A hétvégén ellátogattam a soproni Rebarbara Egészégház nyílt napjára, ahol remek programokon vettem részt, egyről-kettőről mindenképp írni fogok.

A Nia technikával kezdem, méghozzá azért, mert eredetileg be sem akartam jelentkezni Nia órára, de amikor ott voltunk, valami késztetés rávitt, hogy ugyan már, van egy szabad órád, miért ne? Előtte nem sokkal vettem részt egy egészséges életmód előadáson, ami egyebek közt arról szólt, hogy nem vagyunk egyformák, így egyetlen mindenható módszer – sport, diéta, lelki út – sincs, mindenkinek meg kell találnia a magához illőt. És azt kell mondjam, a Nia igazán hozzám illik!

Nem tudom, emlegettem-e már itt, hogy a sport számomra nagy mumus, de azt már egészen biztosan írtam, hogy az önkifejezési formák közül a tánc az, amire a legkevésbé tudok ráhangolódni. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, a Nia órára pontosan az csábított be, hogy egy táncos edzésformát ígér.

“Az elmét és testet egyaránt megmozgató, jó közérzetet teremtő edzésmódszer, a Nia – a Neuromuszkuláris Integráló Akció rövidítése – a fúziós fitnesz legfejlettebb változatát kínálja. Ötvözi a harcművészetek, a gyógyító tornák, a tánc és a spirituális öngyógyítás elemeit. […] Ez a technika nem csupán arra alkalmas, hogy fantasztikus formába hozzon, de abban is a segítségünkre van, hogy újra felfedezzük a mozgás élvezetét, és végre igazán jól érezzük magunkat a bőrünkben.” (Forrás: Libri.hu – Debbie és Carlos Rosas: A Nia technika c. könyv ajánlója)

Szerintem a mindenkori legélvezetesebb edzésem volt a hétvégi Nia alkalom, amikor úgy izzadtam csatakosra és szereztem másnapra kellemes izomlázat, hogy végig felszabadultan élveztem és átéltem a mozgást, ami számomra rendkívül újszerű élmény. Sőt még a hitemet is visszakaptam: talán mégiscsak lehet valami köztem és a tánc között?

Ha meghoztam a kedveteket, látogassatok el egy Nia órára a környéketeken – vagy legalább tekerjétek fel a zenét és ugrabugráljatok egy jólesőt otthon!

Nektek mi a kedvenc edzésmódszeretek?