Apró barátaink télen-nyáron: a kerti madarak

Annak, hogy télen vesszük birtokba az új házunkat és telkünket, több előnye is van. Például az, hogy nem kell rögtön nekiesni a kert rendbetételének, amikor még alig jutottunk lélegzethez az építkezés körüli teendők után. Télen ugyanis nem sok dolog van a kerttel – ott van viszont egy nagyon is élvezetes (szabadon választott) feladat: a madarak etetése.

Amit persze csak elkezdeni opcionális – ha már rászánta magát az ember, ki kell tartani egész télen, mert a madarak hűségesek hozzánk, nekünk is annak kell lennünk, ha nem akarunk több bajt okozni nekik, mint amennyi segítséget adunk. Nyáron egyébként lehet madáritató és madárfürdető a madáretetőnkből (ha alkalmas rá a kiképzése), és a házilag készült madáretetők képei között böngészve arra a tippre is ráakadtam, hogy tavasszal érdemes színes és puha fonaldarabokkal felöltenünk a téli madáretetőt, mert ezeket a madarak szívesen hordják el a fészkek készítéséhez. Így lényegében egész évben támogathatjuk ezeket a kis állatokat és cserébe élvezhetjük a társaságukat.

A madáretető beüzemelése egyébként pontosan úgy történt itthon, ahogy az tőlem és a hirtelen természetemtől elvárható: amikor Petivel fürdőszoba kellékeket vásároltunk az egyik barkács áruházban, megláttam, és azonnal kellett.

Azért gyűjtöttem egy halom inspirációt Pinteresten a házi (ideiglenes és hosszabb életű) madáretetők készítéséhez is:

IMG_0694.JPG

(A forrásokat itt találjátok a DIY ötleteket gyűjtő Pinterest táblámon.)

A vásárolt madáreledeles csomag összetételét átböngészve (amiben hálóba zárt magokat, magos pogácsát, faggyúgolyót és cinkegyertyát egyaránt csomagoltak) keresgélni kezdtem az interneten, és kiderült, hogy egyáltalán nem bonyolult előállítani azokat a madárkalácskákat, amiket elhelyezhetünk a madáretetőnkben, vagy amit önmagában fellógathatunk a fákra.

A recepthez mindössze ezek a hozzávalók kellenek:
3-4 rész madáreledel keverék (magvak, szárított gyümölcsök)
1 rész zsír (ami mézzel, szirupokkal is keverhető)

Ideiglenes formákba (papírpoharakba, tejesdobozokba) vagy a kiválasztott madáretető formákba (bögre, narancshéj, tökhéj, kókuszhéj, stb.) töltjük a magvakat és ha etető nélkül szeretnénk kifüggeszteni, akkor madzagot, zsineget is bújtatunk közéjük, rájuk öntjük a megolvasztott zsírt és hűvös helyre téve hagyjuk megdermedni.

Egyébként most, hogy egy gabona nagykereskedésben dolgozom, már azt is hozzá tudom tenni javaslatként, hogy érdemes hasonló helyeken próbálkozni napraforgó és más magvak vásárlásával. Nem biztos, hogy minden hozzánk hasonló kaliberű cég foglalkozik a kis vásárlók igényeivel, de ha sikerül egy ilyen céget találni (mint egyébként a miénk is, ami ugyanolyan figyelemmel fogadja azokat, akik több kamionnyi árut vásárolnak, és azokat is, akik csak egy fél vödörnyi magot vinnének a cinkéknek vagy a kacsáknak), akkor néhány száz forintból feltankolhatunk szárnyas barátainknak egy egész szezonra való eleséggel.

Én még csak egy nagyon kezdő madászelídítő vagyok, ha vannak még javaslataitok, kérlek, osszátok meg a hozzászólásokban!

Miért ne a kutya legyen a falkavezér?

Nemrég belefutottunk a férjemmel egy borzalmas “szórakoztató” műsorba a tévében, ahol “rosszcsont” kutyákat mutattak be, akik “mókás” (és kevésbé mókás) galibákat okoztak a házban és a családban. Egyáltalán nem volt vicces, hanem inkább szomorú és bosszantó látni, hogyan sodorják ezek az állatok magukat és családjukat is hol kisebb, hol nagyobb veszélyekbe azért, mert senki nem tesz ellene semmit, sőt, néha még bátorítják is őket, hiszen ez a viselkedés “annyira cuki”.

