Inspiráló nőket keresek!

Tegnap este sebtében gondolkodtam azon, hogy milyen képet osszak meg nőnap alkalmából az új bullet journalos instagram fiókomon. Aztán eszembe jutott, hogy fellapozzam a régi Badass Women Challenge oldalaimat.

Ha még emlékeztek, ez a kihívás arról szólt, hogy a kihívás gazdája minden hónapban megosztott egy listát olyan történelmi vagy kortárs nőkről, akik inspirációként állhatnak előttünk, és a nevüket, történetüket bármilyen formában (akár szépírás gyakorlatként, festményként, napló ihletként, vagy csak egy post-itre firkált idézetként) felhasználtuk és megemlékeztünk róluk.

Sajnos a kihívás már nem él – de miért is tartana vissza ez attól, hogy ahogy az eddigi naplóimban is szántam néhány oldalt az inspiráló nőktől gyűjtött idézeteknek, gondolatoknak, a mostani naplómban is nyissak ilyen oldalt?

Ezért a segítségeteket kérem: kérlek, írjátok meg kommentben olyan (hazai vagy külföldi, kortárs vagy egykor élt) nők neveit, akiknek az életét, munkáját, gondolatait inspirálónak tartjátok és úgy érzitek, épülésemre szolgálna (és persze bárkiére, aki erre jár :)), ha fellapoznám a wikipédia oldalukat vagy rákeresnék a gondolataikra.

Köszönöm előre is! ;)

Reklámok

Nőnapi morzsa

Emlékeztek, hogy egy héttel ezelőtt még orrig begombolkozva küzdöttünk a nagy hidegekkel? (Ma pedig már kabát nélkül jártam a várost.)

Ma reggel:

Én: *a vállamat nyújtom az ágyon ülve*
Peti: – Pfff! Egy percre leveszem rólad a szemem, és már hadonászol, mint egy ninja!
Én: – Nem hadonászok, jógázok.
Peti: – Na persze. Megismerek egy ninja-tréninget, engem nem versz át.
Én: – Na tessék, egy hétig felhajtva hordom a galléromat és már nem bízol bennem.
Peti: – Senki nem bízik a ninjákban.

Valamivel később:

Peti: – Basszus, el is felejtettem, hogy nőnap van! Boldog nőnapot, vagy mi.
Én: – Semmi gond, úgyis tudod, hogy nem nőnapi köszöntésekre vadászok. Azzal, hogy veszélyes ninjának neveztél, …
Peti: – Tudom, azzal már építettem a női megbecsülést.
Én: – Pontosan.

És hogy én is építsem a női megbecsülést, megosztok veletek néhány számomra kedves női instagramost és gondolataikat mára. Boldog és büszke nemzetközi nőnapot mindenkinek!

Now more than ever #internationalwomensday

A post shared by Elizabeth Gilbert (@elizabeth_gilbert_writer) on

#InternationalWomensDay

A post shared by Brené Brown (@brenebrown) on

We are not men – Nem vagyunk senki fiai

Nemrég díszítősorként bemásoltam a bullet journalomba a Trónok harcából Daenerys Targaryen egy jellegzetes mondatát: “But We Are Not Men”.

Aki nem ismeri a jelenetet, vagy akár a sorozatot, ne aggódjon, hamarosan kiderül a szöveg kontextusa, sőt még több is, hiszen engem is gondolkodóban ejtett, vajon miért is melengeti a szívemet annyira ez a mondat.

wearenotmen-600

A Trónok harca tévésorozattal kapcsolatban gyakran felmerül panaszként a túlzott vérontás mellett a túlzott mennyiségű, főleg női mellekben és szeméremdombokban kimerülő meztelenkedés – ugyanakkor semmiképp sem mondható, hogy ez a kitalált környezetben játszódó történelmi-politikai dráma a nőket lealacsonyító történet volna, sőt.

George R.R. Martint, a sorozat alapjául szolgáló A tűz és jég dala c. könyvsorozat íróját egy interjúban megkérdezték, hogyan lehet, hogy a történetében a női alakok is mind olyan árnyalt és sokszínű karakterek. Mire az író némi gúnnyal azt felelte: tudja, mindig úgy gondoltam a nőkre, mintha végső soron ők is emberek volnának.

