Bullet journal mostanság #1 – Bullet journal lately #1

[SCROLL DOWN FOR ENGLISH VERSION]

🇭🇺 Aki követ instagramon, az tudja, hogy még a hiatusom alatt is lelkesen nyüzsögtem bullet journal témában. A képaláírásaim néha már-már önálló bejegyzés hosszba nyúlnak. Hogy ne vesszen kárba ez a beszédesség, gondoltam, időnként készítek itt egy válogatást a bullet journalos friss képeimből, az instagramomat pedig igyekszem egy kis plusz energiával ismét kétnyelvűvé tenni, hogy ott se legyek igazságtalan a magyar közösséggel szemben sem.

Böngésszétek szeretettel a frisseket!

[ENGLISH VERSION]

🇬🇧 Even during my hiatus, I shared long posts about my bullet journal on Instagram. To do not waste this potential, I thought of sharing a collection of my bujo themed posts here time after time. Also trying to synchronize the language patterns – while my blog was Hungarian only, my Instagram turned to be English only… From now on, I try to share in both languages on both platform.

So let’s browse my bujo posts from lately!

Batch-completing some #PlanWithMeChallenge prompts: writing, my daily ritual, appreciation. 🇬🇧 One year ago, freshly fired, stunned, in hunt for a part-time administration job, in fear of my upcoming final exam in college, fighting with doubt and depressing feelings, I dreamed about this exact life I'm having right now. Guess who doesn't appreciate this enough? 👉😂👈 Last night I made a braindump, trying to think with the mind of my one-year-ago self, just see things with a fresh eye instead of complaining, and sketch an "ideal day" schedule, at least for a start. 🇭🇺 Egy éve ilyenkor, friss munkanélküliként, letörten, egy részmunkaidős adminisztrátori munka után kutatva, stresszben a közelgő államvizsgától, pontosan olyan életről álmodoztam, mint amiben ma élek. Na és ki az, aki nem értékeli mindezt eléggé? 👉😂👈 Úgyhogy tegnap este kiöntöttem a fejemben kavargó gondolatokat a naplóm lapjaira, megpróbáltam friss szemmel, egészen pontosan az egy évvel ezelőtti Timi szemeivel nézni a dolgokat, és nyűglődés helyett felskiccelni egy "ideális napot", amihez végre-végre-végre tényleg minden adott.

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

#PlanWithMeChallenge : useful & unique. 🇬🇧 Still enjoying the #tetristracker on my #weeklyspread, totally stolen from @yukikosakamura. I have to admit, I loved my weekly spreads, they were so simple and practical, but turned a bit boring for me… I'm so happy to shake it up with something still simple and practical, but cool looking, and keeping my weekly #timelog at hand. 🇭🇺 Szerettem az egyszerű és praktikus heti oldalaimat, de egy idő után… hát eluntam őket, mit lehet mit mondani. Kapóra jött viszont, hogy @yukikosakamura tetris tracker ötletét ezer éve el akartam lopni, a pomodoro figyelőmet pedig kombinálni a ledolgozott óráimmal, és amúgy is zavart, hogy havi nézetben nincs eléggé szem előtt. Úgyhogy a dolgok összeálltak, a heti tervező maradt többé-kevésbé a megszokott formájában, de feldobva egy praktikus és mégis mókás kiegészítővel.

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

#PlanWithMeChallenge : colors. 🇬🇧 My everyday bujo is pretty plain. Even my secondary color is grey. 😂 But I'm happy to add an extra touch of color and memories by sticking in pictures. (@thejournalfactory, here you go! Here are some of the pictures in their places.) They are extra tiny anyway, half of the with of an A6 page. 😜 🇭🇺 Színek terén nem vagyok egy színes egyéniség (ha. ha. ha.), még kiegészítő színként is a szürkét használom. 😜 De @thejournalfactory adott egy jó ötletet, és azóta képekkel színesítem az oldalaimat (lőjön már le valaki a szóvicceimmel…). A6-os oldalon extra picikék, alig nagyobbak egy igazolványképnél, de így is jól megörökítik a mindennapokat. 😉

