Megrázó élmény: az eltelt három év

Ma reggel megrázó élményem volt.

(Az alábbi gondolatokat Molyon osztottam meg a naplóíró kihívás keretein belül, de arra gondoltam, itt is jó helyük lenne. ♥ )

Ma reggel volt egy megrázó élményem.

Felkeltem reggel (khm, ha fél 11 még reggel… mondom, picit magas az alvásigényem), bedobtam egy adag mosást, megreggeliztem (nommnommnomm, finom csírás vajas pirítós teával), mellé megnéztem Conor McMillen új youtube csatornájának intróját (nagyon szeretem a gondolatait az egészséges férfiképről), aztán megírtam a reggeli oldalaimat. Gondolkodtam, hogy milyen kreatív projekttel folytassam a napot (végül Láma Ole könyvének kijegyzetelése mellett döntöttem), de mielőtt bárminek nekiálltam volna, még felnyaláboltam a szárítót meg a tiszta ruhát, és kicuccoltam a teraszra, hogy kiteregessek. Megörültem, hogy ilyen gyönyörű idő van, süt a nap, virágoznak a fák, az ágyásaimban már dolgoznak a magocskák, a ruháim pedig pillanatok alatt meg fognak száradni ilyen szép időben.

És akkor rámzuhant a felismerés, hogy hogy nézett ki az életem három éve. Amikor pont ebben a koratavaszi időszakban munka nélkül voltam itthon, olyan mélyen depressziósan, hogy a napjaim legnagyobb kihívása (és legnagyobb eredménye) az volt, hogy a pánikroham határán rávegyem magam arra, hogy arra az öt percre elhagyjam a házat, amíg kiteregetem a ruhákat a teraszon. Azok a napok, amikor volt erőm és hajlandóságom elhúzni a függönyt, hogy bejusson a napfény a házba, már jónak számítottak.

Nem mintha most minden virágos és madárcsicsergős lenne. Még mindig vannak nehéz napok vagy hetek, ez az elmúlt néhány például meglehetősen az volt. (Na jó, közepesen.) Egy éve ilyenkor szorongásos rohammal küldtek haza a munkahelyemről és csak gyógyszeres segítséggel tudtam folytatni a dolgaimat. Két éve ilyenkor kezdtem terápiára járni, mert a kétségbeesésnek abban a gödrében találtam magam, hogy egyedül nem fogok tudni kievickélni a bajból. Ezek körbe-körbe járó dolgok. Biztos vagyok benne, hogy lesznek még nehéz idők.

De ez az elmúlt három év! Amennyit tanultam magamról, amennyit tapasztaltam, amennyit haladtam, amennyit tettem! Ma úgy zuhant rám ez a kontraszt, hogy lélegezni is alig tudtam egy pillanatig. Aztán pedig… csak élveztem tovább a tavaszi levegőt, elképedve tőle, hogy mennyi hely van neki, meg a napfénynek, meg a virágoknak a belső teremben. :)

Itt osztottam meg eredetileg ezeket a gondolatokat: https://moly.hu/karcok/1259335

És aki esetleg Conor csatornájára kíváncsi: https://youtu.be/4T1IKeihxU0

Hírdetés

Az új az mindig jobb | New is always better

(Így jártam anyátokkal rajongók, esetleg? :))

Nem, az új nem mindig jobb. :) De néha frissítő tud lenni! Én pedig két új felülettel is frissítettem az alkotókedvemet az elmúlt időben.

Timi ☕️ Time

Láttátok az új instagram fiókomat?

@timi.tea.time néven nyitottam egy új fiókot csak a bullet journalos képeknek. Egyrészt, mert úgy éreztem, hogy két teljesen más szándékot próbálok benyomni egy instagram profilba (a személyes élményeimet és a naplóm iránti szeretetemet), és úgy éreztem, ezek visszafogják egymást. Másrészt pedig nagyon vonzottak azok az instagram accountok, amik egyben fotóprojektek is, ahol egy téma, egy hangulat összeköti a képeket – én is akartam egy ilyet!

A végső lökést Riccardo posztja adta meg, és belevágtam én is egy ilyen izgalmas fotóprojektbe.

8B57114D-A228-4E2B-B5BC-5D34CAA94135

Írjunk naplót!

Ahogy írtam korábban, a télre elköteleztem magam egy molyos naplóíró kihívás mellett, amit rendületlenül írok is minden nap. A napi élményeim, az életünk morzsái, a gondolataim, dolgok, amik iránt érdeklődöm vagy amin töprengek, ilyesmik kerülnek a karcaimba.

A molyos karcaimat összegyűjtve itt találjátok.

08DBC1F7-BCB6-4C77-AE78-CED063BD96FE

Bullet journal teadélután

És ha már új/szokatlan platformok – mindig kihívás élő szóban is megmutatnom magam, de azt hiszem, a tegnapi bullet journal teadélután a Fióknál jól sikerült. Négyen tartottunk egy-egy rövid kis előadást (Bori, Marcsi, Cili és én), utána megnézhettük-megtapogathattuk a Fiók új termékeit, köztük a Leuchtturm1917 füzetek új színeit is. Sőt, a fresh green naplókból még haza is hozhattam egyet!

Remélem, aki arra járt tegnap, jól érezte magát velünk! :)

AD350055-4AE6-4E65-82B8-B8DAE20A60AC

[ 🇬🇧 ENGLISH VERSION ]

Any How I Met Your Mother fans here?

No, I don’t agree with Barney, new isn’t always better. But in some cases, something new can be really refreshing.

Like:

  • My new bujogram account on instagram
  • My new journaling corner on Moly.hu (the Hungarian Goodreads)
  • The opportunity to talk on a bullet journal gathering

I spent this past year mostly looking back and looking inwards, with a lot of inner work and a really few outer product to present. It was well needed (it is still well needed – I don’t want to act like if just because we are heading toward the end of the year on the calendar, I can instantly close this case too :P), but lately I feel like I can produce little bits of stuff again. It feels really good, and these new platforms, these new experiments help me to look for a fresh start.

Well, my journaling pieces are in Hungarian only (however, Google is your friend, you know), but my English speaking friends are very welcome to be the part of my new adventure on my new instagram account @timi.tea.time, where I can’t just create a distraction-free place for my bullet journal pictures (while I also create a bujo-distraction-free platform on my personal account again ‘:D), but I can also start to work towards to those amazing accounts that are also photo projects themselves. I’d really like to have one of those!

8B57114D-A228-4E2B-B5BC-5D34CAA94135

Also, I got the inspiration and the final kick from the blogpost of Riccardo on The Boosted Journal blog, be sure to check him out too!

Kihívások télre | My winter challenges

A szokásos őszi kihívásom a NaNoWriMo, de aki követ ott, láthatja, hogy a szószámom valahol kétezer táján megfeneklett, és már innen az oldalsávból is lekerült a 2017-es részvételt hirdető plecsni.

Nem történt semmi különös, egyszerűen csak nem akart beindulni ez az idei nanó, és úgy éreztem, hogy ha be is tudnám rugdosni magam a kihívásba, azt idén inkább a bűntudat vezetné. Úgyhogy inkább elengedtem.

Na de mi van helyette, és került még a látóterembe a következő hónapokra?

CD33A0B9-E834-49C4-8997-8CA1B6225875

A művész útja

Julia Cameron: A művész útja c. könyve még augusztusban került hozzám. Tulajdonképpen nem is annyira könyv (olvasmány), mint egy egyéni kurzus tananyaga és feladatsorai. Az elkötelezettségem a hónapok során, khm, hullámzó volt, pedig aha-pillanatokban és eredményekben egyaránt bővelkedett a kurzus.

Annak, hogy a NaNoWriMót elengedtem, az egyik indikátora az volt, hogy szeretnék újra elköteleződni a kurzus mellett. Ezen a héten és talán a jövő héten igyekszem felzárkózni, majd folytatni tovább, és ha nem is 12 hét alatt, de a lehető legtöbbet kihozva belőle befejezni ezt a 12 hetes kurzust.

(Még töprengek rajta, hogyan tudnám elhozni az élményeimet, minden esetre a kurzus része, hogy heti “kalendáriumot” vezetek a tapasztalataimról és gondolataimról, hogy összefoglalva vagy több részletben, de ezek alapján biztosan vissza fogok tudni tekinteni a teljes folyamatra.)

