi években Naomi rendszeresen összeüljön a kamasz Eleanorral és Samsonnal, és egy süti, tea, kávé mellett elbeszélgessen velük arról, mi újság velük, mi bántja, aggasztja, foglalkoztatja őket mostanában. Ilyen személyre szóló minőségi idő például a randiest is a párunkkal.
  • Adj hálát és kérj! – Imádkozz, egyedül és a családoddal egyaránt! – A mormon ima felépítéséről már írtam: megszólítás, hála, kérés, lezárás. Attól függetlenül, hogy hiszünk-e Istenben, vagy hogy kinek címezzük pontosan a kéréseinket, hasznos szokás, ha mind egyedül, mind családilag szánunk egy kis időt arra rendszeresen, hogy hálát adjunk és kifejezzük a reményeinket, vágyainkat, kívánságainkat. Mostanában Petivel is egyre gyakrabban fordítunk rá figyelmet, hogy este a paplan alatt összebújva felsoroljunk néhány dolgot, ami jó volt aznap, és elmondjuk, miben reménykedünk, mit szeretnénk másnap vagy az elkövetkező időszakban.
  • Légy önellátó! – Minél inkább törekedj arra, hogy gondoskodj a saját szükségleteidről. Manapság a teljes önellátás elég valószínűtlen, de bárki megteheti, hogy kiskertet vagy balkonkertet ültet, megtermeli az ételei egy részét, megvarrja ruhái egy részét, maga újítja fel a bútorait vagy a lakását. Az újrahasznosítás és a természetközeli dolgok a reneszánszukat élik – a csináld magad tisztítószer, házi lekvár, otthoni csíráztatás, használt farmerből varrott ridikül nemcsak parktikus, de “trendi” is.
  • Tanulj! – A tudás az egyik legnagyobb érték, ezért soha ne hagyj fel a tanulással, művelődéssel, új ismeretek és képességek megszerzésével.
  • Tedd jobbá mások életét is! – Adj szeretetet, ne pletykálj, légy türelmes, önzetlen és nyíltszívű. És ha úgy érzed, valami működik az életedben (megtaláltad a hited, találtál egy jó módszert, trükköt, praktikát, egy jó receptet, vagy tudsz valamit, ami másnak hasznára lehet), azt oszd meg másokkal!

Hasznos kiadványok:
Családi kalauz
Készítsetek elő minden szükséges dolgot! – A családi pénzügyek
Készítsetek elő minden szükséges dolgot! – Házi raktározás

Hogyan kezdj neki? – A siker húszparancsolata

Kategória: Kategória nélkül by

Jack Canfield: A siker alapelvei c. könyvében 64 alapelvet sorol fel, amelyek együttes alkalmazása elvezet a sikerhez. Nos, 64 alapelv… az rengeteg. Az ember alig tudja eldönteni, hogyan fogjon hozzá.

Éppen ezért az író a könyv végén ad egy kis segítséget, milyen sorrendben milyen lépésekkel induljunk el a siker felé.

  1. Vállaljunk százszázalékos felelősséget az életünkért! – Hagyjunk fel a panaszkodással. Fogadjuk el, hogy az eseményeken nem, de a reakciónkon minden esetben változtathatunk, így minden eredményünkért felelősek vagyunk.
  2. Határozzuk meg az életcélunkat! – Kutassuk fel, mi az, ami örömet okoz nekünk, ami hajt belülről, amihez a szenvedélyünk fűz, amiben igazán otthon vagyunk és jók vagyunk.
  3. Tűzzünk ki konkrét és megvalósítható célokat!
  4. Bontsuk céljainkat konkrét feladatokra és rendeljünk a feladatokhoz határidőket!
  5. Rendeljünk céljainkhoz pozitív megerősítéseket! – A pozitív megerősítések céljaink jövőbeli megvalósulását fogalmazzák meg jelenidőben, és rendszeres ismétlésük segít leküzdeni a célunk felé vezető utat nehezítő tudatalatti gátlásokat.
  6. Mindennap képzeljük magunk elé, vizualizáljuk, hogy céljaink már megvalósultak!
  7. Ha tudunk, szervezzünk magunknak támogató csoportot, akik ötleteikkel és együttműködésükkel segítenek minket.
  8. Mindennap tegyünk valamit a céljaink megvalósulásáért!
  9. Legyünk készek áldozatot is hozni a céljainkért!
  10. Legyünk készek kérni! – Céljainkat általában nem tudjuk minden segítség nélkül elérni, de ez így természetes. Ezért tanuljunk meg úgy kérni, hogy az elutasítást nem kudarcként fogjuk fel, hanem egy természetes, átléphető lépcsőfoknak, ami a megérdemelt segítség megszerzéséhez vezet.
  11. Kérjünk visszajelzést, vegyük figyelembe a tanácsokat és építsük be az életünkbe!
  12. Képezzük magunkat! – Mérjük fel gyengyeségeinket és hiányosságainkat, és folyamatosan dolgozzunk ezek felszámolásán!
  13. Válasszunk ki egy hasznos szokást, ami a céljaink felé visz, és szánjunk rá három hónapot, hogy a mindennapjaink természetes részévé tegyük!
  14. Szerezzünk be egy motivációs hanganyagot, és hallgassuk mindennap!
  15. Tervezzük meg a vakációnkat! – Ne felejtsünk el időt szánni a pihenésre, kikapcsolódásra, hogy megelőzzük a kiégést!
  16. Iratkozzunk be egy személyiségfejlesztő tanfolyamra! – Ütemezzük ezt be a következő fél évre!
  17. Tartsunk lomtalanítást a minket körülvevő tényezők és emberek között! – Ismerjük fel azokat a negatív hatásokat, amik távolabb visznek minket a céljainktól és váljunk meg tőlük!
  18. Keressünk egy mentort! – Keressünk valakit, aki ugyanazon a területen tevékenykedik, mint ahol mi szeretnénk, és elérte azt, amit mi tűztünk ki célul! Ha tudunk, tanuljunk tőle személyesen! Ha nem, figyeljük meg a tevékenységét és lessünk el szakmai tippeket, trükköket!
  19. Vegyük kézbe pénzügyeinket! – Csökkentsük a kiadásainkat, és keressük a módját, hogyan tehetünk szert magasabb jövedelemre a főállásunkban és plusz jövedelemre a főállásunkon kívül!
  20. Adakozzunk! – Időnk és pénzünk egy részét ajánljuk fel jótékony célokra!