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

#PlanWithMeChallenge : worth trying / experimenting. 🇬🇧 New book, new style! Future log never was my strong suit – I never was in desperate need for a good future log tho. I don't have much to manage. My mixed future log / monthly log / calendex was practical, but I don't like that I don't see text entries on my monthly view. Space saving is still a crucial point for me tho, since I bujo in a pocket-sized notebook, so I still don't want to use future log, monthly log, weekly log and daily log too. My plan is for the new book is to do one-spread monthly logs with text entries, instead of the calendex style, and for my few future events beyond the month, I'll simply use post-it notes in the back of my journal. Let's see how it works! 🇭🇺 Új napló, új stílus. A jövőtervezőmmel mindig gondban vagyok – bár az is igaz, hogy nem vagyok rászorítva, hogy egy olajozottan működő gépezet legyen, nincs olyan sok jövőbeli eseményem, aminek helyet kell szorítani. Amit eddig használtam, a kombinált jövőtervező, havi tervező és calendex, praktikus volt, de mégis zavart, hogy nem tudok szöveges bejegyzéseket írni a havi tervezőbe. Külön havi- és jövőtervezőt használni viszont továbbra sem akartam, mert különösen a heti tervezővel együtt, redundánsnak tartok ennyi tervezőt megrajzolni, pláne ilyen keves tervezni valóra… Úgyhogy a terv most ez: visszatérek az eredeti bujo koncepció havi tervezőjéhez, "jövőtervezőként" pedig egyszerű post-it cetliket fogok használni a napló hátuljában. Meglátjuk, hogy válik be. 😉 PS: van igény a kétnyelvű bejegyzésekre? #BulletJournalMonthlyLog

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

Reklámok

Mostanság #5 – Mr. Spock, kutyák és gombolyagok a Mennyben

Mostanság nem igazán írtam Mostanság rovatot, de a napokban elkapott egy hullám, ami talán megérdemli a helyet itt.

A héten elhunyt Leonard Nimoy, az eredeti Star Trek sorozat Mr. Spockja, akibe kamaszként szerelmes voltam. A sorozatot kiskamasz koromban mutatta meg nekem anyukám – aki kamaszként szintén szerelmes volt a híres vulkániba. Furcsa dolog ez, nem igaz?

Tudjátok, nem igazán hiszek a Mennyországban. De néha azért elképzelem a szeretteimet, mintha még léteznének valahol, és néha a Mennyországot is elképzelem úgy, mint egy mókás helyet, ahová a kutyák, macskák és tengerimalacok is eljutnak, és ahová az elvesztett léggömbök is kerülnek. És most arra gondolok, milyen izgalmas hely lehet a Mennyország, ahol anyukám végre találkozhat Spockkal.

“Az élet olyan, mint egy kert. Láthatunk tökéletes pillanatokat, de nem őrizhetjük meg őket örökre, csak az emlékezetünkben.” – Leonard Nimoy
“Hosszú és eredményes életet!” – Mr. Spock (vulkáni üdvözlet)

Nemrég elhatároztam magam, hogy végre felhasználjam az anyukámtól örökölt fonalakat, amiket évek óta csak tologatok, mert nem éreztem úgy, hogy megtaláltam volna a helyüket, hogy úgy fel tudtam volna használni őket, hogy ne fájjon utánuk a szívem, ne érezzem őket elpazaroltnak. Most végre elkezdtem belőlük egy takarók horgolni, ami a képességeimet sem haladja meg, és az eredmény is olyasmi lesz, ami nem szórja szét ezeket a gombolyagokba foglalt emlékeket, és amit még nagyon sokáig nem kell kiadnom a kezemből, hanem még sokáig a közelemben lehet. (Akit esetleg érdekel, itt találjátok a mintát, ami alapján készítem.)

Tegnap pedig egy tömött busz utazóközönsége előtt pityeregtem, mert előbb anyukám jutott eszembe, aztán miután felbarangoltam Twitterre, hogy kicsit eltereljem a gondolataimat, megtaláltam ezt a gyerekszáj történetet arról, miért élnek a kutyák olyan rövid ideig (azért, mert míg az embereknek meg kell tanulniuk boldogan élni, jónak lenni és tiszta szívvel szeretni, addig a kutyák már így születnek és így élnek egész életükben, ezért van szükségük kevesebb időre itt a Földön), nem tudtam megálljt parancsolni a könnyeimnek. – De nem is akartam.

