Júniusi kihívások – June challenges

🇭🇺 Májusban csak a #PlanWithMeChallenge kihívásban vettem részt instagramon, de ma friss hírként berobbant egy új kihívás az instagram feedembe, ami utolsó pillanatos befutóként felkeltette az érdeklődésem, ezért arra gondoltam, megosztom veletek is. (A fordítások most elmaradnak, megértéseteket kérem. 🙂 )

insta-600

#PlanWithMeChallenge

A #PlanWithMeChallenge kihívás továbbra is az állandó kihívásaim listáján szerepel – még ha nem is vagyok állandó-, csak koca résztvevője.

Ez a kihívás mindenki számára nyitott, aki valamilyen tervezőt használ – legyen az papíralapú, digitális vagy hibrid megoldás, gyűrűskönyv, előre nyomtatott határidőnapló vagy DIY tervező (pl. bullet journal) –, és a napi témák mentén ad lehetőséget az egyéni tapasztalatok, ötletek megosztására.

Who's ready for the June #PlanWithMeChallenge?!? – Hosted by Kim @tinyrayofsunshine, Jessica @prettyprintsandpaper, and Kara @boho.berry, the #PlanWithMeChallenge is a way for us to share the HOW and WHY of our planning systems each month.
-
ALL planner types are welcome to join in the fun!
-
HERE'S HOW TO PARTICIPATE:
-
1. Repost this graphic on social media along with the #PlanWithMeChallenge hashtag to spread the word.
2. Write out the prompts or download and print the printable Kara made to keep track in your planner. (It’s available in the Facebook group linked in the @planwithmechallenge bio)
3. There is a new prompt for each day of the month. Each prompt is completely open to interpretation. (Feel free to skip prompts if they do not apply to your own life.)
4. Post a photo to Instagram or in our Facebook group (link in @planwithmechallenge bio) responding to each day’s prompt. In addition to the photo, describe the HOW and WHY behind your response. There is no need to tag the hosts in your photos.
5. Join us when you can! Don’t worry if you miss a day or join in late… this is supposed to be fun :)
6. On Instagram: Join the conversation by searching the #PlanWithMeChallenge hashtag and liking, commenting on others’ posts.
7. On Facebook: Join in the conversation by heading to that day’s “post of the day” and liking and replying to others’ posts.
8. Remember to have fun!
-
#bulletjournal #erincondren #happyplanner#inkwellpress #travelersnotebook #filofax#kikkik #gettoworkbook #passionplanner#franklincovey #bujojunkies

A post shared by #PlanWithMeChallenge (@planwithmechallenge) on

Érdemes követni a kihívás instagram fiókját is, ahol a kihívás címkéje alatt megosztott képek közül időről időre kiválasztanak és megosztanak ötleteket a kihívás házigazdái.

Ebben a hónapban az az öröm ért, hogy az én egyik képemet is megosztották. 🙂

#Repost @timi_kincsesfuzet ・・・ 🇬🇧 Experimenting with #smoothie recipes, keeping an eye on #selfcare (trackers totally stolen from @boho.berry) and rocking my new pastel #felttippen collection. And just to squeeze this post under today's #PlanWithMeChallenge prompt #relationships, here's a great thought from @brenebrown on the margin of my #selfcaretracker : "Love is not something we give or get; it is something that we nurture and grow, a connection that can only be cultivated between two people when it exists within each one of them – we can only love others as much as we love ourselves." 🇭🇺 @pillecukorblog itt is megy a smoothie projekt! 😉 Amellett új tollakkal bővültem, és továbbra is szemmel tartom, mennyire gondoskodom jól magamról. Mivel a #PlanWithMeChallenge mai témája a kapcsolatok, ezzel a csodás @brenebrown idézettel próbálom becsalni magam és ezt a posztot a kihívásba: "A szeretetet nem adjuk vagy kapjuk: olyasmi, amit ápolunk és nevelünk, olyan kapcsolat két ember között, amely csak úgy építhető ki, ha már létezik mindkettőjükben külön-külön – csak annyira szerethetünk másokat, amennyire önmagunkat szeretjük." – #BrenéBrown

A post shared by #PlanWithMeChallenge (@planwithmechallenge) on

#BohoBerryChallenge

Kara Benz, a BohoBerry.com blog írója a #PlanWithMeChallenge és a #RockYourHandwriting kihívások egyik házigazdája, de ettől a hónaptól saját kihívást is indít – ez az utolsó pillanatos befutó, amiről beszéltem. 🙂

Kara állandó küldetése, hogy tartalmasabbá, teljesebbé tegye az életét és ugyanebben segítsen az olvasóinak is. Ezt hivatott támogatni ez a naplóíró kihívás is, ami havonta az élet egy-egy területét előtérbe helyezve, napi témákkal segít eltöprengeni és remélhetőleg ezáltal fejlődni az adott területeken.

I’m SO excited to announce a brand new journaling challenge this month! – I’ve been wanting to do this for a while now, but could never really settle on a challenge idea that I’d want to host every single month. That’s when the idea hit me… what if I create a challenge where each month has a different theme? And even better — what if those themes focus on improving different areas of our lives each month? – And so, the #BohoBerryChallenge was born! – Each month, we’ll follow a set of journaling prompts centered around a monthly theme, sharing with each other along the way. – My hope is that through daily journaling and reflection in each of these areas, we will slowly but surely start to see valuable changes in our lives 🙂 – HERE’S HOW TO PARTICIPATE: – 1. Follow @boho.berry to make sure you don’t miss the monthly prompts. 2. Share this image on your own feed to spread the word. 3. Join in the fun by posting a photo of your daily prompt entries using the hashtag #BohoBerryChallenge 4. Search the hashtag and engage with others by liking, commenting, and asking questions. – * All prompts are completely open to interpretation! There is no “right” or “wrong” way to participate. Also, don’t worry if you miss days… just join in the fun when you can! – Want to join in on Facebook too? Head up to the link in my bio to join the group 🙂

A post shared by Kara 🌸 Boho Berry (@boho.berry) on

Akárcsak a #PlanWithMeChallenge esetén, a témák itt is teljesen nyitottak az egyéni értelmezésre – nincs rossz vagy jó válasz: aki rászánja az időt egy kis lassításra, egy kis befelé figyelésre, máris a jó megoldást választotta.

Az elmúlt hónapunk egyik nagy projektje volt, hogy teljesen kisöpörtük a lomiszobává vált “vendégszobánkat”, és kialakítottam egy kis szentélyt magamnak. Talán az is közrejátszott abban, hogy így lecsaptam Kara új kihívására, mert a naplóírás egy tökéletes lehetőség arra, hogy igazán kihasználjam ezt a különleges új teret az otthonunkban. 🙂

Ti csatlakoztok valamilyen instagramos kihíváshoz a következő hónapban?

[ENGLISH VERSION]

🇬🇧 In May I participated only in one Instagram challenge (and not even daily but only once in a while…), but as the next month is closing in, another last minute idea found me and I thought I’d share it with you.

So my June challenges will be:

#PlanWithMeChallenge

Of course, #PlanWithMeChallenge stays on my list. In this photo challenge, every prompt help us to share some tips, thoughts and experiences about planning, wether in an analog, digital or combined system, in a ringbound planner, a premade or a DIY one (like a bullet journal).

Who's ready for the June #PlanWithMeChallenge?!? – Hosted by Kim @tinyrayofsunshine, Jessica @prettyprintsandpaper, and Kara @boho.berry, the #PlanWithMeChallenge is a way for us to share the HOW and WHY of our planning systems each month.
-
ALL planner types are welcome to join in the fun!
-
HERE'S HOW TO PARTICIPATE:
-
1. Repost this graphic on social media along with the #PlanWithMeChallenge hashtag to spread the word.
2. Write out the prompts or download and print the printable Kara made to keep track in your planner. (It’s available in the Facebook group linked in the @planwithmechallenge bio)
3. There is a new prompt for each day of the month. Each prompt is completely open to interpretation. (Feel free to skip prompts if they do not apply to your own life.)
4. Post a photo to Instagram or in our Facebook group (link in @planwithmechallenge bio) responding to each day’s prompt. In addition to the photo, describe the HOW and WHY behind your response. There is no need to tag the hosts in your photos.
5. Join us when you can! Don’t worry if you miss a day or join in late… this is supposed to be fun :)
6. On Instagram: Join the conversation by searching the #PlanWithMeChallenge hashtag and liking, commenting on others’ posts.
7. On Facebook: Join in the conversation by heading to that day’s “post of the day” and liking and replying to others’ posts.
8. Remember to have fun!
-
#bulletjournal #erincondren #happyplanner#inkwellpress #travelersnotebook #filofax#kikkik #gettoworkbook #passionplanner#franklincovey #bujojunkies