Naplóírás télen

Télire benevezek egy naplóíró kihívásba Molyon.

A szabályok Molyon megtekinthetők, de a lényeg, hogy ezen a télen (novembertől februárig) minden nap, de legalább 40 alkalommal osszunk meg egy legalább tízmondatos naplóbejegyzést a Moly adott zónájában.

Egyébként is fontolgattam egy naplóíró kihívást, hogy a bullet journalomba írt napi egy-egy soron felül is visszarázódjak a mindennapos naplóírásba, és egyébként is, digitálisan máshogy írok, mint papíron. Így pont jókor jött, hogy a tegnapi molytalin, amin jártam, megemlítették ezt a lehetőséget.

Azok kedvéért, akik nem követnek Molyon, valamilyen formában (pl. időközösen összesítve) megosztom majd a bejegyzéseimet itt is.

Lunar Abundance

Egy nyugalmasabb, magam felé türelmesebb és gyöngédebb, mégis motiváló, folyamatos, nem nagy nekizúdulásokkal és bűntudatos visszaesésekkel teli ritmust keresek az életemben, és bár nem most találkoztam először az ötlettel, valahogy most szólított meg Dr. Ezzie Spencer Lunar Abundance módszere.

Ez a módszer azt javasolja, minden holdciklusra válasszunk egy törekvést, egy új irányt, az életünk egy területét, amin dolgozni szeretnénk, és a holdciklushoz igazodva, a tevékenység és a megpihenés ár-apályaira építve hozzunk változást az életünkbe.

Ma van újhold, így most kezdem az első holdciklusomat az első személyes törekvésemmel.

Ez egyben azt is jelenti, hogy még nem tudom, mennyire válik majd be ez a módszer, de nem zárom ki, hogy a jövőben, ha az első néhány holdciklus alkalmával hasznosnak találom ezt a módszert, valamilyen módon behozzam ide a blogra is. (Nem titkoltan a holdciklusonkénti új téma gondolatától elfogott az édes nosztalgia a Boldogságterv havi témái iránt.)

Nálam ezek a most futó, illetve hamarosan induló kihívások. Ti mivel töltitek az őszt és a telet?

ENGLISH VERSION

My usual challenge for Autumn is NaNoWriMo, but this year I felt like… nope. Just no.

Of course community is still amazing and I could still bully/motivate myself into it, but I feel like it would be fueled by shame and guilt, so I decided just… not to.

It doesn’t mean that I have left nothing on my mind – I have projects for both this end of autumn and for winter too.

15E6449E-67C8-4559-9F81-7D1B884728C4

The Artist’s Way

I started to read Julia Cameron’s book and do the 12 weeks course it contains in August. I was really passionate for it, but although I saw the results and experienced the aha-moments, I somehow got lazy with it.

So instead of pushing through NaNoWriMo, I decided to renew my commitment to The Artist’s Way course.

Not sure yet how, but I want to share my experiences too. I have them written in my journal week by week, as the book suggests, so I have the material, I just have to figure out how to share it here.

Winter Journaling

Although I write at least one line or two every day in my bullet journal, and I am diligent in the morning pages routine in The Artist’s Way, I fell behind with digital journaling lately. And since I write differently on paper (even on loose-leaf paper and in a notebook) and on digital platforms, I considered to jump into some daily journaling challenge.

And of course I found a great opportunity. :)

It would be Hungarian only tho – I’ll share daily journal entries on Moly.hu (“the Hungarian Goodreads”).

Lunar Abundance

I miss a balanced, calm and gentle but still motivating pace in my life, so when I came across the Lunar Abundance Practice by Ezzie Spencer, I decided to give it a go.

This method suggests to set a feeling-based intention at every new moon (it’s today!), and follow it through a moon cycle, balancing “doing” and “being” periods as the moon changes.

Of course since this is my first new moon intention, I have no idea how it will work out, but if it will find its way in my life, I will try to incorporate my monthly intentions here on the blog too.

These are the challenges I am looking forward to this winter. What are you up to?

Júniusi kihívások – June challenges

🇭🇺 Májusban csak a #PlanWithMeChallenge kihívásban vettem részt instagramon, de ma friss hírként berobbant egy új kihívás az instagram feedembe, ami utolsó pillanatos befutóként felkeltette az érdeklődésem, ezért arra gondoltam, megosztom veletek is. (A fordítások most elmaradnak, megértéseteket kérem. :) )

insta-600

#PlanWithMeChallenge

A #PlanWithMeChallenge kihívás továbbra is az állandó kihívásaim listáján szerepel – még ha nem is vagyok állandó-, csak koca résztvevője.

Ez a kihívás mindenki számára nyitott, aki valamilyen tervezőt használ – legyen az papíralapú, digitális vagy hibrid megoldás, gyűrűskönyv, előre nyomtatott határidőnapló vagy DIY tervező (pl. bullet journal) –, és a napi témák mentén ad lehetőséget az egyéni tapasztalatok, ötletek megosztására.

View this post on Instagram

Who's ready for the June #PlanWithMeChallenge?!? – Hosted by Kim @tinyrayofsunshine, Jessica @prettyprintsandpaper, and Kara @boho.berry, the #PlanWithMeChallenge is a way for us to share the HOW and WHY of our planning systems each month.
-
ALL planner types are welcome to join in the fun!
-
HERE'S HOW TO PARTICIPATE:
-
1. Repost this graphic on social media along with the #PlanWithMeChallenge hashtag to spread the word.
2. Write out the prompts or download and print the printable Kara made to keep track in your planner. (It’s available in the Facebook group linked in the @planwithmechallenge bio)
3. There is a new prompt for each day of the month. Each prompt is completely open to interpretation. (Feel free to skip prompts if they do not apply to your own life.)
4. Post a photo to Instagram or in our Facebook group (link in @planwithmechallenge bio) responding to each day’s prompt. In addition to the photo, describe the HOW and WHY behind your response. There is no need to tag the hosts in your photos.
5. Join us when you can! Don’t worry if you miss a day or join in late… this is supposed to be fun :)
6. On Instagram: Join the conversation by searching the #PlanWithMeChallenge hashtag and liking, commenting on others’ posts.
7. On Facebook: Join in the conversation by heading to that day’s “post of the day” and liking and replying to others’ posts.
8. Remember to have fun!
-
#bulletjournal #erincondren #happyplanner#inkwellpress #travelersnotebook #filofax#kikkik #gettoworkbook #passionplanner#franklincovey #bujojunkies

A post shared by #PlanWithMeChallenge (@planwithmechallenge) on

Érdemes követni a kihívás instagram fiókját is, ahol a kihívás címkéje alatt megosztott képek közül időről időre kiválasztanak és megosztanak ötleteket a kihívás házigazdái.

Ebben a hónapban az az öröm ért, hogy az én egyik képemet is megosztották. :)

#BohoBerryChallenge

Kara Benz, a BohoBerry.com blog írója a #PlanWithMeChallenge és a #RockYourHandwriting kihívások egyik házigazdája, de ettől a hónaptól saját kihívást is indít – ez az utolsó pillanatos befutó, amiről beszéltem. :)

Kara állandó küldetése, hogy tartalmasabbá, teljesebbé tegye az életét és ugyanebben segítsen az olvasóinak is. Ezt hivatott támogatni ez a naplóíró kihívás is, ami havonta az élet egy-egy területét előtérbe helyezve, napi témákkal segít eltöprengeni és remélhetőleg ezáltal fejlődni az adott területeken.

View this post on Instagram

I’m SO excited to announce a brand new journaling challenge this month! – I’ve been wanting to do this for a while now, but could never really settle on a challenge idea that I’d want to host every single month. That’s when the idea hit me… what if I create a challenge where each month has a different theme? And even better — what if those themes focus on improving different areas of our lives each month? – And so, the #BohoBerryChallenge was born! – Each month, we’ll follow a set of journaling prompts centered around a monthly theme, sharing with each other along the way. – My hope is that through daily journaling and reflection in each of these areas, we will slowly but surely start to see valuable changes in our lives :) – HERE’S HOW TO PARTICIPATE: – 1. Follow @boho.berry to make sure you don’t miss the monthly prompts. 2. Share this image on your own feed to spread the word. 3. Join in the fun by posting a photo of your daily prompt entries using the hashtag #BohoBerryChallenge 4. Search the hashtag and engage with others by liking, commenting, and asking questions. – * All prompts are completely open to interpretation! There is no “right” or “wrong” way to participate. Also, don’t worry if you miss days… just join in the fun when you can! – Want to join in on Facebook too? Head up to the link in my bio to join the group :)

A post shared by Kara 🌸 Boho Berry (@boho.berry) on

Akárcsak a #PlanWithMeChallenge esetén, a témák itt is teljesen nyitottak az egyéni értelmezésre – nincs rossz vagy jó válasz: aki rászánja az időt egy kis lassításra, egy kis befelé figyelésre, máris a jó megoldást választotta.