Végül pedig az jutott eszembe, mennyi gúnyolódásnak és bántásnak voltam kitéve gyerekként és kamaszként az iskolában, mert olyan könnyen elsírtam magam nyilvánosan. És a helyzet az, hogy most, felnőttként, már büszke vagyok arra, hogy sírni tudok mások előtt.

Mostanság #4 – Szabadság, filofax és rögtön puha mézes

Mostanság tovább gyötör ez a makacs nyavalya, valahogy nem tudok kimászni belőle. De már látom a fényt az alagút végén. Apropó fény: már mindhárom gyertya ég az adventi koszorúnkon! (Igen, három… Ennyit találtam itthon, amikor készítettem a díszt, és egyébként is egy hét csúszásban voltunk, hát gondoltam, miért ne?)

Mostanság a végtelen szabadság érzése kezd áthatni: megkezdődött a hosssszú, sok hetes téli leállás a munkahelyemen. A szabadságot egyelőre gyógyulásra, itthoni tevés-vevésre és céltalan lazulásra szánom, de úgy érzem, ezt megérdemlem – és talán az sem véletlen, hogy a szervezetem ilyen makacsul ágynak akar dönteni…

Mostanság megújult a filofaxom a férjemtől kapott csodaszép papírszett felhasználásával – hamarosan hozok róla képes összefoglalót.

Mostanság a legkevésbé sincs karácsonyi hangulatom (bár éjjel-nappal szól a karácsonyi zene kihangosítva vagy fülhallgatón a fülemben), de azért a közös mézeskalács sütés a húgommal klassz volt. (És nem, nem igazán tudunk viselkedni a kamera előtt, ha összeszabadulunk. :P) Díszítettünk mázas mézeseket neki, és készítettünk (utaztatásra alkalmas) magos mézeseket nekem. Elhoztam a receptet is.

/home/wpcom/public_html/wp-content/blogs.dir/632/38546006/files/2014/12/img_0802.jpg

Rögtön puha mézes

Hozzávalók:
25 dkg méz
1 csomag mézeskalácsfűszer (vagy 2 kávéskanál őrölt gyömbér, 2 kávéskanál őrölt szegfűszeg, 2 kávéskanál őrölt fahéj)
30 dkg sütőmargarin
30 dkg cukor
3 db tojás
1 kg liszt
3 kávéskanál szódabikarbóna

Elkészítés:

A mézet és a fűszereket összefőzzük. Hozzáadjuk a margarint, és addig keverjük, amíg kihűl.
Ezután felverjük a tojást, és hozzáadjuk a cukrot.
A liszt egy részét összekeverjük a szódabikarbónával, majd hozzáadjuk a mézes, margarinos keveréket. Végül belekeverjük a cukorral kikevert tojást és a maradék lisztet. A tésztát épp csak annyira gyúrjuk össze, hogy összeálljon.

Nejlonzacskóban egy (vagy akár két) éjszakára hűtőbe tesszük pihenni. Másnap a tésztát kinyújtjuk, és tetszés szerinti formákkal kiszúrjuk. A sütőben 160 fokon aranysárgára sütjük.

Megjegyzés:

A tészta elég kemény, mikor kivesszük a hűtőből, a kéz melegétől megpuhul, érdemes késsel feldarabolni és vállalható részletekben kézmeleggel, lehelgetéssel felpuhítani nyújtás előtt. Alaposan megpuffad sütés közben, így érdemes vékonyra nyújtani és biztonságos távolságra helyezni őket egymástól a sütőlapon.
A trükk: nagyon gyorsan sül és becsapós! Amikor már puffadt és sárga, de még kicsit sületlennek tűnik, akkor valószínűleg már jó. Érdemes két tepsivel dolgozni párhuzamosan, mert igazi nagyüzemben süthető – mire kinyújtjuk és kiszaggatjuk a következő adagot, az előző el is készül a sütőben. Isteni puha, azonnal fogyasztható mézes lesz belőle.

Veletek mi a helyzet mostanság?