A post shared by #PlanWithMeChallenge (@planwithmechallenge) on

The instagram account of the challenge is also worth following, because they used to pick and share ideas from under the hashtag #PlanWithMeChallenge. And yes, I mention it mainly because this month they shared one of my picture too. 😉

#Repost @timi_kincsesfuzet ・・・ 🇬🇧 Experimenting with #smoothie recipes, keeping an eye on #selfcare (trackers totally stolen from @boho.berry) and rocking my new pastel #felttippen collection. And just to squeeze this post under today's #PlanWithMeChallenge prompt #relationships, here's a great thought from @brenebrown on the margin of my #selfcaretracker : "Love is not something we give or get; it is something that we nurture and grow, a connection that can only be cultivated between two people when it exists within each one of them – we can only love others as much as we love ourselves." 🇭🇺 @pillecukorblog itt is megy a smoothie projekt! 😉 Amellett új tollakkal bővültem, és továbbra is szemmel tartom, mennyire gondoskodom jól magamról. Mivel a #PlanWithMeChallenge mai témája a kapcsolatok, ezzel a csodás @brenebrown idézettel próbálom becsalni magam és ezt a posztot a kihívásba: "A szeretetet nem adjuk vagy kapjuk: olyasmi, amit ápolunk és nevelünk, olyan kapcsolat két ember között, amely csak úgy építhető ki, ha már létezik mindkettőjükben külön-külön – csak annyira szerethetünk másokat, amennyire önmagunkat szeretjük." – #BrenéBrown

A post shared by #PlanWithMeChallenge (@planwithmechallenge) on

#BohoBerryChallenge

And the other one is Boho Berry’s new journaling chalenge – the last minute idea I mentioned above that absolutely found me.

I’m SO excited to announce a brand new journaling challenge this month! – I’ve been wanting to do this for a while now, but could never really settle on a challenge idea that I’d want to host every single month. That’s when the idea hit me… what if I create a challenge where each month has a different theme? And even better — what if those themes focus on improving different areas of our lives each month? – And so, the #BohoBerryChallenge was born! – Each month, we’ll follow a set of journaling prompts centered around a monthly theme, sharing with each other along the way. – My hope is that through daily journaling and reflection in each of these areas, we will slowly but surely start to see valuable changes in our lives 🙂 – HERE’S HOW TO PARTICIPATE: – 1. Follow @boho.berry to make sure you don’t miss the monthly prompts. 2. Share this image on your own feed to spread the word. 3. Join in the fun by posting a photo of your daily prompt entries using the hashtag #BohoBerryChallenge 4. Search the hashtag and engage with others by liking, commenting, and asking questions. – * All prompts are completely open to interpretation! There is no “right” or “wrong” way to participate. Also, don’t worry if you miss days… just join in the fun when you can! – Want to join in on Facebook too? Head up to the link in my bio to join the group 🙂

A post shared by Kara 🌸 Boho Berry (@boho.berry) on

Kara shares the idea of the challenge on her page:

I’ve been wanting to do this for a while now, but could never really settle on a challenge idea that I’d want to host every single month. That’s when the idea hit me… what if I create a challenge where each month has a different theme? And even better — what if those themes focus on improving different areas of our lives each month?

And so, the Boho Berry Challenge was born! My idea is that this will be a journaling challenge. Each month, you’ll follow a set of prompts and journal to our heart’s content, sharing with each other along the way.

My hope is that through daily journaling and reflection in each of these areas, we will slowly but surely start to see valuable changes in our lives 🙂

I absolutely love how Kara is always helping her followers to improve our lives. Also, this month’s big project for us was to purge our mess-room and make it a meditation room for me. It will provide a perfect place to improve my daily journaling habits, and also, daily journaling offers a perfect opportunity to make good use of my new space.

Will you join any Instagram challenges in June?

Braindump – Borítsd ki a szemetet!

[SCROLL DOWN FOR ENGLISH VERSION]

🇭🇺 Van, hogy egyszerre érzed üresnek és túl telinek a fejed – éreztetek már így? Elég általános állapot nálam mostanában.

Elizabeth Gilbert: Big Magic c. könyvében (amiről nem, nem feledkeztem el, tudom, hogy tartozom egy ajánlóval) több történetet is megoszt azzal kapcsolatban, hogy ha megrekedünk, csak annyi a dolgunk, hogy nyitvahagyjuk az ajtót a múzsának – ne várjuk, hogy kopogtasson, inkább dolgozzunk tovább szorgalmasan, ihletetten vagy sem.

Olyan ez, mint kinyitni a csapokat egy csőtörés után. Először nem jön belőlük semmi, majd köpködve és akadozva megered egy kis koszos, büdös, zavaros víz, majd ha elég sokáig várunk, kifolyik a csövön valami olyasmi is, ami már hasonlít ivóvízre.

Akár írásról, akár csak az ép eszemről, az érzéseimről, a gondolataimról van szó, nekem szinte mindig segít (nem mindig tesz nagy csodát, de legalább egy kicsit mindig segít), ha “kinyitom a csapokat” és engedem, hogy kifolyjon rajta, ami akad, legyen az szutykos, zavaros csatornalötty vagy tiszta víz.

Braindump – Az agyad szemétdombja

A bullet journalosok körében találkoztam a “braindump” fogalmával, ami egyébként vicces módon nem is “bullet”-es, listás fogalom – a “dump” szemétlerakót jelent, és a braindump egyszerűen annyit tesz, hogy fogj egy papírt és egy tollat, és önts ki az agyadból minden szemetet.

Batch-completing some #PlanWithMeChallenge prompts: writing, my daily ritual, appreciation. 🇬🇧 One year ago, freshly fired, stunned, in hunt for a part-time administration job, in fear of my upcoming final exam in college, fighting with doubt and depressing feelings, I dreamed about this exact life I'm having right now. Guess who doesn't appreciate this enough? 👉😂👈 Last night I made a braindump, trying to think with the mind of my one-year-ago self, just see things with a fresh eye instead of complaining, and sketch an "ideal day" schedule, at least for a start. 🇭🇺 Egy éve ilyenkor, friss munkanélküliként, letörten, egy részmunkaidős adminisztrátori munka után kutatva, stresszben a közelgő államvizsgától, pontosan olyan életről álmodoztam, mint amiben ma élek. Na és ki az, aki nem értékeli mindezt eléggé? 👉😂👈 Úgyhogy tegnap este kiöntöttem a fejemben kavargó gondolatokat a naplóm lapjaira, megpróbáltam friss szemmel, egészen pontosan az egy évvel ezelőtti Timi szemeivel nézni a dolgokat, és nyűglődés helyett felskiccelni egy "ideális napot", amihez végre-végre-végre tényleg minden adott.

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

Ez persze működhet lista formában is, de nekem jobban megy, ha folyékonyan, mondatokban, mondattöredékekben, szót szó után dobálva, mindenféle rendszer nélkül csak hagyom, hogy kifolyjon minden, bármi, ami épp a fejemben van – néha egyébként nem is tudok róla, mi az, amíg ki nem nyitom a csapokat. Néha csak azt érzem, hogy feszít, zubog, és nagyon gyorsan meg kell nyitnom egy szelepet. (Ahogy a férjem szokta mondani: “engedd ki, mielőtt beléd büdösödik”.)

Morning pages – A reggeli szellőztetés

Julia Cameron: A művész útja c. könyvében osztja meg a reggeli jegyzetelés módszerét. A reggeli oldalaknak tulajdonképpen két fontos szabálya van: 1 – reggeli, és 2 – oldalak. Azaz mindenképpen azt javasolja, hogy napindítóként és valódi papírra jegyzetelve végezzük ezt a gyakorlatot. Ezen kívül nem sok szabály van – javaslata szerint minden napot 3 oldalnyi “braindump” papírra vetésével indítsunk – nem kell, hogy ez művészi, emelkedett, bármilyen üzenetet hordozó gondolatok legyenek. Bármit, ami helyet foglal az elmédben, vess papírra – javasolja.

Hogy mi közük az olyan mondatoknak, mint az “ideje lecserélni az ágyneműt” vagy hogy “vissza kell hívnom a húgomat a találkozó kapcsán”? Ahogy David Allen is felhívja rá a figyelmet az Intézz el mindent c. könyvében: nem tudsz magasabb szinten funkcionálni addig, amíg az életed alsó szintjén káosz van és hasraesel mindenféle befejezetlen dologban és piszlicsáré aggodalomban, amit szanaszét hagytál.

