Születésnapi #selfie

“A selfie fantasztikus lehetőség arra, hogy megszokd a saját arcképedet, és úgy mutasd meg magad — elsősorban saját magadnak –, ahogy valójában kinézel. […] Csillagpor & genetikai lottó, ükpapák és nagymamák tökéletes egyvelege. Nézd csak meg jól, mert nem lesz többet még egy pontosan ilyen tükörképe senkinek. Nem telik el idő, és elkezded megszeretni a látványt…” (Farkas Lívia, Urban:Eve)

Via “készíts önarcképet!” kihívása óta egyszerűen nem tudok leállni a selfie-kel, nagyon rákaptam, hogy megörökítsem és megmutassam: ilyen vagyok most.

És mivel ma van a születésnapom (woo-hoo!), ez kimondottan ráirányította a figyelmemet, milyen jó lesz majd egyszer, hogy most megörökítettem ezt az arcot.

Úgyhogy ennek örömére kaptok egy nagy adag selfie-t tőlem – ilyen voltam 28 évesen. :)

20140531-085219-31939734.jpg

(A képek forrása az instagramomon: @timi_kincsesfuzet)

Egyébként elnézést, tudom, hogy kicsit leült most a blog, talán szellemileg is elért a tavaszi fáradtság… Igyekszem újra lendületbe jönni, addig is pötyögtetek ezt-azt, néhány életképet és gondolatot a személyes blogomon. Jó olvasgatást, és selfie-re, blogra fel – örökítsétek meg a jelent az utókornak!

Levél egy idegennek

“Minél kevésbé koncentrálsz arra, hogy író legyél, annál jobban írsz. És bár az olvasás az írás legjobb iskolája, az iskola a legrosszabb hely az olvasásra. Az írás olyan magától értetődő és sürgető késztetés kellene hogy legyen, mint egy levél a szeretődnek, vagy egy üzenet egy barátnak, aki most veszítette el a szüleit. Az írás maga pedig végső soron a legfurcsább anomália: egy bensőséges levél egy idegennek.” (Pico Iyer)

A fenti idézetről Liz Gilbert sorai jutottak eszembe második önéletrajzi témájú könyve, a Hűség bevezetőjéből. Itt elmondta, hogy első memoárja, az Eat, Pray, Love – Ízek, imák szerelmek könnyen született meg, hiszen azt hitte, hogy szinte senki nem fogja olvasni, a nem várt hatalmas siker után viszont nagy kihívás volt számára megírni a folytatást láthatatlan olvasók milliói figyelő tekintetének kereszttüzében. Ezért úgy döntött, kiválasztja azt a néhány lányt és nőt az életéből, akinek a könyvet írja – nekik akart megfelelni, és senki másnak, velük akarta megtalálni a közös hangot és nekik akart üzenni.

Saját magamon azt a furcsa ellentmondást figyeltem meg, hogy a legkönnyebben, legközvetlenebbül akkor írok, ha csak magamnak írok és tudom, hogy senkinek nem fogom megmutatni – viszont hamar elveszítem az érdeklődésem bármi iránt, ha tudom, hogy nem mutathatom meg senkinek.

Ha írtok (naplót, blogot, történetet), ti kinek írtok, kihez szóltok, kit láttok a lelki szemetek előtt, amikor írtok?

Kincses Timi :) – A másik blog, avagy személyes feljegyzéseim a világnak

Már biztosan észrevettétek, mennyire bolygat mostanában a naplóírás, a személyes feljegyzések készítésének témája, hiszen több cikket is írtam róla.

Stephanie Nielson, aki blogjával (ami a nagymamáknak és nagynéniknek szóló online családi jelentés akart lenni, majd hatalmas tömegeket inspiráló személyes eposszá vált) a legjobb példa rá, hogy érdemes személyes naplót vezetni, mert soha nem tudhatjuk, mi lesz az a bizonyos nyom, amit érdemes volt magunk után hagyni, az a jel, amit az univerzumba küldtünk – csak hogy kedvenc Steve Jobsom szavaival éljek. (“I want to put a ding in the universe!”) Tehát, mint tudjátok, nagyon motiváltnak éreztem magam, hogy hagyjak magam után személyes feljegyzéseket – de nagyon nehezen találtam meg a formát és a hangot.