Siker vagy csirke farhát?

Kategória: Kategória nélkül by

“Ön hosszú-hosszú munka után 67 évesen elmegy nyugdíjba. Csönget a postás, és átadja az első nyugdíját, 32 ezer forintot. Oda rakja az asztalra. Hogy fogja érezni akkor magát? Milyen érzés lesz végiggondolni, hogyan ossza be ezt a pénzt? Mire költse? Fűtésre, világításra vagy ennivalóra? […] Milyen érzés lesz gurulós bevásárló kocsival átmenni a város túlsó felére a hipermarketbe az akciós csirke farhátért?”

Dr. Tóth András: Ősember a pénztárcámban c. könyvében a fentiekhez hasonló szembesítő mondatok sora hívja fel a figyelmet az előtakarékosság fontosságára.

Nekem (nem vitatva a megtakarítás és a pénzügyi tervezés létfontosságát) Szalay Ádám szavai jutottak eszembe a Sikerkód tanfolyamról: “jó lenne, ha azok az emberek, akik a napjukból órákat töltenek el azzal, hogy száz forint spórolásért átutazzák a várost, rájönnének, hogy azt az időt munkával is tölthetnék és többszáz vagy többezer forintot kereshetnének”.

Csak ahogy körbepillantok a környezetemben, nagyon sok jó példát fel tudok hozni erre. Arról írtam már, a munkatársaim, ismerőseim hogyan egészítik ki a fizetésüket, de mit tehet szegény kisnyugdíjas, akinek nincs grafológus diplomája, masszőr végzettsége, és az ismerősi köre nem Oriflame törzsvásárló?

A főposta épülete előtt, ahol dolgozom, szinte mindig áll egy-egy néni, aki virágot, barkát, gyümölcsöt árul. A szomszéd sarkon kézzel készített hímzett vagy csipketerítőt szoktak kínálni. Amerre visz az utam haza, az egyik háznál gyakran látok kitéve virágcsokrokat: becsületkasszás módra, a postaládába dobható be a pénz – nagyobb kockázat, de kevesebb befektetett munka.

Emlékszem, gyerekkoromban a nagyszüleim a kapujukban a kerítésen belül állítottak fel minden nyáron egy kis almás standot – egy-két láda alma (a hullott, rétesbe olcsóbban) és egy ütött-kopott mérleg. Az érdeklődők csengettek, vagy csak intettek, ha épp egy kis jutalékért mi őriztük a standot a húgommal, és mértük ki az almát. Egy másik nagymama a tágabb családból pedig azzal keresett plusz pénzt, hogy konyhai gyakorlatát sütőasszonyként kamatoztatta, és a falujában és környékén nem múlt el úgy esküvő vagy nagyobb családi ünnep, hogy őt ne bízták volna meg sütemények sütésével.

Ismerek olyan nyugdíjast is, aki fiatal, dolgozó anyáknak segít be azzal, hogy egy kis fizetségért átvállalja a vasalást, ahogy olyat is, aki nyugdíjas tanárnőként korrepetálást vállal. Petiék kisvárosában pedig a nyugdíjas klub minden télen vásárt tart a karácsonyi díszekből, amiket év közben horgolnak, varrnak, hímeznek.

Mindenkit arra bíztatok, becsüljük meg, tiszteljük, vásárlásainkkal támogassuk ezeket a nyugdíjasokat. Ők azok, akik ahelyett, hogy sopánkodnának, szidnák “ezt a mai világot” meg “ezeket a mai fiatalokat”, és leírnák magukat, megmutatják nekünk, hogy soha nem késő profilt váltani, vállalkozni, belekezdeni valami újba, hinni a saját tehetségünk, adottságunk, munkánk értékében, és tenni a saját sorsunkért.