A reggeli jegyzetelés tehát erre ad egy konkrét módszert: minden reggel szellőztesd ki a fejed – vess papírra nem több és nem kevesebb mint három oldalnyi gondolatot abból, ami a fejedben zötyög.

Mindennapos írás

Korábban már írtam itt a blogon arról, hogy miért érte meg számomra meghonosítani a mindennapos írás rutinját: mert megtanultam, hogy a rutin és a kreativitás, a móka, az ihlet egyáltalán nem egymásnak ellentmondó fogalmak. Igen, az ihlet néha magától is kopogtat – ez olyan, mint amikor a rosszul elzárt csapból váratlanul kicseppen egy tiszta, tökéletes vízcsepp –, de legtöbbször ki kell nyitni a csapot és türelmesen folyatni a zavaros, büdös löttyöt, mielőtt elkezd tisztulni a kép.

Ezt a rutint persze sem kialakítani, sem fenntartani nem könnyű, és be kell vallanom, én nem vagyok egy Elizabeth Gilbert, aki, ahogy a Big Magicben írja, a házassági esküjét is hamarabb szegte meg, mint azt a fogadalmat, hogy minden nap legalább fél órát írással tölt, bármi történik. Számomra most már évek óta a NaNoWriMo, a novemberi regényíró kihívás az, ami mindig képes visszaadni a napi írós rutinomat. (Idén nem akartam, hogy novemberig kelljen váratnom a múzsát, úgyhogy beneveztem az áprilisi Camp NaNoWriMo évközi kihívásba is – talán már rájöttetek, hogy ennek köszönhető ennek a cikknek a megszületése is. :))

Novemberben megosztottam egy kis “bakiparádét” is, ami tökéletesen tökéletlen bizonyíték arra, hogy ez sem más, mint egy “braindump”, az agyam szemétdombja egy dokumentumban, amiben néha megcsillan egy-egy apró érték. Ezt a sok szemetet persze két okból is megéri papírra/dokumentumba dobálni: nemcsak amiatt a néhány csillogó kis üveggolyó miatt, amik mégis előkerülnek valahogy a szemét közül, hanem mert egyszerűen jólesik, hogy ennyivel is tisztább a fejem.

Elhajított papírrepülők

Ahogy írtam, ebben a hónapban beneveztem a Camp NaNoWriMóra is, ami a novemberi regényíró kihívás évközi, (még) kevésbé szigorú kistestvére: míg novemberben a cél 50000 szónyi regény kézirat összeállítása, a tavaszi és a nyári táborok alatt mind a szószám célt, mind a projekt jellegét magunknak határozzuk meg. (Persze novemberben sem zárnak ki senkit ezért a versenyből – én szinte minden évben “rebel”-ként, lázadóként indulok.) Emellett adtam egy próbát a reggeli oldalaknak is (amiben szintén csalok, mert az évek megtanítottak, hogy nincs az a reggeli rutin a fogmosáson kívül, amit képes lennék meggyökeresíteni… – így én inkább az esti oldalakkal próbálkozom), de mivel épp igyekszem felépülni egy több hónapos “egyszerre üres és túlfeszített” válságból, azon kaptam magam, hogy féltékenyen nézegetem az esti braindumpjaimat: nem igazságtalanság ezt a sok szót a Camp NaNo projektemtől elvenni?! Hiszen olyan lassan gyűlnek a(z egyébként zömében szemétre való) szavak abban a dokumentumban!

Aztán eszembe jutott ez a történet, amit Elizabeth Gilbert a Big Magicben oszt meg:

“Tom Waits vegül ráérzett arra, hogyan kezelje a kreativitását dráma és szorongás nélkül. Állítása szerint ennek a könnyedségnek a nagy része abból fakad, hogy látja a gyerekeit felnőni, és rácsodálkozott arra, hogy az ő kreatív önkifejezésük nem ismeri a korlátokat. Szembetűnő volt számára, hogy a gyerekei felhatalmazást éreztek arra, hogy szüntelenül dalokat fabrikáljanak. Amint végeztek velük, félrehajították őket, „mint az apró origamifigurákat vagy papírrepülőket”. Aztán máris a következő dalt énekelték, ami valami égi csatornán át érkezett. Láthatólag sosem aggódtak amiatt, hogy az ötletek áradata egyszer csak elapad. (…) Ahogy Waits figyelte, milyen játszi könnyedséggel alkotnak a gyermekei, váratlanul meglepő felismerést tett: az egész valójában nem is olyan nagy kunszt.”

Őszintén megmondom, még mindig egyszerre kínos és mókás figyelni magamat, ahogy próbálom meggyőzni magamat, mint egy rossz kutyát, hogy engedd el, engedd el, engedd már el azt az átkozott papírrepülőt. (Mintha minimum egy űrsikló tervrajzáról beszélnénk – pedig garantálhatom, hogy egy óvodás maszatos papírrepülőjében több érték van, mint a reggeli oldalaimban és a Camp doksimban együttvéve. :D)

Minden alkalommal, amikor hagyom, hogy a mindennapos írás, a mindennapos braindump rutinja (nevezzük akárhogy és kapjon akárhol helyet a napi rutinunkban) kikopjon az életemből, olyan érzés visszahozni, ahogy egy elgémberedett végtagot próbál újra működésre bírni az ember kínzó tűszúrásoktól kísérve.

De megéri, nemcsak azért, mert jó érzés befejezni egy cikket és feltölteni a blogra, hanem mert egyszerűen jobban, könnyebbnek érzem minden alkalommal, amikor kiszellőztetem egy kicsit a fejem, amikor kiszórom a szemetet a fejemből, amikor kinyitom a csapokat. Ezért szerettem volna veletek megosztani ezt a három “braindump” technikát.

Ti alkalmazzátok a “braindump” technikáját a mindennapjaitokban?

[ENGLISH VERSION]

🇬🇧 Do you know the feeling when your head is empty and painfully full at the same time? I felt this a lot lately, and this paralyzing feeling is the dying place of creativity – which is a dying place of many good stuff in life.

Time after time there is an article here on the blog around this topic, what is a good sigh of that I have to talk to myself about this topic over and over again. 😀 This is one of those times again.

I read the Big Magic book by Elizabeth Gilbert last year, in that she talked a lot about how you cannot just sit and wait for inspiration to come and knock on your door. You have to leave the door open: you have to work, you have to keep going, you have to keep producing shit, and then you have the chance to surprisingly produce something not-so-shitty on some point.

This reminds me of the times when the water company turnes off water because of maintence, and after that, you have to open the faucet and just wait. First nothing, then the faucet starts to split awful, stinking, muddy water, and then, slowly, it becomes clean.

Time after time I have to force myself to open the faucet again.

Braindump

I met the word “braindump” for first in the bullet journal community. It’s funny, because it isn’t, at least not necessary a “bullet” method – it doesn’t requires to make a list. The point of braindumping is to unload the garbage from your head on a dump page of your journal. It is garbage, it doesn’t have to look pretty or organized – just empty your head.

Batch-completing some #PlanWithMeChallenge prompts: writing, my daily ritual, appreciation. 🇬🇧 One year ago, freshly fired, stunned, in hunt for a part-time administration job, in fear of my upcoming final exam in college, fighting with doubt and depressing feelings, I dreamed about this exact life I'm having right now. Guess who doesn't appreciate this enough? 👉😂👈 Last night I made a braindump, trying to think with the mind of my one-year-ago self, just see things with a fresh eye instead of complaining, and sketch an "ideal day" schedule, at least for a start. 🇭🇺 Egy éve ilyenkor, friss munkanélküliként, letörten, egy részmunkaidős adminisztrátori munka után kutatva, stresszben a közelgő államvizsgától, pontosan olyan életről álmodoztam, mint amiben ma élek. Na és ki az, aki nem értékeli mindezt eléggé? 👉😂👈 Úgyhogy tegnap este kiöntöttem a fejemben kavargó gondolatokat a naplóm lapjaira, megpróbáltam friss szemmel, egészen pontosan az egy évvel ezelőtti Timi szemeivel nézni a dolgokat, és nyűglődés helyett felskiccelni egy "ideális napot", amihez végre-végre-végre tényleg minden adott.

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

You can, however, do it in a list format, but for me it’s easier to do in a fluent way, without organizing it into a list. I write sentences, fragments, words, whatever. Just keep the flow rushing out of the pipe. (The fun thing is, often I don’t know what’s in my head, I just feel it’s buzzing and I have to open the faucet, before, as my husband puts it, it turns vapid inside me.)

