Villámolvasás 2. rész – Hogyan villámolvassunk?

A villámolvasásról szóló legutóbbi cikkemet azzal az ígérettel fejeztem be legutóbb, hogy a folytatásban betekintést adok a villámolvasás technikájába, következzék hát ez most.

Emlékeztetőül elmondanám, hogy a villámolvasás akkor hasznos a számunkra, ha egy szövegből csak bizonyos részeket szeretnénk kinyerni, bizonyos információkra szeretnénk rátalálni – azaz mindig kifejezett célunk kell hogy legyen egy szöveggel.

Az első lépés tehát a felkészülés – az olvasás céljának meghatározása, és elménk előkészítése a villámolvasáshoz, hiszen sokkal hatékonyabbak vagyunk, ha elménk csendes, nyugodt, nyitott, mint ha zaklatott és csapongó.

Ezután következik az olvasásra váró forrás áttekintése – ismerkedés a tartalomjegyzékkel, a fejezetcímek átolvasása, a könyv szerkezetének felmérése, ami segít majd eligazodni a könyvben, kulcsszavak keresése a szövegben, amelyek kapaszkodót adhatnak kijelölt témánkhoz. Ez a lépés az, amit egy könyvesbolt vagy egy könyvtár polcai közt állva elvégezhetünk, hogy mindössze néhány perc alatt viszonylag jelentős bizonyosságot szerezzünk, hogy a kezünkben tartott könyv tartalmaz-e a célunkat szolgáló információkat, vagy rögtön félretehetjük, hiszen felesleges is volna elmélyednünk benne.

A fotóolvasás egy kissé misztikus része a folyamatnak. Relaxált állapotban, ütemes lapozással és “lágy tekintettel” (hagyva, hogy összefolyjanak a szemünk előtt a betűk) a teljes anyagot “befényképezzük” tudattalan memóriánkba. Az agykutatás kísérletei, agyműtétek alatt végzett megfigyelések bizonyítják, hogy életünk minden pillanatának emléke, tehát a “befotózott” szöveg képe is ott él az emlékezetünkben, agyunk mérhetetlen tárolókapacitásában, még akkor is, ha nincsenek meg az eszközeink ahhoz, hogy előhívjuk azokat. Fontos tudni, hogy a fotóolvasással végigpörgetett szöveg sem lesz szóról szóra felidézhető, de tudatalattink dolgozhat vele, és megérzésekkel, a figyelem ösztönös irányításával (ahogy mintegy véletlenül rátalál a tekintetünk egy-egy számunkra érdekes szóra, mondatra) segítségünkre lehet a szöveg feldogozásában.

A fotóolvasást követően legalább húsz percet, de akár egy napot is várhatunk, mielőtt nekilátunk dolgozni a könyvvel, szöveges forrással. Ezután következik az aktiválás, amikor céljaink ismeretében kérdéseket intézünk az olvasott anyaggal kapcsolatban tudatalattink felé, ami így működésbe léphet és segíthet minket, hogy rátaláljunk az információk halmazában arra, ami számunkra fontos.

A szuperolvasás egy szuperhős repülésének analógiája, aki magasan repül a táj fölött, néha-néha leereszkedik, hogy egy pillantást vessen a vidék részleteire, de sehol sem telepszik meg sokáig. Így futjuk át először mi is a teljes anyagot, ösztöneinkre hallgatva megállunk egy-egy résznél és beleolvasunk, de nem köteleződünk el a szöveg egy részlete iránt sem. A szuperolvasás egyébként már képessé tesz arra, hogy nagy vonalakban tájékozottnak mondhassuk magunkat egy könyv témájában, és például kompetens társalgásba bocsátkozhassunk róla.

A sebesolvasás során ismét az elejétől fogunk neki a szöveg olvasásának, de ekkor már egész alapos képünk van arról, a könyv mely részei fontosak, mely részei haszontalanok a számunkra. Ehhez igazodva változó sebességgel olvasunk, egyes részeket csak átfutunk vagy akár átugrunk, míg másokban elmerülünk, olyan mélységben, amennyire csak igényeljük.

A villámolvasás lépései összefüggnek, de nem alkotnak merev vázat, hanem a feladathoz igazodva lehet őket felhasználni. Például egy cikk vagy egyetemi jegyzet tanulmányozásakor akár el is lehet hagyni a sebesolvasást, hogy csupán a fotóolvasásra és szuperolvasásra hagyatkozva találjuk meg a fontosnak vélt részeket, egy regény esetében pedig a szuperolvasás hagyható el. Az egyes fázisok szabadon ismételhetőek is, például többször is nekivághatunk a szuperolvasásnak, ha a teljesség igénye nélkül még több érdekes információt szeretnénk kinyerni a szövegből, de a sebesolvasást is ismételhetjük, ha vázlatunkat tovább szeretnénk bővíteni értékes tartalommal.