Az elmúlt hónapunk egyik nagy projektje volt, hogy teljesen kisöpörtük a lomiszobává vált “vendégszobánkat”, és kialakítottam egy kis szentélyt magamnak. Talán az is közrejátszott abban, hogy így lecsaptam Kara új kihívására, mert a naplóírás egy tökéletes lehetőség arra, hogy igazán kihasználjam ezt a különleges új teret az otthonunkban. :)

Ti csatlakoztok valamilyen instagramos kihíváshoz a következő hónapban?

[ENGLISH VERSION]

🇬🇧 In May I participated only in one Instagram challenge (and not even daily but only once in a while…), but as the next month is closing in, another last minute idea found me and I thought I’d share it with you.

So my June challenges will be:

#PlanWithMeChallenge

Of course, #PlanWithMeChallenge stays on my list. In this photo challenge, every prompt help us to share some tips, thoughts and experiences about planning, wether in an analog, digital or combined system, in a ringbound planner, a premade or a DIY one (like a bullet journal).

View this post on Instagram

Who's ready for the June #PlanWithMeChallenge?!? – Hosted by Kim @tinyrayofsunshine, Jessica @prettyprintsandpaper, and Kara @boho.berry, the #PlanWithMeChallenge is a way for us to share the HOW and WHY of our planning systems each month.
-
ALL planner types are welcome to join in the fun!
-
HERE'S HOW TO PARTICIPATE:
-
1. Repost this graphic on social media along with the #PlanWithMeChallenge hashtag to spread the word.
2. Write out the prompts or download and print the printable Kara made to keep track in your planner. (It’s available in the Facebook group linked in the @planwithmechallenge bio)
3. There is a new prompt for each day of the month. Each prompt is completely open to interpretation. (Feel free to skip prompts if they do not apply to your own life.)
4. Post a photo to Instagram or in our Facebook group (link in @planwithmechallenge bio) responding to each day’s prompt. In addition to the photo, describe the HOW and WHY behind your response. There is no need to tag the hosts in your photos.
5. Join us when you can! Don’t worry if you miss a day or join in late… this is supposed to be fun :)
6. On Instagram: Join the conversation by searching the #PlanWithMeChallenge hashtag and liking, commenting on others’ posts.
7. On Facebook: Join in the conversation by heading to that day’s “post of the day” and liking and replying to others’ posts.
8. Remember to have fun!
-
#bulletjournal #erincondren #happyplanner#inkwellpress #travelersnotebook #filofax#kikkik #gettoworkbook #passionplanner#franklincovey #bujojunkies

A post shared by #PlanWithMeChallenge (@planwithmechallenge) on

The instagram account of the challenge is also worth following, because they used to pick and share ideas from under the hashtag #PlanWithMeChallenge. And yes, I mention it mainly because this month they shared one of my picture too. ;)

#BohoBerryChallenge

And the other one is Boho Berry’s new journaling chalenge – the last minute idea I mentioned above that absolutely found me.

View this post on Instagram

I’m SO excited to announce a brand new journaling challenge this month! – I’ve been wanting to do this for a while now, but could never really settle on a challenge idea that I’d want to host every single month. That’s when the idea hit me… what if I create a challenge where each month has a different theme? And even better — what if those themes focus on improving different areas of our lives each month? – And so, the #BohoBerryChallenge was born! – Each month, we’ll follow a set of journaling prompts centered around a monthly theme, sharing with each other along the way. – My hope is that through daily journaling and reflection in each of these areas, we will slowly but surely start to see valuable changes in our lives :) – HERE’S HOW TO PARTICIPATE: – 1. Follow @boho.berry to make sure you don’t miss the monthly prompts. 2. Share this image on your own feed to spread the word. 3. Join in the fun by posting a photo of your daily prompt entries using the hashtag #BohoBerryChallenge 4. Search the hashtag and engage with others by liking, commenting, and asking questions. – * All prompts are completely open to interpretation! There is no “right” or “wrong” way to participate. Also, don’t worry if you miss days… just join in the fun when you can! – Want to join in on Facebook too? Head up to the link in my bio to join the group :)

A post shared by Kara 🌸 Boho Berry (@boho.berry) on

Kara shares the idea of the challenge on her page:

I’ve been wanting to do this for a while now, but could never really settle on a challenge idea that I’d want to host every single month. That’s when the idea hit me… what if I create a challenge where each month has a different theme? And even better — what if those themes focus on improving different areas of our lives each month?

And so, the Boho Berry Challenge was born! My idea is that this will be a journaling challenge. Each month, you’ll follow a set of prompts and journal to our heart’s content, sharing with each other along the way.

My hope is that through daily journaling and reflection in each of these areas, we will slowly but surely start to see valuable changes in our lives :)

I absolutely love how Kara is always helping her followers to improve our lives. Also, this month’s big project for us was to purge our mess-room and make it a meditation room for me. It will provide a perfect place to improve my daily journaling habits, and also, daily journaling offers a perfect opportunity to make good use of my new space.

Will you join any Instagram challenges in June?

Braindump – Borítsd ki a szemetet!

[SCROLL DOWN FOR ENGLISH VERSION]

🇭🇺 Van, hogy egyszerre érzed üresnek és túl telinek a fejed – éreztetek már így? Elég általános állapot nálam mostanában.

Elizabeth Gilbert: Big Magic c. könyvében (amiről nem, nem feledkeztem el, tudom, hogy tartozom egy ajánlóval) több történetet is megoszt azzal kapcsolatban, hogy ha megrekedünk, csak annyi a dolgunk, hogy nyitvahagyjuk az ajtót a múzsának – ne várjuk, hogy kopogtasson, inkább dolgozzunk tovább szorgalmasan, ihletetten vagy sem.

Olyan ez, mint kinyitni a csapokat egy csőtörés után. Először nem jön belőlük semmi, majd köpködve és akadozva megered egy kis koszos, büdös, zavaros víz, majd ha elég sokáig várunk, kifolyik a csövön valami olyasmi is, ami már hasonlít ivóvízre.

Akár írásról, akár csak az ép eszemről, az érzéseimről, a gondolataimról van szó, nekem szinte mindig segít (nem mindig tesz nagy csodát, de legalább egy kicsit mindig segít), ha “kinyitom a csapokat” és engedem, hogy kifolyjon rajta, ami akad, legyen az szutykos, zavaros csatornalötty vagy tiszta víz.

Braindump – Az agyad szemétdombja

A bullet journalosok körében találkoztam a “braindump” fogalmával, ami egyébként vicces módon nem is “bullet”-es, listás fogalom – a “dump” szemétlerakót jelent, és a braindump egyszerűen annyit tesz, hogy fogj egy papírt és egy tollat, és önts ki az agyadból minden szemetet.

Ez persze működhet lista formában is, de nekem jobban megy, ha folyékonyan, mondatokban, mondattöredékekben, szót szó után dobálva, mindenféle rendszer nélkül csak hagyom, hogy kifolyjon minden, bármi, ami épp a fejemben van – néha egyébként nem is tudok róla, mi az, amíg ki nem nyitom a csapokat. Néha csak azt érzem, hogy feszít, zubog, és nagyon gyorsan meg kell nyitnom egy szelepet. (Ahogy a férjem szokta mondani: “engedd ki, mielőtt beléd büdösödik”.)