Morning pages

In her book The Artist’s Way, Julia Cameron suggests a bit (but really just a little bit) more specific braindump exercise. As she puts it, the two important elements of the morning pages exercise is that it happens in the morning an on pages (on paper) with a longhand writing. She suggests to start every day with writing 3 pages of fluent braindump. No matter the topic or the style – if what comes in your mind is that you have to change the bed sheets and call your sister today, write about that. She says the same as David Allen in his book Getting Things Done: you have to clear your head on the ground level first, to create space for the more creative thoughts.

I have to admit, I started this exercise as evening pages instead of morning pages, because during the years I learned that brushing my teeth is the only one morning routine I am able to do every single day, any other expansion died out of my morning routine, sooner or later… However, the important lesson from Julia Cameron is to empty your head regularly, do a braindump every day (every morning), “before it turns vapid inside you”.

Everyday writing

My favorite way of the regular braindumps is what I simply call everyday writing. For me, the National Novel Writing Month (NaNoWriMo) challenge was the one that taught me to sit down and write for at least 25 minutes a day, no matter if I have nothing to say, no matter if I just produce shit. (And the most important, I learned that it neither kills the magic, nor the fun, when I make the process of seeking inspiration a routine.)

However, I’m not Elizabeth Gilbert, who confessed in Big Magic that unlike her wedding vow, she never broke her vow to write at least 30 minutes every day, no matter what. I break this routine over and over again (and then I have to talk to myself about it over and over again), and it can be hard and painful to force myself back to the routine. The yearly challenge in November always helps, but this time I didn’t want to wait until next November, so this month I jumped in the midyear challenge of Camp NaNoWriMo. (As you can see, it helps. :))

What I do during these monthly writing challenges is basically this: I open an empty document on my iPad, and I start a braindump. I write every day, I write nonsense bullshit, I whine, I complain, I talk to myself, no matter what, I just keep the wordcount going. Most of the time it’s just garbage – sometimes I find something not-so-shitty in it.

But just like with any braindump, the best part surprisingly isn’t to find those little gems. It’s great, of course, but the best is that, whatever, I feel better, lighter every time when I just open the faucet, when I unload the garbage, when I empty my head. It helps me keep going, it helps me shake off the numbness.

No matter the format or where it gets place in your daily routine, it can feel so good to do regular braindumps.

Do you use any braindump technique?

Mi fán terem a bullet journal? – 1. rész

Ezer éve ígértem nektek egy bullet journal ismertetőt – na ez végre az!

Az első lépést már megtettem, amikor javítottam a tárgyi tévedéseket abban a bizonyos legelső bullet journal témájú cikkemben. Most pedig úgy érzem, eljött az ideje, hogy folytassam ezt a munkát egy épkézláb összefoglalóval, immár nem pár nap vagy hét Pinterest-böngészése, hanem csaknem egy év aktív használat tapasztalatai nyomán.

Mi a bullet journal?

A név sokmindent elárul, ha kicsit mögé nézünk. A “bullet” kifejezés a felsorolások listaikonjait takarja, míg a “journal” naplót jelent. Ezért a bullet journal kifejezést listanaplónak is fordíthatnánk. Ez tehát egy olyan rendszer, ami egy üres naplóval és listákkal dolgozik.

Kicsit bővebben, egy olyan elméleti keretrendszer, amit bármilyen jegyzetfüzetben alkalmazhatunk (tűzött, fűzött, spirálozott, gyűrűs, de még akár digitális jegyzetfüzetben is megvalósíthatjuk), amit szabadon alakíthatunk, teljesen testre szabhatunk, és ami napról napra is igazodik az igényeinkhez. Használhatjuk tervezéshez, jegyzeteléshez, naplózáshoz, és ezek kombinációjához, attól függően, az adott élethelyzetben mire van épp szükségünk.

bujo101-600-1

Kezdők hibája…

… amit természetesen én is elkövettem.

Minden bullet journal, akárcsak minden napló, egyedi. Jó esély van rá, hogy egy-egy egyedi naplóval találkozva ismerkedünk meg a bullet journal létével, és ezért hamis kép alakul ki bennünk arról, hogy milyennek kell lennie egy bullet journalnak, milyen egy “igazi” bullet journal. Részben azért is halogattam olyan sokáig ezt a cikket, mert egyszer már elkövettem, és még egyszer nem szerettem volna elkövetni azt a hibát, hogy túl hamar ítélve fals információkat adok át nektek.

Az elmúlt csaknem egy évben, amíg aktívan használtam a bullet journal módszert, ha megakadtam, elbizonytalanodtam, úgy éreztem, elúszok a részletekben, mintegy “terápiás céllal” újranéztem a bullet journal rendszer megalkotójának, Ryder Carrollnak a bulletjournal.com oldalra feltöltött bemutatóját. Ez mindig segített tisztábban látni az alapötletet és egy kicsit lesöpörni a csinos sallangokat.

Ezért mindenkinek, aki most kezdi, most kezdi újra, vagy csak szeretne képbe kerülni, mi a manó is ez és hogyan működik, nagyon javaslom, hogy itt induljon, hiszen minden további tanács, bármilyen hasznos is, már egyfajta személyre szabás, ami csak plusz információt adhat, de nem helyettesítheti az alapokat.

Miből áll egy bullet journal?

Ahogy már írtam, aki a bullet journal témájával szeretne ismerkedni, jó eséllyel nem az “ortodox”, minimalista, csak egy füzet, egy toll és más semmi stílusú naplókkal fog először találkozni, hanem a “pinterest-ready” csodákkal. Én Kara Benz (Boho Berry) képein keresztül zúgtam bele a témába (“lettem szerelmes” és “zuhantam bele arccal előre” értelemben egyaránt), ami egyszerre inspirált és vitt tévútra. A bullet journal persze lehet ez is: lehet ötletes művésznapló, szemet gyönyörködtető oldalakkal – de lehet a legmezeibb listagyűjtemény is, egy ötvenforintos iskolai füzetben, ceruzával lefirkantva.

A flanctól és csillogástól, a hackektől és trükköktől megfosztva a bullet journal a következőkből áll:

  • Dátum-függő listák, úgy mint
    • Jövőtervező az adott hónapon túli események, határidők listázására
    • Havi oldalak a hónap eseményeinek, határidőinek listázására
    • Napi oldalak az adott nap eseményeinekm határidőinek, teendőinek, és az aznap keletkezett megjegyzések, ötletek, gondolatok listázására
  • Dátum-független listák, vagy más néven gyűjtemények, tematikus listák (pl. olvasmánylista, projektterv, brainstorming, stb.)

Hogyan használjuk a bullet journalt?

A bullet journalt néhány alapvető szemléletbeli kérdés különbözteti meg egy hagyományos tervezőtől, ezek pedig a következők:

  • Gyorslistázás. – A bullet journal alapmódszere a “rapid logging”, azaz gyorslistázás. Ez azt jelenti, hogy különösebb keresgélés, lapozgatás, előzetes rendszerezés nélkül a felmerülő gondolatokat, teendőket egyszerűen ott listázzuk, ahol vagyunk, az adott napi listán. A gyorslistáinkban a “bullet”-ek, a felsorolásikonok tesznek automatikusan rendet:
    • pötty a teendőknek
    • kör az eseményeknek
    • kötőjel a megjegyzéseknek
  • Nem dolgozunk előre. – A legnagyobb kattogást a fogaskerekekben talán az okozza a hagyományos tervezőkről való átálláskor, hogy a bullet journalban, csakúgy, mint egy hagyományos naplóban, nem tervezzük meg előre a napokat, egységnyi helyet hagyva mindegyiknek, hanem mindig csak egy napot tartunk nyitva, ide kerül fel a gyorslistázás módszerével minden információ, ami aznap felmerül.
  • Migrálás és ütemezés. – Az adott nap alatt történő gyorslistázás persze felveti a kérdést, hogy mihez kezdjünk mindazzal, ami adott napon merült fel, de nem az adott naphoz tartozik? Ha egy nap során olyasmi keletkezik, ami intézést vagy ütemezést kíván, de nem az adott napon, azt időről időre (a nap végén, a hét vagy hónap végén, vagy amikor új oldalra lapozunk) beütemezzük (a jövőtervezőbe vagy a havi oldalra, pl. egy három héttel későbbi megbeszélést), vagy továbbgörgetjük, migráljuk a következő napra (pl. egy rövidtávú teendőt).

A gyorslistázás és az előre rendelkezésre álló napi oldalak hiánya sok fejfájást okozhat annak, aki hagyományos tervezőről szeretné átállítani a gondolkodását, ahol akár hónapokra előre is tudunk lapozni egy adott jövőbeli naphoz. Miért van mégis értelme ennek az egésznek?