Mostanság #3

Mostanság csak kapkodom a fejem, hogy mi minden történik körülöttem. Néha rajtakapom magam, hogy narrálom a saját mindennapjaimat, és az igazság az, hogy azt hiszem, éppen most készülök arra, hogy megfogalmazzam azt a “sikersztorit”, amit most élek. Nagyon hálás vagyok azért, hogy belevágtam az idei NaNoWriMo kihívásba, mert bár minden ellene szólt (azt hiszem, elég kevés az olyan ember, akinek az életében minden amellett szól, hogy pont most, pont ebben a novemberben nevezzen be a nagy kalandba), én ismét megtettem, és már most könnyebbnek érzem magam a tudattól, hogy ebben az alkalmatlan, sűrű időszakban is megtettem. Veterán nanósok szokták mondani, hogy annyi év után már nem is kételkednek benne, hogy sikeres be tudják vállalni a kihívást, hiszen tapasztalatból tudják, hogy képesek rá mindig és minden körülményben, és azt hiszem, most, hogy a szakdolgozatom leadása, az építkezés és a költözés mellett is belevágtam, én is egy hétmérföldes lépéssel közelebb kerültem ehhez az érzéshez.

Mostanság megint rákaptam a forrócsoki gyártására, és azt hiszem, ez már afféle NaNoWriMo tradíció lesz nálam, mert tavaly is a regényíró kihívás ideje alatt kezdtem meg a forrócsoki szezont. A forrócsoki receptemet egyébként a neten talált több receptből ollóztam össze és kísérleteztem ki mindaddig, amíg meg nem kaptam a lehető legegyszerűbb, leglustább receptet, amit akár egy főre is elkészíthetek. Ezt most megosztom veletek is.

Lusta forrócsoki

Hozzávalók:
1/4 tábla csokoládé (lehet kicsit több vagy kevesebb, ahogy a kockák kiadják – lehet fekete, fehér, tejcsoki vagy ízesített csokoládé is, én most a fehérért vagyok megveszve, de mindenki kísérletezze ki a maga kedvencét)
1 korty víz
1 pohár tej
1 ek cukor (fehér vagy barna, bár én a barnára esküszöm)

Elkészítés:
A csokoládékockákat egy 2,5-3 decis pohár vagy bögre aljába tördelem és ráöntök egy korty vizet, épp csak annyit, hogy ellepje. Mikrohullámú sütőbe teszem néhány percre, hogy egy kicsit megolvadjon a csokoládé a vízben, majd felöntöm tejjel és visszateszem a mikróba újabb néhány percre. A meleg csokis tejhez 1 ek barna cukrot adok és alaposan összekeverem, hogy a cukor és a félig olvadt csokoládé is egészen feloldódjon. Mmmm! Fogyasszátok egészséggel!

Mostanság az új bázisom a kanapé az új nappalinkban, mellette a pihe-puha szőnyeggel, ami pedig a kutya új bázisa – tökéletes helyzet.

Mostanság a kedvenc mondatom ez volt, amivel a férjem váratlanul hozzám fordult a Baumax sorai között bolyongva:
– Te! Olyan klassz csaj vagy. Nagyon szeretlek. Gyere hozzám feleségül!

(Megmondtam neki, hogy megtenném, ha nem lenne már egy szuper férjem.)

IMG_0739.JPG

[Egy kapcsolat olyan, mint egy ház. Ha kiég egy villanykörte, nem mész el venni egy új házat, hanem kicseréled a villanykörtét.]

Veletek mi a helyzet mostanság?

Mostanság #2

Mostanság teljesen alkalmatlannak érzem magam egy tartalmas cikk megírására – pedig a feljegyzéseim csak gyűlnek a filofaxom hátuljában –, az alkotó energiáim mintha a nulla felé konvergálnának, úgyhogy elérkezettnek láttam az időt egy újabb just for fun mostanság-cikk megírására. :)

Ilyen semmire sem való, nyűgös napokon egyébként sokat szokott segíteni a kedélyállapotomon, ha a YouTube-on vagy a Tumblr-ön bakiparádékat és egyéb viccességeket böngészek, és ami azt illeti, már a tegnap hálás hétfőben is csak nagyon nehezen tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy megosszam ezt az Amerika kapitányos csodát.

[“Chris Evans has been known to grab people’s left boob, so my question for both of you is have you ever had your left boob grabbed by Chris Evans?”]