Morning pages – A reggeli szellőztetés

Julia Cameron: A művész útja c. könyvében osztja meg a reggeli jegyzetelés módszerét. A reggeli oldalaknak tulajdonképpen két fontos szabálya van: 1 – reggeli, és 2 – oldalak. Azaz mindenképpen azt javasolja, hogy napindítóként és valódi papírra jegyzetelve végezzük ezt a gyakorlatot. Ezen kívül nem sok szabály van – javaslata szerint minden napot 3 oldalnyi “braindump” papírra vetésével indítsunk – nem kell, hogy ez művészi, emelkedett, bármilyen üzenetet hordozó gondolatok legyenek. Bármit, ami helyet foglal az elmédben, vess papírra – javasolja.

Hogy mi közük az olyan mondatoknak, mint az “ideje lecserélni az ágyneműt” vagy hogy “vissza kell hívnom a húgomat a találkozó kapcsán”? Ahogy David Allen is felhívja rá a figyelmet az Intézz el mindent c. könyvében: nem tudsz magasabb szinten funkcionálni addig, amíg az életed alsó szintjén káosz van és hasraesel mindenféle befejezetlen dologban és piszlicsáré aggodalomban, amit szanaszét hagytál.

A reggeli jegyzetelés tehát erre ad egy konkrét módszert: minden reggel szellőztesd ki a fejed – vess papírra nem több és nem kevesebb mint három oldalnyi gondolatot abból, ami a fejedben zötyög.

Mindennapos írás

Korábban már írtam itt a blogon arról, hogy miért érte meg számomra meghonosítani a mindennapos írás rutinját: mert megtanultam, hogy a rutin és a kreativitás, a móka, az ihlet egyáltalán nem egymásnak ellentmondó fogalmak. Igen, az ihlet néha magától is kopogtat – ez olyan, mint amikor a rosszul elzárt csapból váratlanul kicseppen egy tiszta, tökéletes vízcsepp –, de legtöbbször ki kell nyitni a csapot és türelmesen folyatni a zavaros, büdös löttyöt, mielőtt elkezd tisztulni a kép.

Ezt a rutint persze sem kialakítani, sem fenntartani nem könnyű, és be kell vallanom, én nem vagyok egy Elizabeth Gilbert, aki, ahogy a Big Magicben írja, a házassági esküjét is hamarabb szegte meg, mint azt a fogadalmat, hogy minden nap legalább fél órát írással tölt, bármi történik. Számomra most már évek óta a NaNoWriMo, a novemberi regényíró kihívás az, ami mindig képes visszaadni a napi írós rutinomat. (Idén nem akartam, hogy novemberig kelljen váratnom a múzsát, úgyhogy beneveztem az áprilisi Camp NaNoWriMo évközi kihívásba is – talán már rájöttetek, hogy ennek köszönhető ennek a cikknek a megszületése is. :))

Novemberben megosztottam egy kis “bakiparádét” is, ami tökéletesen tökéletlen bizonyíték arra, hogy ez sem más, mint egy “braindump”, az agyam szemétdombja egy dokumentumban, amiben néha megcsillan egy-egy apró érték. Ezt a sok szemetet persze két okból is megéri papírra/dokumentumba dobálni: nemcsak amiatt a néhány csillogó kis üveggolyó miatt, amik mégis előkerülnek valahogy a szemét közül, hanem mert egyszerűen jólesik, hogy ennyivel is tisztább a fejem.

Elhajított papírrepülők

Ahogy írtam, ebben a hónapban beneveztem a Camp NaNoWriMóra is, ami a novemberi regényíró kihívás évközi, (még) kevésbé szigorú kistestvére: míg novemberben a cél 50000 szónyi regény kézirat összeállítása, a tavaszi és a nyári táborok alatt mind a szószám célt, mind a projekt jellegét magunknak határozzuk meg. (Persze novemberben sem zárnak ki senkit ezért a versenyből – én szinte minden évben “rebel”-ként, lázadóként indulok.) Emellett adtam egy próbát a reggeli oldalaknak is (amiben szintén csalok, mert az évek megtanítottak, hogy nincs az a reggeli rutin a fogmosáson kívül, amit képes lennék meggyökeresíteni… – így én inkább az esti oldalakkal próbálkozom), de mivel épp igyekszem felépülni egy több hónapos “egyszerre üres és túlfeszített” válságból, azon kaptam magam, hogy féltékenyen nézegetem az esti braindumpjaimat: nem igazságtalanság ezt a sok szót a Camp NaNo projektemtől elvenni?! Hiszen olyan lassan gyűlnek a(z egyébként zömében szemétre való) szavak abban a dokumentumban!

Aztán eszembe jutott ez a történet, amit Elizabeth Gilbert a Big Magicben oszt meg:

“Tom Waits vegül ráérzett arra, hogyan kezelje a kreativitását dráma és szorongás nélkül. Állítása szerint ennek a könnyedségnek a nagy része abból fakad, hogy látja a gyerekeit felnőni, és rácsodálkozott arra, hogy az ő kreatív önkifejezésük nem ismeri a korlátokat. Szembetűnő volt számára, hogy a gyerekei felhatalmazást éreztek arra, hogy szüntelenül dalokat fabrikáljanak. Amint végeztek velük, félrehajították őket, „mint az apró origamifigurákat vagy papírrepülőket”. Aztán máris a következő dalt énekelték, ami valami égi csatornán át érkezett. Láthatólag sosem aggódtak amiatt, hogy az ötletek áradata egyszer csak elapad. (…) Ahogy Waits figyelte, milyen játszi könnyedséggel alkotnak a gyermekei, váratlanul meglepő felismerést tett: az egész valójában nem is olyan nagy kunszt.”

Őszintén megmondom, még mindig egyszerre kínos és mókás figyelni magamat, ahogy próbálom meggyőzni magamat, mint egy rossz kutyát, hogy engedd el, engedd el, engedd már el azt az átkozott papírrepülőt. (Mintha minimum egy űrsikló tervrajzáról beszélnénk – pedig garantálhatom, hogy egy óvodás maszatos papírrepülőjében több érték van, mint a reggeli oldalaimban és a Camp doksimban együttvéve. :D)

Minden alkalommal, amikor hagyom, hogy a mindennapos írás, a mindennapos braindump rutinja (nevezzük akárhogy és kapjon akárhol helyet a napi rutinunkban) kikopjon az életemből, olyan érzés visszahozni, ahogy egy elgémberedett végtagot próbál újra működésre bírni az ember kínzó tűszúrásoktól kísérve.

De megéri, nemcsak azért, mert jó érzés befejezni egy cikket és feltölteni a blogra, hanem mert egyszerűen jobban, könnyebbnek érzem minden alkalommal, amikor kiszellőztetem egy kicsit a fejem, amikor kiszórom a szemetet a fejemből, amikor kinyitom a csapokat. Ezért szerettem volna veletek megosztani ezt a három “braindump” technikát.

Ti alkalmazzátok a “braindump” technikáját a mindennapjaitokban?

[ENGLISH VERSION]

🇬🇧 Do you know the feeling when your head is empty and painfully full at the same time? I felt this a lot lately, and this paralyzing feeling is the dying place of creativity – which is a dying place of many good stuff in life.

Time after time there is an article here on the blog around this topic, what is a good sigh of that I have to talk to myself about this topic over and over again. :D This is one of those times again.

I read the Big Magic book by Elizabeth Gilbert last year, in that she talked a lot about how you cannot just sit and wait for inspiration to come and knock on your door. You have to leave the door open: you have to work, you have to keep going, you have to keep producing shit, and then you have the chance to surprisingly produce something not-so-shitty on some point.

This reminds me of the times when the water company turnes off water because of maintence, and after that, you have to open the faucet and just wait. First nothing, then the faucet starts to split awful, stinking, muddy water, and then, slowly, it becomes clean.

Time after time I have to force myself to open the faucet again.

Braindump

I met the word “braindump” for first in the bullet journal community. It’s funny, because it isn’t, at least not necessary a “bullet” method – it doesn’t requires to make a list. The point of braindumping is to unload the garbage from your head on a dump page of your journal. It is garbage, it doesn’t have to look pretty or organized – just empty your head.

You can, however, do it in a list format, but for me it’s easier to do in a fluent way, without organizing it into a list. I write sentences, fragments, words, whatever. Just keep the flow rushing out of the pipe. (The fun thing is, often I don’t know what’s in my head, I just feel it’s buzzing and I have to open the faucet, before, as my husband puts it, it turns vapid inside me.)