Azért, mert a napjaink nem egyformák. Néha napok alatt annyi információ önt el minket, hogy alig tudjuk kezelni, néha hetekig nem történik semmi. Néha több a teendő, a szervezni való, néha csak naplóznánk, vagy épp ötletelnénk, jegyzetelnénk. A bullet journal alkalmazkodik ehhez azzal, hogy minden napnak pontosan annyi teret ad, amennyire szükség van, sem többet, sem kevesebbet.

A bullet journal stílusában is tökéletesen alkalmazkodik, hiszen egy üres füzetben keletkezik – ha akarjuk, lehet egyszerű és puritán, ha akarjuk, lehet díszes és szemet gyönyörködtető.

Ha egy másik példát szeretnétek látni arra, hogyan lehet elkezdeni egy egyszerű bullet journalt – Ryder, a bullet journal megalkotójának fenti bemutatóján kívül –, ajánlom még Kara videóját, amiben egy “példa bullet journal” indítását mutatja be.

Muszáj így használni?

Nem, egyáltalán nem kötelező 100%-ban az ortodox módszer szerint használni a bullet journal rendszerét, és ami azt illeti, én is alkalmazok különböző hackeket, eltérek itt-ott az eredeti ötlettől. A következő cikkben bemutatom ezeket is, és ha addig is bármi kérdésetek felmerült, kérdezzetek bátran!

Akit érdekel ez a technika és még több egyéni megoldást szeretne látni, csatlakozzon bátran a Bullet Journal Junkies facebook csoporthoz!

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Így tervezek én

Ó de régen adós vagyok már egy becsületes bullet journal cikkel!… No, ez nem az lesz.

De ha már az őszre visszatérő {Vigyázz! Kész! Posztolj!} kihívás aktuális témája a tervezés, megpróbálok egy kis betekintő kitekintést adni, hogy milyen rendszerek, ötletek, alapelvek inspirálták azt, ahogy most tervezek.


Mi ez? A {Vigyázz! Kész! Posztolj!} egy kéthetente jelentkező blogger kihívás, ahol a résztvevők előre meghatározott, egészen a cikkek megjelenéséig titkos témákról írnak blogjukban. Ha csatlakoznál vagy érdekel a kihívás részletes szabályzata, keresd fel a VKP kihívás összefogó bejegyzését. A többi résztvevő írása az inlinkz gyűjtemény gombjára kattintva érhető el. A kihívásra írt korábbi cikkeimet a vkp címke alatt találhatjátok meg.


A hónap bloggere: a VKP keretein belül havonta egy alkalommal egy önként jelentkező blogger adja a témát. Ezt a témát Évától, az Anyu tervez blog szerzőjétől kaptuk.

Róla és a blogról: “Nemcsak anyaságról, babázásról szól a blog. Sok cikk szól a tervezésről, időbeosztásról, hatékonyságról, melyeket a tervezés menüpont alatt találtok. A lélek és az anyaként is nő rovatok szintén érdekesek lehetnek azok számára is, akik még nem babáznak: nőcis cikkeket találtok itt főleg. A háztartás menüpontban takarításról, selejtezésről, rendezésről olvashattok. A blogom februárban indult, átlagosan heti 3 cikkel jelentkezem. A témákat úgy próbálom alakítani, hogy a gyermekkel otthon lévő anyák kihozhassák a maximumot napjaikból, ugyanakkor rengeteg ötletet fel tudnak használni a babázás előtt álló olvasóim is, hiszen a hatékonyságnövelés, és a tervezéssel kapcsolatos tippek nemcsak babával tarkított pályán érvényesek :)” – Éva, Anyu tervez


Bullet Journal

Ryder Carroll rendszere, a bullet journal az egyik fő ihletforrásom a tervezésnél. Ezer éve igyekszem rászánni magam annak a bizonyos első bullet journalos cikkemnek az átírására / lecserélésére, mert mókás, mennyire félreértettem első nekifutásra a bullet journal rendszert. Minden esetre az, amit első pillantásra hittem a bullet journalról, az, amit később megtanultam róla, és amit hozzágyűjtöttem a nagyvilágból, azóta is szépen tovább él, folyamatosan változó formában: örülök, hogy van egy olyan naplóval kombinált tervezőm, amit egy üres füzetbe, az első tollvonástól az utolsóig magamnak gondolhatok ki.

Valójában apró, mégis alapvető gondolatbeli változást hozott nálam a “bullet”-ekben, felsorolásokban való gondolkodás is: rendezettebbek, jobban átláthatóak lettek a feljegyzéseim, mióta mindent felsorolás-jelleggel vetek papírra, néhány jól körülhatárolt típus alá szedve.

GTD (Getting Things Done) metódusa

Ahogy már írtam róla, a rendszert, amit David Allen azonos című könyvében ír le, valószínűleg még egy jó ideig nem fogom tudni egészében alkalmazni, de máris rengeteg apróság szivárgott át belőle a hétköznapjaimba, például a kontextus szerint szétválogatott, állandóan futó (tehát nem napi, heti vagy havi) teendőlisták.

Logbook

Austin Kleonnak erről az ötletéről először Dóri blogján olvastam. Az alapgondolat az, hogy terjengős naplóbejegyzések helyett céltudatosan, vázlatosan jegyezzük fel egy-egy nap eseményét. A célja az, hogy akárcsak a hajónaplók (“logbook”-ok), megmutassák, mennyit haladtunk, mit tettünk aznap.

Ahogy írtam fent, a napi bejegyzéseim – ha és amikor épp vannak – nem tartalmaznak napi teendőket, helyettük viszont igyekszem legalább efféle logbook, vázlatos hajónapló stílusban lejegyezni ezt-azt arról, ami aznap történt.

Pomodoro

A pomodoro módszer – amiről szintén Dórinál olvastam először – nem annyira tervező mint inkább a hatékonyságot, a fókuszált figyelem állapotát segítő módszer (és miután az államvizsgára való kétségbeesett tanulásban életet mentett, mostanában mégsem jeleskedem benne), mégis azért említem, mert jól együtt tud működni a GTD kontextus-függő teendőlistáival, és igyekszem – kisebb-nagyobb sikerrel – minél nagyobb gyakorisággal ilyen hatékony blokkokat, tematikus “hórukkokat” elhelyezni az időmben. Ilyen lehet például 25 perc ruhaszortírozás, 25 perc hot-spot takarítás, 25 perc virtuális szortírozás, vagy épp ahogy ez a cikk is íródott: 25 perc fókuszált írás.

Don’t Break the Chain

Sajnos azok a napok egy időre legalábbis leáldoztak, amikor valóban nap nap után szakadatlanul hűséges voltam bizonyos alapvető fogadalmaimhoz. Most azon vagyok, hogy újra visszahozzam ezeket a legalapvetőbb fogadalmaimat a mindennapjaimba, amik nem sokat változtak azóta, hogy először kitűztem őket: a mindennapos hot-spot takarítást, a mindennapos jógát és a mindennapos írást.

Heti tervező

Kara Benz (Boho Berry) bullet journal stílusa mindig kedves marad a számomra, hiszen ő volt az első inspirációm (neki köszönhetem azt is, hogy olyan csodálatosan félreértelmeztem kezdetben a bullet journal mibenlétét :)), kezdetben szinte csak őt másoltam, ő volt az én “kályhám”, és persze azóta is sokat tanultam tőle, de ma már szinte csak a heti tervezőimben érhető tetten közvetlenül a keze nyoma.

Calendex

Eddy Hope módszeréről, a calendexről (ami a calendar, azaz naptár és az index, azaz szószedet szerelemgyereke) szintén Boho Berrynél hallottam. A módszer lényege, hogy olyan áttekintő naptárakban (mint például az éves áttekintő), ahol nincs elegendő hely, hogy szöveges bejegyzéseket vigyünk fel egy naphoz, pláne nem többet is, az áttekintő naptárt mintegy szószedetnek, gyorshivatkozásnak használjuk, csak oldalszámokat tüntetünk fel benne, míg a bővebb tartalmat az indexelt lapon helyezzük el.

Bár érdekesnek, de számomra érdektelennek tartottam ezt a módszert egészen addig, amíg praktikus okokból át nem költöztem egy A6-os méretű tervezőbe. Itt, ahol már sokkal kardinálisabb kérdés volt a helytakarékosság, mint egy A5-ös naplóban, aho “táncolni is lehetett”, rögtön ráhangolódtam a calendex stílusra.