Ti ismertek ilyen életre való nyugdíjasokat? Kik ők, mivel foglalkoznak? Gyűjtsük össze a sikertörténeteiket!

Keresd a pirosat! – A figyelem irányítása

Kategória: Kategória nélkül by

“Az ember sok mindent lát, de csak a számára fontos dolgokat veszi észre. Például, ha valaki elhatározza, hogy vesz egy Harley Davidson motort, akkor hirtelen az utcák megtelnek Harley Davidson motorokkal. Miért? A motorok ugyanúgy eddig is ott voltak, csak éppen nem figyeltek rájuk, nem vették őket észre. Azzal, hogy elhatároztuk, milyen motort veszünk, hirtelen fontosak lettek a Harley Davidsonok – ezért mindenütt nem csak látjuk, hanem észre is vesszük.”

A fenti idézetet Dr. Tóth András: Ősember a pénztárcámban c. könyvének bevezetőjében olvashatjuk. Az agykontroll tanfolyam egyik élménye jut eszembe, ami megmutatja ezt a jelenséget, és egy különleges velejáróját is.

A tanfolyamon, ahol egy nagy teremben sűrű sorokban ültünk, az oktató arra kért minket, nézzünk körül, és próbáljuk megszámolni, hány piros felsőt látunk magunk körül. A figyelmem kiéleződött, pásztáztam a sorokat, és csak úgy ugráltak elő a tömegből azok az emberek, a piros ruhások, akikre azelőtt egy pillanatnyi figyelmet sem fordítottam. Majd miután az oktatónk jelzett, hogy vége a feladatnak, megkérdete: na most anélkül, hogy újra körbepillantanánk, meg tudnánk mondani, hány olyan felső van a teremben, ami zöld? Zöld?! Meg mertem volna esküdni, hogy senki nem jött zöld felsőben erre a tanfolyamra, csak pirosban, vagy szürkében, feketében, hiszen minden más szín jelentéktelenné mosódott össze a szemem előtt, amikor a pirosat kerestem.

A piros felsők keresése egy ártalmatlan, apró és tudatos gyakorlat volt, de segített tudatába kerülni annak, hogyan dolgozik az agyunk: ha kiadunk neki egy feladatot (tudatosan vagy akaratlanul), arra koncentrál, a többi lehetőséget pedig hagyja elsikkadni. Ez különösen akkor veszélyes, ha a bosszankodást tűzzük elé feladatul, ha azt mondjuk neki, “én mindig csak veszítek”, “nekem nem jönnek össze a dolgok”, “én közepes tanuló vagyok”, “az életemet ebben a rohadt irodában töltöm”, “nálunk családi betegség a szívroham”, stb.

Írtam már arról, anyukám halála után hogyan változtatta meg szó szerint a körülöttem lévő világ színét borús feketéből derűs napsütésesre, a távolságtartó embereket parkban összebújó szerelmesekre az a puszta döntés, hogy mire fogok figyelni.

A mindennapokban a figyelem persze sokkal szerteágazóbb, bonyolultabb dolog, mint hogy kiszűrjön minden mást. A boldogságra, sikerre való koncentrálás nem zárja ki automatikusan a bántást, az aggodalmat, a félelmet, a negatív gondolatokat – de segít a jó irányba húzni a dolgokat.

Ősember a pénztárcámban

Kategória: Kategória nélkül by

Dr. Tóth András: Ősember a pénztárcámban c. könyvét ha jól emlékszem, még Ádám ajánlotta a Sikerkód tanfolyamon – de csak nemrég keveredett hozzám.

A könyv alapfelvetése nagyon érdekes: él az agyunkban egy saját kis “ősember”, aki az ősi reflexeknek engedelmeskedve kezeli a pénzügyeket. Színes, élvezetes példatörténetekkel, hétköznapi példákkal és pénzügyi tanácsadóként szerzett nem mindennapi tapasztalataival járja körbe az alaptémát az író, és fejti ki, miért fogy el az átlagember fizetése hónap végére, hogy miért veszíti el a lottónyertesek zöme a hirtelen szerzett vagyont, hogy milyenek a vásárlási szokásaink, és általában, hogyan befolyásolja “ősember-énünk” a mindennapos viszonyunkat a pénzhez, mint “zsákmányhoz”.

Helytálló, elgondolkodtató, olvasmányos könyv, amely az ősember-elmélet körbejárása mellett gyakorlati tanácsokat is ad, hogyan vázoljunk fel egy élethosszig tartó pénzügyi tervet, és kertelés nélkül szembesít a jövőképünkkel.

Egyvalamit hiányoltam belőle. Bár szókimondó és mellbevágó módon tárja elénk a valóságot és a várható jövőt, az ígért megoldási stratégiákból csak kevés került a könyvbe, így nem volt az az érzésem, amikor becsuktam a könyvet, hogy “rendben, látom a problémát, és tudom, mi a teendőm”. Pedig erre kaptam ígéretet a könyv elején.

Ezt leszámítva jó szívvel ajánlom mindenkinek, olvasmányos, érdekes, és valóban gondolatébresztő, szemléletformáló könyv.