Stephanie Nielsontól kaptam azt a tanácsot is, hogy mindenki szabadon kísérletezzen és keresgéljen, amíg meg nem találja azt a módot, ami számára a legmegfelelőbb. Hogy ez egy vonalas füzet, egy álomszép bőrkötéses napló, egy fotóalbum, aminek a margójára megjegyzéseket vezet, egy scrapbook, egy dokumentum a számítógépünkön, egy blog, egy videócsatorna, vagy bármi más módja annak, hogy nyomot hagyjunk a gondolatainkról, érzéseinkről és az életünk eseményeiről, az teljesen mindegy – a lényeg, hogy a forma motiváljon minket arra, hogy szívesen megtartsuk ezt a szokást.

Én többféle formával is próbálkoztam az elmúlt időszakban. Az utolsó probléma, amit nem tudtam sehogy sem kiküszöbölni, az az, hogy egyszerűen nem találtam a közös hangot azokkal, akiknek ez a napló szólna. Nem tudtam közvetlenül szólni azokhoz, akik még meg sem születtek, nem tudtam, mit és hogyan mondjak el nekik. Kitartóan és becsületesen vezettem a naplómat, de éreztem, hogy ez még nem az igazi.

Aztán eszembe jutott, hogy én is indíthatnék személyes blogot, akárcsak Stephanie. Több aggodalmam is volt ezzel kapcsolatban, és amikor megosztottam az ötletet Petivel, aki minden erejével igyekszik kerülni a nyilvánosságot, még több aggály merült fel.

  • Vajon így megtalálom a hangom?
  • Nem lesz ez egy újabb füstbe ment projekt?
  • Vajon ugyanazt akarom elmondani a világnak, mint amit az utódaimnak?
  • Vajon lesz ebből konfliktusom Petivel?
  • Nem fogja elvenni az energiáimat a Kincsesfüzettől?

Petivel két hét próbaidőt adtunk a blognak, hogy eldönthessem, jól érzem-e ott magam, látom-e hasznát, nem gátolja-e a munkámat a Kincsesfüzettel, és nem bántja-e Peti érzéseit. Az új blog minden próbán átment – könnyedén megtaláltam vele a közös hangot, jól együttműködik a Kincsesfüzettel, és még a szigorú slágerbizottság (Peti) is jóváhagyta. Sőt, megláttam benne még annak a lehetőségét is, amire régóta vágyom, de a Kincsesfüzet hosszú és fajsúlyos cikkeivel nem tudtam volna megvalósítani: párhuzamosan két nyelven is blogolhatok, gyakorolva az angol tudásomat.

Ezért nincs más hátra, mint előre: mostantól a Kincsesfüzet minden igyekezetem szerint inspiráló és tartalmas cikkei mellett a legapróbb és legbugyutább hétköznapi dolgaimról is olvashattok itt:

KINCSES TIMI – SZEMÉLYES FELJEGYZÉSEIM A VILÁGNAK

20140408-192011.jpg

App ajánló: Day One – A napló alkalmazás

Adós maradtam a naplóírás cikksorozatom (itt és itt) kapcsán azzal, hogy írok a napló alkalmazásról, amit használok. Ez pedig a Day One alkalmazás.

20140131-194343.jpg

A Day One 2012-ben az év Mac alkalmazása lett, bár én csak idén kezdtem használni – ami azt illeti, ez volt az első alkalmazás, amiért pénzt adtam ki. (Eddig eleve ingyenes vagy akció miatt ingyenes alkalmazásokat használtam – és néhány olyat, amit Peti vásárolt meg nekem. De a Day One volt az, aminek a megvásárlásával Peti is “felnőtt iOS felhasználóvá” minősített.) Rövid ismeretségünk alatt nagyon megszerettem az alkalmazást, a telefonomra és az iPademre egyaránt fel van telepítve, így mindig a “zsebemben van”, és bár nem könnyű rávennem magam a naplóírásra, de mióta a Day One-t használom, szinte minden nap írtam a naplómba.

20140131-195454.jpg

Igyekszem az egyszerűség kedvéért listába szedni a tapasztalataimat.