Morning pages

In her book The Artist’s Way, Julia Cameron suggests a bit (but really just a little bit) more specific braindump exercise. As she puts it, the two important elements of the morning pages exercise is that it happens in the morning an on pages (on paper) with a longhand writing. She suggests to start every day with writing 3 pages of fluent braindump. No matter the topic or the style – if what comes in your mind is that you have to change the bed sheets and call your sister today, write about that. She says the same as David Allen in his book Getting Things Done: you have to clear your head on the ground level first, to create space for the more creative thoughts.

I have to admit, I started this exercise as evening pages instead of morning pages, because during the years I learned that brushing my teeth is the only one morning routine I am able to do every single day, any other expansion died out of my morning routine, sooner or later… However, the important lesson from Julia Cameron is to empty your head regularly, do a braindump every day (every morning), “before it turns vapid inside you”.

Everyday writing

My favorite way of the regular braindumps is what I simply call everyday writing. For me, the National Novel Writing Month (NaNoWriMo) challenge was the one that taught me to sit down and write for at least 25 minutes a day, no matter if I have nothing to say, no matter if I just produce shit. (And the most important, I learned that it neither kills the magic, nor the fun, when I make the process of seeking inspiration a routine.)

However, I’m not Elizabeth Gilbert, who confessed in Big Magic that unlike her wedding vow, she never broke her vow to write at least 30 minutes every day, no matter what. I break this routine over and over again (and then I have to talk to myself about it over and over again), and it can be hard and painful to force myself back to the routine. The yearly challenge in November always helps, but this time I didn’t want to wait until next November, so this month I jumped in the midyear challenge of Camp NaNoWriMo. (As you can see, it helps. :))

What I do during these monthly writing challenges is basically this: I open an empty document on my iPad, and I start a braindump. I write every day, I write nonsense bullshit, I whine, I complain, I talk to myself, no matter what, I just keep the wordcount going. Most of the time it’s just garbage – sometimes I find something not-so-shitty in it.

But just like with any braindump, the best part surprisingly isn’t to find those little gems. It’s great, of course, but the best is that, whatever, I feel better, lighter every time when I just open the faucet, when I unload the garbage, when I empty my head. It helps me keep going, it helps me shake off the numbness.

No matter the format or where it gets place in your daily routine, it can feel so good to do regular braindumps.

Do you use any braindump technique?

Bullet journal: csak egy füzet és egy toll – Bullet journal: only a notebook and a pen


[PLEASE SCROLL DOWN for the English version, and you can also read my “Welcome and sorry for my English” post here.]


A “mi fán terem a bullet journal” témájú cikkemben írtam róla, hogy néha mennyire könnyen tévútra viheti az embert, ha először nem a rendszer szívével-lelkével, a bullet journalozás alapjaival találkozik, hanem rögtön fejest ugrik a Pinterest gyöngyszemeinek, a csilli-villi, színes-szagos egyéni iterációknak az áradatába.

A nagyszerű facebookos közösségben, a Bullet Journal Junkies csoportban gyakran felmerül a tipikus “kezdők kérdése”: mi kell hozzá, hogy elinduljak? Szükségem van a drága füzetekre, tollakra? Színes filcekre, ecsettollakra, kiemelőkre, dekortapaszra, matricákra, stencilekre és a többi csodára? A válasz: nem, nincs.

A bullet journal egy elméleti keretrendszer, ami ugyanúgy működik egy százforintos iskolai füzetben egy ingyen kapott promóciós golyóstollal, mint bármilyen csilli-villi, méregdrága arzenállal.

Ennek ellenére persze, aki követ instagramon, az tudja, hogy én sem egy százforintos iskolai füzetben bullet journalozok. (Bár kezdeni egy még olcsóbb füzetben kezdtem: nulla forintból állította össze a férjem a próba bujómat, hogy kipróbálhassam az ötletet – ezért azt mondom, kezdeni mindenképp érdemes egy bármilyen olcsó, vagy épp kéznél lévő füzetben, és az első egy-két hét tapasztalatai segíteni fognak dönteni, hogy milyen eszközökkel szertnél dolgozni a továbbiakban.)

Mindenkit más motivál arra, hogy használja a rendszert. Van, akit az, hogy minél olcsóbb eszközökkel dolgozhasson, hogy egy inci-finci lelkiismeret furdalása se legyen, ha bedobja a táskájába, meggyűri, leönti kávéval, vagy egyszerűen egy hónap alatt teleírja a füzetét és nem akar azon aggódni, lesz-e pénze egy következőre minden hónapban. Van, aki azért vásárol vagy készít eszközöket (pl. stencileket, sablonokat, nyomtatható anyagokat, fejléc matricákat, stb.), hogy minél gyorsabban tudjon dolgozni és minél kevesebbet kelljen szöszmötölnie. Van, akit a dekoráció, a színek, dekortapaszok, matricák, kis rajzok motiválnak arra, hogy minél jobban kötődjön az eszközéhez, minél szívesebben vegye elő, minél jobb érzéssel nézzen rá, minél szívesebben használja.

Én kevés eszközt használok (a dekortapaszokat, matricákat, rajzokat, de még a túl sok színt is tőlem idegennek érzem, és ha meg is próbálkoztam mindezzel, az idők során kikoptak nálam a gyakorlatból), cserébe szeretem, ha egy szép és jó minőségű naplóval, és egy hasonlóan szép és jó minőségű tollal dolgozhatok. Mivel nem sok mást használok, én ebbe invesztálok.

img_2287

Forrás: senyepapir.hu

Ha arra jutsz, hogy téged is motiválnak a szép jegyzetfüzetek, fontos a jó papírminőség, akkor a Leuchtturm márka egy jó választás lehet. Érdekességképpen, ez az a márka, ami azóta már a Bullet Journal rendszer megalkotójával is partneri viszonyba lépett, és a “hivatalos bullet journal” füzeteket (amik a borítójukra nyomtatott Bullet Journal feliratot leszámítva nem sokban különböznek “mezei” jegyzetfüzet testvéreiktől – hiszen a bullet journal továbbra is egy elméleti, bármilyen füzetben megvalósítható rendszer) szintén a Leuchtturm cég gyártja.

Én a ponthálós Leuchtturmjaimat eddig külföldről szereztem be, de hatalmas örömmel fedeztem fel, hogy már itthon is megvásárolhatóak! *tapsvihar és konfettieső* Ennek örömére szeretném ajánlani nektek a Fiók papírbolt kínálatát, aki pedig szeretne egy kicsit virtuálisan belelapozni ebbe a jegyzetfüzetbe, az görgessen lejjebb és nézze meg Kara Benz videóját, amelyben a másik népszerű jegyzetfüzet márkával, a Moleskine-nel veti össze a Leuchtturm naplóit.

img_2306

Forrás: senyepapir.hu

Aki szeretné böngészni a kínálatot, navigáljon bátran a Fiók Papírbolt oldalára!

TOVÁBB A FIÓK PAPÍRBOLT KÍNÁLATÁBA >>>


[ENGLISH VERSION]

If you met the bullet journal idea but one of the first ideas you got wasn’t “go right to the source and view the tutorial on bulletjournal.com”, you might have met the overwhelming amount of endless possibilites, the shiny, fancy, artsy, wonderful personal iterations of the bullet journaling system. It is easy to get lost, especially if the basics are not clear.

I am the part of the wonderful Facebook community of Bullet Journal Junkies, where the beginner question comes up over and over again: what do I need to start? Do I need a fancy notebook? An expensive pen? A huge collection of color pens, markers, stickers, stencils, washi tapes and all the decor stuff? The answer is: no.

Bullet journaling is a framework, designed to work in any notebook, with a single pen. Neither of them has to be expensive, special or fancy, and you need nothing more to start. (I started in a $0.00 notebook, made by my husband from office leftovers, just to give it a try.)

However, if you follow me on Instagram, you know after all that I do bullet journal in a fancy notebook. It is very personal what motivates you to use your system more once you got familiar with it. For some it’s the decor stuff, for some the quick and simple desing, for some the colors – for me the fancy notebook.

Until now I ordered all of my Leuchtturm notebooks, but now I’m happy to let know my Hungarian followers, that finally we can buy these notebooks in our country too! (Link above.)

For the others, I just leave here the comparison video of Kara Benz (Boho Berry) about the two popular notebook brands, Leuchtturms and Moleskines. (If you are interested in a wider variety of notebooks, including smaller brands and cheapies, sure check out her mega notebook comparison video too.)