Így használom a határidőnaplómat

Bővebb kifejtést érdemelne, de csupán címszavakban, ebből áll tehát a DIY határidőnaplóm:

  • havi tervezők, amiket egészen novemberig előkészítettem, hogy a jövőbeli eseményeket is fel tudjam jelezni, calendex stílusban
  • heti tervező, ami a heti beosztásomat (a találkozóimat és hatáidős teendőimet) tartalmazza, valamint egy mini figyelőt, amin a legfontosabb szokásimat követem
  • napi oldalak, amik logbook stílusban egyfajta gyorsnaplóként szolgálnak, de ide jegyzem fel a felmerülő jövőbeli események bővebb kifejtését is, amiket aztán a havi tervezőkben indexelek
  • teendőlisták, amiken kontextus szerint (például “otthon”, “online”, “Sopronban”) gyűjtöm a feladatokat

For today I scheduled a #pajamasday 😴 #planwithmechallenge : today

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

[Heti tervező napi loggal]

[Heti tervező calendex hivatkozásokkal]

[Havi tervező / jövőtervező calendex hivatkozásokkal]

Így osztom be az időmet

Szeptemberre kicsit fellélegezhetek, és a(z egyébként általában átkómázott) hétvégéken kívül is marad időm, amit újra érdemben beoszthatok, ezért érdemes ismét időbeosztásról beszélni.

Mivel nincs nagyon sok találkozóm, amikkel különösebben zsonglőrködnöm kellene, és az életem nem igényel különösebb mobilitást, rugalmasságot vagy folyamatos ugrásra kész állapotot, ezért számomra a pomodoro módszer, a tematikus (kontextus-függő) időblokkok, a fókuszált figyelemnek ezek az elkülönített szeletei azok, amik igazán passzolnak.

Ha tehát egy hosszabb (fél-egy órás vagy hosszabb) szabad időblokk áll előttem (és rá tudom szánni magam, hogy ne az aktuális sorozatom előtti nyáladzó elnyúlással töltsem ki), akkor egyszerűen elindítom az időzítőmet, és kontextus-függően kitöltöm feladatokkal az adott időblokkot.

Now THIS was a productive day! 😊👍 | Ma nagyon produktív voltam! 😊👍 #forestapp

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

[Látványos pomodoro blokkok a Forest alkalmazásban]

Nos, ahogy láthatjátok, sejthetitek és be is vallottam fent, az életem nem igényel kifejezett cipőkalanas tervezést, így a leghatékonyabb tervezési praktikákat talán nem tőlem fogjátok ellesni, de remélem, azért sikerült hasznos vagy legalábbis érdekes ötleteket mutatnom.

Ha mások tippjeire is kíváncsiak vagytok, feltétlenül kattintsatok tovább és nézzétek meg a többiek cikkeit is:

#PlanWithMeChallenge – Január #4

Elérkezett a január utolsó #PlanWithMeChallenge összefoglalója. De februárban is tervezem folytatni a kihívást instagramon, ezért ha valami kérésetek, ötletetek van a napi posztokkal vagy a heti összefoglalóval kapcsolatban, írjátok meg bátran! Egyben februárban lesz egy hónapos a Leuchtturm naplóm, így tervezek majd egyhónapos bejárást készíteni valamilyen formában, ha ezzel kapcsolatban van kérés-kérdés, ötlet-óhaj, azt is osszátok meg velem, akár itt a kommentek között!

Addig pedig nézzük a januári utolsó bejegyzéseket.

Természetesen az egész bullet journal egy nagy “próbáljuk ki!” kaland a számomra, de az egyik legújabb próbálkozás benne a sorozat- és könyvfigyelők, amiken az aktuálisan olvasott könyveimet és nézett sorozataimat tartom szemmel.

Az egészséges életmód – ezt talán már sejtheti az, aki olvas egy ideje – mindig nagy falat volt a számomra. Az, hogy a januári figyelőmbe bekerült néhány tétel ezzel kapcsolatban, nem egyszerűen tanulságos, de helyenként egyenesen rémisztő élményt nyújtott… Ez arra motivált, hogy a februári figyelőmben ne csak néhány oszlopot, de egy egész oldalt szenteljek az egészséggel kapcsolatos témáknak, hogy lássam, hányadán állok magammal. (Na meg arra, hogy állandó helyet biztosítsak a bevásárlólistámon a zöldségeknek és gyümölcsöknek…)

Még emlékezhettek, talán nem vész annyira a múlt ködébe, amikor a leghatározottabban a filofax mellett voksoltam a bullet journal ellenében. Mi történt? Honnan jött mégis ez a nagy szerelem? A helyzet az, hogy a bullet journal rátapintott egy igen érzékeny pontomra a filofaxszal kapcsolatban, ez pedig az, hogy soha nem találtam meg a módját, hogy archiváljam a filofax oldalaimat. Ugyanígy nem találtam meg egyébként a számomra testhezálló módját a papír alapú naplóvezetésnek sem, bármennyire is sóvárgott utána a szívem. Így hiába találtam nagy örömöt a filofax csinosítgatásában, mindig fájt egy kicsit a szívem azért, hogy hagyom lomként gyűlni, majd időnként kilomtalanítom a filofax oldalaimat, ezért nem is használtam naplózásra soha – minek is?

A fegyvertény, hogy a bullet journal egyszerre határidőnapló és napló, amit könnyen archiválhatok, betehetek a polcra, naplóként őrizhetek és visszalapozhatok, minél tovább néztem, annál csábítóbb volt a számomra. Hát, azt hiszem, valahogy így történt, hogy – a rengeteg vitathatatlan előnye ellenére – parkolópályára tettem a filofaxot, és bullet journalt kezdtem használni helyette.

#PlanWithMeChallenge #day26: archiving. You know I have a long list on filofax versus bullet journal, where filofaxing has a lot of pros. But one big heartache is that I never found my way to arcive my filofax pages properly. One of my heureka-moments about #bulletjournaling was when I realized I gonna fill a pretty journal with my stuff, and when it's done, it can rest on my bookshelf and I can browse it any time, like a diary, like a book of memories. I always missed this feeling with my filofax, and I never wrote daily thoughts and memories in it, because of that. This is my first #bulletjournal, and I'm only in the beginning, but I'm sooo looking forward for the time when it finds its place on my shelves. (Oh, and see the jewelry? Not sure I gonna keep it, but I'll tell you about it later, anyway. 😉)

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

(Amivel viszont nem boldogulok, azok a nagy célok. 😀 – Nem a bullet journalban… hanem úgy általában.)

A kis célokkal azért nem vagyok olyan esetlen: amikor elkezdtem tervezgetni és felvázolni a februári oldalaimat, egyben a rövidtávú fókuszról is kellett döntenem – mi kapjon nagyobb vagy kisebb figyelmet, kapjon saját vackot a februári oldalaim között vagy akár kerüljön ki teljesen a figyelem középpontjából?

#PlanWithMeChallenge #day28: help! February is coming and I started to review my January spreads. Now I use 1 spread for monthly planner (one page), monthly ideas (half page) and todos (the other half), 1 spread for monthly tracker and monthly memories (1+1 page), 1 spread for monthly gratitude log (3 items/day, started on Jan 13), 3 spreads in total for monthly pages. My plan for February is: monthly planner + blog schedule + monthly brain dump = 1 spread, gratitude log + monthly memories = 2 spreads, monthly tracker = 1 spread maybe? But HELP! I want to do a social media tracker, but not in my monthly tracker, rather along with my blog schedule, that I want to keep with my monthly planner and braindump. (But that's 4 columns in total, not sure about the layout yet.) Plus, I want to change something in my monthly habit tracker, but I'm not sure, what. Maybe more organized? More focus on health? Maybe 1 page for the health only and the other for everything else?… Any suggestions?

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

Az utolsó előtti januári téma az inspiráció forrása volt…

… az utolsó pedig a januárra való visszatekintés.

Ez a téma egy kicsit megfacsarta a szívemet, mert szembe kell néznem vele, hogy a januárom közel sem úgy alakult, ahogy terveztem. Viszont az egész bullet journal láz, a kihívással, a közösséggel, a naplózás élményével, az alkotás örömével és mindennapos sikerélményével egészen más színezetet adott a napjaimnak.

Aki szeretne csatlakozni a februári #PlanWithMeChallenge-hez (nem bullet journal köteles egyébként, bármilyen tervező jöhet! ;)), vagy csak  kíváncsi, milyen témák várhatók, Kara (Boho Berry) blogján olvashat róla bővebben.

A korábbi bejegyzéseimet a pwmc címke alatt találjátok.

 

 

 

Keri Smith: Wreck This Journal – Rendhagyó napló ötletek

Soha nem volt még valódi scrapbook naplóm: gyerekként és tiniként is rendezett sorokban, pedáns rendben írtam a naplóimba, soha nem pecsételtem, rajzoltam, ragasztottam a sorok közé. Gyerekként volt egy “kedvenc sorozataim” füzetem, ahová a műsorújságokból kivágott képeket gyűjtöttem, de őszintén? – még ezt is kényes rendben tettem. 