Ami tetszik:

  • barátságos és könnyen kezelhető
  • univerzális alkalmazás – ugyanúgy elérhető iPhone-ról, iPadről, és ha lenne olyanom, MacBookról is
  • sokféleképpen rendszerezhetőek a bejegyzések: a timeline mellett naptár nézetben, címke és csillagozás szerint, fotókra szűrve, évenkénti csoportosításban is megtekinthetők a bejegyzések
  • címkézhetőek bejegyzések, így tulajdonképpen bármilyen kritériumra tudok rendszerezni és szűrni – én például egyebek mellett minden családtagomat külön címkézem, hogy vissza tudjam keresni a hozzájuk kapcsolódó emlékeket
  • megcsillagozhatóak a bejegyzések, így a legfontosabbakat mindig kéznél tudjuk tartani – nálam egyelőre az állandóan vezetett listáim vannak megcsillagozva, például a kívánságlistám és 2014 nagy projektjeinek a listája
  • a bejegyzésekhez rengetegféle információ csatolható, ami egészen új dimenziót ad a naplóírásnak, mint a mindennapok megörökítésének – például térkép, időjárás, az éppen hallgatott zene, a napi lépésszám
  • emlékeztető állítható be, ami adott időpontokban rendszeresen emlékeztet, hogy eljött az idő a naplóírásra
  • nincs további rejtett fizetős tartalom
  • automatikusan menti a bejegyzéseket a felhőbe, így ha bármi történne az eszközökkel, a napló akkor sem veszik el
  • jelszóval védhető, bár ezt a funkciót nem használom
  • Twitter megosztási lehetőséget tartalmaz, bár ezt sem használom
  • a bejegyzések, akár az összes vagy csak egy megadott időszak bejegyzései könnyedén PDF-be konvertálhatók, így aki szeretné elektronikus formában megírni de papír alapon is megőrizni a naplóját, könnyedén megteheti

Ami nem tetszik:

  • a bejegyzések nem szűrhetők hely szerint
  • egy bejegyzéshez csak egy kép csatolható
  • bizonyos funkciók csak a legújabb modelleken érhetők el (iPhone 5 és iPad Air) – a mozgással kapcsolatos információk rögzítéséhez (például lépésszámláló) csak az új kütyükben van meg a technológia, én pedig eggyel pont le vagyok maradva :)

Ti milyen naplóírási módszerre esküsztök?

Mormon péntek – Írj naplót! 2. rész

Ahogy ígértem, további ötletekkel szeretnék szolgálni a naplóíráshoz. Ezúttal az About.com egyik cikkét hívtam segítségül.

Tippek a sikeres naplóíráshoz

  1. Légy következetes! A naplóírást könnyebben a szokásoddá teheted, ha kijelölsz egy állandó időpontot a naplód frissítésére. Ez lehet minden este lefekvés előtt, minden reggel reggeli előtt, minden nap ebéd közben, és így tovább. Ha nincs időd a napi frissítésre, heti időpontot is kijelölhetsz. Ha például a vasárnap egyébként is az elmélyülés időszaka a számodra, vezetheted a naplódat vasárnaponként, visszagondolva a hét történéseire.
  2. Légy átfogó! Naplózz mindent! Az Ensing magazin egy cikke szerint “a naplód amellett, hogy gondolataid és érzéseid gyűjteménye, életed eseményeinek feljegyzése is. A jövőbeli értelmezhetőség kedvéért úgy vezesd a naplód, hogy teljes információkat tartalmazzon a nevekről (vezeték- és keresztnév) és helyekről (ország, város, egyéb információk a tájékozódáshoz). Ne feltételezd, hogy azok az emberek és helyek, amik számodra ismerősek, a jövőbeli olvasóid számára is azonnal felismerhetőek lesznek egy becenévből vagy egy utalásból. Először nehézkesnek tűnhet rögzíteni ezeket a részleteket, de a jövőbeli olvasóid hálásak lesznek ezért az erőfeszítésért.” (Ensing, 2004 szeptember, 72. o)
  3. Légy változatos! Érzésekről, gondolatokról, tapasztalatokról és eseményekről is egyaránt írj.
  4. Légy szervezett! Ha egyszerre többféle naplót is vezetsz, pédául írsz személyes naplót, inspirációs naplót, fejlődési naplót, babanaplót, és emellett megőrzöd a leveleket, naptárakat és az írásaidat is, elengedhetetlen, hogy szervezett maradj!
    • Tarts mindent egy helyen!
    • Készíts katalógust a feljegyzéseidhez!
    • Jegyezd fel az egyes naplók adatait (kezdete, vége, leírása)!
    • Tárold a naplóidat egy közös dobozban, mappában vagy más rendszerezőben!
    • Rendezd időrendbe a naplóidat, és az elején helyezd el a katalógust!
  5. Tedd fel magadnak a kérdést:
    • Mire szeretnél emlékezni magadról?
    • Milyen áldások értek az életben?
    • Mit szeretnél elmondani a gyermekeidnek, az unokáidnak magadról?
  6. Használj előre gyártott oldalakat! Az eredeti cikk is ad tippeket (ezek persze angol források), de én Via nyomtatható extráit tudnám javasolni, aki rengeteg előre gyártott, nyomtatható oldalt tervezett egy személyre szabott inspirációs napló összeállításához.
  7. Ne add fel! Nem számít, hogy milyen régen írtál utoljára naplót, a lényeg, hogy vedd elő a naplód, vagy kezdj egyet (akár egy kallódó régi füzetbe vagy egy Word dokumentumba), és írj bele valamit ma!