Fun fact #1: Leuchtturm is the company that teamed up with the inventor of Bullet Journal and they announced the official Bullet Journal notebook together. Which, anyway, barely adds to their other notebooks more than the bullet journal logo on the front (and a built-in future log in the beginning), since bullet journaling is still a flexible framework, not a pre-made planner. So it is sure special, wearing the bullet journal logo, but don’t be discouraged if you can’t or don’t want to invest in, or it would’t fit you for any reason. (For me, it’s too big – I’m using a pocket-sized one.) Literally any notebook of your choice can make the trick.

Fun fact #2: Leuchtturm is a German word, meaning Lighthouse. If you are in trouble about how to say it, just copy it into the Google Translator and ask it to read it out for you. ;)

Mi fán terem a bullet journal? – 1. rész

Ezer éve ígértem nektek egy bullet journal ismertetőt – na ez végre az!

Az első lépést már megtettem, amikor javítottam a tárgyi tévedéseket abban a bizonyos legelső bullet journal témájú cikkemben. Most pedig úgy érzem, eljött az ideje, hogy folytassam ezt a munkát egy épkézláb összefoglalóval, immár nem pár nap vagy hét Pinterest-böngészése, hanem csaknem egy év aktív használat tapasztalatai nyomán.

Mi a bullet journal?

A név sokmindent elárul, ha kicsit mögé nézünk. A “bullet” kifejezés a felsorolások listaikonjait takarja, míg a “journal” naplót jelent. Ezért a bullet journal kifejezést listanaplónak is fordíthatnánk. Ez tehát egy olyan rendszer, ami egy üres naplóval és listákkal dolgozik.

Kicsit bővebben, egy olyan elméleti keretrendszer, amit bármilyen jegyzetfüzetben alkalmazhatunk (tűzött, fűzött, spirálozott, gyűrűs, de még akár digitális jegyzetfüzetben is megvalósíthatjuk), amit szabadon alakíthatunk, teljesen testre szabhatunk, és ami napról napra is igazodik az igényeinkhez. Használhatjuk tervezéshez, jegyzeteléshez, naplózáshoz, és ezek kombinációjához, attól függően, az adott élethelyzetben mire van épp szükségünk.

bujo101-600-1

Kezdők hibája…

… amit természetesen én is elkövettem.

Minden bullet journal, akárcsak minden napló, egyedi. Jó esély van rá, hogy egy-egy egyedi naplóval találkozva ismerkedünk meg a bullet journal létével, és ezért hamis kép alakul ki bennünk arról, hogy milyennek kell lennie egy bullet journalnak, milyen egy “igazi” bullet journal. Részben azért is halogattam olyan sokáig ezt a cikket, mert egyszer már elkövettem, és még egyszer nem szerettem volna elkövetni azt a hibát, hogy túl hamar ítélve fals információkat adok át nektek.

Az elmúlt csaknem egy évben, amíg aktívan használtam a bullet journal módszert, ha megakadtam, elbizonytalanodtam, úgy éreztem, elúszok a részletekben, mintegy “terápiás céllal” újranéztem a bullet journal rendszer megalkotójának, Ryder Carrollnak a bulletjournal.com oldalra feltöltött bemutatóját. Ez mindig segített tisztábban látni az alapötletet és egy kicsit lesöpörni a csinos sallangokat.

Ezért mindenkinek, aki most kezdi, most kezdi újra, vagy csak szeretne képbe kerülni, mi a manó is ez és hogyan működik, nagyon javaslom, hogy itt induljon, hiszen minden további tanács, bármilyen hasznos is, már egyfajta személyre szabás, ami csak plusz információt adhat, de nem helyettesítheti az alapokat.

Miből áll egy bullet journal?

Ahogy már írtam, aki a bullet journal témájával szeretne ismerkedni, jó eséllyel nem az “ortodox”, minimalista, csak egy füzet, egy toll és más semmi stílusú naplókkal fog először találkozni, hanem a “pinterest-ready” csodákkal. Én Kara Benz (Boho Berry) képein keresztül zúgtam bele a témába (“lettem szerelmes” és “zuhantam bele arccal előre” értelemben egyaránt), ami egyszerre inspirált és vitt tévútra. A bullet journal persze lehet ez is: lehet ötletes művésznapló, szemet gyönyörködtető oldalakkal – de lehet a legmezeibb listagyűjtemény is, egy ötvenforintos iskolai füzetben, ceruzával lefirkantva.

A flanctól és csillogástól, a hackektől és trükköktől megfosztva a bullet journal a következőkből áll:

  • Dátum-függő listák, úgy mint
    • Jövőtervező az adott hónapon túli események, határidők listázására
    • Havi oldalak a hónap eseményeinek, határidőinek listázására
    • Napi oldalak az adott nap eseményeinekm határidőinek, teendőinek, és az aznap keletkezett megjegyzések, ötletek, gondolatok listázására
  • Dátum-független listák, vagy más néven gyűjtemények, tematikus listák (pl. olvasmánylista, projektterv, brainstorming, stb.)

Hogyan használjuk a bullet journalt?

A bullet journalt néhány alapvető szemléletbeli kérdés különbözteti meg egy hagyományos tervezőtől, ezek pedig a következők:

  • Gyorslistázás. – A bullet journal alapmódszere a “rapid logging”, azaz gyorslistázás. Ez azt jelenti, hogy különösebb keresgélés, lapozgatás, előzetes rendszerezés nélkül a felmerülő gondolatokat, teendőket egyszerűen ott listázzuk, ahol vagyunk, az adott napi listán. A gyorslistáinkban a “bullet”-ek, a felsorolásikonok tesznek automatikusan rendet:
    • pötty a teendőknek
    • kör az eseményeknek
    • kötőjel a megjegyzéseknek
  • Nem dolgozunk előre. – A legnagyobb kattogást a fogaskerekekben talán az okozza a hagyományos tervezőkről való átálláskor, hogy a bullet journalban, csakúgy, mint egy hagyományos naplóban, nem tervezzük meg előre a napokat, egységnyi helyet hagyva mindegyiknek, hanem mindig csak egy napot tartunk nyitva, ide kerül fel a gyorslistázás módszerével minden információ, ami aznap felmerül.
  • Migrálás és ütemezés. – Az adott nap alatt történő gyorslistázás persze felveti a kérdést, hogy mihez kezdjünk mindazzal, ami adott napon merült fel, de nem az adott naphoz tartozik? Ha egy nap során olyasmi keletkezik, ami intézést vagy ütemezést kíván, de nem az adott napon, azt időről időre (a nap végén, a hét vagy hónap végén, vagy amikor új oldalra lapozunk) beütemezzük (a jövőtervezőbe vagy a havi oldalra, pl. egy három héttel későbbi megbeszélést), vagy továbbgörgetjük, migráljuk a következő napra (pl. egy rövidtávú teendőt).

A gyorslistázás és az előre rendelkezésre álló napi oldalak hiánya sok fejfájást okozhat annak, aki hagyományos tervezőről szeretné átállítani a gondolkodását, ahol akár hónapokra előre is tudunk lapozni egy adott jövőbeli naphoz. Miért van mégis értelme ennek az egésznek?

Azért, mert a napjaink nem egyformák. Néha napok alatt annyi információ önt el minket, hogy alig tudjuk kezelni, néha hetekig nem történik semmi. Néha több a teendő, a szervezni való, néha csak naplóznánk, vagy épp ötletelnénk, jegyzetelnénk. A bullet journal alkalmazkodik ehhez azzal, hogy minden napnak pontosan annyi teret ad, amennyire szükség van, sem többet, sem kevesebbet.

A bullet journal stílusában is tökéletesen alkalmazkodik, hiszen egy üres füzetben keletkezik – ha akarjuk, lehet egyszerű és puritán, ha akarjuk, lehet díszes és szemet gyönyörködtető.

Ha egy másik példát szeretnétek látni arra, hogyan lehet elkezdeni egy egyszerű bullet journalt – Ryder, a bullet journal megalkotójának fenti bemutatóján kívül –, ajánlom még Kara videóját, amiben egy “példa bullet journal” indítását mutatja be.

Muszáj így használni?