Azon a ponton kértem, hogy kapcsoljon el, amikor egy gazdi a felvételre kész videokamera előtt a WC csészéhez hívta a kutyáját, heves mutogatással oda irányította a figyelmét, éles, izgatott felhívásokkal teljesen felcsigázta (nézd! nézd-nézd-nézd! mi van ott, na mi az?! mit látsz?! nézd-nézd-nézd!), majd amikor a feszültség a tetőfokára hágott, megnyomta az öblítő gombot. A kutya persze hevesen belevetette magát az öblítővízbe és kapkodta-nyelte a WC-ben kavargó vizet, a gazdája pedig a következő jelenetben már arra panaszkodott, mennyire kezelhetetlen probléma a kutya WC-fixációja.

Bár itt elkapcsoltunk, de túl nem léptünk a dolgon, és még egy jó darabig beszélgettünk róla. Peti a beszélgetésünk során gunyorosan (mondván, hogy az ilyen gazdák megérdemlik a sorsukat) feltett egy kérdést: ha néhány ember ennyire alkalmatlan a falkavezérségre, miért ne hagyhatnánk néhány kutyának, hogy falkavezér legyen? Úgy érzem, ez egy olyan kérdés, amit érdemes itt is megválaszolnom.

Már sokat írtam a falkaszellemű nevelésről, de kezdetnek most is leszögezném: a falka nem demokrácia. Konfliktusok és megmérettetések során a legrátermettebb az élre kerül, ezután pedig a többiek elfogadják a rátermettségét: nem kérdőjelezik meg a döntéseit, hanem egyszerűen követik.

Miért nem engedhetjük tehát, hogy a kutya legyen a falkavezér a családban?

Két egyszerű okból:

  1. A legtöbb kutya nem szeretne falkavezér lenni. Ha mégis ő tűnik a legkevésbé alkalmatlannak, jobb híján magára vállalja a szabályalkotás feladatait (mi mást tehetne, ha senkihez nem fordulhat, amikor döntést kell hoznia?), de kívánjuk-e a kutyánknak, hogy olyan legyen, mint az az alkalmatlan vezető, akit az állandó őrlődés miatt negyvenévesen elvisz a szívroham?
  2. A legtöbb ember nem szeretne falkatag lenni. Legalábbis biztosan nem egy kutyafalkában. Gondoljunk csak bele: ha elfogadjuk, hogy a kutyánk a falkavezér, azzal elfogadjuk a döntéseit is. Ha ő úgy dönt, hogy oda lehet piszkítani abba a sarokba, akkor oda lehet piszkítani abba a sarokba. Ha úgy dönt, hogy azt a cipőt szét lehet rágni, akkor azt a cipőt szét lehet rágni. Ha szerinte a területe túllóg a lakásunk vagy a kertünk határain, biztosítjuk neki az utat – ha visszajön, visszajön, ha nem, nem. Ha szerinte azt a kisállatot (mókust, macskát, a szomszéd ölebét) le lehet vadászni, megteheti. (Ami azt illeti, falkatagként illene segítenünk is neki, nem csak nézni és helyeselni.) – Ha elfogadjuk a falkavezért, elfogadjuk a szabályait is.

Ha nem határozunk úgy, hogy falkavezérek leszünk, megszabjuk a szabályokat és elvárjuk azok betartását, ugyanakkor a kutyánk szabályai sem tetszenek, akkor a falkánk egy bizonytalan anarchiába süllyed, ahol senki sem tudja, mi a teendő, senki sem ismeri a szabályokat és azt sem tudja, ki hozza őket. Ez a mindennapos bizonytalanság pedig felőrli a mi lelkünket, a kutya lelkét, és szétzilálja a falkát, amit mi családnak és otthonnak hívunk.

Ha olyan falkában – családban – akarunk élni, ahol mindenki biztonságban van (testileg-lelkileg egyaránt), egyszerűen nem tehetünk mást, mint hogy magunkra vállaljuk a falkavezér szerepét, aki felelősen és odafigyelve gondoskodik mindenki szükségleteiről. És, ami azt illeti, a jó falkavezér nem él vissza a hatalmával: elválasztja a szigort az agressziótól, az elvárást a hatalmaskodástól, és nem vezeti rossz irányba a falkáját – nem sodorja veszélybe a falka tagjait csak azért, mert az “annyira mókás”.