Rajongói kérdés: – Chris Evans közismert arról, hogy megfogja más férfiak bal mellét. Szóval a kérdésem mindkettőtökhöz: veletek megtörtént már ez?
Sebastian: – Ó, igen. Veled még soha?
Anthony: – Hol a fenében hallotok ti ilyeneket?!
Rajongó: – Tumblr-ön.
Anthony: – Ki az a Tumblr, és miért engedi, hogy Chris Evans megfogja a mellét?! De mi ez egyáltalán? Egy furcsa ölelés, vagy mi?
Sebastian: – Így indul. Aztán [Chris] izgatott lesz és akkor… Akkor hátradobja a fejét, és… Mutatom lassítva. Te pedig, tudod, csak bámulsz rá…
Anthony: – Jó, de hogyan kerestek rá erre?! Mit írtok be a Google-be? Chris Evans… melleket… fogdos…? Hogyan találjátok meg az ilyesmit?
Rajongó: – Valaki feltett egy gifet.
Anthony: – Valaki feltett egy gimpet arról, hogy megfogják a mellét?!… Én ezt nem értem. Teljesen össze vagyok zavarodva…

Szóval, amellett, hogy az ilyesmi teljesen felvillanyoz, ez a gifset dióhéjban le is írja az átlagos szabadidős tevékenységemet egy esőnapon…

Emellett mostanság ismét éjjel-nappal Placebót hallgatok. (Az önműködő YouTube mix egy szuper fejlesztés.)

Az elmúlt időszakból a kedvenc impresszióm a férfiról, akit szeretek, a következő: ő az az ember, aki inkább a másik kapun megy ki az utcára, mert a kiskapu kilincse mellett a lábazaton ott ül egy csiga, amit ugyan megpróbált eltávolítani, de az nagyon ragaszkodott, ő pedig nem akart erőszakosan bánni vele.

Sokat gondolkodtam rajta, miért dobogtatja meg a szívemet újra és újra, amikor ilyesmin kapom. Arra jutottam, hogy egy ember erejét csak az mutatja meg jobban, mint hogy milyen erős azzal szemben, aki erős, hogy milyen gyengéd azzal szemben, aki gyenge. És valahányszor ehhez hasonló gesztust látok tőle, egyszerűen majd’ szétfeszít belülről az az érzés, hogy mennyire szeretem és mennyire biztonságban vagyok mellette.

Végezetül pedig az aktuális kedvenc idézetem a Bibliából, amit nemrégiben találtam:

“A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe.”
‭(Példabeszédek‬ ‭15‬:‭15‬)

Veletek mi a helyzet mostanság?

Mostanság #1

A Kreatív időgazdálkodás tanfolyamon hallottam Gigitől, a scrapbook.hu gazdájától azt a gondolatot, hogy a scrapbook készítés nem más, mint fecnikből életemléket varázsolni. Valahogy ezt a célt szolgálta volna a Kincses Timi blogom is, amit bezártam, mert nem jutott elég figyelmem rá, de a szeptemberi boldogságtervem égisze alatt ígéretet tettem nektek és magamnak is, hogy ezt a kezdeményezést valahogy újraélesztem itt.

Mi volt tehát a célom a külön bloggal? Hogy a személyes élményeimből és gondolataimból morzsákat, firkákat szórjak a mindennapokban anélkül, hogy különösebb igényességet elvárnék magamtól, nem úgy, mint itt a Kincsesfüzeten, ahol igyekszem azért minden bejegyzéssel valamilyen értéket közölni.

Köztes megoldásként arra jutottam, hogy nem is a mindennapokban pötyögtetve, de időről időre nyitok egy “scrapbook lapot” a Kincsesfüzetemben, ahova ezeket a virtuális fecniket összegyűjtöm. Nos… valahogy így.

Mostanság #1

A dal, amit mostanság éjjel-nappal hallgatok:

(A lovacskás reklám zenéje.)

Nemrég nálam járt Ditta barátnőm – barangoltunk a Savarián, Amerika Kapitány maratont tartottunk, Scrable-öztünk, alkoholizáltunk és kutyáztunk.