Nem, egyáltalán nem kötelező 100%-ban az ortodox módszer szerint használni a bullet journal rendszerét, és ami azt illeti, én is alkalmazok különböző hackeket, eltérek itt-ott az eredeti ötlettől. A következő cikkben bemutatom ezeket is, és ha addig is bármi kérdésetek felmerült, kérdezzetek bátran!

Akit érdekel ez a technika és még több egyéni megoldást szeretne látni, csatlakozzon bátran a Bullet Journal Junkies facebook csoporthoz!

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Így tervezek én

Ó de régen adós vagyok már egy becsületes bullet journal cikkel!… No, ez nem az lesz.

De ha már az őszre visszatérő {Vigyázz! Kész! Posztolj!} kihívás aktuális témája a tervezés, megpróbálok egy kis betekintő kitekintést adni, hogy milyen rendszerek, ötletek, alapelvek inspirálták azt, ahogy most tervezek.


Mi ez? A {Vigyázz! Kész! Posztolj!} egy kéthetente jelentkező blogger kihívás, ahol a résztvevők előre meghatározott, egészen a cikkek megjelenéséig titkos témákról írnak blogjukban. Ha csatlakoznál vagy érdekel a kihívás részletes szabályzata, keresd fel a VKP kihívás összefogó bejegyzését. A többi résztvevő írása az inlinkz gyűjtemény gombjára kattintva érhető el. A kihívásra írt korábbi cikkeimet a vkp címke alatt találhatjátok meg.


A hónap bloggere: a VKP keretein belül havonta egy alkalommal egy önként jelentkező blogger adja a témát. Ezt a témát Évától, az Anyu tervez blog szerzőjétől kaptuk.

Róla és a blogról: “Nemcsak anyaságról, babázásról szól a blog. Sok cikk szól a tervezésről, időbeosztásról, hatékonyságról, melyeket a tervezés menüpont alatt találtok. A lélek és az anyaként is nő rovatok szintén érdekesek lehetnek azok számára is, akik még nem babáznak: nőcis cikkeket találtok itt főleg. A háztartás menüpontban takarításról, selejtezésről, rendezésről olvashattok. A blogom februárban indult, átlagosan heti 3 cikkel jelentkezem. A témákat úgy próbálom alakítani, hogy a gyermekkel otthon lévő anyák kihozhassák a maximumot napjaikból, ugyanakkor rengeteg ötletet fel tudnak használni a babázás előtt álló olvasóim is, hiszen a hatékonyságnövelés, és a tervezéssel kapcsolatos tippek nemcsak babával tarkított pályán érvényesek :)” – Éva, Anyu tervez


Bullet Journal

Ryder Carroll rendszere, a bullet journal az egyik fő ihletforrásom a tervezésnél. Ezer éve igyekszem rászánni magam annak a bizonyos első bullet journalos cikkemnek az átírására / lecserélésére, mert mókás, mennyire félreértettem első nekifutásra a bullet journal rendszert. Minden esetre az, amit első pillantásra hittem a bullet journalról, az, amit később megtanultam róla, és amit hozzágyűjtöttem a nagyvilágból, azóta is szépen tovább él, folyamatosan változó formában: örülök, hogy van egy olyan naplóval kombinált tervezőm, amit egy üres füzetbe, az első tollvonástól az utolsóig magamnak gondolhatok ki.

Valójában apró, mégis alapvető gondolatbeli változást hozott nálam a “bullet”-ekben, felsorolásokban való gondolkodás is: rendezettebbek, jobban átláthatóak lettek a feljegyzéseim, mióta mindent felsorolás-jelleggel vetek papírra, néhány jól körülhatárolt típus alá szedve.

GTD (Getting Things Done) metódusa

Ahogy már írtam róla, a rendszert, amit David Allen azonos című könyvében ír le, valószínűleg még egy jó ideig nem fogom tudni egészében alkalmazni, de máris rengeteg apróság szivárgott át belőle a hétköznapjaimba, például a kontextus szerint szétválogatott, állandóan futó (tehát nem napi, heti vagy havi) teendőlisták.

Logbook

Austin Kleonnak erről az ötletéről először Dóri blogján olvastam. Az alapgondolat az, hogy terjengős naplóbejegyzések helyett céltudatosan, vázlatosan jegyezzük fel egy-egy nap eseményét. A célja az, hogy akárcsak a hajónaplók (“logbook”-ok), megmutassák, mennyit haladtunk, mit tettünk aznap.

Ahogy írtam fent, a napi bejegyzéseim – ha és amikor épp vannak – nem tartalmaznak napi teendőket, helyettük viszont igyekszem legalább efféle logbook, vázlatos hajónapló stílusban lejegyezni ezt-azt arról, ami aznap történt.

Pomodoro

A pomodoro módszer – amiről szintén Dórinál olvastam először – nem annyira tervező mint inkább a hatékonyságot, a fókuszált figyelem állapotát segítő módszer (és miután az államvizsgára való kétségbeesett tanulásban életet mentett, mostanában mégsem jeleskedem benne), mégis azért említem, mert jól együtt tud működni a GTD kontextus-függő teendőlistáival, és igyekszem – kisebb-nagyobb sikerrel – minél nagyobb gyakorisággal ilyen hatékony blokkokat, tematikus “hórukkokat” elhelyezni az időmben. Ilyen lehet például 25 perc ruhaszortírozás, 25 perc hot-spot takarítás, 25 perc virtuális szortírozás, vagy épp ahogy ez a cikk is íródott: 25 perc fókuszált írás.

Don’t Break the Chain

Sajnos azok a napok egy időre legalábbis leáldoztak, amikor valóban nap nap után szakadatlanul hűséges voltam bizonyos alapvető fogadalmaimhoz. Most azon vagyok, hogy újra visszahozzam ezeket a legalapvetőbb fogadalmaimat a mindennapjaimba, amik nem sokat változtak azóta, hogy először kitűztem őket: a mindennapos hot-spot takarítást, a mindennapos jógát és a mindennapos írást.

Heti tervező

Kara Benz (Boho Berry) bullet journal stílusa mindig kedves marad a számomra, hiszen ő volt az első inspirációm (neki köszönhetem azt is, hogy olyan csodálatosan félreértelmeztem kezdetben a bullet journal mibenlétét :)), kezdetben szinte csak őt másoltam, ő volt az én “kályhám”, és persze azóta is sokat tanultam tőle, de ma már szinte csak a heti tervezőimben érhető tetten közvetlenül a keze nyoma.

Calendex

Eddy Hope módszeréről, a calendexről (ami a calendar, azaz naptár és az index, azaz szószedet szerelemgyereke) szintén Boho Berrynél hallottam. A módszer lényege, hogy olyan áttekintő naptárakban (mint például az éves áttekintő), ahol nincs elegendő hely, hogy szöveges bejegyzéseket vigyünk fel egy naphoz, pláne nem többet is, az áttekintő naptárt mintegy szószedetnek, gyorshivatkozásnak használjuk, csak oldalszámokat tüntetünk fel benne, míg a bővebb tartalmat az indexelt lapon helyezzük el.

Bár érdekesnek, de számomra érdektelennek tartottam ezt a módszert egészen addig, amíg praktikus okokból át nem költöztem egy A6-os méretű tervezőbe. Itt, ahol már sokkal kardinálisabb kérdés volt a helytakarékosság, mint egy A5-ös naplóban, aho “táncolni is lehetett”, rögtön ráhangolódtam a calendex stílusra.

Így használom a határidőnaplómat

Bővebb kifejtést érdemelne, de csupán címszavakban, ebből áll tehát a DIY határidőnaplóm:

  • havi tervezők, amiket egészen novemberig előkészítettem, hogy a jövőbeli eseményeket is fel tudjam jelezni, calendex stílusban
  • heti tervező, ami a heti beosztásomat (a találkozóimat és hatáidős teendőimet) tartalmazza, valamint egy mini figyelőt, amin a legfontosabb szokásimat követem
  • napi oldalak, amik logbook stílusban egyfajta gyorsnaplóként szolgálnak, de ide jegyzem fel a felmerülő jövőbeli események bővebb kifejtését is, amiket aztán a havi tervezőkben indexelek
  • teendőlisták, amiken kontextus szerint (például “otthon”, “online”, “Sopronban”) gyűjtöm a feladatokat

[Heti tervező napi loggal]

[Heti tervező calendex hivatkozásokkal]

[Havi tervező / jövőtervező calendex hivatkozásokkal]

Így osztom be az időmet

Szeptemberre kicsit fellélegezhetek, és a(z egyébként általában átkómázott) hétvégéken kívül is marad időm, amit újra érdemben beoszthatok, ezért érdemes ismét időbeosztásról beszélni.