Szerintetek milyen a jó falkavezér?

Lakberendezés inspiráció: előszoba

Itt a hosszú hétvége, és engem sajnos valahogy elkerül a múzsa. Úgyhogy addig is egy kis könnyed szórakozásba merültem és ezzel a kis aprósággal leptem meg magam: készítettem egy kis előszoba inspirációs kollázst.

A kulcsszavak: fény, tárolók, kutya-kuckó és ember-kuckó.

20140503-221305.jpg

A képek forrása és még több csodás előszoba itt.

Az én boldogságtervem – Szeptember: kezdés és újrakezdés #3

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy havi témák segítségével megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem. Boldogságtervem naplóját hétvégenként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt.

Ha őszinte akarok lenni, az elmúlt hét nem volt lendületes, a kezdés és újrakezdés hangulatától átitatott, lelkesítő időszak. Esős volt, egy kicsit nyűgös, és nagyon egy helyben toporgós.

Aztán hét közben kaptam egy hírlevelet a Pinteresttől.

“Egy évvel ezelőtt világra jött a kisfiam.” – Írja a levélben Ben Silbermann. – “Az első napjától kezdve gyűjtöm azokat a mókás dolgokat, amiket majd együtt csinálhatunk, akár most rögtön, míg még kicsi, és később, amikor nagyobb lesz. Tudom, hogy sokan vagytok így. A Pinteresten gyűjtitek a kívánságlistátokat, a terveiteket a vakációhoz, ötleteket az álomotthonotokhoz, és más dolgokat, amiket most vagy a jövőben akartok megtenni.”

Nos, a hangulat nem mindig adott és az energia nem mindig elég arra, hogy a kezdés és az újrakezdés jegyében nekilóduljunk és megváltsuk a világot, megváltoztassuk az életünket. De addig is, amíg elvonulnak az esős, nyűgös napok, amikor legszívesebben csak bekucorodnánk a sarokba és nem csinálnánk semmi mást, mint bambulnánk és böködnénk a táblagépünket, ezt az időt is tudjuk a lehető leghasznosabban tölteni. Ha máshogy nem, a Pinterest előtt gubbasztva és gyűjtve az álmokat. Én most álomotthont tervezek, nyugalmas kuckókkal, barátságos konyhával, lélekemelő fürdőszobával, ihlető dolgozósarokkal, és valamikor a jövőben egy mosolygós gyerekszobával. Még nem látom pontosan, hogyan fog odáig vezetni az út, de addig is, amíg rájövünk, mi legyen a következő lépés, igyekszem életben tartani az álmot, ha mással nem, egy kis “böködéssel”.

Ti vezetitek valahol az álmaitok gyűjteményét?

Mormon péntek – Praktikus tanácsok

Peti egyszer csípősen megjegyezte, hogy a mormon egyház legnagyobb előnye, hogy modern. Erről az jutott eszembe, amikor a barátaimmal arról beszélgettünk, hogy a Biblia állítólag még mindig a leghasznosabb dolog, amit az ember a sivatagba magával vihet túlélő kézikönyvként, hiszen az Ószövetség élvetviteli tanácsai a sivatagi vándorlásban való boldogulásra íródtak. A mormonok kiáltványai, ajánlásai és kézikönyvei között pedig valóban sok hasznos tanácsot találunk a mai hétköznapokra, amik az egészséges, nyugodt, boldog életet támogatják, ezekből igyekeztem készíteni egy kis gyűjteményt.