Amikor beszereztem a születésnapi naplómat, elszánt voltam, hogy végre valahára elég felnőtt leszek ahhoz, hogy gyerekes összevisszasággal töltsem meg a lapokat – ha de hogyan, ha soha nem szereztem gyakorlatot ebben?… 

Természetesen a Pinteresthez nyúltam először tanácsért, ahol hamar felfigyeltem rá, hogy a “journal”, “journaling ideas”, “creative journaling ideas” és hasonló keresőszavakra kikerülhetetlenek a Wreck this Journal találatok. 

Keri Smith: Wreck this Journal című kötete egy olyan különleges napló, ami arra bíztat, hogy kárt tegyünk benne – minden oldalon olyan felhívás található, amit valószínűleg magunktón nem tennénk meg egy naplóval. Lyukaszd ki, firkáld össze, öntsd le kávéval, vidd ki az esőre, koszold össze, tépkedd meg, és így tovább.

“To create is to destroy” – írja a Wreck this Journal első oldala. – “Az alkotás rombolás.”

 Inspirálóan hangzik? – Nem, hanem rohadtul ijesztően. 

Hogy egy kis bátorságot merítsen bárki, aki mégsem szaladt messzire ettől a hátborzongató kihívástól – velem együtt –, annak hoztam két Tumblr oldalt, amik a valóban inspirálóbbnál inspirálóbb megvalósításokat gyűjtik össze. Amiket – és itt a hatalmas meglepetés – nemcsak Keri Smith könyvének megvásárlásával próbálhatunk ki, hanem bármilyen üres füzettel vagy naplóval. 

Ideas for Wreck this Journal  

  

Wreck this Journal Ideas

  
Ti milyen ötletekkel bővítenétek még a “rombold szét a naplód” projektet?

Boldogságterv #29 – Amit a korral tanulunk, és az élet Dióhéjban


Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem és havi témák segítségével igyekszem elmélkedni a boldogságról és az élet dolgairól. A rovat bejegyzéseit a boldogságterv címke alatt találjátok.


Az élet előre tart

Nemrég egy beszélgetés során sikerült felszakítani egy régi sebet: annak az emlékét, hogy amikor a testében zajló változásokkal ismerkedő, félszeg és érzékeny kamasz voltam, milyen hatással volt rám az, hogy anyukám ellenezte a lábborotválást, mert egy nőnek nem szabadna ennyire az áldozatául esnie a társadalom elvárasainak – egy nő bizony akkor is nő, ha szőrös lábra húzza fel a szoknyát. Ami bizony egy nagyon fontos üzenet – de amikor áldozattá válásra egyébként is hajlamos kamaszként borotválatlan lábbal jelentem meg az éles nyelvű kortársaim közt, az a legkevésbé sem a pozitív testképemet erősítette, sőt… Jó másfél évtized eltelt már azóta (ha nem több), de még mindig nem tudok fájdalom nélkül visszagondolni ezekre az élményekre. Szilvinél a Pillecukor blogon ismét szembejött velem ez a téma – mi a jobb, kilógni a sorból vagy beállni a sorba –, és úgy döntöttem, jól van, beszéljünk erről. 

Mennyire fogadjuk el önmagunkat, a saját másságainkkal vagy éppen egyformaságainkkal együtt, hogy mennyire vagyunk hajlandóak kilógni a sorból vagy épp felvállalni azt, hogy bizony, mi a sorban szeretünk baktatni – ezek bizony a boldogság keresésének nagyon fontos kérdései, így abszolút van helyük a boldogságtervemben. Azon kívül a hónapom témája a kerek születésnapom, és úgy általában a múló idővel kapcsolatos tapasztalatok, és azt hiszem, ez nagyon szorosan kapcsolódik ide is.

Nemrég volt szerencsém összefutni TED-en Isabel Allende: How to live passionately – No matter your age c. előadásával, ami roppant szórakoztató volt, és valóban inspirálónak tartom minden életkorban – de azért nem hiszem, hogy az élet iránti önfeledt szenvedély ne lenne életkor, vagy legalábbis élettapasztalat kérdése. 

Emlékszem, ahogy egyszer egy idősebb munkatársammal arról beszélgettünk, mennyi kalandja volt az életében “annakidején”, és én magam is megosztottam, hogy “annakidején” (tizen-huszonéves koromban) mennyi kalandom volt – például mielőtt Petivel megismerkedtünk volna, sokat utaztam az eszperantistákkal, középiskolás koromban egy önkéntes ifjúsági csoport tagja voltam és rengeteg mókánk volt, az egyetemen pedig az intézmény diákhagyományainak őrzésébe is aktívan bekapcsolódtam. Mióta Petivel vagyok, sokkal kevésbé keresem a közösségi eseményeket. Amikor erről beszéltem, a munkatársam felsóhajtott, és azt mondta: milyen szomorú, ahogy ezt mondod! Hogy látszik, hogy már neked is elmúlt a fiatalságod – pedig még milyen fiatal vagy! – De én azt feleltem, hogy én egy percig sem bánom, mert az én életem nem egy lefelé tartó ív – épp ellenkezőleg. 

Még ma sem szívesen gondolok vissza a kamasz és kiskamasz éveimre, mert nagyon sok bántás és fájdalom ért. Hálával csodálkozom viszont rá arra, hogy az éveim azóta milyen szép ívet mutat. Az évek és az élettapasztalatok számomra valóban leginkább jót hoztak, ami önmagam ismeretét, elfogadását és szeretetét jelenti. Viszont ez még mindig egy olyan út, amiből nagyon sok előttem áll: húsz-harminc évre még mindenképp szükségem lesz a bőrömben, mire teljesen le tudom vetkőzni a másságom megmutatásának, önmagam felvállalásának félelmeit – ha egyáltalán eljutok valaha is egy olyan pontra, amikor őszintén, nyíltan, különösebb hadakozás, magyarázkodás vagy kétely nélkül vállalok fel mindent, ami én vagyok (legyen az stílus, megjelenés, ízlés, érdeklődés, vélemény, stb.). 

Biztos, hogy van olyan, akinek ez a folyamat könnyebb vagy épp nehezebb, gyorsabb vagy épp még lassabb. De mindenképp úgy gondolom, hogy az évekhez és az élettapasztalatokhoz kötődik. Lehet, hogy valaki – jelleméből és körülményeiből adódóan – már tizenhat évesen eljut oda, ahova más csak negyven vagy ötven évesen. Ettől nem lesz az egyik vagy a másik gyengébb vagy értéktelenebb. (Nem gyengébb az, aki hosszabb idő alatt teszi meg ugyanazt az utat, és nem lebecsülendők az élettapasztalatai annak sem, aki látszólag könnyebben tett meg egy adott utat.) 

Az, hogy egyre szenvedélyesebben, egyre felszabadultabban, őszintébben, bátrabban élhessük az életünket, talán egy egész életre szóló út. De ahelyett, hogy ezen bánkódnánk, legyünk hálásak érte. Én legalábbis azon vagyok. Amíg érzem, hogy még mennyi munka, mennyi leteendő teher, mennyi tanulni való áll előttem, addig egészen biztos lehetek benne, hogy az életem nem lefelé fog tartani, hanem felfelé, az egyre jobb felé. 


Egymondatos napló

Már nagyon régóta kerülgetem egy új rovat ötletét itt a Kincsesfüzeten, párszor már meg is pedzegettem, de még nem jutottam el odáig, hogy valóban útnak is indítsam. Pedig már Szilvitől engedélyt is kértem a koppintáshoz, akinek a Napzárta rovata indította el bennem ezt az igényt, hogy ne csak a nagy témákkal, de a hétköznapi apróságokkal is foglalkozzak, hiszen nála is olyan inspiráló volt minden este egy aprócska kérdéssel feleleveníteni a nap vagy az életünk egy apró részletét, amit ha összegyűjtve elteszünk magunknak, páratlan emlékei lehetnek a mindennapjainknak.

Gretchen Rubin Boldogságterve, amit épp újraolvasok, szintén emlékeztetett erre az ötletre, amikor ezt a részt olvastam benne:

“Elhatároztam, hogy egymondatos naplót fogok vezetni. Tudtam, hogy képtelen lennék minden reggel negyvenöt percen keresztül romantikus prózát írni egy csodaszép jegyzetfüzetbe (és olyan rondán írok, hogy ha mégis megtenném, akkor sem tudnám elolvasni), de talán megoldhatnám, hogy esténként bepötyögjek egy-két mondatot a számítógépembe.”