Mivel nincs nagyon sok találkozóm, amikkel különösebben zsonglőrködnöm kellene, és az életem nem igényel különösebb mobilitást, rugalmasságot vagy folyamatos ugrásra kész állapotot, ezért számomra a pomodoro módszer, a tematikus (kontextus-függő) időblokkok, a fókuszált figyelemnek ezek az elkülönített szeletei azok, amik igazán passzolnak.

Ha tehát egy hosszabb (fél-egy órás vagy hosszabb) szabad időblokk áll előttem (és rá tudom szánni magam, hogy ne az aktuális sorozatom előtti nyáladzó elnyúlással töltsem ki), akkor egyszerűen elindítom az időzítőmet, és kontextus-függően kitöltöm feladatokkal az adott időblokkot.

[Látványos pomodoro blokkok a Forest alkalmazásban]

Nos, ahogy láthatjátok, sejthetitek és be is vallottam fent, az életem nem igényel kifejezett cipőkalanas tervezést, így a leghatékonyabb tervezési praktikákat talán nem tőlem fogjátok ellesni, de remélem, azért sikerült hasznos vagy legalábbis érdekes ötleteket mutatnom.

Ha mások tippjeire is kíváncsiak vagytok, feltétlenül kattintsatok tovább és nézzétek meg a többiek cikkeit is:

#PlanWithMeChallenge – Január #4

Elérkezett a január utolsó #PlanWithMeChallenge összefoglalója. De februárban is tervezem folytatni a kihívást instagramon, ezért ha valami kérésetek, ötletetek van a napi posztokkal vagy a heti összefoglalóval kapcsolatban, írjátok meg bátran! Egyben februárban lesz egy hónapos a Leuchtturm naplóm, így tervezek majd egyhónapos bejárást készíteni valamilyen formában, ha ezzel kapcsolatban van kérés-kérdés, ötlet-óhaj, azt is osszátok meg velem, akár itt a kommentek között!

Addig pedig nézzük a januári utolsó bejegyzéseket.

Természetesen az egész bullet journal egy nagy “próbáljuk ki!” kaland a számomra, de az egyik legújabb próbálkozás benne a sorozat- és könyvfigyelők, amiken az aktuálisan olvasott könyveimet és nézett sorozataimat tartom szemmel.

Az egészséges életmód – ezt talán már sejtheti az, aki olvas egy ideje – mindig nagy falat volt a számomra. Az, hogy a januári figyelőmbe bekerült néhány tétel ezzel kapcsolatban, nem egyszerűen tanulságos, de helyenként egyenesen rémisztő élményt nyújtott… Ez arra motivált, hogy a februári figyelőmben ne csak néhány oszlopot, de egy egész oldalt szenteljek az egészséggel kapcsolatos témáknak, hogy lássam, hányadán állok magammal. (Na meg arra, hogy állandó helyet biztosítsak a bevásárlólistámon a zöldségeknek és gyümölcsöknek…)

Még emlékezhettek, talán nem vész annyira a múlt ködébe, amikor a leghatározottabban a filofax mellett voksoltam a bullet journal ellenében. Mi történt? Honnan jött mégis ez a nagy szerelem? A helyzet az, hogy a bullet journal rátapintott egy igen érzékeny pontomra a filofaxszal kapcsolatban, ez pedig az, hogy soha nem találtam meg a módját, hogy archiváljam a filofax oldalaimat. Ugyanígy nem találtam meg egyébként a számomra testhezálló módját a papír alapú naplóvezetésnek sem, bármennyire is sóvárgott utána a szívem. Így hiába találtam nagy örömöt a filofax csinosítgatásában, mindig fájt egy kicsit a szívem azért, hogy hagyom lomként gyűlni, majd időnként kilomtalanítom a filofax oldalaimat, ezért nem is használtam naplózásra soha – minek is?

A fegyvertény, hogy a bullet journal egyszerre határidőnapló és napló, amit könnyen archiválhatok, betehetek a polcra, naplóként őrizhetek és visszalapozhatok, minél tovább néztem, annál csábítóbb volt a számomra. Hát, azt hiszem, valahogy így történt, hogy – a rengeteg vitathatatlan előnye ellenére – parkolópályára tettem a filofaxot, és bullet journalt kezdtem használni helyette.

(Amivel viszont nem boldogulok, azok a nagy célok. :D – Nem a bullet journalban… hanem úgy általában.)

A kis célokkal azért nem vagyok olyan esetlen: amikor elkezdtem tervezgetni és felvázolni a februári oldalaimat, egyben a rövidtávú fókuszról is kellett döntenem – mi kapjon nagyobb vagy kisebb figyelmet, kapjon saját vackot a februári oldalaim között vagy akár kerüljön ki teljesen a figyelem középpontjából?

Az utolsó előtti januári téma az inspiráció forrása volt…

… az utolsó pedig a januárra való visszatekintés.

Ez a téma egy kicsit megfacsarta a szívemet, mert szembe kell néznem vele, hogy a januárom közel sem úgy alakult, ahogy terveztem. Viszont az egész bullet journal láz, a kihívással, a közösséggel, a naplózás élményével, az alkotás örömével és mindennapos sikerélményével egészen más színezetet adott a napjaimnak.

Aki szeretne csatlakozni a februári #PlanWithMeChallenge-hez (nem bullet journal köteles egyébként, bármilyen tervező jöhet! ;)), vagy csak  kíváncsi, milyen témák várhatók, Kara (Boho Berry) blogján olvashat róla bővebben.

A korábbi bejegyzéseimet a pwmc címke alatt találjátok.

 

 

 

Így őrizd meg a hónap emlékeit

Közeledik a hónap vége, és már egy ideje szeretném megosztani veletek az alábbi tippeket az emlékek megőrzéséről – nem is jöhetne jobb alkalom. :)

Így őrizd meg a hónap emlékeit

Egy hónap egy mondatban

Dóri osztotta meg korábban Rona Keller fényképész ötletét, hogy az elmúlt hónapra visszatekintve egy mondatban, néhány jellemző szóban foglald össze az elmúlt időszakodat, akár egy jellemző képet is választhatsz hozzá a hónap során készültekből.

Ahogy Dórinál is felmerült a kommentek közt, lehetetlenül nehéznek tűnhet egy egész hónapot egy mondatba összesűríteni. De ahogy korábban már írtam róla, egy időszakra visszatekintve nemhogy az egyes emlékeket, de az egyes napokat is nagyon nehéz elcsípni.

Most talán úgy tűnhet, lehetetlen az elmúlt néhány hetet néhány szóba összesűríteni, de ha néhány hónappal, egy fél évvel, egy évvel visszanyúlunk az emlékezetünkbe, egy elmúlt szeptemberről, májusról vagy januárról jó, ha annyit fel tudunk idézni, hogy “stresszes volt”, vagy “milyen lelkesen készültem az esküvőre!”, vagy “akkoriban sokat találkoztam a barátaimmal”.

Ennél részletesebben ritkán tudunk leírni régebben elmúlt hónapokat, időszakokat. Nem lehetetlen tehát, hogy megtaláljuk a fókuszpontot az elmúlt hetekben. Talán segíthet a kérdés: mire fogok emlékezni ebből az időszakból egy év múlva?

A hónap emlékei

Aki mégis egy kicsivel többet szeretne, annak jó segítője lehet “a hónap emlékei” ötlet, amivel először Kara (Boho Berry) oldalán találkoztam.

Ezek az oldalak néhány kis rajzos emlékeztetőben, egy-egy mondatos feljegyzésekben őrzik meg a hónap emlékeit. Ezt az oldalt feltölthetjük folyamatosan, de a hónap végén visszatekintve is.

A hónap emlékei

De persze kombinálható is a két ötlet: én a bullet journalomban vezetem a hónap emlékeit, de biztosan maradni fog egy kis hely az oldal alján, ami pont alkalmas helyet ad egy egymondatos visszatekintésnek is.

Ti hogyan őrzitek meg a hónap emlékeit?