  • Tiszteld a tested! – A test a lélek temploma, és ehhez illő tisztelet jár neki. Tartsd fitten, tápláld, öltöztesd méltó módon, ne becstelenítsd meg.
  • Étkezz egészségesen! – Étkezz kiegyensúlyozottan (fogyassz bőven gyümölcsöt, zöldséget, gabonákat, tejtermékeket, tojást, mértékkel húst), ne igyál alkoholt, ne dohányozz, kerüld a koffeint, és mindent, ami káros a szervezetedre.
  • Böjtölj! – A böjt valamilyen formában ma is szinte minden életmód programban felbukkan, például gyümölcsnap vagy léböjt formájában. A mormon hagyományban többes szerepe van: a két étkezés idejére tartott teljes böjtöt (sem étel, sem ital) mindig valamilyen céllal tartják (például egy beteg gyógyulásáért, egyfajta felajánlott meditációként), a böjt ideje a lelki elvonulás ideje is (így célszerűen egy szabadnapon tartják, és különböző programok szervezése helyett olvasással, lelki elmélyedéssel, elmélkedéssel töltik), a kihagyott étkezésekkel megspórolt pénzt pedig jótékony célokra ajánlják fel. Tehát a “böjtölj” tanács egyszerre foglalja magában, hogy tarts tisztítókúrát, szakíts időt a lelki elvonulásra, és jótékonykodj, adakozz.
  • Teljesítsd ki a képességeidet! – A tehetségedet, az adottságaidat, a képességeidet azért kaptad, hogy élj velük. Keresd meg, miben vagy jó, és ne hagyd veszendőbe menni!
  • Kerüld az adósságot! – Ha teheted, ne keveredj adósságba, ha pedig már megtörtént a baj, törleszd olyan hamar, amilyen hamar csak lehet. Ne vegyél fel másra hitelt, mint egy szerény otthonra, a tanulmányaidra, vagy létfontosságú szükséglet fedezésére, ha máshogy nem megoldható. Minden mást előtakarékossággal finanszírozz.
  • Töltsd fel a kamrát! – Kicsi, ésszerű lépésekben, minden bevásárlásnál egy kicsit megtoldva a bevásárlólistát, apránként építs fel egy olyan élelmiszer tartalékot, amiből legalább három hónapig élhet a családod, ha valami váratlan esemény történik: például tartós betegség vagy a munkahely elvesztése.
  • Tervezz előre! – A napi feladataidtól a hosszú távú tervekig mindig legyen áttekintett, leírt céllistád és terved.
  • Tarts családi esteket! – Hetente szervezz családi esteket (ha nincs gyereked, akkor a pároddal, ha nincs párod, akkor a barátaiddal), amik közös programokkal segítenek növelni az összetartást a családban, csoportban. A családi estek témája lehet közös elmélkedés, tervezés (a pénzügyek, a heti menü, a közelgő ünnep, a családi nyaralás, vagy bármilyen családi téma közös megtervezése), játék, szórakozás, bemutató (pl. egy iskolai projekt bemutatója), közös zenélés, barkácsolás, vagy bármilyen közös tevékenység.
  • Adj mindenkinek egyenként is minőségi időt! – Amikor először olvastam, hogy “minden gyermekkel készítsen rendszeres interjút az egyik szülője”, elborzadtam a tervezett szülői vallatás gondolatára. De aztán felfedeztem, hogy egyik kedvenc mormon mami bloggerem, Naomi a bölcsődés korú gyerekeivel is rendszeresen szervez anya-lánya és anya-fia esteket, amikor csak kettesben mennek fagyizni, sütizni, rájöttem, hogy ez a megalapozása annak, hogy a későbbi években Naomi rendszeresen összeüljön a kamasz Eleanorral és Samsonnal, és egy süti, tea, kávé mellett elbeszélgessen velük arról, mi újság velük, mi bántja, aggasztja, foglalkoztatja őket mostanában. Ilyen személyre szóló minőségi idő például a randiest is a párunkkal.
  • Adj hálát és kérj! – Imádkozz, egyedül és a családoddal egyaránt! – A mormon ima felépítéséről már írtam: megszólítás, hála, kérés, lezárás. Attól függetlenül, hogy hiszünk-e Istenben, vagy hogy kinek címezzük pontosan a kéréseinket, hasznos szokás, ha mind egyedül, mind családilag szánunk egy kis időt arra rendszeresen, hogy hálát adjunk és kifejezzük a reményeinket, vágyainkat, kívánságainkat. Mostanában Petivel is egyre gyakrabban fordítunk rá figyelmet, hogy este a paplan alatt összebújva felsoroljunk néhány dolgot, ami jó volt aznap, és elmondjuk, miben reménykedünk, mit szeretnénk másnap vagy az elkövetkező időszakban.
  • Légy önellátó! – Minél inkább törekedj arra, hogy gondoskodj a saját szükségleteidről. Manapság a teljes önellátás elég valószínűtlen, de bárki megteheti, hogy kiskertet vagy balkonkertet ültet, megtermeli az ételei egy részét, megvarrja ruhái egy részét, maga újítja fel a bútorait vagy a lakását. Az újrahasznosítás és a természetközeli dolgok a reneszánszukat élik – a csináld magad tisztítószer, házi lekvár, otthoni csíráztatás, használt farmerből varrott ridikül nemcsak parktikus, de “trendi” is.
  • Tanulj! – A tudás az egyik legnagyobb érték, ezért soha ne hagyj fel a tanulással, művelődéssel, új ismeretek és képességek megszerzésével.
  • Tedd jobbá mások életét is! – Adj szeretetet, ne pletykálj, légy türelmes, önzetlen és nyíltszívű. És ha úgy érzed, valami működik az életedben (megtaláltad a hited, találtál egy jó módszert, trükköt, praktikát, egy jó receptet, vagy tudsz valamit, ami másnak hasznára lehet), azt oszd meg másokkal!