Ha a cél a tanulás vagy a feldolgozott ismeret rögzítése valamilyen formában (például előadás vagy cikk készítése), akkor az olvasást már mindenképp érdemes jegyzeteléssel is kísérnünk. A jegyzetírást elkezdhetjük már a tartalom áttekintésekor is, főleg ha tudjuk, hogy nem lesznek nagyobb kieső részek, fejezetek, csak az egyes fejezetek tartalmát kell szűrnünk. De felesleges az egész tartalmat felvázolnunk, ha feltehetően csak néhány fejezetére lesz szükségünk, ekkor a jegyzetírás kezdetét érdemes a szuperolvasás vagy sebesolvasás szakaszaira halasztani, amikor már tudjuk, a könyv mely részeivel lesz dolgunk. A könnyebb memorizálád érdekében használjunk elmetérképes jegyzetelési formát.

Attól függően, milyen jellegű, nehézségű szöveget és milyen céllal dolgozunk fel, a villámolvasás sebessége természetesen igen változó lehet. Bakos Kornél villámolvasás tanfolyama négy-hétszeres olvasási sebességet ígér a hagyományos olvasáshoz képest.

Remélem, sikerült nagyjából érthető képet adnom a villámolvasás folyamatáról. Aki kedvet kapott hozzá, szerezze be Paul R. Scheele: Villámolvasás c. könyvét, vagy látogasson el Kornél tanfolyamára!

Villámolvasás 1. rész – Mi a villámolvasás?

Szinte hihetetlen a számomra, hogy nem írtam még itt a blogon a villámolvasásról.

Évekkel ezelőtt vettem részt Bakos Kornél Villámolvasás tanfolyamán, előtte pedig Paul R. Scheele: Villámolvasás c. könyve segítségével ismerkedtem a technikával. A könyv remek felépítésű, ami akár önmagában is képes a technikát megismertetni, de nekem azért szükségem volt a tanfolyamra, hogy igazán belejöjjek. Minden esetre akit érdekel a téma, először javaslom, hogy szerezze be, kölcsönözze ki a könyvet (úgy tudom, tartozik hozzá munkafüzet is, de ahhoz nem volt szerencsém), és ha nem boldogul, akkor menjen el Kornél tanfolyamára.

Villámolvasás vagy gyorsolvasás?

Mindenek előtt tisztázni kell két alapvető fogalmat: mi a gyorsolvasás és mi a villámolvasás?

A gyorsolvasás azt a képességünket aknázza ki, hogy bár szavakat olvasva tanultunk olvasni, és többé-kevésbé ma is a csapdájában vagyunk annak, hogy belső hangunkkal kísérve olvasunk és mintegy a beszéd sebességére lassítjuk az olvasást, ennél gyorsabban is képesek vagyunk a szemünkkel észlelni és az agyunkkal értelmezni a szavakat. A gyorsolvasás tehát azt a gátat iktatja ki, amit a szemünk és az agyunk közé emelünk azzal, hogy, mintha csak még mindig első osztályos gyerekek lennénk, magunkban kimondjuk a szavakat.

A villámolvasás egy másik tévhittel számol le és ezáltal ér el “csodálatos villámsebességű” olvasást. Ez pedig az, hogy egy szakszöveget, szakkönyvet, tankönyvet, újságcikket kézbe véve ugyanúgy el kell olvasnunk minden egyes betűt, mint egy szépirodalmi mű esetében, amiben az élményt keressük. A legtöbben így tanultunk meg tanulni: elejétől a végéig, szóról szóra, mondatról mondatra elolvasni a megtanulandó, feldolgozandó szöveget, majd a teljes szöveg ismeretében kihámozni az egésznek a vázát és megkeresni benne azokat a részleteket, amikre valóban szükségünk van. A probléma ezzel csak az, hogy így időt pocsékolunk rá, hogy regényszerűen átolvassunk egy halom olyan ismeretet, amire nincs szükségünk. Ezzel a hagyománnyal szakít a villámolvasás, ami azt tanítja meg, hogy úgy nyerjük ki az információkat egy szövegből, ahogy valójában szükségünk van rájuk: először gyors léptekkel feltérképezve az egész vázát, majd kihagyva azokat a részeket, amikre nincs szükségünk, csak azokban a részekben merülve el, amik valójában hasznosak a számunkra.

Mit nem kapunk meg a villámolvasástól?

Aki úgy gondolja, hogy harminc másodperc alatt végig fog pörgetni egy vaskos könyvet és a benne foglalt tudás pukk!, hirtelen a fejébe kerül, az inkább most lépjen tovább, a villámolvasás nem az, amit keres. Szintén tévúton jár az, aki úgy gondolja, hogy a villámolvasás segítségével a hagyományos értelemben vett olvasási sebességét fogja megsokszorozni, mert ahogy említettem, arra a gyorsolvasás technikája való.

A villámolvasás annak hasznos, aki a tankönyvekben, szakkönyvekben, vagy a hétköznapi információáradatban szeretné gyorsabban, könnyebben, hatékonyabban megtalálni a számára fontos részleteket.

Hamarosan jön a cikk folytatása, amiben konkrétan írok a villámolvasás technikájáról.