IMG_0531.JPG

[Sweet little D and #diothehavanese ^^ #dog #havanese #scrabble #girlsdate #mik
http://instagram.com/p/sE8SDqJLN4/]

[Yay! Girls date with little D. ^^ #somersby #scrabble #girlsdate #mik #summer
http://instagram.com/p/sDC327pLHt/]

[He is a useful dog. ;) #diothehavanese #dog #havanese #scrabble #girlsdate #mik
http://instagram.com/p/sE8lYOpLOS/]

[#girlsdate weekend with little D is over. :( Farewell, little girl! #selfie #mik #summer
http://instagram.com/p/sFeVSDJLNG/]

Az anyósomnál kenyeret sütöttem (természetesen azért még irányítás mellett):

IMG_1726.JPG

[My bread. ^^ #bread #cooking #baking #homemade #mik #instahun #mutimiteszel
http://instagram.com/p/sUsDhKpLAX/]

Nem egy ördöngősség, de azért leírom a receptet.

A Lidl-ben (vagy Aldiban) kapható kenyérliszt keverékből készül.

Hozzávalók:
1/2 zacskó (1/2 kg) lisztkeverék
330 ml kézmeleg víz
Egy nagy korty olaj (oliva vagy más szabadon választott olaj vagy fűszerolaj)
Kevés liszt a formázáshoz
Magvak, fűszerek ízlés szerint

Elkészítés:
A hozzávalókból homogén tésztát gyúrunk (kézzel vagy géppel), majd liszttel kicsit megszórva, hogy ne ragadjon a tál falához, cipót formázunk belőle. Tiszta konyharuhával letakarva fél-egy óráig kelni hagyjuk, míg kétszeresére dagad.
Ekkor még egyszer átgyúrjuk, megszórjuk liszttel, sütőpapírra helyezve a kívánt formára igazítjuk, és éles késsel egy-két vágással mintázzuk. A sütőt 170 fokra állítjuk, és amíg melegszik, a kenyér a sütő fölött még egyszer kelhet.
30-40 percig sütjük, amíg ízlésesre nem sül. Voilá!

Egyébként nagyon szeretem a férjemet, mert néha az az érzésem, hogy olyan, mint egy sétáló lexikon. Ebben anyukámra emlékeztet. És mindig van egy funny fact a mellényzsebében.

Én: – Azon tanakodtunk édesanyáddal, hogyan lesz fél kiló lisztből hetvenöt dekás kenyér.
Peti: – Az élesztő miatt. Az élesztő megköti a nedvességet és a levegőt is, annak a súlyával lesz több a tányéron, mint a zacskóban.

Ti ezt tudtátok?

A hétvégén pedig nosztalgia délutánt tartottunk, mert belefutottunk a Mítoszrombolókba a NatGeón (amit eszméletlen mennyiségben néztünk, amikor egy évet Pesten voltunk albérletben az egyetem miatt – ahová viszont elég hektikusan jártunk be…), és amit szintén azért szeretek vele nézni, mert sokat kérdezhetek és tanulhatok tőle.

A Facebookon én is beszálltam ebbe a most keringő verses mémbe (pedig ha hasonló megjelölést kapok a Facebookon, általában elegánsan úgy teszek, mintha nem láttam volna a felkérést…), a kedvenc magyar versemet elhozom nektek is:

Radnóti Miklós: Hasonlatok

Olyan vagy, mint egy suttogó faág,
ha rámhajolsz,
s rejtelmes ízű vagy,
olyan vagy, mint a mák,

s akár a folyton gyűrűző idő,
oly izgató vagy,
s olyan megnyugtató,
mint sír felett a kő,

olyan vagy, mint egy vélem nőtt barát,
s nem ismerem ma sem
egészen még
nehéz hajadnak illatát,

és kék vagy olykor s félek, el ne hagyj,
csavargó, nyurga füst –
és néha félek tőled én,
ha villámszínű vagy,

s mint napsütötte égiháború:
sötétarany,-
ha megharagszol,
ép oly vagy, mint az ú,

mélyhangu, hosszan zengő és sötét,
s ilyenkor én
mosolyból fényes hurkokat
rajzolgatok köréd.

És ha már mém, Szirmai Gergő ALS ice bucket challenge kihívásteljesítését nagyon szerettem. :)

Veletek mi a helyzet mostanság?