Hasznos kiadványok:
Családi kalauz
Készítsetek elő minden szükséges dolgot! – A családi pénzügyek
Készítsetek elő minden szükséges dolgot! – Házi raktározás

Amit a nászút alatt tanultunk

Petivel a nászutunkat egy hihetetlenül nyugalmas alpesi környezetben, egy otthonos, végtelenül barátságos szállóban töltöttük. Amellett, hogy mértéktelenül élveztük a pihenést, ez az időszak valóban megmutatta a hasznát úgy is, mint egy kis elmélkedő köztes idő a korábbi életünk és a házaséletünk között. Bár egyelőre a házasság nem sok változást hozott (ugyanoda jöttünk haza, ugyanúgy beszélgetünk, ugyanazok a dolgok foglalkoztatnak, ugyanolyanok maradtunk), mégis, ha úgy gondoltuk volna, hogy a házasság nem oszt, nem szoroz, akkor nem kötöttük volna meg ezt a szövetséget.

Egy kicsit az az időszak jutott erről eszembe, amikor egy hosszú hétvégét, egyfajta mini nyaralást töltöttem el Peti szüleinek az otthonában, sokat időzve és töprengve egyedül a csodálatos kertben, ahol egyébként aztán a polgári esküvőnk és a fogadásunk volt, és ennek a néhány napos elvonulásnak az eredményeképpen született meg a Kincsesfüzet gondolata.

Úgy gondolom, tudatosan szánnunk kell időt efféle elvonulásokra és töprengésekre, kijelölve magunknak a témát, a kérdéseket, amikre a választ keressük (még ha olyan apró-cseprők is, mint hogy akasztós szekrény vagy polc legyen-e inkább a leendő otthonunkban), és megadni az időt, a lehetőséget, hogy megleljük azokat a válaszokat.

Peti szerint egyébként előfordulhat, hogy másnak is hasznára válik a lista, amit összegyűjtöttünk – elég hektikus, de azért engedek neki és publikálom. Hátha.

Bővebben…

“A fürdőszobád – a te szentélyed”

Láttátok ti is azt a reklámot, amit mostanában játszanak, és azt hirdeti, hogy “ez nemcsak a fürdőszobád – ez a te szentélyed”? Előfordulhat, hogy befolyásolható vagyok, de a reklám sugallta hangulat Gretchen Rubin hétköznapi oltárjait juttatta eszembe. A fürdőszoba gyakran elhanyagolt része az otthonunknak – vajon azért, mert úgy gondoljuk, ott “piszkos dolgok” történnek, és szégyenlősen bánunk vele, legszívesebben rejtegetnénk vagy letagadnánk a létét, nem úgy, mint a konyhánkét, ahol ételt adunk a családunknak, a nappalinkét, ahol könyveket olvasunk, a hálószobánkét, ahol összebújunk esténként? Pedig a fürdőszoba ugyanannyira érdemes arra, hogy hétköznapi oltárokat teremtsünk benne és “a mi szentélyünkké” varázsoljuk. Itt frissülünk fel, szépülünk, sőt ami azt illeti, “hosszabb elmélkedésekre” is ide szoktunk visszavonulni – az egyik munkatársam épp ezért “kultúrközpontnak” becézi a mosdóját.