(Forrás: Keeping a Journal – Tips For Success)

Mormon péntek – Írj naplót! 1. rész

Nagy hatást tett rám az, amit a naplóírás fontosságáról olvastam egy mormon kiadványban. (Az Utolsó Napok Szentjeinek Asszonya – Kézikönyv nőknek – A rész, B rész – egyébként leginkább egy retro háziasszonyok könyvére emlékeztet, de vannak benne hasznos gondolatok, mint például ez is.)

A mormonok szerint azért fontos naplót vezetnünk, mert ahogy a Biblia is egy család történetéből, szent emberek feljegyzéseiből és leveleiből áll, ugyanígy a mi személyes feljegyzéseink, gondolataink, családunk és életünk története is hasznos forrás lehet az utódaink számára, akik tanulhatnak, gazdagodhatnak, inspirálódhatnak belőlük, ha ezzel a szándékkal írjuk őket.

Elgondolkodtam, mennyire örülnék annak, ha az anyukám, a nagymamáim vagy a dédmamáim vezettek volna ilyen személyes feljegyzéseket – különösen hogy már egyikük sincs itt, hogy beszélhessek velük, és tudom azt is, hogy amíg még itt voltak, hogy meséljenek, sosem az érdekelt jobban, hogy mit tanácsolnak ötven, hetven vagy nyolcvan éves bölcsességükkel, hanem hogy amikor fiatalok voltak, tizen- vagy huszonévesek, akkor hogyan élték meg a dolgokat.

Azon már sajnos nem lehet segíteni, hogy ők nem hagytak rám ilyen feljegyzéseket, de ha bennetek is megpendített olyan romantikus érzéseket ez a gondolat, mint bennem, akkor jusson eszetekbe, jusson eszünkbe, hogy még nem késő, hogy a mi gyermekeink, unokáink, dédunokáink forgathassanak ilyen naplókat.

Ötletek a kézikönyvből, hogy mit írhatunk egy ilyen személyes feljegyzésbe, ami az utódaink családi “Bibliájának” része lehet, amit inspirációért, útmutatásért, válaszokért forgathatnak majd:

    1. Célok, remények és törekvések
    2. Munkahelyi élmények
    3. Problémák, és hogyan oldódtak meg
    4. Örömteli és szomorú percek családtagokkal
    5. Kapcsolatunk másokkal
    6. Legmélyebb gondolataink
    7. Események, melyek erősítették hitünket
    8. Jelentős családi események
    9. Megbirkózás csapásokkal
    10. Különleges új tudás
    11. Bizonyság
    12. Tanácsok utódainknak, akik majd olvassák írásunkat

(Forrás: Az Utolsó Napok Szentjeinek Asszonya, B rész, 19. lecke – Családunk története és élettörténetünk)

Jövő héten még több naplóírós ötlettel jövök.