A végső elhatározást pedig a születésnapi emlékalbumom hozta meg, amit elkezdtem ugyan vezetni és az első oldalakat lelkesen tele is cetliztem, matricáztam és dekoráltam, de hamar eljutottam a tanácstalanságnak egy pontjára, amikor épp nem volt ötletem, milyen izgalmas scrapbook témával tölthetnék meg egy egész oldalt. Akkor elkezdtem feltúrni az internetet naplóötletekért, és amikor millió és egy apró promptot, fickanyi témafelvetést találtam, rájöttem, hogy pontosan ez kell a tervezett új rovatomnak. Apró, hétköznapi kérdések azokra az estékre, amikor épp nem volt más, amiről aznap beszélhettünk volna. 

Fogadjátok hát szeretettel az új rovatot a blogon.

diohejban



A Dióhéjban egy olyan egymondatos napló projekt, ami rövidke kérdésekkel, témaindítókkal segít megragadni és megőrizni a hétköznapok apró emlékeit. A kérdésekre én is válaszolok, és ha van kedvetek, válaszoljatok ti is a kommentek között! A rovat cikkeit a dióhéjban címke alatt olvashatjátok.


A hónap kedvencei #3

Adós maradtam az áprilisi kedvenceimmel, de most pótolom.


A hónap kedvencei rovatban az elmúlt időszakban más blogokon talált érdekes olvasmányokból mazsolázok. A rovat korábbi cikkeit a hónap kedvencei címke alatt olvashatjátok.


Áprilisban nem sokat kalandoztam új blogok felé, így külön blogajánlót nem írok már, Dóri, Szilvi, Via és Naomi blogjáról is írtam már ajánlót. Jöjjenek tehát a kedvenc cikkeim!

Daily Dorothy – Mitől indul jól a napom?

Dóri ezúttal a reggeli rutinjáról és a reggelt megkönnyítő apróságokról írt a tőle megszokott könnyed stílusban. 

“Gondolom nem kell senkinek sem bemutatnom azokat a reggeleket, amikor az ébresztő óra csörgésére válaszul az az első gondolatod: “csak még 10 percet hadd aludjak“. Nos, ha nem is indul így minden reggelem, azért megesik. És általában meg is adom magamnak azt a plusz 10 percet. Ha lejárt, akkor viszont nincs mese, kelni kell, de higgyétek el, nem is olyan nehéz :)”

Pillecukor blog – Instant zabpehely-mix rohanós reggelekre

Dóri cikkével kéz a kézben Szilvi zabpehely-mixes bejegyzése meghozta a kedvemet ahhoz, hogy minden nap reggelizzek. Azóta már saját zabpehely-mixet is tartok készenlétben, sőt már joghurtból is feltankoltam, hogy még tartalmasabb legyen a nap első étkezése (muszáj is, mert van, hogy a nap második étkezéséhez este hatkor jutok el…), és micsoda különbség! Köszönöm, Szilvi és Dóri!

“Elsőként úgy gondoltam, hogy egy reggeli randevúra invitálom a zabpelyhes zacsit, aztán majd később jöhet a haladó szint, azaz a sütés, főzés ezzel az alapanyaggal 🙂 Azt tudni kell rólam, hogy a gyorsan elkészíthető (nem szeretek sokat pepecselni), de ugyanakkor ízletes reggelik híve vagyok, s eddig bizony nem fordítottam sok figyelmet arra, hogy valamennyire egészséges is legyen.”


Love Taza – The 3 Biggest Things I’ve Learned to Make Motherhood Easier With 3

Ebben a hónapban valahogy csőstül jönnek velem szembe a babás témák, és nem a legjobb fajtából. Túl sok olyan cikk talált el, amik iskolapéldái voltak annak a szomorú jelenségnek, hogy egy nőnek egy nő a legnagyobb ellensége… Hihetetlen, mennyire gyökeres reflexünk az, hogy ha nőként egy nővel találkozunk, rögtön támadási pontot keressünk rajta. 
Ezért, bár nem egy világraszóló téma, de elhoztam Naomi Davis egy cikkét, ami a három legfontosabb dolgot szögezi le, amit három lurkó nevelése mellett megtanult, ezek pedig címszavakban: fogadd el a segítséget, utasítsd el a trollkodást és tarts szünetet. 

“motherhood is full and blessed and beautiful and i’ll say that until i’m blue in the face, but not every moment is that way. “

Urban:Eve – Házi feladatok, emlékek & rajzok – Gyerekkori határidőnaplóim képekben

Via cikke, amiben felkutatta az olyan gyerekkori kincseket, mint az első házi feladatos noteszei és határidőnaplói, olyan lavinát indított el, amiről még fogtok hallani itt a blogon.

“Még nem töltöttem be a tizet. 1995 volt az az év, amikor hirtelen elkezdett annyi teendőm lenni – általános iskola harmadik osztályában! –, hogy már nem bírtam észben tartani őket. Muszáj volt leírnom mindent, különben elfelejtettem, és elkéstem, lemaradtam, nem adtam be, nem készültem… (…) Így kerültek először az életembe a jegyzetfüzetek és a határidőnaplók. A helyzet (és az életem) harmadikos korom óta csak bonyolódott, így gyakorlatilag húsz éve folyamatosan kerestem azt a formátumot vagy trükköt, ami éppen az adott — az előzőnél mindig még eggyel bonyolultabb — életszakaszomnak praktikus és megfelelő volt, és a kötött forma lehetőségeihez képest próbáltam testreszabni, alakítani, feszegetni a formátum határait.”

Születésnapi #selfie

“A selfie fantasztikus lehetőség arra, hogy megszokd a saját arcképedet, és úgy mutasd meg magad — elsősorban saját magadnak –, ahogy valójában kinézel. […] Csillagpor & genetikai lottó, ükpapák és nagymamák tökéletes egyvelege. Nézd csak meg jól, mert nem lesz többet még egy pontosan ilyen tükörképe senkinek. Nem telik el idő, és elkezded megszeretni a látványt…” (Farkas Lívia, Urban:Eve)

Via “készíts önarcképet!” kihívása óta egyszerűen nem tudok leállni a selfie-kel, nagyon rákaptam, hogy megörökítsem és megmutassam: ilyen vagyok most.

És mivel ma van a születésnapom (woo-hoo!), ez kimondottan ráirányította a figyelmemet, milyen jó lesz majd egyszer, hogy most megörökítettem ezt az arcot.

Úgyhogy ennek örömére kaptok egy nagy adag selfie-t tőlem – ilyen voltam 28 évesen. 🙂

20140531-085219-31939734.jpg

(A képek forrása az instagramomon: @timi_kincsesfuzet)

Egyébként elnézést, tudom, hogy kicsit leült most a blog, talán szellemileg is elért a tavaszi fáradtság… Igyekszem újra lendületbe jönni, addig is pötyögtetek ezt-azt, néhány életképet és gondolatot a személyes blogomon. Jó olvasgatást, és selfie-re, blogra fel – örökítsétek meg a jelent az utókornak!

Levél egy idegennek

“Minél kevésbé koncentrálsz arra, hogy író legyél, annál jobban írsz. És bár az olvasás az írás legjobb iskolája, az iskola a legrosszabb hely az olvasásra. Az írás olyan magától értetődő és sürgető késztetés kellene hogy legyen, mint egy levél a szeretődnek, vagy egy üzenet egy barátnak, aki most veszítette el a szüleit. Az írás maga pedig végső soron a legfurcsább anomália: egy bensőséges levél egy idegennek.” (Pico Iyer)

A fenti idézetről Liz Gilbert sorai jutottak eszembe második önéletrajzi témájú könyve, a Hűség bevezetőjéből. Itt elmondta, hogy első memoárja, az Eat, Pray, Love – Ízek, imák szerelmek könnyen született meg, hiszen azt hitte, hogy szinte senki nem fogja olvasni, a nem várt hatalmas siker után viszont nagy kihívás volt számára megírni a folytatást láthatatlan olvasók milliói figyelő tekintetének kereszttüzében. Ezért úgy döntött, kiválasztja azt a néhány lányt és nőt az életéből, akinek a könyvet írja – nekik akart megfelelni, és senki másnak, velük akarta megtalálni a közös hangot és nekik akart üzenni.

Saját magamon azt a furcsa ellentmondást figyeltem meg, hogy a legkönnyebben, legközvetlenebbül akkor írok, ha csak magamnak írok és tudom, hogy senkinek nem fogom megmutatni – viszont hamar elveszítem az érdeklődésem bármi iránt, ha tudom, hogy nem mutathatom meg senkinek.

Ha írtok (naplót, blogot, történetet), ti kinek írtok, kihez szóltok, kit láttok a lelki szemetek előtt, amikor írtok?