De csatlakozzunk most vissza Daenerys Targaryen soraihoz, amit, kérlek nézzétek el, angolul fogok idézni, mivel a magyar fordítás nem a legjobban adja vissza a lényeget. Ebben a jelenetben Daenerys, az apja egykori trónjáért harcoló hercegnő, maga mellé vesz és felszabadít egy fiatal rabszolgalányt, Missandeit. Figyelmezteti őt, hogy nem kötelessége vele maradnia, hiszen háborúba tartanak, ahol a lányt talán megölik, talán éhezés vagy betegség fog végezni vele. Missandei egy ősi nyelv mondásával felel: “Valar morghulis”, azaz minden emberfia halál fia. “Yes, all men must die” – feleli Daenerys, helyesen fordítva a mondást, majd hozzáfűzi: – “But we are not men”. (“Igen, minden emberfia halál fia – mi viszont nem vagyunk senki fiai.”)

Ugyanez a gondolat számomra szívmelengetően ismerős volt A Gyűrűk Urából is, ahol Éowyn, aki hercegnő létére férfinak öltözve elszökik a csatába, hogy a nagybátyja és a bátyja oldalán harcolhasson, szembekerül a legendás boszorkánykirállyal, akit “senki emberfia meg nem ölhet”. Éowyn azonban szembeszáll vele, és mivel büszkén vállalja, hogy ő “nem fia senkinek”, képes végezni a lidérccel.

Ezek a jelenetek rávilágítanak arra az elgondolkodtató történelmi emlékre, ami az angol nyelvben egyértelműen ott van, de annyira messze a magyar nyelvben sem kell menni érte: hogy – bár George R.R. Martin szavaival élve, végső soron azért a nők is emberek – a nyelv a fajunkat még mint férfifajt őrzi. Man, men, mankind az angolban, de a magyarban sincsenek még annyira mélyre eltemetve az olyan kifejezések, mint az emberfia, az ember és asszony (azaz férfi és nő), vagy a klasszikus kérdés, hogy na és gyereked van vagy lányod?

Cserébe ezek a kifejezések – a mögöttük álló jelenetekkel együtt –, a “We Are Not Men” vagy az “I Am No Man” sosem szűnő mosolyt csalnak az arcomra. Miért?

  • Mert briliáns egyszerűséggel cseleznek ki és fordítanak át áldássá egy ősrégi átkot, megmutatva, hogy néha a gyengeségünkből lesz a legnagyobb fegyverünk.
  • Mert emlékeztetnek, hogy nőnek lenni olyan minőség, ami ugyan járhat bizonyos hátrányokkal (még mindig, bár összehasonlíthatatlanul kevesebbel, mint az elmúlt korokban), cserébe viszont olyan rejtett erőket is képvisel, amiket érdemes felismerni, ismerni és fegyverként vagy pajzsként előhúzni a mindennapi harcok során.
  • A nőiség kérdésétől teljesen függetlenül is megmutatják, hogy néha milyen egyszerűen átléphető egy korlát pusztán azzal, hogy felismerjük, hogy ott van.

Számotokra mit mondanak ezek a jelenetek?

Mi a baj a mai világgal – szerintem

Az alábbi képet a férjem mutatta meg nekem, azzal a kommentárral, hogy “amikor megláttam, rögtön rád gondoltam és arra, hogy ezen tutira fel fogod húzni magad”. Először így is történt, de aztán rájöttem, hogy valami nagyon érdekes dolgot látok a képen.

  
Nem tudom, mi volt az alkotó szándéka, de én úgy látom, hogy amit ábrázolt, az nem más, mint egyszerűen a változás folyamata. Nem fűzött hozzá pozitív vagy negatív kommentárt, nincs minőségi különbség a két kép között (egyik sem sarkított módon boldog, míg a másik boldogtalan, egyik sem sarkított módon helyénvaló, míg a másik botrányos, stb.). Amit látunk, az egy egyszerű változás – se nem romlás, se nem javulás. Hogy ezek után minek értelmezzük, az már egyéni nézőpont kérdése. 

