25000 kattintás, az 5 éves terv és 5 dolgozósarok

Véletlenül sikerült pont akkor rápillantanom a blogom statisztikáira, amikor a számláló 25000-en állt – ennyiszer kattintottatok a blog oldalaira szinte pontosan fél éves fennállása alatt. Köszönöm!

Hirtelen eszembe jutott a Sikerkód tanfolyam egyik élménye, amikor “jövőbeli találkozót” kellett tartanunk. A Sikerkód-tréning külhoni atyja, Jack Canfield A siker alapelvei c. könyvében is leírja, hogy barátaival szoktak “ötéves terv bulikat” tartani, ahol az emberek olyan stílusban jelennek meg, amilyenek öt év múlva szeretnének lenni, és olyan élményeket mesélnek el úgy, mintha már megtörténtek volna, amikkel öt év múlva szeretnének gazdagabbak lenni. Ennek rögtönzött formáját játszottuk el a tanfolyamon is, ahol én arról beszéltem, hogy milyen boldoggá tesz az, hogy a gyönyörű otthonomban dolgozhatok és az írásból élek. Emlékszem, hogy mennyire élveztem a játékot, de mennyire lehangolt utána a gondolat, hogy ez csak egy játék volt, de hogyan is válhatna valósággá, amikor nem igazán hiszem, hogy vezet abba az irányba út (a könyvnyomtatás hanyatlik, az olvasási kultúra visszaszorul, stb.).

Pedig Jack Canfield és Szalay Ádám siker-tréningje pontosan ezt tanítja: jelöld ki a célt, és higgy benne, hogy vezet arrafelé út, még ha egyelőre még nem is látod, hogy pontosan hogyan. Azóta felfedeztem, hogy vannak hivatásos bloggerek, akik abból élnek, hogy írnak, másképp kezdtem tekinteni az írásra, és arra, hogy hogyan hozhatna ez hosszú távon sikert a számomra. Még nem tartok ott, hogy pénzt keressek, és főleg megéljek abból, hogy írok. De ha visszanézek arra a csüggedt lányra, aki úgy gondolta, hogy okosabb lenne letennie az álmairól, úgy érzem, nagyon sokat haladtam előre a leghelyesebb irányba.

Ennek örömére, és mert Viki elcsábított és regisztráltam Pinteresten, hoztam nektek és magamnak néhány inspiráló otthoni dolgozós sarkot.

20130112-121012.jpg

(A kép klikkre nől, a képek forrása és még több dolgozósarkos kép itt.)

És most egy kis játék.

2018 januárja van. Mi újság veletek?

A célhoz vezető lépések

Legutóbb írtam a tervezett időbeosztásomról és ehhez kapcsolódóan Via otthonmunkás cikkénél is olvastam a teendőlista fontosságáról. A napi teendőlista hatalma, hogy a távoli céljainkhoz vezető, gyakran rettentő hosszúnak tűnő utat tiszta, egyszerű, apró lépésekre bontja.

Ehhez remekül használhatjuk az elmetérképnél tanultakat, hiszen egy központi témát (a célunkat) könnyedén részekre bonthatunk a segítségével.

Középre írjuk fel a célunkat, majd ezt a hozzá kapcsolódó elágazások mentén bontsuk fel olyan nagyobb feladatokra, amelyeket mindenképp el kell végeznünk ahhoz, hogy a célunk megvalósuljon. Az egyes feladatokat tovább bonthatjuk a feladat elvégzéséhez szükséges lépésekre, végül pedig a lépésekhez már könnyen hozzákapcsolhatjuk az egyes apró teendőket. Az elmetérkép rugalmasságából következik, hogy ha időközben jut eszünkbe, hogy egy fontos részfeladatot vagy lépést kihagytunk, azt is könnyedén be tudjuk illeszteni a nagy képbe.

Ha megvan a listánk a teendőinkről, rendeljünk hozzájuk határidőket, és így már lépésről lépésre fogjuk látni kijelölt utunkat a cél felé. A legjobb, ha a teendőket ezután beírjuk egy határidőnaplóba vagy asztali naptárba (én az utóbbira szavazok, az előbbit hajlamos vagyok csukva felejteni :)), és így minden munkanapunkon egy világos teendőlista áll majd előttünk.

Új félév, új időbeosztás

Az elmetérképezésnél már említettem, hogy készülök az őszi félév kezdetére. Előkerültek a színes filctollak, az irodából mentett rontott papírok készenlétben, a tárgyfelvételi időszakot végigvinni stressz nélkül igazi kihívás – ideje, hogy az időbeosztással is foglalkozzak.

Eddig a munkából hazaérve az esti óráimban próbáltam megoldani a tanulást, hogy hétvégére minél kevesebb jusson, amikor a hobbi-dolgokkal, írással, pihenéssel keverve igyekeztem pótolni azt, ami hét közben elmaradt. Ez az összemosódás viszont sok halogatásra és időhúzásra adott lehetőséget. Többféleképp próbáltam kísérletezni az időbeosztással, volt olyan félév, amikor a hétköznap estéimet felváltva osztottam meg a tanulás és a többi dolog között, és a szombatomat is kettéosztottam.

Aztán tavaly felfedeztem Via blogját és a FlyLady programot, ami fantasztikus módon ráébresztett, hogy én is élhetek tiszta és rendezett környezetben, cserébe viszont ellátott rendszeres feladatokkal. Ősszel kicsi családunk egy fővel bővült, amikor magunkhoz vettünk egy kiskutyát. Majd karácsonykor a kedvesem megkérte a kezem, és apró, óvatos lépésekkel belefogtam az esküvő szervezésébe, ami pontosan akkorra fog belendülni, amikor a munka, a főiskola, a magánéletem, a háztartás és a blog mellett a szakdolgozatírás és az államvizsgára készülés is a véghajrájába ér.

Kétségtelenül izgalmas évnek nézek elébe. És mint ilyenkor általában, igyekszem a kezembe venni a szervezést, megtalálni a rendszert, ami majd támogat. Azaz, kell egy új időbeosztás.

Szintén Via blogján találtam egy jó cikket az otthoni munkáról és a praktikus időbeosztásról, amit nagyon inspirálónak találtam. Osztottam-szoroztam, és arra jutottam, hogy a heti két-három-négy hétköznapi estébe besuvasztott néhány óra tanulás nem túl nagy veszteség, viszont ha rá tudom venni magam, hogy hétvégén igazán hatékony legyek, az nagy nyereség. Ezért szeptembertől a szombatot (és szükség esetén a vasárnapot) hivatalos munkanapnak nyilvánítom és ezeken a napokon a tanulmányaimnak szentelem magam, a hétköznapjaimból pedig, amennyire lehetséges, száműzöm a tanulást, kivéve az olyan dolgokat, amik nem akadályoznak a teendőimben (például vannak olyan memoriteres tárgyak, amikre a felkészülésem gyakorlatilag munka és munkába járás közben hallgatott hanganyagokból áll). Hétfőtől péntekig a munkából hazaérve elrendezem a FlyLady-s és egyéb teendőimet, gondozgatom a blogomat, szervezem az esküvőmet, a szombat és vasárnap délutánokon pedig pihenek, feltöltődök.