Ezen a hétfőn különösen sok dolog van, amiért hálát adhatok, de mindenek előtt egy szolgálati közleménnyel kezdeném.

Még novemberben, amikor nyakig voltam a NaNoWriMóban, megkeresett Tisza Gabi, a Női Erő-Tér személyi és életvezetési tanácsadója, hogy felkérjen egy decemberben induló, egész éven átívelő programban való részvételre, méghozzá azzal, hogy a decemberi témához kapcsolódóan a rendelkezésére álljak egy interjú erejéig az álmokról, célokról és úgy általában az ünnepről beszélgetve. Nagyon izgatott lettem a felkérés miatt, és még mindig nagyon jólesik, hogy méltónak érezte a munkámat arra, hogy más nőket motiváljon vele. Úgyhogy nemcsak hogy szívesen álltam a rendelkezésére, de nem is fukarkodtam a szavakkal (khm, azt hiszem, egy kicsit elszaladt velem a ló…). Meséltem a Kincsesfüzetről és az írásról általában, arról, hogy mit jelent nekem a siker és miért nem fontos, hogy a társadalmi sablon mércék szerint legyek sikeresnek mondható, meséltem anyukám elvesztéséről és arról, hogy mit tanított nekem mindez, és persze az ünnepekről és az ünnepvárásról, Petiről, Dióról, az új otthonunkról, meg még nagyon sok mindenről. (Igen, mondom, hogy elszaladt velem a ló.)

Az interjút teljes hosszában itt olvashatjátok a Női Erő-Tér oldalán: Interjú #1 – December

És akkor jöhet a többi dolog, amiért hálás vagyok:

♥ azért, hogy sikeresen zártam a NaNoWriMót ♥ az idei különösen csinos nyertes bannerekért és oklevélért – ezt most már tényleg muszáj lesz bekereteznem és kiszögelnem valahová! (egy bannert pedig hamarosan feldobok ide a blogra az oldalsávba, a tavalyi testvérkéje mellé, de még nem jutottam annyi lélegzethez) ♥ az új munkamódszerért, amit novemberben ötlöttem ki és most, decemberben tesztelem ♥ az arcmasszázs videóért, amit Via osztott meg a blogján – szinte minden nap ezzel kényeztetem magam, mióta láttam a videót, és Peti már megjegyezte, hogy kisimultabbnak tűnök ♥ a fűtésrendszerünkért – mmm, nagyon kényelmes! ♥ azért, hogy Petivel minden ennyire mókás, hogy mindig tudunk együtt nevetni és bolondozni, és hogy olyan sokat beszélgetünk egymással ♥ a jó öreg csizmámért, ami még mindig megbízhatóan védi a lábamat és ami nagyon jól mutat szoknyával ♥ a vidám színekért ♥ azért, hogy olyan jól kijövök a fuvarosainkkal ♥ az Oriflame karácsonyi rendelésekért ♥ a házi kenyérért ♥ a kiscicáért, aki beköltözött az anyósomékhoz, és az anyósomékért, akik befogadták a kiscicát (a neve egyelőre Cica :)) ♥ az esőért – igen, hideg, lehangoló, gányos decemberi eső, de van egy kifejezés azokra az emberekre, akiket megnyugtat az eső (mivel nem emlékszem a kifejezésre, én esőfileknek hívom őket), és én is pontosan ebbe a kategóriába tartozom ♥ a pink esernyőmért ♥ a bolyhos szőnyegért, amin olyan jó Dióval hemperegni ♥ a baklaváért ♥ a forró csokiért ♥ azért, hogy úgy-ahogy belaktam már a konyhaszekrényeket ♥ hogy két orchideám is veszettül bújni kezdett az új helyén ♥ a karácsonyi, de nem fűszeres és nem nehéz illatú illatgyertyámért (bogyós gyümölcs illata van) ♥ az olyan pillanatokért, amikor Dió a fürdőköpenyem szélére kucorodva, a fejével a könyökem hajlatába fészkelve elalszik mellettem ♥

Ti miért vagytok hálásak?