Akkor is szeretlek, amikor nem tudok róla

20140309-095802.jpg

“A házasság többet jelent annál, hogy megtaláljuk a megfelelő embert. A házasság azt jelenti, hogy mi vagyunk a megfelelő ember.”

~.~.~

Tegnap este nagyon kimerült voltam, úgy dőltem be az ágyba, mint egy krumplis zsák, és mélyen aludtam hajnalig. – Én legalábbis így emlékeztem.
– Ne haragudj, hogy nem tudtál tőlem nyugodtan aludni az este. – Így fogadott Peti reggel, és nem igazán értettem.
– Miről beszélsz?
– Arról, hogy folyamatosan tüsszögtem, és te folyton felébredtél.
– Biztos, hogy nem. Nem emlékszem ilyenre.
– Pedig biztos, hogy felébredtél. Én tüsszentettem. Te felnéztél. Én bocsánatot kértem. Te azt mondtad, semmi gond, megsimogattál, majd visszatetted a párnára a fejed, és aludtál tovább. És ezt egy csomószor eljátszottuk.
– Tényleg nem emlékszem… Nem voltam igazán magamnál. De azért… örülök, hogy akkor is ennyire szeretlek, amikor nem tudok róla.

A haza te vagy

A haza nem csak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is. (Márai Sándor)

Vannak dolgok, amik fölött csak ünnepekkor állunk meg. Az ünnepek értéke, hogy megtorpanásra késztetnek és lehetőséget adnak megtapasztalni valamit, amit aztán továbbvihetünk magunkkal a hétköznapokra.

Használjuk ki a nemzet ünnepét arra, hogy megtapasztaljuk azt, hogy nem elszeparáltan, egyedül álló magányos egységek vagyunk, hanem a részei vagyunk valami nagyobb egységnek, a nemzeti, és azon túl az egyszerű emberi összetartozás mentén, amihez nem szükséges vérségi viszony, szerelem, barátság vagy ismeretség. Érezzük meg, hogy közünk van egymáshoz, nyíljunk meg egy kicsit, és vigyük tovább ezt az érzést a hétköznapjainkba is.