Gyűjtöttem egy jó adag inspiráló képet Pinteresten egy jövőbeli fürdőszoba-csinosításhoz, a képek forrását itt találjátok.

20130713-161858.jpg
20130713-161905.jpg

Ti hogyan varázsoljátok szentéllyé a fürdőszobátokat?

Gretchen Rubin – Hétköznapi oltárok

Ahogy írtam, olvasom Gretchen Rubin – Happier at Home c. még csak angolul elérhető új könyvét (a kedvestől kaptam ebook formátumban utó-karácsonyi ajándékként). Nagyon lassan haladok vele, egyrészt mert mostanában egyébként is lassan haladok az olvasással, másrészt pedig mert az angolul olvasás nem az erősségem. De a Moly.hu-t azért komótos ütemben elárasztom vele. :)

Gretchen Rubin könyvének első fejezetében, ami a birtokolt dolgokról szól, találtam egy érdekes tanácsot, ami hasznos lehet a rendetlenség ellen vívott harcban, ami bizony az én harcom. Ez pedig: hozz létre oltárokat a házban. Na, nem arról beszélünk, hogy vallásos oltárokkal, szentképekkel, gyertyákkal és füstölőkkel zsúfoljuk tele az otthonunkat. Hanem arról, hogy meglévő dolgaink számára – legyenek azok a könyveink, a munkaeszközeink, a ruháink, a pipereholmijaink – olyan helyeket alakítsunk ki a környezetünkben, amelyek megbecsült dolgainkat kiemelt helyre helyezik, ahol szemet-szívet gyönyörködtetően ösztönöznek minket arra, hogy ezeknek a hétköznapi “szent sarkoknak” a környékét rendben tartsuk, ez a rend pedig továbbgyűrűzhet az otthonunk többi részére is.

Gretchen Rubin az ötletet kisebbik lányától, Eleanortól kapta, aki a játékait a ház egy-egy pontján gondos rendben helyezi el. Ezeknek a helyeknek számára jelentősége van, néha csak nézi őket, néha hosszan játszik a közelükben vagy sok időt tölt a rendezgetésükkel, aztán pedig felszámolja és odébb költözteti őket, de amíg fennállnak, addig gondot fordít rájuk és erőt merít belőlük. Ennek nyomán kezdett Gretchen kialakítani saját maga számára olyan oltárokat a házban, mint például az íróasztala, a kedvenc könyveinek gyűjteménye, vagy a családi fotófal.

A hétvégén egyébként elruccantunk egy másfél napos kis “nyaralásra” a kedves szüleihez, akiknek az otthona egy csodálatos, pihentető hely, és náluk lenni valóban felér egy nyaralással. Kicsit körbenéztem náluk ezzel a szemmel, és rájöttem, hogy Gabi, Peti anyukája is hoz létre ilyen oltárokat a házban, mégpedig általában a páratlanul gyönyörű orchideái, valamint a pihenősarkok köré. Ezeket a helyeket kifejezett gonddal tartja rendben, naponta foglalkozik velük, és ha csak leül az ember egy ilyen sarokba és körbenéz a rendezett, harmonikus részleteken, máris megnyugszik és feltöltődik. Ahogy Gretchen is írta a családi emlékkönyveknek létrehozott oltárról: már attól eltölt a boldogság és az energia, ha csak állok előtte és nézem.

Néhány tanács az oltárkészítéshez:

  • Találj valamit az otthonod dolgai közt, ami elég fontos számodra ahhoz, hogy oltárt emelj neki!
  • Keress egy helyet, ahol kialakíthatod az oltárt – ahol méltó helyet kap, és te is minden nap élvezheted!
  • Tisztítsd meg az oltár környékét!
  • Adj magadnak időt és kényelmesen, örömmel alakítsd ki a hétköznapi szent helyedet!
  • Hódolj rendszeresen az oltárodnak – ha nem is minden nap (hiszen ez nem kötelező elfoglaltság), de időről időre élvezd az oltárodat. Legyen vele kapcsolatod, nézegesd, használd, tarts rendben.
  • Hozz létre több oltárt!

Nektek van ilyen oltárotok?