Én egyértelműen pozitívnak látom a második képet (is), sőt, ha üzenetet akarok keresni mögé, határozottan javulást látok. De biztos vagyok benne, hogy vannak olyanok, akik számára ez egy “mi a baj a mai világgal” típusú kép – ezért szeretném (csak erre a képre korlátozódva) felvázolni, hogy mi a baj a mai világgal szerintem

  • Ha botrányos az, hogy lassan már mindenkinek egyformán joga van ahhoz, hogy szeretve legyen.
  • Ha egészségtelen az, hogy az állatokra érző lényként tekintünk, és egy kutya is lehet már családtag, nem csupán riasztóberendezés és patkánycsapda.
  • Ha aggasztó, hogy egy olyan bolygón, ami szép ütemben tart a termőföldjei és ivóvízkészletei pótolhatatlan feléléséhez és mindenhez, amivel ez jár, egyre többen nem munkálkodnak azon, hogy a bolygó hétmilliárdos lakosságát megkétszerezzék vagy háromszorozzák pár emberöltőn belül. 
  • Ha nem normális, hogy már a nőknek is van joguk ahhoz, amihez korábban csak a férfiaknak volt (választáshoz, kezdeményezéshez, önállósághoz).

Az első képen én egy boldog párt látok, egy szép családot, és egy élettel teli fiatal generációt. A második képen pedig egy boldog párt látok, egy szép családot, és egy élettel teli fiatal generációt. Ennyi az egész.

Ti mit láttok ezen a két képen?

Aranyköpések – Addig én sminkelek

– Huhh, mindjárt indulnom kell! És még ki is kell sminkelnem magam!
– És ebédet is kell elraknod.
– Tényleg! Tudnál segíteni valamelyikben?
– Persze, kicsim. Te csak csomagold az ebédet, addig én sminkelek.

Egyszer olvastam egy szórakoztató használati utasítást nőknek férfiakhoz. Az egyik pontja ez volt: “A célzás nem működik. A burkolt utalás sem működik. Az egyértelmű utalás sem működik. Csak kérj!”

A fentiekhez hasonló szösszenetekkel szokott Peti rávezetni arra, hogy kérjek, és konkrétan kérjek. Nem azért, mert fennáll a veszély, hogy egy félreértés következtében még kisminkeli magát egy kapkodós reggelen. De praktikus rászoktatni magunkat az egyértelmű kommunikációra a burkolt célzások és homályos utalások helyett, amikből aztán akár tartalmi (nem is mondtad – de mondtam – de nem – de igen), akár formai (megkértelek – nem kértél – de mondtam, hogy meg kell csinálni – de nem mondtad, hogy nekem – hát minek mondtam volna, ha nem tőled várom – hát miért nem kérsz, ha tőlem várod) jellegű félreértések szülhetnek vitákat és sértődést.

Ti hogyan szoktatok kérni?

Aranyköpések – Hasznos vagy!

Thomas S. Monson mormon vezető mondta: “Minden nő megérdemli, hogy elmondjuk nekik, hogy gyönyörűek.”

A megbecsülés kifejezése a hétköznapokban fontos lecke mindannyiunknak, mert ezek az egyszerű, hétköznapi szavak nem kerülnek sokba, mégis szárnyakat adnak.

Egy átlagos napon egy kifejezetten eseménytelen órában, amikor nem is tettem semmi különöset, a vőlegényem odalépett hozzám, és magától értetődően közölte:
– Te hasznosabb vagy nálam.
– Miért? – csodálkoztam rá.
– Mert nő vagy. A nők mindig hasznosabbak.

Ha két ember egymásra talál

Megkezdődött az új félév, megkezdődtek az előadások. A tegnapi művelődéstörténet előadáson szóba került, hogy bár a nők nem túl régen képviseltethetik magukat a közéletben, a tudományban, a kultúrában, de ne gondoljuk, hogy nem volt semmi hatásuk a világra, hiszen a döntéshozó férfiak mögött álltak és dolgoztak értük-velük-általuk.

A következő gyönyörű gondolat az előadáson hangzott el a professzorasszonyunk szájából, gyorsan leírtam, hogy megörökíthessem:

“Olyan ez, mint a boltívek. Egyik is és a másik is külön korcs, de ha összeérnek, stabilak, és a háború bombái sem robbanthatják szét őket. Ilyen az is, ha két ember egymásra talál. Ez az emberi lét csodája.” (Alpárné Szála Erzsébet)