Mindig fel tudsz állni

Nick Vujicic karok és lábak nélkül született. És mégis csodákra képes. Beutazza a világot, előadásokat tart, és életcélja, hogy motiválja az embereket. Hogy elmondja nekik: nem számít, mit gondolnak róluk mások, vagy hogy milyen mély gödörbe kerültek, mert mindig talpra lehet állni. Karok vagy lábak ide vagy oda, Nick úszik, autót vezet, gépel, ír, telefonál, dobol, és… remekül tud ölelni.

45 perces videó, de érdemes végignézni. Ha nincs most ennyi időd, nézd meg apró részletekben. Készíts magad mellé zsebkendőt is. :)

Nick Vujicic – No Arms, No Legs, No Worries – Karok nélkül, lábak nélkül, gond nélkül (magyar felirattal)

Mosolygó karikák

Ma reggel sminkelés közben rajtakaptam magam, hogy gondolatban becézgetem a szem alatti karikáimat. Egy pillanatra elcsodálkoztam: mi a manót csinálok én? Aztán eszembe jutott. És arra gondoltam, írok erről egy keveset. :)

A dolog egyszerű: ha nem vagy elégedett egy testrészeddel, áraszd el szeretettel! Ne rontsd el a viszonyodat saját magadhoz azzal, hogy szidalmazod vagy szégyelled azokat a részeidet, amiket nem látsz tökéletesnek. Helyette szentelj figyelmet a problémás részednek, áraszd el szeretettel és kedvességgel, és gyűjtsd össze, mit szeretsz benne. Testi hibáink gyakran csak a saját szemünkben olyan hatalmasok, és rögtön minimális méretűre csökkennek, amint felhagyunk a fölöttük érzett aggodalommal és szégyenkezéssel. Az apró hibáinkat pedig, amik ténylegesen megmaradnak, túlragyogja a saját testünk iránt érzett szeretet, ami a fitos orrnál és a sportos vádlinál sokkal többet ad szépségünkhöz.

Példaként kiragadok néhány példát a saját “problémás részeim” közül.

Bővebben…

Egyperces hétköznapi gyakorlatok

Néhány rövid gyakorlat, amit bármikor elvégezhetünk.

Tükör-gyakorlat

Szalay Ádám Sikerkód tanfolyamán hallottam egy olyan tükör-gyakorlatról, amelynek lényege, hogy minden este nézzünk szembe tükörképünkkel, dicsérjük meg magunkat az aznap elért sikerekért és fejezzük ki szeretetünket magunk iránt. Az effajta gyakorlat kezdetben nagy önfegyelmet igényel, mert nem könnyű még csak saját szemünkbe nézni sem, nem hogy kifejezni megbecsülésünket magunk iránt. De ha belejöttünk, valóban jó érzéseket kelt, és egész természetes gesztussá válik.

Az én tükör-gyakorlatom a következő. Valahányszor szembekerülsz egy tükörrel, azaz saját magaddal (fésülködés vagy fogmosás közben, egy kirakat előtt, stb.), mosolyogj, gondolatban (vagy ha teheted, hangosan) mondj magadnak egy bókot, egy dicséretet, pár bíztató szót. Csókot is dobhatsz vagy csábosan rákacsinthatsz a figurára a tükörben – biztosan nem veszi zokon. :)

Buszváró meditáció

Gretchen Rubin, a családanyából lett boldogságkutató vallotta be Boldogságterv című könyvében, hogy akárhogyan ajánlják is, a meditáció, a tíz-húsz-harminc percekre történő lelki elmélyülés neki egyszerűen nem jön be. Kitalálta azonban, hogy hogyan csempészhet apró lelki gyakorlatokat a mindennapi teendői közé a rövid holtidők (várakozás a megállóban, sorbanállás a pénztárnál, stb.) megragadásával és tudatos kitöltésével.

Végezz te is Gretchen szavaival élve “buszváró” (vagy vonatváró, sorbanálló, piros lámpánál várakozó, stb.) meditációt úgy, hogy egy pillanatra tudatosan kizökkented magad a hétköznapi tudatállapotodból, tudatába kerülsz a jelen pillanatnak úgy, hogy nem figyelsz másra, csak saját testedre, a téged közvetlenül érő ingerekre, szabadon áramló gondolataidra. Zökkenj vissza saját testedbe, ahogy Gretchen javasolja. Ha ezután van még egy kevés időd, koncentrálhatsz pozitív meterősítésekre vagy céljaidra.

Én a szokásos napi holtidős meditációimat munkába menet a vasúti átjárónál és egy feltűnően hosszú piros lámpánál, nap közben pedig a nyomtató mellett várakozva szoktam végezni.